November 19. (hétfő)
- Nem tudom, Szöszi, lehet én vagyok a hülye... - ölelte át Casso a derekam hátulról, amikor ébredés után nemsokkal lesettenkedtem a konyhájukba, és épp a konyhapultnál csináltam magamnak a reggeli kávémat, ami őszintén szólva nagyon rám fért - De a családom egyik fele itthon sincs, a másik fele alszik, a Nap se kelt még fel, tényleg az a legjobb dolog, amit tehetünk így ketten, hogy elmegyünk matekfaktra? - tette fel a költői kérdést a vállamra támasztva az állát, mire elmosolyodtam.
Van benne valami, hajnali hatkor tényleg nem volt túl vonzó az a nulladik órás matek fakultáció, főleg egy olyan éjszaka után, amit itt töltöttem, és még most is libabőrös vagyok tőle.
- Egyet se hagytam ki eddig, csak betegségből - válaszoltam, csak úgy információképp.
- Mert jó vagy, én meg épp azon vagyok, hogy megrontsalak - nézett rám mosolyogva, felém fordítva a fejét, amit továbbra is a vállamon pihentetett, mire halkan elnevettem magam.
- Miért, mit szeretnél csinálni abban a plusz háromnegyed órában? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem mertem előre gondolkodni ezen, a végén még beleélem magam, közben te meg ragaszkodsz Horváthhoz - válaszolta derűsen.
- Azért elég szégyen lenne, ha Horváthot választanám helyetted, nem? - vigyorodtam el, miközben egy picit pipiskedve megpróbáltam levenni a polcról az egyik kávécsészét, amit aztán Casso erőlködés nélkül leszedett nekem.
- Gyököt vonnál az egómból - adta a kezembe jókedvűen.
- Köszi. Akkor, hogy visszaemeljem az egódat négyzetre... - kezdtem, mire elröhögte magát.
- Leni, hat óra van, koraiak még a matekos utalások, csillapodj - nyugtatott le derűsen.
- Szokj hozzá. Nem én akarok közgázra menni - mosolyogtam rá - Tulajdonképpen neked kéne motiváltabbnak lenned a matekfakttal kapcsolatban.
- Nem is tudod, mennyire motivált vagyok - vágta rá egyből, mire felnevettem, ő pedig a fülem mögé tűrte az egyik szőke hajtincsem - Nem tehetek róla, hogy eltereled a figyelmem a céljaimról, a karrieremről... - puszilt bele a nyakamba mosolyogva - Nem azért, csináld nyugodtan, nem zavar, csak mondom.
- Én kérek elnézést - pillantottam rá nevetve.
- El van nézve, Pöttöm - mondta mosolyogva, majd végigsimítva a derekamon, elengedett, ellépett tőlem, és átment az egyik szekrényhez, mire utána néztem.
Kinyitotta a szekrényt, kivette belőle a kockacukor tartót, ami a kávémhoz kell és odaadta nekem.
- De rendes vagy, köszi - vettem el - Képzeld, kiskoromban az egyik kedvenc nasim volt a kockacukor magában, mindig anyukámtól kunyeráltam, amikor kávézott.
Casso mellettem a hátával nekitámaszkodott a pultnak és elmosolyodva rámnézett.
- Rohadt cuki lehettél kicsiként.
- Erről inkább kérdezd anyukámat - mosolyogtam - Bár a gyerekek általában aranyosak. Ha nyugodtak - tettem hozzá átgondolva.
- Na igen - röhögte el magát - Mondjuk a húgodat bírom, pedig ő nem az a tipik nyugodt gyerek - mondta derűsen, mire nevetve egyet értettem, miközben bedobtam egy kockacukrot a kávémba.
- Csepi már most egy hercegnő, mondjuk így, minden értelemben - nevettem halkan - Viszont nem az a bőgőmasina hála Istennek, ő inkább megsértődik, vagy tüntetésbe kezd, ha valami nem tetszik neki, plusz ha te azt tudnád, milyen kis királylány a játszón, vagy a bölcsiben... ő a főnök, csak hogy tudd. Ő a legszebb, a legjobb. Nagyon kíváncsi típus, mindenbe belevág, barátságos, alkot, énekelget, annyira aranyos, viszont olyan szívtipró lesz pár év múlva, pedig még csak most megy oviba jövőre - meséltem nevetve, majd beleittam a kávémba, Casso pedig mosolyogva hallgatott - Már most megvan a kép a szemem előtt, ahogy magába bolondítja az összes létező fiút, aztán majd nem győz válogatni.
