Július 10. (hétfő)
Tábor! :)
Az ébresztő fél hatkor keltett fel, ami a megszokott kelésemhez viszonyítva elképesztően korán van.
Sajnos nem volt más választásom, ugyanis az a hülye vonat hétkor indul, tehát fél hétkor van találkozó Kelenföldön. Szuper.
- Nagyon fogsz hiányozni! - ölelt át Anyu - Majd írj, vagy telefonálj, jó?
- Oké, oké - bólintottam.
Apu elvitt az állomásra.
- Vigyem a csomagod? - ajánlotta fel.
- Nem kell, köszi. Szia Apu - nyomtam egy puszit az arcára, majd a régi épület felé vettem az irányt.
Rajtam kívül nagyjából már mindenki megérkezett, úgyhogy csatlakoztam a többiekhez.
- Annyira fáradt vagyok! - ásítozott Saci.
- Ki nem? - kérdezett vissza Enikő.
Miért kell ilyen korai vonattal menni?
Épp ezt beszéltük meg, amikor a fiúk is megjöttek a frissen vett kajáikkal, én pedig nem tudtam nem odanézni. Velük volt Ő is.
Egy másodpercre összetalálkozott a tekintetünk, a látványára ezerrel dobogni kezdett a szívem, majd a volt barátom elfordította a fejét, úgyhogy én is, és zavartan viszonoztam a barátnőim értetlen pillantásait.
Az osztállyal, az a-ból pár gyerekkel és még a többiekkel, akik eljöttek (más osztályokból) felmentünk a fogalmam sincs hányas vágányra.
Háromnegyed hét volt, úgyhogy még volt időnk a vonat érkezéséig, főleg, hogy bemondták, hogy még késik is. Hurrá.
- Aki akar, az most elmehet mosdóba - mondta Pásztor - Vagy büfébe - tette hozzá. Kétségtelen, az ofő már jól kiismert minket. - Tíz perce van mindenkinek!
Ebből az lett, hogy az osztályból csak Barni, Domi, Enikő és én maradtunk.
Hát, jó. :)
- Na, örülök, hogy újból találkoztunk - szólalt meg mögöttünk valaki gúnyosan, aki szokás szerint Zsombi volt. Nem tudtam, mit keres itt, de nem igazán örültem neki.
Őszintén szólva azok után, amit velem tett, hogy zaklatott, zsarolt, és életem szerelme is szakított velem miatta, nem sok hangulatom volt vele beszélni.
- Én már kevésbé - vágtam rá.
- Csak nem szakított veled a herceged? - vonta fel a szemöldökét, miközben elégedett mosolyra húzta a száját.
- De! Tökéletesen eltaláltad - bólintottam - Úgyhogy a lelkivilágom mellett sikerült az életemet is tönkrevágnod. Most boldog vagy? - tártam szét a karom.
- Határozottan - biccentett.
- Baszdmeg, hogy lehetsz ekkora nyomorék? - szaladt ki Enikő száján.
- Hogy vele és a nagy szerelmével kapcsolatban még élvezem is - nézett rám.
Gondolkodás nélkül lekevertem egy nagyot Zsombinak.
Őszintén, még én is meglepődtem, hogy mekkorát csattant, de mindenesetre annyi fájdalmat okozott nekem, hogy szerintem már tényleg megérdemelte, és ezzel az ütéssel mindent kiadtam magamból.
Enikő csak pislogva nézett rám, Zsombi meg csak az arcához kapott, majd jobbnak látta elmenni.
Saci és Lili épp akkor jöttek fel a mozgólépcsőn, úgyhogy odasiettünk Enikővel hozzájuk.
Én még mindig nem jutottam szóhoz, úgyhogy Enikő mesélte el ezt a fél percet az összes létező részlettel, amiknek a fele nekem kábé fel se tűnt. Na, mindegy.
- Mindenki visszajött? - nézett végig rajtunk Pásztor, majd megszámolt minket.
Amikor felszálltunk a vonatra, a tanárok névsor szerint beültettek azokra a helyekre, ahová szól a jegyünk. Alapból Niki mellé ültem volna, de szerencsére kibulizta valahogy, hogy az a-s lányokhoz mehessen.
- Szevasz - vigyorgott rám Ricsi, akit mellém ültettek.
