[09.27.]
- Úúú, Leni, végre, állj meg ott! - csillant fel Lotti szeme, ahogy észrevett, mire megtorpantam, Casso húga pedig leugrott a fa pavilon egyik oldalpalánkjáról, majd bement mögé és leguggolt.
A következő pillanatban felvillantak a fénysor színes izzói.
- Naaa, hogy tetszik? - kérdezte Lotti kíváncsian.
- Nagyon szép, ügyesek vagytok - mosolyogtam, mire Casso nevetve megforgatta a szemeit.
Amíg én elvoltam, a többség már megérkezett, Ricsi a hangszórókkal szórakozott, a poharak, italok, kaják pedig már ki voltak szépen pakolva a park padjaira, illetve a legfontosabbak (pezsgő, Heni tortája stb.) a pavilon teteje alatti körasztalra, úgyhogy Casso lassan hívta Heniéket.
- Ja, nem hoztam kocsit, felszedtek útközben? - kérdezte Casso a nővérétől a kihangosított telefonbeszélgetésben, amit jobbára csak Lotti és én hallottunk, a többiek elfoglalták magukat.
- Jó, szólok Ferdinek, de hogyhogy nem kocsival mentél? - kérdezett vissza Heni.
- Minek, tudtam, hogy inni fogok.
Tehát Heni szólt a barátjának, aki persze be volt avatva, úgyhogy Heni és Ferdinánd tíz percen belül meg is érkeztek.
- Boldog szülinapooooot!
Átadtuk az ajándékokat, mindenki kapott tortát Lottitól, koccintottunk pezsgővel, az este rituális "szülinapi buli" része pedig itt le is zárult, indult a "Heni kedvenc bulizós zenéi" lejátszási lista, és mindenki tölthetett magának valami piát.
- Mivel holnap suli van, megígértem a szüleimnek, hogy nem iszom sokat, és nem maradok sokáig - meséltem Cassonak, aki közben a kezembe adta a meggyes sörömet, amit kértem.
- De én nem - mosolygott jókedvűen, majd úgy, ahogy van, le is húzott egy felest, mire nevetve megforgattam a szemem.
- Krédics tuti imádni fog másnaposan holnap - fontam össze a karom nevetve.
- Józanon is imád - vont vállat szórakozottan - Amúgy meg Krédics mindig olyan, mint ha másnapos lenne - tette hozzá, mire felnevettem.
- Mi bajod Krédiccsel? - nevettem felpattanva a padra a poharammal, ami előtt álltunk eddig - Olyan jó a szemöldöke - vigyorogtam, miközben beleittam a sörömbe, a középkorú férfi tanárunk bozontos, ősz szemöldökére gondolva.
- A világát nem tudja kábé a csávó, bejön, random kioszt mindenkit, aztán elkezd
filozofálni.
- Mert filozófiatanár - magyaráztam mosolyogva - Meg zenetörténelem és zeneirodalom, de az ránk nem tartozik.
- Hála Istennek.
- Te tanultál szolfézst? - érdeklődtem, ha már így témában voltunk.
- Nem nagyon, de úgy kábé vágom, amit kell.
- Egykeresztes dúr? - kérdeztem rá kíváncsian, hogy mennyire "vágja, amit kell". :)
- G.
- Tudsz kottát olvasni? Mármint nem gitárkottát, olyan sima, ötvonalasat.
- Anyám szolfézs-, meg zongoratanár, esélyem sincs nem tudni - közölte őszintén elröhögve magát - Felszedtem a tudást az évek alatt.
- Ügyes - mosolyogtam - Az én anyukám nyelvtanár, mégis csak angolul tudok magyaron kívül, azt is a suliból. Mármint, hallgatom néha a spanyol-, meg portugál óráit, egy-két szót meg is jegyzek, de fél óránál tovább nem maradnak meg bennem. Pedig amúgy a portugál jó lenne, és akkor a nagyszüleimnél tök jól elboldogulnék akkor is, ha egyedül vagyok - gondoltam át.
