Október 30. (kedd)
- Jézusom, Lencsi, annyira jó, hogy látlak! - ölelt át Márti szorosan, én pedig mosolyogva visszaöleltem.
- Ugyanez - viszonoztam, majd elengedtük egymást - Nagyon jó a hajad, mikor lett ilyen? - érdeklődtem.
Mártinak legutolsó találkozásunkkor középbarna, lapockáig érő haja volt, most azonban levágatta vállig érőre, megritkítva és picit rövidebbre vágva az első két tincset, ráadásul melíroztatott is, mindezt a bandás pólójában, bő farmernadrággal, tornacipővel és farmerdzsekivel, tök jól nézett ki. :)
- Múlt héten. Te pedig glow uppoltál, már megint, mint mindig, amikor talizunk - dicsért meg derűsen, mire nevetve végigpillantottam magamon.
Kiélvezve, hogy őszi szünet van, ma a világosbarna egyberuhámat vettem fel (suliba nem szoktam ilyeneket) szolid díszövvel, fehér tornacipővel, fehér farmerkabáttal, a nyakamban két szép nyaklánc, ezenkívül volt még rajtam egy lógós fülbevaló, karkötő, gyűrű, a körmeim újak és őszies, pasztell színűek (a saját körmöm, csak megnövesztettem őket), a vállig érő, picit fokozatosra vágott szőke hajam hullámosra besütve, egyébként pedig szolid smink (szempillaspirál, korrektor, szájfény) és a kedvenc műbőr hátizsákom.
- Köszi - vigyorogtam.
Mártival sütizni ültünk be, ráadásul az Ibolya cukrászdába, úgyhogy vettünk egy-egy sütit, meg csokigolyót és kávét, és sztorizni kezdtünk.
- Szóval Saci és Ákos szétmentek - összegezte, miután elmeséltem - Milyen érzés?
- Furcsa. Anno tökre kiborultam tőlük, most meg már épp megszerettem őket együtt.
Mondjuk a "kiborulni" is jó szó, de talán a "lelki roncsot csináltam magamból, hetekig őrlődtem, sírtam miatta, hazudtam, színjátszottam mindenkinek, elhitettem a világgal, hogy rendben vagyok, egyedül inni kezdtem, két képést nem tudtam megtenni az alkohol hatásától, ha nincs ott a barátom, lehet, kórházba is kerülök, apropó, a barátomat összetörtem megint, csak mert részben féltékenységből újra érdeklődni kezdtem a régi kiszemeltem iránt, aki összetört engem és aki amúgy a barátom egyik legjobb haverja, az egészből pedig annyi tudott igazán kihúzni, hogy a barátom majdnem elhagyott, meghalt szívbalesetben a nagypapája, emiatt Casso határesetesen visszaesett az alkoholizálós-cigifüggő-balhés énjébe, rólam pedig egy teljes napig azt hitte az ofőm, hogy dohányzom" pontosabb megfogalmazás lenne.
- Erre szakítottak - értelmezte Márti, mire bólintottam - De hogyhogy? Ha az a köcsög Ákos bántotta, most már dupla okom lesz, hogy megmerényeljem.
- Nem, elvileg nem - ráztam meg a fejem - Saci szerint egyszerűen csak kihűlt a dolog.
- Sajnálom azért - vágott Márti egy szeletet a sütijéből - Saci annyira boldog volt pedig. Most hogy érzi magát?
- Eleinte kicsit rosszul viselte, csak nem annyira beszélt róla, de szerintem már jobb - meséltem - Illetve most elkezdett beszélni valakivel, talán egy kicsit eltereli a maradék figyelmét is róla.
- Ühüm, szerintem is - bólogatott - És Ricsi? Nem nagyon beszélünk.
- Elvan - gondoltam át - Van valami barátnője, azt gondolom, tudod...
- Igen, Mesi - biccentett.
- Ismered őt egyébként?
- Nem annyira - válaszolta Márti - Csak utánanéztem a csajnak még év elején, tudod, ha már...
- Na, és mire jutottál? - érdeklődtem mosolyogva, mire Márti elnevette magát.
- Sajna rendben van a csaj - mondta derűsen, mire én is felnevettem - Nyilván nem mondom komolyan, örülök, ha Ricsi megtalálta magát mellette, de mégiscsak utánam jött kábé egyből, na.
- Hidd el, hogy megértelek, Cassonak is volt barátnője utánam.
- Na látod. Egyébként tényleg cuki lány, meg halál szép, nincsenek régi cringe képei a közösségiein, nem rakja ki magát, tök normálisnak tűnik.