- Van egy tippem, honnan ismerősek ezek a vonások - jegyezte meg mosolyogva.
- Nem is vagyok szívtipró.
- Így önmagában nem, te a kedves fajtája vagy - mosolygott tovább, mire akaratlanul én is elmosolyodtam, és összefonva a karjaimat magam előtt, kérdően ránézve felé fordultam - Ez a kicsit felsőbbrendű, királylány-pózod - közölte jókedvűen, mire hitetlenül elnevettem magam - Ezért a nevetésért meg minimum minden második srác volt már oda, aki ismer. És rohadt irigyek rám - tette hozzá, szórakozottan megpöckölve az orrom hegyét, mire a nevetésem átváltott meglepettségbe - Ne nézz rám így, elég időm volt próbálkozni nálad ahhoz anno, hogy pontosan jól tudjam, kinek tetszel még, ki hogy néz rád, higgy nekem.
- Ez új - pislogtam meglepetten nevetve - De akkor mesélj.
- Nem én fogom elmondani, az milyen már? - nézett rám jókedvűen - Így is fogadjunk, hogy ezen fogsz kattogni, szóval nem mondok semmit azonkívül, hogy tényleg kábé mindenki crusholt már. Amit tegyük hozzá, megértek. Az ilyen kis hercegnőkbe tényleg könnyen bele lehet bolondulni, tapasztalat alapján - húzott magához mosolyogva, a karomnál fogva - Szóval majd ha pár év múlva felhív titeket pedagógus néni a húgod fiúügyeivel kapcsolatban, mondjátok meg neki, hogy én szóltam.
- Feltétlenül - vigyorogtam - De majd mondd meg neki te, tiszta családtag vagy nálunk, pár év múlva már lehet a te számod is meg lesz adva az óvónéniknek, ki tudja?
- Ott a pont - értett egyet szórakozottan, majd egy pillanat erejéig a számra tévedt a tekintete, ahogy ott álltam előtte, ő a pultnak támaszkodva, én pedig továbbra is abban a hálóingben, amiben ébredtem - Na, amúgy visszatérve, mi legyen azzal a matekfakttal? - kérdezte derűsen.
A mosolyomat magamban minél inkább visszafojtva az ajkamba haraptam, és összefont karokkal elkapva a tekintetem, átgondoltam a dolgot, majd egy kis hatásszünet után visszapillantottam rá.
- Csessze meg - adtam meg magam mosolyogva, majd pipiskedve odahajoltam hozzá.
- Helyes - suttogta Casso az ajkamra az utolsó pillanatban, mire hitetlenül felnevettem, és ahogy összeért a szánk, már estünk is neki egymásnak.
Szóval épp ott csókolóztunk a konyhában a pultnál, a kelleténél picit talán jobban belefeledkezve a dologba, abban a hitben, hogy mindenki alszik házban, lehunyt szemekkel kényesztgetve egymás ajkait, nyelvét, simogatva egymást, egymás arcát, karját, felsőtestét, beletúrva a másik hajába, beleveszve a pillanatba, amikor meghallottuk, hogy valaki ott sertepertél a közelben, úgyhogy szétrebbentünk.
Casso, ahogy lassan elemelte az ajkait az enyémektől, olyan "ez most komoly?" stílusban nyöszörögve megforgatta a szemeit.
- Oké, Hugi, mesélj, melyik szóval idéztünk meg, a szívtipróval, vagy simán a húggal? - kérdezte Casso Lottitól fáradtan ránézve, aki épp akkor vett ki valamit a hűtőből.
- A hercegnővel - vigyorgott rá Lotti, mire halkan elnevettem magam - Nyugi, nem hallgattalak ki titeket, kábé tíz másodperce vagyok itt lennt, csak egy fél mondatot hallottam fenntről - mondta nekem kedvesen.
- Bocsi, ha mi keltettünk fel - jutott eszembe.
- Nem, dehogy is - legyintett - Amúúgy ha már így összefutottunk, képzeld Leni, Roli, nyugodj meg mindjárt lelépek... - fordult felém vigyorogva, majd magára mutatott, pontosabban a bandás pólóra, amit hálóingként használt - Ez az Ő pólója - mesélte teljes fangörcsben (a barátjáról volt szó).
