Május 9. (kedd)
Mivel reggel egyedül mentem suliba, előhalásztam a fiókomból a fülhallgatómat, és a szomorú zenéimre lépkedtem az utcán.
Bárcsak soha nem ismertem volna meg Zsombit... akkor valószínűleg ma is kézenfogva mehetnék Cassoval suliba egy hosszú reggeli csók után.
Utálom ezt az egészet.
Integettem a többieknek, akik a suli előtt beszélgettek, majd bementem a suliba.
A büfében vettem magamnak egy zacskó ropit, majd felmentem a terembe, kipakoltam a táskám, előkészültem az első órára és csendben rajzolgatni kezdtem a füzetembe.
Becsengetés előtt egy kicsivel bejöttek a többiek is a terembe.
Casso csengetéskor ült csak le mellém (mivel még mindig padtársak vagyunk), de akkor is szó nélkül előkereste a fülesét a táskájából.
- Szia - köszöntem halkan.
Casso válaszként elindított a telefonján egy zenét és a fülhallgatóján keresztül hallgatta.
Na, jól kezdődik a mai nap is.
Törin Bíró teljesen egyszerűen közölte velünk, hogy kevés a jegyünk, úgyhogy most dogát fogunk írni.
Szerencsére nagyjából tudtam a dolgokat, ugyanis tegnap egyedül tökéletesen volt időm egy kicsit átnézni az anyagot.
Óvatosan Casso dogájára pillantottam, ami szinte teljesen üres volt, az egyetlen, amit tudott, az a neve volt, az osztálya és a dátum. És körülbelül itt lezárult a dolgozat tartalma.
A tollát unottan kattingatta, félkézzel pedig az aszralra támaszkodott.
- Segítsek? - kérdeztem halkan.
- Nem kell - vont vállat hanyagul.
- De másold le az enyémet - ajánlottam fel.
- Mondom, hogy nem kell - közölte, majd felállt és kivitte a gyakorlatilag üres dolgozatot a tanári asztalra.
Na, így segítsen az ember.
- Te nem vagy normális - suttogtam, amikor visszaült mellém - Ha hallgatsz rám, szerintem még négyes is lehetett volna.
- Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy rád hallgassak - mondta egyszerűen, ami megalázóbb volt a részéről, mint amire számítottam.
- Szerintem meg félretehetnéd, hogy haragszol rám, mert év vége van, és csak segíteni akartam! - fakadtam ki.
- Levendula, van valami probléma? - kérdezte Bíró, aki gondolom csak azt vette észre, hogy beszélgetünk.
- Nem, nincs - ráztam a fejem.
- Akkor csend legyen. Roland, te pedig... - fürkészte Casso dolgozatát a tanár - ... inkább nem mondok semmit - sóhajtott fáradtan.
Cassot nem igazán hatotta meg sem az én mondandóm, se Bíróé, továbbra is a székén hintázott, miközben a rágóját csattogtatta.
- Na, azt most köpöd ki! - szólt rá Bíró, mire Casso szép lassan odasétált a kukához, kiköpte a rágót, majd visszaült a helyére.
Szünetben már a maradék életkedvem se volt bennem, úgyhogy lehajtott fejjel, a néha akaratlanul is kicsorduló könnyeimet letörölgetve csak szótlanul firkákgattam véletlenszerű vonalakat a tolltartómba.
- Szevasz - ült le mellém Ricsi - Ennyire kivagy?
- Ez még a töredéke se, itt jobbára visszafogom magam - nevettem el magam kínosan, miközben határozottan megtöröltem a szemem, nehogy észrevegye, hogy sírok.
- Az gáz - húzta el a száját - Figyelj, én nem tudom, mit csináltál, de ezt jól elbaszhattad - mondta - Már bocs. Láttam már ilyennek, csak azért mondom.
- Tudom - bólintottam szomorúan - Szerinted megbocsájt valaha?
- Könnyebb lenne, ha tudnám, miről van szó - túrt a hajába - De majd valamikor biztos megbocsájt - vont vállat - Azért próbálkozz.
- Már megtettem - sóhajtottam - Írtam neki, hívtam, megpróbáltam beszélni vele... - soroltam - De nem jött be. Nem kíváncsi rám.
- Hát, akkor... fogalmam sincs - röhögött fel zavartan. Gondolom, valami bölcset akart mondani, csak nem jutott semmi az eszébe. Nem csodálom - Szurkolok. Fel a fejjel - állt fel megveregetve a vállam, ami kedves volt, úgyhogy szomorúan elmosolyodtam, Ricsi pedig kiment a folyosóra.
Kikértem Saci és Enikő véleményét is, hogy szerintük mit tehetnék.
- Ezek után szerintem semmit. Csak várd meg, míg megbékél, aztán ennyi - vont vállat Enikő - Bocsi, de nem tudok semmi jobbat. Csak össze ne szedjél még egy zsombifélét.
- Nem terveztem, hidd el - ráztam a fejem.
- Szerintem meg próbálj kedveskedni vele - tippelte Saci.
- Minek, ha Casso úgy viselkedik vele, mint a legnagyobb ellenségével? - nézett rá kérdőn Enikő.
- Hátha meghatja. Nem? - kérdezte Saci.
- Nem - vágta rá Enikő - Szerintem Leni, kérdezd meg a nővéredet. Talán tud valami értelmeset - tanácsolta.
Hát, Napsugár egész délután nem volt elérhető, úgyhogy majd holnap.

Mai nap - 5/2: vele ellentétben nem vagyok dühös Cassora. Még csak nem is hibáztatom. Megértem. Csak mérhetetlenül szomorú vagyok, elkeseredett, és összetört. Elvesztettem, akit szeretek, mert hülye voltam. Kire legyek dühös, ha nem magamra?