- Ilyen ez.
Elbeszélgettünk, aztán egy idő után különváltunk, hogy váltsunk pár szót másokkal is.
- Annyira durva... - hitetlenkedett Heni, amikor ő, a húga és én beszélgettünk hárman a pavilon tetője alatt - ...tökre emlékszem, amikor még össze kellett zárni titeket, hogy kibéküljetek, most meg már... - mosolygott Cassora és rám utalva.
- Jaaaj, az az összezárás - nevetett fel Lotti.
- Eleinte kínos volt, de praktikus - láttam be nevetve.
- Amúgy tényleg durva - értett egyet Lotti a nővérével - Szerintem, mivel Heni és én végig lelkes szurkolók voltunk, menjen egy kanyar a shipetekre - kapott fel egy üveg italt derűsen, majd az ujjaival ügyesen megfogott három felespoharat, mire Heni egyetértve bólogatott - Leni, azt a meggyes sört most halaszd el - nézett rám vigyorogva, mire nevetve leraktam a poharamat és átvettem Lottitól a másikat.
- Oké, oké - adtam meg magam mosolyogva.
- Akkor, a tesónkra, meg rád - mondta Heni kedvesen rámnézve.
Kocc-kocc, egészségünkre, volt feles, nincs feles, de "finom volt, koccintsunk már mégegyet". :)
- Ezt most a fénysorra - dobtam fel az ötletet jókedvűen.
- Jóóó - nevetett fel Lotti.
- Egyébként tényleg szép - látta be Heni mosolyogva.
- Akkor a fénysorra.
- A fénysorra.
No comment. :)
- Most kajak leitatjátok a barátnőm húgát? - röhögött Pityu a húgaira nézve, amikor időközben elment előttünk és kiszúrta a kis tevékenységünket.
- A menyasszonyod húgát - javította Lotti vigyorogva.
- Végülis engem gyorsabb, mint a nővéremet - láttam be nevetve, mire Pityu szórakozottan rámnézett, majd Heniékre.
- Csajok, kihívás, a menyasszonyomat is vegyétek be a buliba - vigyorgott Pityu, majd elfordult és átkiáltott a parkon - Napsiii!
Nos, mondanom sem kell, a nővérem is be lett véve. :)
Heni buliján egyébként annyira nem ismertem sok mindenkit, jobbára Heni baráti társasága volt meghívva, de azért kiválóan elvoltam.
Szóval jó kis szórakozós-beszélgetős-sztorizós hangulatú buli volt, majd mivel Anyáéknak tényleg megígértem, nagyjából időben elindultam, de szerencsére nem volt kínos, mert akkorra már többen is megindultak.
- Mégegyszer nagyon boldog szülinapot - öleltem át Henit mosolyogva búcsúzóul.
- Köszi, és majd még beszéljünk - ígértette meg velem Heni kedvesen.
Egyébként ha már elindultam, Casso is jött velem, egyrészt mert jófej, másrészt mert elmondása szerint ez úgy se az a hajnalig nyúló dolog, a lényeg már lement, harmadrészt pedig mert ekkor már sötét volt, szóval haza is kísért egyben.
- Na, akkor holnap Krédicsnél tali - köszönt el szórakozottan a kapunknál, mire felnevettem.
- Igen - nevettem - Mennyi az idő?
- Passz, de kábé jók vagyunk.
- Akkor még kicsit ráérek - vigyorogtam, majd lábujjhegyre állva az arcára tettem a kezem, ő pedig a derekamnál fogva magához húzott és így csókoltuk meg egymást jó hosszan, aztán megint, megint, és megint. Imádom. <3

Mai nap - 5/5: jól éreztem magam. :)
*************************************
Tehát, lényegében rájöttem, hogy az egész fejezet főszereplője a fénysor, amit Lotti és Casso felszereltek az előzőben. 😂