Július 13. (csütörtök)
A fiúk egészen hajnali kettőig (sőt, szerintem már negyed három is volt) nálunk voltak.
- Pár óra múlva találkozunk - mondta Casso, majd gyorsan megcsókolt és a többiekkel együtt visszament a faházukba.
Tényleg nem kell sokat kibírnom nélküle. :)
- Istenem, hogy még az ajtót se bírják becsukni! - tápászkodott fel Enikő, majd miután visszafeküdt az ágyába, úgy döntöttünk, hogy alszunk.
Reggel úgy ébredtem, mint egy hulla, úgyhogy igyekeztem minél gyorsabban felkelni, hogy frissebb legyek. Nem jött be.
Ezután felöltöztem, kifésültem a hajam, vagy hatszor megmostam az arcom jéghideg vízzel, majd átmentem az a-sokhoz egy kis korrektorért, csak mert én otthon hagytam az enyémet. Hátha az segít.
- Komolyan mondom, így úgy nézek ki, mint aki vagy egy hetet folyamatosan csak alvással töltött - figyeltem magamat a tükörben, miután Saci segítségével eltüntettük a szemem alatti sötét karikákat.
Miért van az, hogy mondjuk Lilin egyáltalán nem látszik, hogy fáradt, amikor ő ugyanannyit aludt, mint én, én pedig ha csak egy órával kevesebbet alszom a megszokottnál, akkor már úgy nézek ki, mint aki valami durva horrorfilmből lépett ki?
Nem értem én ezt.
A reggeli torna után megkaptuk a reggelinket - és a telefonokat -, majd elküldtek minket a fürdőruháinkért.
Megcsillogtatva a borzasztó nagy ravaszságomat, a ruháimat a bikinim felé vettem. Rutin, meg az évek. Hűha.
- Miért van nálad karúszó? - pislogott Saci értetlenül, ugyanis az a-s Marci épp a narancssárga karúszóját fújta fel.
- Nem tudok úszni - rázta a fejét fülig elvörösödve.
Miért nem lepődőm meg ezen? Az egész gyerek egy nagy lúzerség, minden túlzás nélkül.
- És nem akarsz megtanulni? - kérdezte Saci.
- De. Nagyon örülnék, ha te tanítanál meg - mondta Marci, miközben egy lépést Saci felé tett. Ez megőrült.
Saci csak "ezt meg mi lelte?" stílusban összeráncolta a szemöldökét.
- Öhm... - nézett rá döbbenten, mire csak megragadtam a karját és odébbhúztam, hogy kimenekítsem ebből a kínos szituációból. Szegény Saci.
Az egész csapat - a tanárok vezetésével - elindult az utcákon, majd megálltunk egy szabadstrandnál.
- Pfúj, miért ilyen iszapos minden? - fintorgott Niki, amikor bement a vízbe, majd gyorsan kimenekült a partra.
Saci még babrált valamit a parton, de mivel nagyon melegem volt, én bementem a vízbe és onnan figyeltem a barátnőmet.
A következő pillanatban hirtelen valaki átfogta a derekamat hátulról, majd felemelt és bedobott a vízbe.
Prüszkölve jöttem föl a víz alól, a hajam csurom víz volt - amire egész eddig gondosan ügyeltem, hogy egy csepp víz se érje, mert akkor nem kell a szárítással bajlódni -, majd egy felém úszó Cassoval találtam szembe magam.
- Most tiszta víz lett a hajam - bosszankodtam.
- Borzasztó - húzott magához a kezemnél fogva, mire a karjaimat a nyaka köré fontam és igyekeztem minél jobban viszonozni Casso hosszú csókját.
Meg van bocsájtva. :)
Amikor eltávolodtunk egymástól, egyszerre fordítottuk el a fejünket Niki irányába, aki picivel előtte még napszemüvegben, rózsaszín bikiniben napozott a matracán, aztán Laci beúszott alá, felborította alulról, a szőke lány pedig hangosan sikítva borult be hirtelen a vízbe, mire Laci csak simán kiröhögte, Niki meg egy "kicsinállak!" sipítás után elkezdte fröcskölni vízzel. :)
Amikor egy kis időre elég volt a vízből, Sacival kimentünk a "szárazföldre" és vettünk magunknak sült krumplit.
Lili és Enikő csak egy kicsit később csatlakozott hozzánk.
- Rohadt szúnyog! - csapott Enikő a vállára bosszúsan. Elég sok van belőlük - Úúú, kész van a lángosom! - pattant fel, majd a büféhez sietett.
Amikor már mindent megettünk, amit rendeltünk (én még gyorsan kértem magamnak egy nutellás palacsintát), visszamentünk a vízbe.
- Most ne dobáljatok, mert akkor kidobom a taccsot - figyelmeztettem a fiúkat.
- Oké - vont vállat Ricsi.
Ezt hamar lebeszéltük. :)
Lassan letelt a "strandoló idő", amit a tanárok adtak nekünk, úgyhogy mindenki visszaöltözött normális ruhába.
- Tartod a törölközőt? - kértem meg Sacit.
- Persze - bólogatott, majd megfogta a kék-zöld mintás törcsim két szélét.
Amikor mindenki elkészült, elindultunk a következő úticél felé gyalog.
Enikő Ágostonnal beszélgetett a sor eleje felé (hehe :D), Lili Marcsival (elméletileg régen együtt jártak szolfézsra), Saci pedig Ricsivel ment hátul, úgyhogy én meg bevártam Cassot, aki szintén a sor végén volt.
- Mennyire vizes a hajam? - kérdeztem Cassot.
- Már szárad - mondta.
- Akkor jó - bólintottam - Amúgy mit gondolsz, nagyon látszik, hogy nedves? Mármint a hajam - tettem hozzá, mire Casso csak egy bujkáló mosolyra húzta a száját.
- Miért számít ez ennyire? - nézett rám, miközben átkarolta a vállam.
- Mert... - kezdtem bele. Nem tudtam folytatni. - Mert csak - mondtam végül a diplomatikus válaszomat.
Végül megálltunk egy kikötőnél, ahol megvártunk a hajónkat és aki akart, az felszállhatott rá Pásztorral és Somogyival, a többiekre pedig Mátrai "vigyázott" a parton.
Először nem tudtam eldönteni, hogy csatlakozok-e, de aztán végül én is felszálltam a hajóra.
Egyébként így utólag örülök, hogy én is mentem a többiekkel hajózni, mert tök jó volt. :)
Ezután Lina előadta a prezentációját a Velencei-tóról, annak élővilágáról, valamint a körülötte lévő településekről és nevezetességeiről.
Rém unalmas volt, de legalább kapott a csapatunk öt pontot (Lina is kék). Hurrá.
************************************
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK! ⛵