(07.10.)
- Beadtátok már a telefonotokat? - kérdezték az a-s lányok, akik az ajtó mellett végigkérdeztek mindenkit, nehogy a tanárok betartsák az ígéretüket és egy hétig ne adják vissza a telefonokat.
- Nem, de köszi, hogy szólsz - bólintottam, majd a lányokkal visszaszaladtunk a faházunkba a telókért.
Lehalkítottam és kikapcsoltam a telefonom, majd Lilivel és Enikővel együtt megvártam Sacit a faház előtt.
- Megvagy? - kérdeztem, amikor már egy ideje vártunk.
- Én igen, de a telóm eltűnt - húzta el a száját Saci.
Úgyhogy mi leadtuk a telefonokat, Saci pedig őszintén megmondta Somogyinak, hogy nem találja az övét. Mármint a telefonját. Mindegy. :)
- Öt percet kapsz, hogy idehozd - szólt rá szigorúan a tesitanárunk.
Saci újból visszament a házba.
- Hol volt? - kérdeztem halkan, miután leadta a telefont Somogyinak. Ezek szerint meglett. :)
- Beesett az ágy mögé - mondta, miközben hozott egy széket magának és leült mellém - De tök izé, hogy egyből azt hiszi, hogy hazudok, csak nem akarom odaadni - bosszankodott - Miközben tényleg nem volt meg - tette hozzá.
- Hát, igen - értettem egyet.
Az első játék a tipikus "ez az én székem" volt. Hurrá.
Vagyis egy ember középen van, többiek körbeülnek.
Akinek a jobb oldalán üres szék van, rácsap és azt mondja, hogy "ez az én székem", átül, ugyanezt csinálja a következő, a harmadik pedig amikor rácsap, azt mondja, hogy pl. "ez Lili széke".
Ekkor Lili átszalad, és odaül. Aki középen van, az meg próbál közben elfoglalni egy üres széket.
Igazából ennyi.
- Ezt nem hiszem el! - fakadtam ki, amikor kezdtem észrevenni, hogy kábé mindenki engem szivat, és mindig engem mondanak. Vagyis nálam az egész játék arról szólt, hogy rohangálok ide-oda.
Ezt miért élvezik?
A diákokon kívül a tanárok is egész jól szórakoztak rajtam. Olyan kedvesek, de most komolyan.
Ja, és még a játékot is átnevezeték "ez az én székem"-ről "Leni széke" névre. De jó.
A következő játék nem tudom, kinek a fejéből pattant ki, de a szabálya a következő.
Mátrai mond egy színt a csapatok közül (vagyis kék, zöld, piros, vagy narancssárga), körben ülünk, majd aki abba a csapatba tartozik, amit mondtak, egy székkel odébb ül, és ha ott ül már valaki, az pech, mert az ölébe kell ülnöd.
Ha pedig azt mondják, hogy "csere", akkor aki eddig valakinek az ölében ült, fordul a helyzet, vagyis az ő ölében fog ülni a másik. Na jó, ez így tuti nem érthető. Mindegy.
A lényeg, hogy ez elvileg egy vicces játék, hogy ki kinek az ölében ül. (Nem az.)
A játék előtt a tanárok átültettek egy-két gyereket (mondjuk, hogy akik jóban vannak, azok ne üljenek egymás mellett, mert ez így "viccesebb"), így került Casso mellém.
- Te milyen szín vagy? - kérdeztem.
- Zöld - mondta. Akkor Lilivel van egy csapatban. - Nem szoros az a karszalag? - nézett a karomra.
- De, csak magamnak csináltam, úgyhogy nem lett tökéletes - vontam vállat.
- Legközelebb szólj - nézett a szemembe, mire csak egy apró mosolyra húztam a szám.
Amikor elkezdődött a játék, teljes szívemből azt kívántam, hogy ki ne mondják azt, hogy "kék", ami egy rövid ideig teljesült is, csak hát a "piros" és a "narancssárga" után a kék következett Mátrai csodálatos sorrendjében.