- Tényleg? - csillant fel a szemem - Neked adta?
- Aha - vigyorgott.
- Úúúristen - forgatta meg a szemeit Casso unottan, mire jókedvűen mosolyogva ránéztem, majd vissza Lottira.
- És hogyan? - követeltem a storytime-ot lelkesen.
- Vele voltam, átmentünk hozzá, aztán úgy alakult, hogy spontán nála aludtam, és nem volt nálam hálóing, szóóóval odaadta - szökdécselt Lotti kicsattanóan boldogan, mire Casso elröhögte magát.
- Jézus, Hugi, ez rohadt átlátszó, anyáéknak ne ezt a verziót mondd, ha rám hallgatsz - röhögte ki.
- Most miért? - nevetett fel Lotti széttárva a karjait.
- Ennél még az is kevésbé lenne egyértelmű, ha kimondod, hogy buliztatok, ittál, felvitt magához és lazán megfektetett, a "nem volt hálóing" meg egy utolsóóó kifogás, plusz nem is aludtál, hagyjál már. Ja, és az "odaadta" egyenlő azzal, hogy elkunyeráltad, ami a csajok perverziója, és nem vágom. Nem azéért, de én a te korodban, sőt amúgy már nyolcadikban is, legalább tudtam, hogy kell zülleni, te jó ég, szépíteni se tudsz sztorikon - égett ki Casso a húgán, Lotti pedig hitetlenül tátott szájjal hallgatta.
- Jól van, hagyjál már - mondta végül felnevetve.
- Nem tagadja - nézett rám Casso szórakozottan.
- A bátyám vagy, Leni meg a barátnőm, és amúgy se hazudok jól, minek tagadjam? - nevette el magát Lotti zavartan.
- Na, az első okos gondolat - biccentett Casso derűsen.
Régen ittam ennyire mosolyogva kávét. :)
Egyébként később, amikor már reggeliztünk, jó ráérősen, végülis volt időnk, Ricsi is becsapódott hozzánk.
A legjobb az egészben, hogy mivel úgy számítottam, hogy háromnegyed hétkor indulunk, amikor még mindenki alszik, a combközépig érő hálóingemben voltam (otthon általában Casso egyik pólójában alszom, de azt ide nem hozom el, hátha visszaveszi :D), ami a barátom előtt már teljesen megszokott, sőt, szereti rajtam, ami megsokszorozza az önbizalmam, szóval miatta szokott rajtam lenni, Lotti az egyik legjobb barátnőm, előtte se zavar, de mondjuk Ricsinél azért feszengtem már egy picit, amikor vele is összefutottunk. Mármint oké, látott már bikiniben, strandon vagy élményfürdőben, de azért ezt egy fokkal intimebbnek éreztem, szóval igyekeztem hamar leülni az asztalhoz.
Tényleg úgy volt, hogy mindenki alszik, amikor felkelek, na.
- Ricsiii - vigyorgott Lotti a másik bátyjára, aki mondjuk elég félkómában szédelgett le hozzánk.
- Cső - intett nekünk Ricsi általánosságban - Milyen kaja van? - tért a tárgyra egyből, majd benézett a hűtőbe.
- Egyél velünk melegszenyát - biztattam mosolyogva, miközben kiszedtem a sajátomat a melegszendvics sütőből és lehuppantam a barátom mellé.
- Áhh, kösz nem, azt meg is kell csinálni - vágta rá egyből, mire felnevettem. Hát jó. :)
Ricsi végül kirámolt magának valami tonhalat, úgyhogy négyen ettünk tovább.
- Úúú, most esik le, hogy innen mind a négyen kapcsolatban vagyunk - jelentette ki Lotti végignézve magunkon.
- Köszönjük - vágta rá Ricsi röhögve.
- Jó, csak eszembe jutott - védekezett Lotti, majd átnyúlt az asztalon a lekvárért - Képzeljétek... na jó, Leni, inkább csak neked mondom - fordult felém, mire felnevettem - Olyan tiktok trendet találtam, mindenképp meg kell csinálunk. Roliékat is rá kell vennünk.
- Biztos, hogy nem - szólt közbe Casso.