- Hali - nevettem el magam megkönnyebbülten. Legalább nem fogok unatkozni az út alatt.
Ricsivel mindig jóban voltunk, és jóban is maradtunk, függetlenül attól, hogy a tesójával épp milyen viszonyban állunk egymással. Szeretem Ricsit.
- Van kajád? - dobta fel a táskáját a székek feletti "polcra".
- Persze. Anyu egy teljes túlélőcsomagot készített nekem - halásztam elő a kis hátizsákomból a dobozt, amibe a szendvicseket és a rágcsákat tettem. Mibe fogadjunk, hogy az utóbbi fog elfogyni hamarabb?
- Akkor adsz, ugye? - kunyizott. Csak a szokásos. :)
- Igen. Mogyoró jöhet?
- Sós?
- Aha.
- Akkor simán - nyúlt bele a zacskóba, amiből kivett egy nagy marékkal.
Egy darabig szótlanul ücsörögtünk egymás mellett. Ő telefonozott, én meg az elsuhanó tájat figyelve merengtem, majd végül megszólaltam.
- Amúgy Bogi hogyhogy nem volt itt az állomáson? - kérdeztem hirtelen, amikor eszembe jutott, hogy Casso barátnőcskéjét nem is láttam a nyári szünet beköszöntése óta.
Nem mint ha bánnám egyébként.
- Miért lett volna? - kérdezett vissza értetlenül.
- Mondjuk elköszönni Cassotól? Vagy ilyesmi.
- Minek? Már rég szakítottak.
- Micsoda? - pislogtam.
- Nem járnak - magyarázta. Gondolom, azt hitte, hogy nem értem, mit jelent a "szakítás" szó. Vagy fogalmam sincs. :)
- Tudom, nem az... - ráztam a fejem - Csak... na, mindegy - legyintettem.
- Oké - vont vállat - Abból a kekszből adsz? - bökött a kezemben tartott nasira.
Hamar túllépett a témán.
- Tessék. Te amúgy nem hoztál semmit?
- De, csak az majd később kell - adta meg a logikus választ.
- Minden világos - nevettem el magam.
Nemsokára a vonat begördült az állomásra, mi pedig leszálltunk róla (meglepő), és elgyalogoltunk a szállásig.
Ott a tanárok beosztottak minket a hatszemélyes faházakba. Az elsőbe, ami a tanárokéhoz a legközelebb van (ők a főépületben lesznek), Casso, Ricsi, Andris, Laci, Domi és Barni került. Ez egyébként szerintem senkit sem lepett meg.
A másodikat Tomi, Benedek (még mindig hányok tőlük), Marci, Kolos, Samu és Ágoston kapta, de fogadni merek, hogy az utolsó három az idejük nagy részét az első házban fogja tölteni.
A harmadikat kaptuk mi, Saci, Lili, Enikő és én, valamint "befogadtuk" magunkhoz Linát az a-ból. Így is maradt egy szabad ágyunk, de mindegy, majd oda fogunk lepakolni.
A negyedik házban Kriszti, Marcsi, Betti, Paula, Mira és Niki kapott helyet, minden valószínűség szerint ott nyílik majd meg hét nap erejéig Barbie-land, a többi házba pedig a maradék gyerekek - akiket nem ismerek - osztották el magukat. (Ők nem olyan fontosak.)
- Jobb, mint amire számítottam - jegyezte meg Enikő, amikor megkaptuk a kulcsokat és bementünk a faházunkba.
A bejárati ajtóval szemben egy fürdőszoba volt két fürdőkabinnal, két csappal és egy hosszú tükörrel, és nyilván onnan még nyílt egy vécé is. Jobbra fordulva a hálószoba van három emeletes ággyal, három szekrénnyel, és a szoba középen egy asztallal, amit székek vesznek körül.
Balra pedig nekimész a falnak. Úgyhogy ennyi.
De azért nem olyan rossz. :)
- Saci, alszol te lent? - kérdeztem, mivel elosztottuk, hogy az emeletes ágyaknál hogy lesznek a "párok" (Enikő Lilivel, Saci velem, Lina meg egyedül).