Zavartan Cassora néztem, ő is rám, majd mivel eddig a térdére támaszkodva ült, kifejezéstelen arccal hátradőlt a széktámlának, hogy helyet adjon, én pedig óvatosan, a hajamat igazgatva beültem az ölébe.
A közelsége miatt eszméletlenül zavarban voltam, pláne, hogy nem reagált sehogy, az ölében voltam, szóval az arcát se láttam, csak azt éreztem, hogy közel van hozzám, a fizikai kontaktusunk végigfutott az egész testemen, mindent sokkal intenzívebben éreztem, fel se fogtam, hogy a többiek egyébként mit csinálnak körülöttünk, és bár ő látszólag a többiekre figyelt, közepes lelkesedéssel, éreztem, hogy gondolatban ő se ott van, hanem pont ott, ahol én is.
Fura, hogy Casso két és fél hónapja még minden reggel egy hosszú csókkal köszöntött, kézenfogva mentünk a suliba, megöleltük, megpusziltuk egymást, hetente több délutánt is együtt töltöttünk, ha nem, akkor telefonáltunk, őszintén kifejeztünk egymásnak az érzéseinket, a szeretetünket, naponta legalább egyszer elhangzott, hogy "szeretlek", nevettünk együtt, rengeteget beszélgettünk... most meg csak simán az ölébe kell ülnöm és így is kínosan érzem magam.
- Asszem kilapultam - nyújtózkodott Lili a játék után - Egész végig egy dagadt kilencedikes ült az ölemben! - panaszkodott.
- Én Casso ölében ültem - vontam vállat.
- Semmi sincs véletlen - vigyorgott rám Enikő.
- Vicces - forgattam meg a szemem.
- Ezt most egyébként komolyan mondtam.
- Képtelenség, hogy újból összejöjjünk. És nem miattam - tettem hozzá.
- Majd meglátjuk - hagyta rám Enikő.
A tanárok még lejátszattak velünk pár hasonló fantasztikus játékot, majd megszavaztatták, hogy melyik filmet nézzünk.
Ez egyébként úgy folyt, hogy akinek volt ötlete, az felírta egy papírra, és utána azok közül lehetett választani.
- Ez aaaaz! - örvendendezett Saci, amikor kiderült, hogy toronymagasan a Men in Black 3. nyert. - Te láttad már? - kérdezte tőlem.
- Persze - bólintottam.
A tanárok közül egyikük se látta a filmet, de ahhoz képest egész nyugodtan bekapcsolták nekünk.
- Ezt akartátok ti nézni? - nézett ránk Pásztor elképedve egy lövöldözős jelenet közepén.
Egy kis ideig azt hittem, kikapcsolják, de mivel egyhangúan azt mondtuk erre, hogy "igen", úgy hagyták. :)
- De most ő meghalt? - kérdezte Lina - Vagy meg fog?
Elég idegesítő volt, hogy egész végig mellettem ült és mindent megkérdezett a filmről. Percenként vagy ötöt.
Na, mindegy.
Lényeg, hogy a film végére kellőképpen lefáradtam tőle, de legalább egy jót vacsizhattunk utána. Pizzát. Nyami. :)
- Nem lehet mégegyet enni, ugye? - kérdezte Lina valamiért tőlem.
- Fogalmam sincs, kérdezd meg a tanárokat - vontam vállat.
Amikor Lina elment, Enikővel csak egymásra néztünk.
- Kicsit idegesítő - közölte egyszerűen.
- Tényleg egy picit fura - értettem egyet halkan.
Vacsi után Saciékkal megbeszéltük, hogy benézünk az a-s lányokhoz.
Egy kicsit őket is meg kéne ismerni ennyi idő után. :)
- Ez körömlakk lemosó szag? - ráncolta össze a szemöldökét Enikő, amikor bekopogtunk a szobába.
