[07.14]
- Na, mi volt? - kérdeztem Cassot, aki akkor ért vissza a telefonálásból.
- Bogit elütötte egy kocsi - mondta, mire csak kérdőn összeráncoltam a szemöldököm. Mégis miért őt hívják? - Valószínűleg én voltam az utolsó név a telefonjában.
- Ilyen ritkán telefonál, vagy mi? Már hetek óta nem is vagytok együtt - értetlenkedtem.
- Tegnap véletlen felhívott - magyarázta, mire csak egy "áhhááá!" bólintással reagáltam.
- És amikor közölték, hogy Bogit elütötték, akkor mit mondtál?
- Bediktáltam az anyja számát - vont vállat - Jó, persze, szar, hogy elütötték, de most ezzel nem igazán tudok mit csinálni - tárta szét a karját, mire csak egyetértően bólintottam egyet.
Cassoval úgy döntöttünk, hogy legyünk kicsit szociálisabbak, ezért Ricsiékhez csatlakoztunk, akik nagyon el voltak foglalva, ugyanis éppen kiürült műanyag palackok kupakjait dobáltak be az a-s lányok ablakán.
- Hagyjátok abba! - förmedt rájuk Betti.
- Hagyjátok abbaaaa - utánozta Andris nyávogva, mire mindannyian felröhögtek.
- Most akkor egyszerre? - kérdezte Casso, majd beszámolt, így pont egy időben találta el majdnem Betti fejét hat darab különféle színű kupak (Casso, Andris, Ricsi, Laci, Kolos és Samu is dobott egyet). Szegény. :)
Ezután odamentem Liliékhez az udvar másik végébe.
- Miről van szó? - érdeklődtem, hogy be tudjak kapcsolódni a beszélgetésbe.
- Enikő nem vallja be, hogy teljesen beleesett Ágostonba - avatott a témába Lili.
- Nem estem bele! - vágta rá Enikő - Csak bejön a stílusa, de ennyi, semmi több. Szimpatikus, tudod mit jelent?
- Ahhaa - biccentett Lili "úgy se hiszem el" stílusban.
- Jó, most mindegy, nem? - szólt közbe Saci - Légyszi beszéljünk már valami másról.
- Oké - egyezett bele Enikő - Mondjuk ez nem rajtam múlik - nézett Lilire.
Ajj, ezek a mai fiatalok. :)
A szabadidő befejeztével ismét visszamentünk a közösségi terembe, hogy sütiket csináljunk.
- Te - bökött oldalba Kriszti - Ricsinek van barátnője, ugye? - kérdezte halkan.
- Igen. Saci - feleltem.
- Francba - sziszegte csalódottan.
- Miért?
Hülye kérdés. Na, vajon miért? Gratulálok, Leni, ismét nagyot alakítottál.
- Nem, semmi - rázta a meg a fejét - Csak egy barátnőm miatt kérdeztem, akinek bejön Ricsi - tette hozzá.
- Oké - bólintottam.
Miután mindenki megcsinált egy pár sütit (majdnem olyan, mint a kókuszgolyó, csak nem golyó, hanem téglatest alakú és nincs rajta kókusz... újabb értelmes mondat tőlem :D), csináltunk különféle ízű cukormázakat, amivel leönthettük a sütinket.
- Basszus - ciccegtem. Sikerült annyira túlöntenem a cukormázat, hogy még a terítő is rózsaszínben pompázott tőle.
Tipikus én.
Amikor már mindenki kész volt, kimentünk az udvarra (bennt már annyira fülledt volt a levegő, hogy azt hittem, megfulladok), és megettük a sütinket.
Egyébként ahhoz képest az enyém egész jó lett, csak mivel enyhén szólva túltoltam a cukormázat, sokkal édesebb volt, mint ahogy azt terveztem. Na, mindegy. Megettem. :)
- Na, képzeljétek, Paula összejött Benedekkel - állapította meg Kriszti, aki valamiért odajött hozzánk (mármint Lilihez, Enikőhöz, Sacihoz és hozzám), és leült mellénk a padra.
- Nem fog sokáig tartani, az tuti - harapott bele a sütijébe Enikő. Nagyon aranyos és jószándékú csapatot alkotnak így ketten. :) - Vajon meddig bírják?
- Hát... - töprengtem. (Jelentem, beléptem a klubba.) - Három hónap maximum.
- Három hónap? - vonta fel a szemöldökét Kriszti - Három napot akartál mondani, nem?
- Ha ti Cassoval két hónap után mentetek szét, kizárt dolog, hogy ezek itt tovább bírják - érvelt Enikő.
- Azóta Cassoval újból együtt vagyunk - emlékeztettem.
- Nem sikerült megértened a lényeget. Mindegy, hagyjuk - legyintett Enikő - Különben is elfogyott a sütim.
- Kéred az enyémet? - nyújtotta oda neki Saci - Csak törtem. Nekem nagyon édes.
- Jöhet - egyezett bele Enikő.
Az üzlet az üzlet. :)
Ezután - nem volt kötelező - a lányokkal elmentünk mézeskalácsokat díszíteni.
- Öhm... ugye tudod, hogy ezek mézeskalácsok, nem pedig hullák? - pislogott Lili, amikor észrevette, hogy Laci nem kímélve a piros ételfestéket horror mézikéket gyártott, de már vagy a tizediket, futószalagon.
