Szeptember 23. (csütörtök)
Amióta ismerem Őt, rengeteg olyan dolgot tapasztaltam meg, amelyekről azelőtt sejtelmem sem volt.
Ő általa tudtam meg, milyen is az a szerelem, milyen úgy szeretni valakit, hogy akár a tűzbe mennél érte, szinte már-már megszállottan rajongani minden egyes mozdulatáért, Ő jár a fejedben, a gondolatával alszol el. Ő volt az első, akinél először éreztem úgy, hogy közeledne felém, hogy jelentek neki valamit - ő csókolt meg először, vele volt az első normális randim, elhívott ide-oda, van egy rakás közös emlékünk. Rá gondoltam egész nyáron, az ő hiánya miatt újra és újra elképzeltem a legközelebbi találkozásunkat, szinte felemésztett, annyira hiányoltam már a vele töltött időt.
És most Ő tört össze először úgy igazán, hogy mint ha semmi nem történt volna kettőnk között az elmúlt évben, mint ha mindent csak álmodtam volna, mint ha sosem lettük volna többek szimpla ismerősöknél, végignézhetem tétlenül, ahogy továbblépett rajtam egy másik lánnyal.
De most azt is megtapasztaltam, hogy milyen úgy szeretni valakit, hogy zokoghatok akár órákon át is miatta, az elmúlt szép napjainkon, és összetörve utálhatom az egészet, én akkor is azt kívánom, hogy legyen boldog. Szeretem annyira, hogy így tudjak hozzáállni.
Ezt is Ő mutatta meg nekem.