- Neked már mindegy, te már tiktok sztár vagy - vigyorgott Lotti, mire Cassoval egymásra nézve felnevettünk.
Egy darab pár másodperces tiktok videóm van nyilvánosan, aminek tulajdonképpen semmi értelme, vagyok én az elején, ahogy egy popcornt dobok a számba, majd Casso az utolsó pár másodpercben, ahogy sunyiban felé fordítom a kamerát, miközben egyébként szinte sötét volt, csak a ledem világított a szobámban, ő pedig a falamnak támasztva a fejét nézte a tévét, majd észrevette, hogy őt veszem, úgyhogy egy pillanatig rámnézett, nem is a kamerába, csak rám, egy istenien édes mosollyal az arcán, halkan elnevette magát, én vigyorogva visszahoztam magam felé a kamerát, ééés ennyi.
Konkrétan alig látszik belőlünk valami, de ő ebben a kevés fényben is annyira helyes volt a videón, sokkolóan jól nézett ki, mint amúgy is, a háttér is tetszett, én se voltam olyan borzasztó, főleg, hogy nem én vagyok a lényeg, nem csoda, hogy nem akartam privátban megtartani, meggyőző próbálkozásaim után pedig rávettem, hogy vonjon vállat arra a kérdésemre, hogy kirakhatom-e, neki olyan mindegy volt, én pedig ki is raktam nyilvánosra, mindenféle egyéb kiírás nélkül, mert azért mekkora flex már. :)
Ez a múlt héten volt, nem nagyon ellenőrizgettem, hogy mi van a videóval, Saci jelezte egyik nap először, hogy rátalált a foryou-jában, és hogy amúgy kaptunk, vagyis Casso kapott tizenkétezer like-ot két éjszaka alatt.
Amikor ezt elmondtam neki, röhögött egyet ezen az egészen, aztán közölte, hogy "mindenkinek van valami szuperképessége, Szöszi". :)
Időugrás - végül így négyen mentünk egyébként suliba, majd mivel hideg volt, nem nagyon ácsorogtunk kinnt.
A teremben Domi odajött hozzám egy műanyag poharas kávéval a kezében.
- Mindkettőnknek vettem még a faktra, azt hittem, késel csak - adta oda, mire meglepődve ránéztem.
- De kedves vagy! Köszönöm szépen - hálálkodtam, oda- meg visza.
- Már rég kihűlt, csak gondoltam, azért odaadom - vont vállat.
- Bocsi, hogy nem jöttem végül, nem egészen rajtam múlt.
- Sok mindenről nem maradtál le, de ha akarod, majd átküldöm, amiről szó volt.
- Azt nagyon megköszönném - láttam be - Nagyon rendes vagy, köszi szépen.
- Szóra sem érdemes - mondta egyszerűen.
Domi jófej. :)
A tanítási napunk ma is Váradyval kezdődött, papíron mint életvitel, gyakorlatilag félig ofőóra keretében.
- Jó hír, egy csomó mindennel már megvagyunk - jelentette be, mire az osztályunk hangos tapsolásba, füttyögésbe, és társaiba kezdett, amíg el nem csendesített minket - Rossz, hogy továbbra is van egy csomó minden, úgyhogy Andris, leköteleznél, ha elraknád a kajádat, nagyon gyorsan, a telefonokat meg órán nem igazán akarom látni senkinél, mert különben muszáj leszek elvenni. Hátsó padsor, Saci, Paula, a két Lesnyák, meg igazából mindenki vegye magára, hogy elkerüljük a kellemetlenségeket. Első téma, ki hogy áll a meghívókkal?
Ez alatt a negyvenöt perc alatt gyakorlatilag mindent végigbeszéltünk, a következő szünetben pedig Saci lehuppant mellém.
- Mikor megyünk ruháért?
Na igen, azt már kilencedikben megbeszéltük, hogy a szalagavatós ruhánkat együtt fogjuk kiválasztani, rááldozunk egy délutánt, ami csak erről fog szólni, hercegnős-délutánként.
Azóta a tervünkbe Enikő és Lili is becsapódott, úgyhogy elkezdtünk egyeztetni, egyelőre úgy tűnik, hogy jövő héten megyünk, valószínűleg csütörtökön, oda, amit Marcsi is ajánlott.
Már várom. :)
Ma duplatesin gyakoroltuk tovább a táncunkat.
