November 14. (hétfő)
Az elmúlt hét enyhén zűrös és eseménnyel teli volt.
Kezdjük például azzal, hogy miután szakítottam Zsombival, egy nappal később fény derült a nagy hírre: Jennifer hamarabb elmegy.
Ez az egész mindenkinek olyan hirtelen jött, hogy teljesen megváltozott a hangulat ez után.
- És meddig maradsz itt? - kérdezte Enikő.
- Huszonhetedikén reggel indul a gépem - felelte Jennifer.
De ezen kívül még sajnos Smaragddal is történtek dolgok, ugyanis összeszedett az utcán valami mérgező dolgot és elpusztult szegény, úgyhogy eltemettük a kertben. Tizennyolc éves macska volt, vele nőttem fel és amúgy is, ez azért szerintem egész szép kor egy macskának.
Nagyon elszomorított, hogy elpusztult. :(
Jennifernek és Cassonak lassan búcsúzniuk kell, úgyhogy szinte már a szabadidejük nyolcvan százalékát kettesben töltik. Vegyes érzéseim vannak velük kapcsolatban.
Szerelem téma, második felvonás: Napsugár és Pityu újból megtalálták egymást, úgyhogy a hétvégén (vasárnap) elmentek mozizni. Szurkolok nekik, de tényleg.
Pénteken az állatos délután végül elmaradt, mivel egész nap esett, a tanárok pedig nem szerették volna, ha pl. ázott, saras bundájú kutyák járnák végig az épületet.
Napsugár szombaton tizenkilenc éves lett, úgyhogy az estén kívül (házibulit szerveztek neki) egész nap (nálunk) itthon volt.
A tanárok sem kíméltek minket, kegyetlenül haladtunk az anyaggal, valamint írtuk a röpdolikat és a TZ-ket.
Enikő eltörte a jobb karját (sajnos jobbkezes), úgyhogy most tanul bal kézzel írni. Egész jól megy neki.
Laci eladta a robogóját, mivel "kellett neki a zsé" és amúgy sem használ robogót novembertől körülbelül márciusig.
Kántor énekórán elmesélte nekünk, hogy terhes lett, szóval jövőre már biztos nem tanít minket. Hát, gratulálok neki, de őszintén szólva nem igazán fog hiányozni.
A betlehemünket folytattuk technikaórán, ami már egész jól néz ki.
A suliújságos választásnál lemondtam a fotós helyemről, úgyhogy azt átvette Enikő. Az igazat megvallva nem igazán élveztem már, jobban szeretek szabadon fotózni akkor és arról, ahogy/amikor kedvem tartja.
Ezenkívül ültetés is volt, Pásztor pedig berakott (kizárásos alapon, mivel csak mi maradtunk a végére) Casso mellé. Zseniális.
Egy másik élethelyzetben, amikor éppen nem az tenné velem a legjobbat, ha elmúlnának az érzéseim iránta, biztos szárnyalnék az örömtől. Jelenleg egyszerre imádom ezt és egyszerre ülnék legszívesebben bárki más mellett.
Szóval valahogy így állunk most.
Ma pedig már elérkeztünk november feléhez, ergo ma éneken (Kántor hiányzott, Pásztor jött helyettesíteni) kihúztuk a neveket osztálykarácsonyra.
Jennifer értelemszerűen nem húzott, mivel itt sem lesz osztálykarácsonykor. Ez azért nyomott egyet a hangulaton.
- Te kit húztál? - súgtam Sacinak, aki már kibontotta a saját kis cetlijét.
- Andris - felelt - Te?
- Még nem mertem megnézni - húztam el a szám, majd kinyitottam a papírkámat.
- Na?
- Laci - mondtam halkan, majd gondolkozni kezdtem, mi az, amit csinálthatnék neki, mivel idén is saját magunk készített ajándékot kell adni egymásnak.
Pásztor az előző életében szerintem óvónő volt, de minimum egy alsós osztály ofője.
Órák után a lányokkal megvitattuk az élet nagy dolgait.
- Utálom ezt a cipőm, tök kényelmetlen! - nyöszörgött Enikő.
- Akkor miért hordod? - tettem fel a költői kérdésem.
- Mert nincs más őszi cipőm. Az eddigieket kinőttem, és még mindig nem jutottam el odáig, hogy újat vegyek - vont vállat.
- Van nálad pénz? - kérdeztem.
- Nem, sajnos nincs - rázta a fejét Enikő - Annyi.
- Akkor mindegy - legyintettem, csak mert felajánlottam volna neki, hogy megyek vele venni egyet.
Otthon megírtam a háziaimat, majd telefonáltam Napsugárral.

Mai nap - 5/3: nem igaz, hogy már percek óta foglalt a vonal.