[07.13]
- Néha tényleg el kell gondolkodnom, hogy mi most tizedikesek vagyunk, vagy tízévesek - pislogtam, amikor egy kicsit megálltunk egy játszótér mellett (?) pihenni, Andrisék pedig szinte azonnal letámadták a mászókákat.
- Utóbbi. Valszeg - közölte Casso, majd a többiekhez csatlakozott. Hát, jó. :)
Saci, Lili és én kerestünk egy viszonylag szimpatikus padot egy fa árnyékában, majd leültünk és ittunk egy kicsit. Igaz, a vizem gyakorlatilag már elpárolgott a nagy hőségben, de mindegy. Egy pár kortyot azért ki tudtam nyerni a kulacsomból.
Enikő nem volt velünk, mivel Ágostonnal egy másik padon ülve beszélgetett. Úgy látszik, megtalálták a közös hangot. :)
- Tessék, Leni, úgy is kérdezted, hogy miért nem bírom Lacit - fordult felém Lili - Hát, például ezért - mutatott a fiúk felé, ahol éppen Lacit temették be a homokozóban, mire én meg csak felnevettem.
A játszótéren eredetileg csak öt-tíz percet maradtunk volna, de ebből sokkal több lett, ugyanis Andris beszorult a csúszdába és eltartott egy darabig, mire kiszabadult onnan. Aztán továbbra is eltelt egy csomó idő, amíg a tanárok jól leszidtak minket, úgy, hogy maximum csak a fiúkat kellett volna, ugyanis én például a légynek se ártottam. Hát, erre jobb is, ha nem mondok semmit.
A szállásra visszaérve a mai napon másodszor kaptunk egy kis szabadidőt.
- Esküszöm, úgy izzadok, hogy rendesen Niagarának érzem magam - fakadtam ki, majd levágtam magam Casso mellé a fűbe.
- Látom - bólintott.
- De jó - dünnyögtem.
- Baj?
- Persze, hogy az - vágtam rá.
- Miért? - kérdezte.
- Mert a barátom vagy - közöltem - Nem lehetek túl vonzó látvány.
- Az vagy, nyugi - mondta mosolyogva, majd hátrahúzott, hogy elfeküdjek mellette a fűben, és a fülem mögé tűrte az egyik szőke hajtincsem, ami az arcomon pihent - Plusz így is ugyanolyan cukin nézel ki, mint amúgy - mondta egyszerűen, majd közelebb hajolt hozzám, én pedig vigyorogva hagytam, hogy megcsókoljon, aztán a kezeimmel közrefogtam az arcát. Ahhw, de imádom. <3
Olyan egy-fél kettő körül elmentünk ebédelni a megszokott kajáldába.
Amióta az egyik pincér meglátta, amikor Lilivel sót öntöttünk egymás poharába, nem igazán túl jó a véleménye rólunk. Sebaj. :)
Ebéd után (spenót főtt krumplival és tojással) telefonáltam Anyával és Sugárral is, aki aznap pont Anyuéknál volt.
- És nem is szedted ki Cassoból az ő szemszögét? - lepődött meg, miután elmeséltem neki az egész liftes sztorit.
- Nem hinném, hogy jó lenne újból felhoznom a témát - húztam el a szám.
- Én a helyedben megtenném. Csak mert, oké, te elmondtad, de ne hülyíts, hogy egy picit se érdekel, hogy ő mit gondolt.
- Dehogynem, csak már lezártuk... - magyarázkodtam.
- Maximum félig, azért lezárnásnak valamit anélkül, hogy mindketten elmondtátok volna a szemszögeteket, nem nagyon nevezném - közölte.
Végül sikerült rábeszélnie, úgyhogy miután leadtam a telefonomat a tanároknak, Cassoék felé vettem az irányt.
- Beszélhetnénk? - kérdeztem tőle.
- Aham - bólintott - Itt?
- Kint gondoltam - biccentettem az ajtó felé.
- Oké - egyezett bele - Gáz van?
- Nem, dehogy - ráztam a fejem, majd kiléptem a friss levegőre.
Kényelmesen elhelyezkedtünk a ház mögötti patkákon, majd belekezdtem.
- Szóval arra gondoltam, hogy attól függetlenül, hogy tegnap már megbeszéltük a dolgokat, én még azért meghallgatnálak téged is - néztem Cassora - Ez mégiscsak így fair - tettem hozzá mosolyogva.
- Én már mindent elmondtam, amit szerettem volna - fordította felém a fejét - Többet is.
- Semmit nem mondtál - nevettem fel - Szinte.
