Július 15. (szombat)
Mi az, hogy holnap már megyünk is haza, amikor még csak most jöttünk? Ne mááár!
- Hallod, Leni - bökött oldalba Ricsi reggeli közben - Tegnap full linkre mentünk át hozzátok, a tanárok meg lehet, észrevettek, mert a tizenegyedikesek faházánál söröztek - mesélte bosszúsan.
- Ú, bocsi - húztam el a számat - Csak aludtunk.
- Hát, az feltűnt. Ideadod a vajat? - nyújtotta a kezét.
- Persze, tessék - adtam oda neki, majd elkezdtem enni a kalácsomat.
A mai nap se kezdődhetett Marci-bénázás nélkül, ugyanis kiderült, hogy a szülei otthon nem engedik meg neki, hogy a saját kenyerét ő kenje meg (mert a kés "veszélyes"... jó, igen, az, de ez csak egy kenőkés, Marci meg már tizenöt éves, könyörgöm!), ezért ez a feladat Pásztorra hárult.
Ja, hogy ezért nem kért Marci soha semmit a reggelihez! Áhhá!
- Úgy érzem magam, mint egy óvodában - pislogott Enikő a szemben lévő asztalra meredve, amikor a tanárnő befejezte Marci kalácsának a megkenését.
- Hát, most én is - értettem egyet lesokkolva. Újabb indok, hogy miért nem engedhetem Saci közelébe Marcit. Lassan listát tudnék ezekből írni.
Mivel ma volt az utolsó normális nap a táborból, kiragasztottak egy táblázatot a főépület falára, amin a csapatok pontjai voltak láthatóak.
- Hé, mi az, hogy mi csak másodikak vagyunk? - lepődtem meg - Ha kapnánk csak úgy három pontot, akkor úgy leelőznénk titeket, mint a huzat, és elsők lehetnénk! - bosszankodtam.
- Nem kaptok csak úgy három pontot - közölte Casso.
- Pedig jó lenne.
- Neked. Meg ezek közül alapból is a zöld a legjobb szín, szóval... - röhögött fel szórakozottan.
- El vagy tévedve - ráztam meg a fejem reflexszerűen - A kék sokkal jobb.
Mit is mondott Enikő? Hogy úgy érzi magát, mint egy óvodában?
Ezek után, hogy Cassoval azon veszünk össze, hogy a zöld vagy a kék jobb szín... maximálisan meg tudom érteni. :)
- Nem, de ha a színeket nem nézzük, akkor is mi vezetünk - magyarázta.
- Még - vágtam rá.
- Nagyon elszánt vagy.
- Igen - bólintottam magabiztosan - Amúgy mit kap, aki nyer?
- Szóval erre megy ki az egész - mosolygott szórakozottan - Nem tudom.
- Ha például mindenki kap fejenként egy csomó cukorkát, akkor adsz belőle, ugye?
- Az előbb még azt mondtad, ti nyertek, nem?
- De - biccentettem - Csak ha essssetleg mégsem, akkor kapok belőle?
- Nem biztos, hogy cukorka lesz.
- De ha igen, akkor adsz?
- Persze - nyomott egy puszit a homlokomra. Szereteeeem. :)
Szép lassan behívtak minket a közösségi terembe, ahol egy csomó társas ki volt pakolva.
- Minden játékban maximum négy fő játszhat, csapatonként egy-egy. Aki nyer a játékban, az két pontot, aki második lesz, az egy pontot kap, ami a saját csapatának a pontszámához adódik. Ez az utolsó lehetőségetek pontokat szerezni, úgyhogy hajrá mindenkinek, és gondolom mondanom sem kell, hogy becsületesen játsszatok. Jó játékot mindenkinek! - csapta össze a kezeit Mátrai.
Cassoval (zöld), Sacival (narancssárga) és Lacival (piros) lefoglaltuk a Gazdálkodj okosan!-t.
- Casso, züllik a csajod. Leni már vagy huszadszorra lép bele a dohányzós mezőbe - röhögött Laci, mire én is csak felnevettem - Szerencsekártya a faszom! - söpörte le az asztalról idegesen az egész házát nappalival, rádióval meg ping-pong asztallal együtt.
- Leégett? - húztam el a szám.