Khm. Az első kettőt Casso is elmondta róla.
- És amúgy tudsz németül? - érdeklődtem.
- Muszáj vagyok - vont vállat - Viszooont képzeld, találtam egy másik magyart a suliban az évfolyamomban, ők is csak kiköltöztek, megmentette az életemet a létezésével. Plusz eleinte ő volt a tolmácsom - mesélte elnevetve magát.
- Hogy hívják?
- Áron, de Roninak becézzük. Annyira jól beszél németül, meg még angolul és franciául is tud, én pedig épp megdicsértem volna, hogy aztapaszta, amikor közli, hogy egyébként most spanyolul tanul. És amúgy annyira jófej, Úristen - lelkesedett Márti.
- Nem nézel ide, de vigyorgok - jelentettem be derűsen, mire Márti felnevetett.
- Ne vigyorogj, barátok vagyunk.
Aham. :)
- Tényleg! - erősködött.
Ahaaam. :)
Mártival már késő délután volt, amikor elköszöntünk, vagyis elköszöntünk volna, de aztán áthívott magukhoz, és végül ott is aludtam.

Mai nap - 5/5: jó volt újra látni. :)
****************************************
Október 31. (szerda)
Ma reggel Mártinál ébredtem, de ő még aludt, én pedig nem tudtam visszaaludni, úgyhogy csendben a kezembe vettem a telefonom, hogy ne ébresszem fel.
A terv jó volt, csakhogy fennt maradt a telefonom hangerője, és ahogy megnyitottam az Instát, fel is keltettem Mártit valami random videó debil zenéjével.
- Bocsi! - szabadkoztam, majd lehalkítottam a telefonom, mint ha az már bármit segítene utólag.
Márti nem válaszolt, csak szórakozottan, az ébredéstől félhomályos tekintettel a telefonom képernyőjére pillantott.
- Még soha nem ébredtem haj-tutorial videó hangjára - jegyezte meg, mire felnevettem.
Most már igen. :)
A délelőtt folyamán elköszöntem Mártitól (a családja nem kalkulálta bele, hogy valaki itt lesz ma, szerveztek programot, úgyhogy bár ettől függetlenül kedvesek voltak, nem akartam tovább lábatlankodni ott), majd hazamentem.
- Hánykor is indulsz Saciékhoz? - kérdezte Anya a konyhában, miután lezuhanyoztam és megebédeltünk (rakott krumpli volt az ebéd).
- Elvileg tizenhét perc múlva - olvastam le az óráról gyorsan.
- Ó - pislogott Anya meglepetten - Azt hittem, csak késődélután, ha már másfél órája sincs, hogy hazaértél...
- Igen, tudom, ez így picit összetorlódott Mártival, bocsi - szabadkoztam - Hogy is lesz a holnap egyébként? - váltottam témát.
- Hát, mivel Halottak napja lesz, ebéd után kocsiba ülünk és meglátogatjuk a temetőket, viszünk virágot, mécsest, rendbe rakjuk a sírokat, ahogy szoktuk - mondta Anya.
- De milyen sorban megyünk?
- Temetőnként, először apátok rokonai, anyai ág, apai ág, utána az enyéim, már akik Magyarországon vannak eltemetve. Miért érdekel?
- Tudom, talán picit morbid hangzása lehet, de Cassoék is mennek, és gondoltam...
- Jézusom, Szívem, én mindent értek, de ez nem kicsit morbid, Halottak napján nem randizgatunk temetőlátogatáskor, nem is tudom, hogy jutott ilyen eszedbe - hitetlenkedett Anya.
- Nem, nem Anyu, nem így értettem - magyarázkodtam - Nem randizni akarok, csak tudod, Cassoék nagypapája most hunyt el pár hónapja, tuti kimennek hozzá, és szívem szerint én is megtenném, mégis csak beszéltem vele, kedves volt, a halála pedig rám is kihatott, csak egyedül olyan fura lenne, érted.
- Miért lenne?
- Mert csak egyszer beszéltünk, és igazából nem sok közöm van hozzá, nem rokonom, meg semmi. Furán venné ki magát.
- Mi abban a fura, hogy a párod nagypapáját, akihez azért nem mondanám, hogy az égvilágon semmi közöd sincs, meggyászolod, megemlékezel róla, és leraksz egy mécsest a sírjárja? - értetlenkedett Anya - Sőt, véleményem szerint kifejezetten szép gesztus, Cassoéknak is biztosan jól esne.