Az volt, ugyanis az összes a-s lány (Linán kívül) Nikivel egyetemben a másikat sminkelte, a körömlakkjai közül válogatott, szelfizgetett, vagy arcmaszkban rohangált fel-le.
- Uborkás pakolás nincs? - kérdeztem poénból.
- De, van. Szeretnél? - ajánlotta fel Betti.
- Öhm... nem köszi - zavarodtam össze, majd kérdőn összenéztem Lilivel.
Pedig én tényleg csak vicceltem. :)
- Uhh. Csajok, körömlakkos lett a párna - szisszent fel Kriszti, aki Niki körmét pingálta.
- Milyen színű? - nézett felé Mira.
- Sötétbordó - vakarta a hófehér párnát Kriszti.
- Majd megfordítjuk - vont vállat Betti.
- Vagy azt mondjuk, hogy vérzett Niki orra - tanácsolta Marcsi.
Sajátos megoldások. :)
Nem sokáig bírtuk a tömény sminkszagban, úgyhogy inkább átmentünk a fiúkhoz, ahol már szokás szerint állt a bál.
- Metáááál - ugrált Andris az ágyon - Baszdmeeeg - nézett a JBL hangszóró után, ami kiesett a kezéből. Itt azért egy kicsit más volt a hangulat, mint az a-s sminkpartiban. :)
- Szóval ide kellett a kaja? - nevettem fel, amikor láttam, hogy Ricsi a táskájából kihalászott egy zacskó chipset.
- Ez nem az enyém, az a-soktól csórtam - vigyorgott rám, mire csak hitetlenül megráztam a fejem.
No comment. :)
Somogyi nemsokára benyitott hozzánk, - vagyis a fiúkhoz - hogy lássanak hozzá az esti programokhoz, minket pedig átküldött a saját "házunkba".
- Szerintem nincs értelme fogat mosni, mert egész éjszaka zabálni fogunk. Legalábbis én igen - fejtette ki a véleményét Enikő - Majd maximum holnap duplán mosok fogat.
- Csatlakozom - biccentettem.
Miután mindannyian lefürödtünk (én voltam az utsó, addigra már tiszta víz volt a fürdőszoba), felmásztunk az ágyainkra és csak simán elkezdtünk beszélgetni.
- Ismerős - bólintott Enikő, miután Lili elmesélte, hogy nyolcadikban hogyan égett le totálisan a kiszemeltje előtt - Engem egyszer elgáncsoltak az udvaron, és nekiestem a crushomnak. Gáz volt - emlékezett vissza - Leni, te?
- Nekem két kiszemeltem volt nyolcadikban, az egyik durván kioffolt, a másik meg full hülye volt - meséltem - Egyszer elmentünk fagyizni suli után, amit én fizettem, mert otthon maradt a tárcája, aztán sikeresen leettem a fehér pólómat csokis fagyival. Ennyi volt a nagy szerelmi életem általánosban - nevettem el magam.
Szóval ilyen témákat boncolgattunk egy csomó időn keresztül, amit Pásztor szakított meg, mivel benyitott hozzánk.
- Most már fél tizenegy van, úgyhogy lassan aludjatok. Maximum egy fél órát beszélgethettek csendben, de többet nem engedek. Más faházakba pedig tilos átmenni, de ez gondolom egyértelmű. Jó éjszakát - csukta be az ajtónkat, majd lekapcsolta a nagy lámpát.
Az első kislámpát Pásztor távozása után Lina kapcsolta fel, hogy tovább tudjon olvasni, aztán felkapcsoltam egyet én is, hogy jól lássunk.
- Szóval, hol tartottunk? - kérdeztem, majd folytattunk mindent ott, ahol abbahagytuk.
Nagyjából éjfél lehetett, amikor kopogtattak az ajtón, mire mind az öten gyorsan alvást tettetve vártuk, hogy valamelyik tanár bejöjjön...
************************************
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK! 😉