- Tudtam, hogy jó ötlet lesz eeez - vigyorgott rám Csenge, amikor Casso és Laci megcsinálták a kézenállásukat, a csodás gravitációnak köszönhetően pedig egy picit fel, vagyis akkor inkább lecsúszott a pólójuk.
Ahw. :) Szeretem a gravitációt.
Duplatesi után még túléltünk egy törit, majd Cassoval elindultam haza.
- Merre mentek? - jött oda hozzánk Csenge.
- Szokásos - vont vállat Casso.
- Csak mert most én is arra megyek egy rövid ideig, úgyhogy megyek veletek - csapódott hozzánk.
Olyan hét hónapja még idegbajt kaptam volna ettől, most már annyira nem zavart, ráadásul Csenge pont nekem kedvező témába vágott bele.
- Tényleg Leni, nem is mondtad, hogy tetszett a vasárnap - pillantott rám Csenge kedvesen.
Komolyan, mérget vennék rá, hogy ha anno azt mondtam volna magamnak, hogy Csenge tud kedvesen mondani dolgokat, érdeklődni, dicsérni, nem nyomulni a barátomra, satöbbi, azt hiszem, még mindig lenne egy lila folt valahol a homlokomon.
- Nagyon jó volt, tökre tetszett - válaszoltam őszintén - Plusz volt egy hangulata, az tuti. Nem is tudtam, hogy ez ekkora nagy dolog lesz.
- Úúú, pedig nagyon az. Már a nyáron elkezdett mindenki dolgozni ezen - mondta - Ééés, a páros hogy tetszett?
- Tudtam, hogy megkérdezed - nevettem fel - Eszméletlen volt.
- Köszi - vigyorgott Csenge, majd Cassora nézett - Láttam, hogy ott voltál a végén, mikor érkeztél? - érdeklődött.
- Az utsó közben - mondta.
- Jaa, Liza RG-je alatt?
- Aha - biccentett - Nemtom, hány volt neki, de az utolsó. Zöld szalag, tudod.
- Igenigen - bólogatott Csenge - Csak az volt neki. Plusz velem egy páros és egy látványtánc.
- A fehér ruhás - tettem hozzá Csengére nézve.
- Az. Úristen, arra mennyit készült - mesélte, mondjuk leginkább magának - Na, mindegy, szóval akkor nem láttál minket - összegezte Csenge Casso felé fordulva - Csak mert mindenkit megkérdezek, hogy mi a véleménye.
- Akkor ezt megúsztam - röhögte el magát Casso.
- Jaja, szerencséd - vigyorgott Csenge - Amúgy, és bocsi Leni, eskü nem hagylak ki sokáig a beszélgetésből, te voltál már ilyesmin valamelyik évben?
- Egyszer - felelte Casso röviden - Pár órára.
- Ahaaam - bólogatott Csenge - Okés, csak kérdeztem.
Miután Csenge levált tőlünk, egy kis ideig csendben mentünk egymás mellett, majd Cassora néztem és kicsit habozva megszólaltam.
- Jól vagy? - fürkésztem, mire ő is rámpillantott.
- Ja - mondta végül felsóhajtva, de nem nagyon hittem neki, értetlenül összehúztam a szemöldököm, mire zavartan elnevette magát - Szöszi, mondom, hogy jól vagyok, ne nézz így.
- Nem nézek - fordítottam el a fejem.
- Mármint, nem úgy értettem, hogy ugyanazzal a nézéssel nézz máshova, hanem hogy egyáltalán ne nézz így - pontosította.
- Egyáltalán nem nézek így - vágtam rá.
- Attól, hogy nem nézel rám, látlak.
- Nem nézek sehogy - válaszoltam.
- Oké, akkor lapozhatunk is - jelentette ki egyből, mire inkább már nem mondtam semmit - Valamit meséltél, mielőtt Csenge idejött.
- Már nem tudom, mi volt - mondtam, ami amúgy nem volt igaz, tudtam, csak nem volt kedvem folytatni - Egyébként... - váltottam témát, majd inkább hagytam - Mindegy, hagyjuk - ráztam meg a fejem sóhajtva - Az osztálytáncról beszélgettünk.
- Ja, tényleg - biccentett.

Mai nap - 5/4-5: ilyen is, olyan is, de egyébként többször is tök jól éreztem magam.