Egy kicsit meggyőzött, de majd még meglátjuk.
Koradélután elindultam otthonról egy kisebb táskával, majd becsöngettem Saciékhoz.
Saci anyukája nyitott ajtót.
- Szia Leni, gyere csak be - mosolygott rám - A lányok már fennt vannak az emeleten.
Csakugyan, ahogy felmentem a lépcsőn, már hallottam a Saci szobájából kiszűrődő zenét, majd benyitottam.
- Popcorn, csoki, gumicuki - mutogatta végig a tálakat Saci, láttatva, hogy feltöltötte a készleteket.
- És zsepi, ha filmet néznénk - tette hozzá Lili a százas zsepicsomagra mutatva.
- És almabor kezdésnek, mert csak azt találtam - folytatta Enikő vigyorogva, mire felnevettünk.
- Ez lesz a csaló napom ezek szerint - mosolyogtam a nem kifejezetten egészséges kaják tömegére utalva.
- Helyes!
Tulajdonképpen azt terveztük, hogy filmezéssel kezdünk, de a kajálás és a sztorizgatás megelőzött mindent is, majd később hogy mindezt lemozogjuk, beindítottuk a "közös kedvenc zenéink" lejátszási listát.
- "Qui dit crise te dit monde, dit famine, dit tiers-monde" - énekelgetett Lili a zenére mozogva (az egyetlen franciás közöttünk, aki ki tudja ezeket szépen ejteni), miközben körbejárt az üveg négyünk között.
- A refrénre bekapcsolom a piros led-et, jó? - vette a kezébe Saci a led-fénysora távirányítóját vigyorogva.
- Okés, addig ezt átpasszolom Leninek - adta oda Enikő az üveget, én pedig nevetve elmentem.
- Te leszel a rivadalfényben a refrénkor, hajráhajrá - vigyorgott rám Lili, mire nevetve ittam egy kortyot, picit elizgattam magam, a melegítőnadrágomat derűsen egy kicsit lejjebb húztam a csípőcsontomra, majd ahogy elindult az Alors On Danse fő dallama, a refrénnel összehangban, szórakozottan mosolyogva "hastáncos" mozdulatokkal poénból elkezdtem mozgatni a csípőm és a derekam, miközben rájátszva lassan végighúztam magamon a kezemet, ittam még egy picit, aztán táncikálva oldalt fordulva, beleélve magamat a szerepembe és a zenébe "hullámoztattam" párat a testemen, improvizáltam néhány mozdulatot és az ajkamba harapva, visszatartva a nevetésemet, ráztam néhány nagyon erotikusat a hátsómon. Aztán persze nem bírtam tovább nevetés nélkül, úgyhogy egy poénkodós, lábszétnyitós guggolás után úgy gondoltam, vége a shownak. :)
- Na jóóó, dobom a pénzt, anyukám, az igen - röhögött Enikő elrakva a telefonját.
- Hé, te felvettél? - pislogtam hitetlenül nevetve.
- Nyugi, csak magamnak. Viszont ha nem lennék hetero, már lecsaptam volna rád, főleg ez után.
- Részemről a megtiszteltetés - vigyorogtam.
- Meg a mienkről, hogy láthattuk ezt - szállt be Lili nevetve.
- Akkor tiszteljük meg magunkat gumicukivaaaal - jelentette be Saci ünnepélyesen, majd táncikálva odahozta nekünk a tálat.
Végigbulizgattunk jónéhány számot, ettünk-ittunk, meg minden, ami kell, aztán úgy döntöttünk, hogy elfáradtunk, meg amúgy is vége lett a lejátszási listánknak, úgyhogy belevágtunk a filmezésbe.
- Egy másik életben a kilencvenes évekbe születek és összejövök Johhny Deppel - jelentette ki Enikő.
- Én iiis - csatlakozott Saci a szájába dobva egy popcornt.
- Én is - szállt be Lili, aztán már én is:
- Én is.
Ezt megbeszéltük. :)

Mai nap - 5/5***: nem írtam le sok mindent, de nagyon jól éreztem magam és nagyon jót buliztunk. Egyébként Sacit kifaggattuk Bobóról, akivel azóta is irogatnak, és szurkolunk ezerrel. Ezenkívül olyan címlapsztorikat tárgyaltunk még ki, hogy Enikő csapattársa terhes lehet-e, Márti és Áron, Várady és Hajnal (biztosak vagyunk benne, hogy tetszenek egymásnak, olyan nincs, hogy nem!), Kántor biztos megszülte már a gyerekét, aki miatt elment a suliból, keressünk rá Facebookon, ha már itt tartunk, keressünk rá mindenkire is Facebookon, a nővérem esküvőjéről is ejtettünk pár szót, hogy milyen lesz a mienk majd, és ami a legfontosabb: "Saci, van még gumicukor?". :)
**************************************
November 1. (csütörtök)
- Jézusom, Leni, ki fogsz nyírni - mondta Enikő, amikor felébredtünk.
