November 29. (kedd)
- Jó reggelt - köszöntem az osztályteremben a többieknek. Mivel lassan december van, most már egyre ritkább, hogy reggel kint ácsorog a társaság, lássuk be, hűvös van.
A harmadik óránk (angol) elég unalmas volt, úgyhogy kiválasztottam egy tincsem és csak úgy elkezdtem befonni.
Éljen a második gyerekkor.
- Jól elvagy? - nézett rám Casso szórakozottan.
- Unatkozom, na - feleltem halkan elnevetve magam.
- Oké, hajrá - biccentett, majd elővette a telefonját és megnyitotta az Instát.
- Szóval te ezt csinálod, amikor unatkozol - reagáltam le.
- Például - bólintott - Zene? - vette elő az AirPodsát, amit a telefonhoz csatlakoztatott.
- Életmentő vagy - mosolyogtam rá, majd a fülembe helyeztem a fülhallgató kölcsönadott részét.
Órák után szokatlanul boldog voltam.
Nem tudom, hogy az angol alatti zenehallgatás dobott-e fel ennyire, vagy az, hogy beszéltem Cassoval, esetleg az, hogy ötös lett a töri röpim. Nem tudom.
De legalább jó kedvem volt egész délután.

Mai nap - 5/5: őszintén szólva még mindig brutálisan szerelmes vagyok. :)