Az utóbbi két napon jobbára semmit nem csináltam. Délig pizsamában voltam, édességet ettem, filmeztem... jobbára semmihez nem volt kedvem, csak teltek a szomorúan eltöltött órák, ma pedig már suli volt. Vagyis eddig is, csak nélkülem.
Szívem szerint bárhova szívesebben mentem volna, mint suliba. Régen szerettem ott lenni, mert az első naptól kezdve Ő körülötte forgott az egész, minden nap új remény volt, hátha rámnéz, hátha beszélünk, hátha történik valami, egy-egy szava is képes volt bearanyozni a napomat, szerettem bejárni, mert tudtam, hogy látni fogom, álmodoztam a lehetetlenről, figyeltem, hátha észrevesz, hátha feltűnik neki, hogy ma reggel is mennyit szórakoztam azzal, hogy szépen nézzek ki, minden hozzá kötődött, most viszont az összes remény eltűnt, ezzel együtt pedig minden más is.
Azt hiszem, soha nem éreztem még ilyen szürkének a világot ezelőtt.
- Jó reggelt - köszöntem a többieknek. Lili a padon elhelyezkedő Laci ölében ült, Ricsi Saci kezét fogta, Casso pedig Jennifer derekát ölelte át, ami nem kicsit szétbombázta a délelőttöm. Meg persze mi voltunk Enikővel az egyetlen szinglik a társaságban. Ez van.
- Hol voltál tegnap, meg tegnapelőtt? - kérdezte Jenni. Na, vajon hol?
- Rosszul voltam - mondtam. Ez végülis nem hazugság, tényleg elég rossz állapotban voltam, csak nem úgy, ahogy ők ezt valószínűleg elképzelik.
- De most már jobban vagy? - mosolyodott el Jennifer.
Ez olyan fura. A szívem azt súgja, hogy most azonnal fojtsam meg, mert Casso barátnője és különben is csalódtam benne. Az agyammal viszont pontosan jól felmérem a helyzetet, miszerint ő nem tehet semmiről. Mégis honnan tudná, hogy szeretem Cassot? Hiszen ő is csak egy lány, akit Casso három másodperc alatt megbolondított...
Ha valaki, én tudom, mennyire könnyen megy ez.
- Igen, köszi - bólintottam.
Utolsó órán, osztályfőnökin (ugrottam egy nagyot, és aztán?) Pásztor egy csomót beszélt nekünk.
Mert kezdve azzal, hogy lassan október, ezért jönnek a művészeti körök (a rajz jöhet megint), a suliújság, az őszi szünet, a halloween hét (idén pókos gyűrűt adogatunk halálkarkötő helyett) és a halloweeni bál, még az október hatodikai ünnepségen is szavalhatok, úgyhogy kissé tele van a hócipőm. A versmondással, Cassoval, a tanulással, az elfoglaltsággal, meg úgy mindennel.
Ezért fel is hívtam a nővéremet délután.
- Mi az, hogy Casso összejött valakivel, aki nem te vagy? - akadt ki Napsugár.
- Sajnos a való igazság - sóhajtottam.
- Atyám. Tudod mit kell ilyenkor tenned? - kérdezte.
- Ne kímélj.
- Nem szabad kimutatnod, hogy fáj neked. Mármint neki kimutatni. Helyette inkább azt, hogy tökéletesen megvagy nélküle - mondta - Aztán ez átmegy majd abba, hogy tényleg megleszel. Higgy nekem.
- És mindezt hogyan, ha nem vagyok meg nélküle és igenis fáj? - tártam szét a karom, miután erőszakosan megtöröltem a könnyes szemeimet.
- Képzeld, kedves Levendula, mivel te az a típus vagy, van erre egy ötbetűs szó. Úgy hívják, Tinder - mondta egyszerűen - Vagy bármelyik másik közösségi.
- A Tinder hat betűből áll.
- Nem számít - forgatta meg a szemeit - Szóval regisztrálj fel, és keress magadnak valakit. Fiút, ha lehet - tette hozzá - Vagyis nekem mindegy, csak érted...
- Vicces vagy - vágtam rá, miközben már pötyögtem is be, hogy "tinder".
Beregisztráltam, beírtam a nevem, kitöltöttem mindent, profilképnek beraktam magamról egy nyáron készült képet, majd keresgélni kezdtem.
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok csinálni, de még tíz perccel ezelőtt se. Valójában nem is tudtam komolyan venni, csak hagytam magam rábeszélni.
- Megvagy? - kérdezte Sugár.
- Aha - bólintottam - Hé, vele már tuti találkoztam! - ráncoltam össze a homlokom.
A képen egy zöld szemű, sötétszőke srác szerepelt. A nyakában fából készült kereszt lógott, a profilképét pedig egy kocsiban lőtte (szelfi).
A neve Marosy Zsombor, kézis srác. Biatorbágyon lakik, ami nincs is olyan vészesen messze.
- Találtál valakit? - csillant fel Napsugár szeme (videóhívásban voltunk).
- Igen - bólintottam. Napsugár unszolására jobbra húztam. Szinte azonnal "elfogadtuk" egymást, Zsombi pedig rámírt.

Zsombi: Szia. Ne haragudj a kérdésért, de nem találkoztunk már valahol?
Leni: Pont ezen gondolkodtam én is. :)
Zsombi: Nem egy diszkóban találkoztunk véletlenül?

Leni, gondolkodj! Hol voltál egyedül diszkóban?
Persze, hogy Casso születésnapi nyaralásán.
Gondoljuk csak végig...

Leni: De! Ha jól emlékszem, te húztál vissza a sorba, amikor kilöktek. Vagy nem?
Zsombi: Most hogy így mondod...

- Sugár! Megvan hol találkoztam vele! - ugrottam egyet a székemben.
- Na?
- Casso szülinapi hetén! - meséltem, mire Napsugár szó szerint kiköpte az ásványvizét, utána pedig közölte, hogy "nem hiszi el, hogy még itt is Casso van a dologban!".

Mai nap - 5/?: Zsombi jófejnek tűnik, sokat irogattunk még egymásnak. Mindenesetre találkozom vele holnap suli után.
Most pedig, hogy végső elkeseredettségből leszerveztem magamnak valami programot, mehetek is sírni. Hát, akkor jó éjszakát.