Én Sacival feküdtem egy ágyban, konkrétan keresztben egymáson, ami nem tudom, hogy jött össze, Enikő összetolt két babzsákot, Lili meg matracon aludt.
- Miért? - dörzsöltem meg a szemem félálomban.
- Tegnap este, nagyon este átküldtem Cassonak a videót, amit rólad csináltam - vallotta be, mire Lili felnevetett.
- A táncosat?
- Aha. Bocsiii - nevetett fel Enikő, mire elpirulva a tenyerembe temettem az arcom - De azért, mert olyan jó értelemben ribi voltál, hogy az beszarás. Az nem volt benne az eredeti tervemben, hogy tényleg elküldöm neki.
- Aúú - nevettem én is, ahogy visszaemlékeztem.
- Meg akarod nézni?
- Nem, inkább nem. Látta már?
- Igen - húzta el a száját Enikő.
- És reagált valamit?
- Beszívezte a videót.
Nem nyugtatott meg; ha egy sima duplakoppintással reagálsz egy videóra, amiben a barátnőd rázza magát ivás közben, az nagyon sok mindent jelenthet, sőt, önmagában a duplakoppintásnak is sokféle jelentése van, hogy vicces, hogy tetszik, hogy nem tudsz mit reagálni, hogy nem is akarsz, de valamit kéne... szóval nem, nem nyugtatott meg, de pozitívum, hogy Casso előtt már annyiszor beégtem, hogy ha mindig karcolnék ilyenkor egy rovátkát a falamba, már nem is látszódnának, mert a sok karcolás kiegyenlítené egymást és egységesen simán csak vékonyabb lenne a falam.
Na, mindegy.
- Lányok, kértek esetleg teát, kávét...? - kínált meg minket Saci anyukája kedvesen reggeli közben.
Kávéra szavaztunk. Egy emberként.
Pár óra múlva (igen, most ugrottam az időben) épp a kocsiban ültem Napsugár és Csepi mellett hátul az anyósülésen, miközben a barátommal irogattam.
Casso: neeem nem dehogy
Leni: akkor jó:)
Leni: egyébként lenne egy igazán fontos beszédtémánk
Casso: jajaj
És a következő pillanatban továbbküldte nekem Enikő videóját. Valószínűleg számított rá, hogy ezt a témát akartam felhozni. :)
Leni: megölöm Enikőőőt😂
Casso: okés ez után úgy is alapból féltékeny lettem rá xdd
Leni: én meg ideges😂
Leni: de erre még visszatérünk élőben
Leni: másik téma, nektek hogy lesz a mai nap?
Először Casso nem válaszolt, pedig látta, amit írtam, szóval zavartan pislogtam párat, hogy lelépett csak úgy, de aztán rezzent egyet a telefonom, jelezve, hogy hangüzim jött.
A fülhallgatómat gyorsan a telefonomhoz csatlakozattam, majd elindítottam a hangfelvételt, ahogy pedig meghallottam azt a tipikus, se nem mély-se nem magas, picit érces, picit mutálósan recsegős, imádnivaló beszédhangját, függetlenül attól, hogy már rengetegszer hallottam, ugyanúgy akaratlanul elmosolyodtam tőle. <3
- Amúgy passz, csak kapsz egy hangüzit, hogy azt hidd, hogy hosszan és kimerítően válaszolok - kezdte szórakozottan, mire halkan elnevettem magam. Annyira tipikus. :) - Viszooont, nem érdekel a témaváltásod, előző téma, az a videó nálam mindent vitt, amúgy józanon még nem láttam, csak éjszaka, amikor hazaértem, de megkoronázta a napom, szóval ja, imádlak, ennyi - fejezte be derűsen visszaterelve a témát, én pedig vigyorogva hallgattam, majd visszaírtam neki.
****************************************
Sziasztok!
Bocsi a sok-sok kihagyásért, viszoont folytatás következik!
(Picit összeömlesztem ezeket az őszi szünetes-beszámolókat, mivel annyira nem hosszúak, hogy külön legyenek.)

És mégegyszer boldog karácsonyt mindenkinek! 🥰