- Most már azok - vont vállat Laci, majd leharapta az egyiknek a fejét, a "csonk" részét pedig bekente pirossal.
- Te komplett hülye vagy - forgatta a szemét Lili.
- Te meg kedves - vágta rá Laci lazán.
- Hát nem aranyosak? - mondta nekem Enikő halkan, mire csak némán egyetértettem vele egy bólintással.
Lényeg a lényeg, hogy ezzel a mézeskalácsos dologgal elment szinte az egész szabadidőnk (csináltam egyet Apának, Anyának, Napsugárnak, és természetesen Csepinek is :D), ezért épphogy csak megmostam a kezem (tiszta cukor és festék volt az egész, mert ugyebár nem tudok úgy dolgozni, hogy ne nézzek ki úgy a végén, mint egy festőpaletta), a tanárok már küldtek is hagymát vágni a bográcsozáshoz.
- Nyugi Leni, nem kell sírni - veregette meg a vállam Casso gyengén - A hagymának nem fáj.
- Nagyon vicces - töröltem meg a szemem a csuklómmal, ugyanis a hagymától már elképesztően könnyezett - Hoznál egy úszószemüveget? - kérdeztem, mire Casso csak felnevetett.
Imádom a nevetését. :)
A hagymás feladatot ügyesen rásóztam Marcira, majd úgy tettem, mint aki éppen csinál valamit.
Például megnéztem a tüzet, odébbraktam két paradicsomot pár centiméterrel, megkerültem a faházakat (kétszer is), meg ilyesmik.
Egyébként pedig sikerült megtalálnom azt az embert, akire pont nem kellett volna ráruháznom pár hagyma felszeletelését, ugyanis a hagymák mellett Marci az ujját is majdnem kockákra vágta, tehát a lelkiismeret-furdalásom közepette még ragtapaszt kereshettem, de szerencsére Marcsinál pont volt.
Amikor már csak főtt a kaja, mindenkit elküldtek fürdeni, hogy túllegyünk rajta, aztán kellemes füstszaggal feküdhessünk le aludni.
Igyekeztem minél gyorsabban besprintelni a fürdőbe, de sajnos Lina beelőzött, ugyanis ő az egész bográcsos műsor alatt megbújt a faházban és szorgalmasan olvasta a Harry Potter ki tudja, hanyadik részét.
Mire én is sorra kerültem és sikeresen lefürödtem, összefogtam kontyba a hajam, felvettem a szürke leggingsemet és a halványrózsaszín cipzáros pulcsimat, majd lesiettem az udvarra a bográcshoz.
Casso már ott ült, úgyhogy úgy gondoltam, odamegyek hozzá. Tudtommal nincs megtiltva. :)
- Sziaa - huppantam le mellé - Mikor lesz kész a vacsi?
- Passz - vont vállat - Éhes vagy?
- Nagyon - vallottam be - És csak jelezném, hogy ilyenkor vagyok a legveszélyesebb, és a legkönnyebben felidegesíthetőbb - fenyegetőztem jókedvűen.
- Azért ne bánts senkit - karolta át a vállam oldalról, majd egy puszit nyomott a hajamba.
- Hát, majd meglátjuk. Muhahahaaa - vetettem be a sátáni kacajomat, mire Casso csak szimplán kiröhögött.
Még csak nem is sejti, hogy jelenleg az életével játszik. :)
(Na jó, befejeztem.)
Már bőven visszaért mindenki, amikor a sok-sok "már tényleg csak tíz perc" ígéret után végre kész lett a kaja. Ez az! :)
- Na, most már lenyugodtál, Sátánka? - kérdezte Casso jókedvűen, amikor megkaptam a (műanyag) tányéromat a vacsorámmal együtt.
- Egy kicsit - bólogattam, majd egy sunyi mozdulattal loptam egy falatot Casso tányérjából.
- Láttam ám - mondta, majd "kölcsönkenyér visszajár" alapon ő is vett egy kicsit a kajámból.
- Héé, te sokkal többet vettél.
- Úgy is lopsz még - vágta rá mosolyogva (igaz :D), majd a mellettünk lévő pad felé nyúlt, amin egy tálcán katonás rendben sorakozott egy pár szelet kenyér - Mit szólsz hozzá, ha adunk belőle Nikinek is? - vett el belőle egy párat (többek közt magának).
- Biztos örülni fog neki. Vagy adhatunk neki főtt tojást is - gondoltam tovább, mire felnevetett.
- Mondasz valamit - biccentett - Hallod, ez a kenyér nedves.
- Uhh - fintorogtam - Tisztára, mint a menzán.
- Ja - bólintott.
Vacsi után (nagyjából fél kilenc környékén) a közösségi teremben levetítettek nekünk valami filmet (igazából semmi nem maradt meg belőle, mert egész végig mással voltam elfoglalva), majd elkergettek minket aludni.
- Lányok, szerintem ma már aludni kéne - ásított Lili - Az elmúlt két napban annyit aludtam összesen, mint amennyit általában egy napon szoktam, és most csak az elmúlt két napot néztem, nem pedig az egész hetet. Vagy csak én gondolom rosszul? - dőlt hátra az ágyon.
Szép lassan kiderült, hogy nem csak ő gondolja ezt így (Linával az élen), úgyhogy miután Pásztor "elköszönt" tőlünk, becsületesen aludtunk.
De tényleg. :)
************************************
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK! 😇
(Már nincs sok hátra ebből az évadból)