- Hát, ez az - biccentett derűsen, majd mivel nagyon cukin kérlelően néztem rá, zavartan beletúrt a hajába - Nem tudok mit mondani. Gáz volt, hogy külön vagyunk, még gázabb, hogy nem nagyon tudtam továbblépni, szar volt, igazából ennyi - vont vállat.
- De hát továbbléptél, nem? Ott volt mondjuk Bogi... - néztem rá a felhúzott térdeimre hajtva a fejem, mire Cassonak egy halk, feszült nevetés hagyta el a száját.
- Nem jelentett sokat - mondta, inkább nem részletezve tovább a témát.
- És Niki?
Na, itt már kezdtem érezni Casson, hogy nem szívesen beszél erről az egészről, de a kedvemért nagyjából megadta magát, és zavartan elröhögve magát megdörzsölte az arcát, majd rámnézett.
- Nem, ő sem - mondta végül elég kényelmetlenül érezve magát - Oké, amúgy fogalmam sincs, mit tudsz, szóval... - nézett rám talán egy kicsit zavartan.
- Hát, őszintén én se tudom, mit tudok - vallottam be elnevetve magam.
- Jobb is az. Mármint, nem, bocs, nem akarok titkolózni, meg semmi, csak... - kapta el a tekintetét - Igazából gáz volt az egész, másfél év után végre volt egy normális barátnőm, imádtam, és rohadtul kiborított, hogy megcsalt az exével, akkor is, ha nem mondtad ki. Nem csak a kép miatt tudtam, vagy úgy a focipályás dolgok miatt, alapból éreztem rajtad már előtte is, hogy valami nem oké, az előtte lévő pár héten néha annyira fura voltál, más, vagy nem tudom, de tudatalatt valahol tényleg sejtettem, hogy titkolsz valamit, csak akkor állt össze a kép, a lehető legrosszabbkor, amikor Zsombi lelépett, te elsírtad magad, megkérdezted, hogy nagyon fogok-e haragudni, és aztán láttam a képet. Nem kellett volna azonnal lelépnem, tényleg bocs utólag, mindkettőnket tönkretettem ezzel, magamat például rohadtul, mert tényleg kiborultam, jobb is, hogy közben elkezdődött a szünet és nem láttál - látta be a hajába túrva - Ott a focipályán túl hamar robbant ki az egész, Zsombi alapból felbaszott, már azzal, hogy rád nyomult a szemem előtt, és még erre jött rá ez... ha akkor nincs ez az egész, egy idő után valószínűleg rákérdezek, megbeszéljük... szóval hidd el, ugyanolyan szar volt nekem is, hogy szakítottam, de próbáltam továbblépni, utáltam, hogy nem tudok, és azt is utáltam, hogy még mindig fontos vagy, még mindig érdekelsz, még mindig szeretlek és még mindig talajra tud vágni ez az egész ennyi idő után is, utáltam mindent, az egészet, és igen, volt jópár dolog emiatt, amit azért nem sorolnék az életem legjobbjai közé, mondjuk hogy... oké, nem tudom, hogy mondjam neked, hogy tudj még rendesen rámnézni... - túrt a hajába zavartan, mire elmosolyodva jeleztem neki, hogy mondja nyugodtan, úgyhogy mondta is, és hát, kiderült, hogy Niki és ő közötte tényleg az történt, mint amit sejtettem -... vagy Bogi, Anett, vagy nem tudom, ebbe most így tényleg nem akarok nagyon belemenni.
- Ki az az Anett? - kérdeztem.
- Vele is jártam egy darabig, de ne érts félre, az még annál is komolytalanabb, és rövidebb dolog volt, mint Bogival - felelte őszintén.
- De akkor miért volt a barátnőd? - értetlenkedtem.
- Mert... - kezdte, aztán megakadt, hogy hogyan folytassa - Felejteni akartam, és pillanatnyilag jól jött - mondta végül. A többit hagyta, hogy magamtól rájöjjek. Khm. - És jó, nem vagyok rá túl büszke, de tényleg nagyon kivoltam, és amúgy is, rohadtul hiányoztál - nézett rám, mire akaratlanul elmosolyodtam.
- Te is - mondta őszintén - És egyébként mégegyszer, bocsánat az egészért.
- Nem kell, már lezártuk, nem?
- Talán most már igen - bólintottam.
Cassoból még kiszedtem egy-két dolgot, meg elbeszélgettünk a témáról, aztán lezáróan megöleltem, és úgy tűnik, hogy akkor ez most már tényleg meg van beszélve. :)
************************************
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK! 🎉