- Aham - bólintott. Akkor ezt megbeszéltük. :)
A maradék fél óra szabadidőben, amit a tanárok adtak, Sacival, Lilivel és Enikővel kimentünk az udvarra.
- Te nem jössz? - kérdeztem Linát.
- Nem, most nem - tartotta fel a könyvét, amit egyébként egy ideje már nagyon lelkesen bújt. Konkrétan az állomáson, a vonaton, amíg jöttünk a szállásra (hogy hogy nem esett el, az egy örök rejtély), a szobaosztás és a kipakolás alatt is.
- Oké. Egyébként mit olvasol? - érdeklődtem. Nem igazán ismerem, lehet, hogy két év után ideje lenne beszélgetni vele egy kicsit.
- Harry Potter - felelte - Már vagy százszor kiolvastam az egészet, de egész egyszerűen megunhatatlan! Te szereted?
Ahh, gondolhattam volna.
- Hát, nem igazán, bocsi - ráztam meg a fejem - Én csak a filmet láttam, de azt is csak párszor.
- Kár. Egyébként szerintem könyvben jobb - mondta.
- Biztos - vontam vállat - Majd egyszer elolvasom.
- Akkor jó - bólintott.
Amúgy ismerve magamat, szerintem soha nem fogok eljutni addig, hogy elolvassam, de mindegy.
Elhiszem, hogy jó.
A főépület előtt volt egy csocsóasztal, amit szinte azonnal le is támadtunk. Saci és én voltunk a kékek, Enikő meg Lili pedig a pirosak.
- Sasa, te meg mi a halált csinálsz? - kérdezte a barátnőjét Ricsi szórakozottan, minden szót külön hangsúlyozva, aki Laciékkal együtt az asztalon könyökölve figyelte, hogy hogyan játszunk.
- Kivédem a lövéseket! - magyarázta Saci, aki a kapussal volt, és valamiért ide-oda mozgatta az egész játék alatt, aztán pedig bement egy gól.
- Na jó, add át - lépett oda Ricsi.
- Akkor hozzánk is jöjjön egy fiú - nézett körbe Lili - Casso?
- Tőlem - egyezett bele - De akkor engedj ide.
- Tessék - lépett hátra Lili.
Úgyhogy most Casso és Enikő volt Ricsi és én ellenem.
- Miért kell neked mindent kivédened? - kérdeztem Cassot bosszúsan, mivel ő volt a pirosaknál a kapus és a hátvéd, én meg a kék csatár. Vagy valami ilyesmi a neve. :)
- Bocs, de néha még védenem se kell - röhögött ki.
- Köszi, ez jól esett - biccentettem.
Ez a hét is felhőtlenül boldognak ígérkezik a "kapcsolatunk" szempontjából.
- De mi az, hogy három góllal vezettek? - háborogtam.
- Az, hogy nem tudsz normálisan lőni - közölte Casso egyszerűen, majd az asztal lába mellől felvette az ásványvizét és beleivott.
Gondoltam, most, vagy soha, úgyhogy erősen "belerúgtam" a labdába, hogy most gólt lövök.
- Ezt nem hiszem eeeel - nyöszörögtem kínosan hátradöntve a fejem, amikor a labda visszapattant Casso kapusáról.
Egyébként Casso már borzasztóan röhögött, ki is köpte az ásványvizet, én meg full vörös fejjel vártam, hogy fejezze be a rajtam lévő röhögést. Jó, mondjuk inkább nevessen rajtam, mint hogy már megint összevesszünk... éljen a pozitív hozzáállás.
- Én se - rázta a fejét jókedvűen - Pedig még esélyt is adtam.
No comment. :)
A szabadidőnk lassan véget ért, úgyhogy a tanárok szép lassan "összeszedtek" minket.
- Az idei táborban azt találtuk ki a kollégákkal, hogy négy csapatra osztunk titeket, a tábor folyamán pedig majd pontokat gyűjthettek csapatonként. Ebben a kalapban vannak cetlik, amire vagy a "piros", vagy a "kék", vagy a "zöld", vagy a "narancssárga" szín van írva. Mindannyian húztok egy színt, és az határozza meg, hogy melyik csapatba kerültök - avatott bele az igazgatóhelyettes (Mátrai) a tervbe - Üljetek le, én pedig körbemegyek a kalappal - emelte fel az említett darabot.