- Le hát. És még ilyen biztosítás kártyám sincsen - bosszankodott Laci. Szegény.
Ezek után pedig újból kiakadt, ugyanis szinte az összes bútort megnyertem sorban a szerencsekártyák segítségével. Jupi. :)
- Hallod, Szöszi, neked vannak bútoraid, nekem meg van házam - mutatott az asztalra Casso jókedvűen - Költözzünk már össze.
- Okés - egyeztem bele nevetve.
- Hé! - háborodott fel Laci (jogosan :D).
Végül az összeköltözős sztorinknak Mátrai vetett véget, aki pont hallotta a tervünket, és ránk szólt, hogy "ne csaljunk". Hüpp. :(
- Na, hogy állsz? - huppant Saci mellé Ricsi.
- Mindjárt megleszek, csak két könyvutalvány kell, egy rádió, meg egy bicaj - mesélte csillogó szemekkel.
- Miii? - pislogott Laci értetlenül - Akkor ezt megnyered - reagálta le.
- Nem biztos - rázta a fejét Ricsi - Leni, neked mennyi kell?
- A bútorok vannak csak meg, egy könyvutalvány, meg az életbiztosítás - nézegettem a magam elé pakolt lapokat.
- Akkor a két pontunk bukott - biccentett. Azért egy pontra talán még van esély. Vagy nem? :)
- Valaki nyert már közülünk? - kérdeztem Ricsitől.
- Asszem csak Domi sakkban. Meg talán Kriszti tekében - tette hozzá.
Amikor a tanárok kirakták az udvaron a műanyag tekebábukat, akkor már szinte éreztem, hogy Kriszti és Enikő azonnal ott lesznek (együtt járnak atlétikára). Ezek szerint nem tévedtem. :)
- Akkor négy pontot szereztünk eddig. Egész jó - bólintottam elégedetten.
- Oké, de Lili csak egyedül kettőt nyert a zöldeknél - mondta Ricsi, mire hunyorogva Cassora néztem, aki csak egy szemtelen mosollyal válaszolt nekem.
Nem igaz, hogy nem bírjuk őket lehagyni.
A játékot tényleg Saci nyerte meg (a második Casso lett, ugyanis miután végre összegyűlt a pénzem házra, egyszer se voltam képes belelépni a mezőjébe), úgyhogy ezután átmentem honfoglalózni (három gép egymás mellett "játék barátokkal" módban) Lilivel és Enikővel.
Amit nagy nehezen ugyan, de megnyertem. Jeee. :)
Két óra leteltével mindenkit leültettek valahova (nem volt egy könnnyű feladat), majd Somogyi körbement és megkérdezte mindenkitől, hogy hány játékban nyert/lett második (túlságosan megbíznak bennünk a tanárok - alapvető hiba :D), majd beírta a pontokat a táblázatba.
- Hányat nyertél? - kérdeztem Cassot, amikor még Somogyi bőven nem járt nálunk.
- Hármat - mondta. Francba.
Gondolom, Casso hamar leszűrte az arckifejezésemből, hogy kevesebb pontot szereztem, úgyhogy csak felnevetett és megkérdezte, hogy hányat nyertem.
- Egyszer nyertem, és egyszer második lettem, deeeee azok hosszú játékok voltak, és nem is volt időm többet játszani. Lehet, hogy azokban nyertem volna - magyaráztam ki magam.
- Ahaaa - bólogatott "mondd csak nyugodtan" féle stílusban.
Hát, ez nem jött be. :)
Miután mindenkit végigkérdeztek, összesítették a pontokat és kihirdették az eredményt.
Nos, Cassoék, vagyis a zöldek nyertek, egy darab ponttal.
Na, mindegy, tény, hogy ügyesek voltak, szóval annyira mégsem háborodtam fel rajta. :)
- Na, mit kaptatok? - ültem le a barátom mellé vigyorogva - Ó, csak nem cukorka? - csillant fel a szemem, mire Casso felröhögött és odanyújtotta nekem a zacskót - Hányat vehetek?
- Amennyit akarsz - vont vállat.
Nem akartam megenni az egészet, úgyhogy kivettem belőle ötöt. Az pont a fele volt. Hehe. :)
************************************
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK! 🙃