Amikor Mátrai elém tartotta a kalapot, kihúztam egy cetlit.
- Milyen színt húztál? - kérdezte Saci.
- Kék - lobogtattam meg a cetlimet.
- Ne már. Én narancssárgát.
Szép lassan kiderült, hogy a lányokkal sikerült négy különböző csapatba kerülnünk, Lili zöld, Enikő meg piros. Hurrá.
A kékekhez az osztályomból csak Ricsi és Domi került, meg az a-ból még páran. Mégnagyobb hurrá.
A tanárok annyira felkészültek voltak, hogy papír karszalagokat is hoztak nekünk a négy színből, úgyhogy felraktam a karomra a kék színű szalagot, majd egy lábbal egyensúlyozva (a csuklómat megtámasztottam a felemelt térdemen) összeragasztottam a két végét viszonylag szorosan, hogy ne csúszkáljon a karomon, mert az iszonyatosan idegesítő tud lenni.
Dél körül átmentünk egy közeli kajáldába ebédelni.
- Ez rizseshús? - ráncolta össze a szemöldökét Saci.
- Szerintem igen - bólintottam, majd megkóstoltam - És valami eszméletlen sótlan.
- Itt a só - nyújtotta nekem Lili - Hoppá - húzta hátra a karját, amikor véletlen ment egy kicsi só a pohár vizembe.
A sószórónak óriási "lyukai" voltak, úgyhogy az a kicsi só sajnos nem is volt olyan kevés.
Elképedve néztem Lilire, majd a vizemre. Ne már!
- Hang vagy meginni - vigyorgott rám Andris, aki ezek szerint látta a történteket.
- Annyira nem lehet rossz - méregettem a sós vizemet - Vagy nem tudom - bizonytalanodtam el.
- Várj, akkor iszok veled - vállalta be Lili, majd ő is szórt egy kicsit a poharába - Háromra, jó?
- Oké - bólintottam.
Lili beszámolt, majd mindketten beleittunk.
- Ez undorító - tettem le gyorsan a poharat.
- Az. Amúgy nem így hánytatják magukat a modellek? - kérdezte Lili.
- Akkor kellemes rókázást magunknak - biccentettem.
Csakugyan, amikor épp mentünk vissza a szállásra, eléggé görcsölt a hasam.
- Hányingerem van - közöltem.
- Egy kicsit nekem is - felelt Lili.
- Okádjatok együtt - nevetett fel Enikő - Besztfrendsz forevööör - röhögött.
- Azaz - bólogattam szórakozottan.
Végül egyikünk se dobta ki a taccsot. Megnyugtató. :)
Ezek után mindenki leült az udvaron (én például a fűben a kardigánomon), Somogyi pedig nagyjából elmondta a programokat.
- Most ismét kaptok egy óra pihenő időt, lehet beszélni a szülőkkel telefonon, amiket aztán erre az asztalra várunk. Elég egy diák, aki nem adja be, és senkinek nem adjuk vissza a tábor végéig, világos? - fenyegetőzött - Az egy óra leteltével mindenkit ide várunk vissza és játszani fogunk. Ezután megrendeljük a vacsorát, hogy nagyjából hét órakor már tálalhassuk. A játék után filmnézés lesz, amiről majd szavazást csinálunk. A film után lesz a vacsora, egy kis szabadidő, majd mindenkinek fürdés, fogmosás, vagyis minden esti program, és tízkor takarodó. Lehet szó tizenegy óráról is, ha a magatartástok rendben lesz és megérdemlitek - tette hozzá.
Hát, ez igazán nagylelkű.
Őszintén, váltott ki némi hőbörgést néhány programpont, de mindegy, én beletörődtem.
A szabadidőben felhívtam Anyut telefonon, majd megpróbáltam minél hamarabb lerázni, hogy legyen másra is időm. Bocsi Anyu. :)
Az a-s lányok videózgattak, Lina olvasott, a fiúk pedig inkább nem is akarom tudni, mivel szórakoztak, úgyhogy Sacival, Lilivel és Enikővel leültünk az udvaron lévő kis tó melletti padra.
Miután megbeszéltük az élet nagy dolgait, letelt a szabadidőnk, úgyhogy besiettünk a közösségi terembe...
************************************
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!