Március 30. (hétfő)
Ma lett pontosan három éves az én imádnivaló, aranyos, cuki kishúgom. <3
Már majdnem leírtam az előző mondatba, hogy a kis hercegnőm, de kérem szépen, kereken három éves, nem is olyan kicsi hercegnő ő már. :)
Pedig mint ha tegnap lett volna a nap, amikor megszületett, az első randink Cassoval, te jó ég, mennyire izgultam tőle, a kedvenc éttermemben voltunk, tökéletes szerettem volna lenni, kinézetben főleg, órákat készültem rá, minden egyes másodpercre tisztán emlékszem, ahogy elpirultam attól, hogy bókolt egyet, amikor találkoztunk, a beszélgetéseinkre, a poénjaira, amikre visszaemlékezve a mai napig mosolygok, vagy elnevetem magam, majd amikor Apa felhívott, hogy Anya kórházban van, megijedtem, akkor fel se tűnt, hogy aggódott Casso értem, helyette burkoltan szerelmet vallottam neki, ő eszméletlen rendes volt velem, futottunk a kórházba, annyira alap volt neki, hogy eljön velem abban a pillanatban, amikor mindez kiderült, elkapott a buszon a derekamnál fogva, nyugtatott végig az odaúton, hogy nem lesz semmi baj, nyugodjak meg, figyelte, hogy jól vagyok-e, a kórházban is velem maradt, amíg meg nem tudtuk, hogy mi történt, megfogta a kezem, azt mondta a recepción, hogy a barátom, hogy bejöhessen velem, elolvadtam tőle, aztán ott volt, persze nem a kórteremben, de ott volt, amikor először megpillantottam a húgomat, amikor megszületett, korábban az előre kiírtnál, amire senki nem számított, de életem egyik legjobb napja volt, kishíján elsírtam magam a boldogságtól - azt hiszem, ettől a naptól kezdve, három évvel ezelőtt lettünk mi ketten igazán többek, többek két kamasznál, akik érzéseket táplálnak egymás iránt, ez volt az első olyan pont, a húgom születése, ami nem csak minket, az életünket is elkezdte összekötni.
És most, három évvel később, ahogy délután a húgom születésnapját ünnepeltük, mindez nagyon megmosolyogtatott. :)
- Boldog szülinapot, Hercegnő - nyomtam egy puszit a húgom homlokára mosolyogva, mire Csepi vigyorogva megölelt, én pedig guggolva visszaöleltem.
- Nagylány vagyok? - kérdezte teljesen bezsongva, mire elnevettem magam.
- Igen, igazi nagylány - puszilgattam meg mosolyogva - Megyünk tortázni? Nagyon finom tortával készültünk neked. Igazi nagylányossal.
- Gyertya is van rajta? - csillantak fel a szemei.
- Három is. Na, menjünk a konyhába - raktam le, folyamatos mosollyal az arcomon.
Csepi beszaladt a konyhába, én pedig nevetve követtem.
Anya berakta Csepit a székébe, én az asztal közepére raktam az epres tortát, Apa meggyújtotta a három darab gyertyát, a nővérem pedig a megbízott fotós volt, úgyhogy fotózgatott a telefonjával.
Nem fogok hazudni, Anya, Apa és én vagy tíz percen át filóztunk azon, hogy ezt a három gyertyát hogyan rakjuk fel a tortára, Anya egymás mellé akarta őket, Apa a torta szélein háromszögben, én pedig szintén háromszögben, csak a torta közepén.
Végül az én megoldásomat választottuk, mert Anya átpártolt mellém. Ez az. :)
- El tudod fújni őket egyszerre? - kérdezte Anya a húgomtól, amikor már a gyertyafújás volt soron.
- Vagy fújd el őket egyesével, és majd közösen számoljuk - ajánlottam fel.
- Elfújom - határozta el Csepi vigyorogva.
Hát, ha egyszerre nem is, de két levegővétellel sikerült mindent elfújni. :)
Apát bíztuk meg a tortavágással, addig Napsugár továbbra is dokumentált.
Szerintem azért volt ilyen lelkes fotós, mert az én telefonommal fotózott, és így televághatta mindenféle képekkel a galériám, de mindegy. :)
- Adjatok valami tányért - kért meg minket Apa.
- Az első szelet a szülinaposé - tartottam oda Csepi külön tányérját, a húgomra mosolyogva, aki lelkesen bólogatott a kis hercegnő-tiarájában, amit egész nap hordott, erre viszont a szemébe csúszott, úgyhogy Anya nevetve megigazította rajta, a pillangós csatjával együtt a szöszi hajában.
Imádom a húgomat. <3
Tortázás után a családdal játszottunk Csepi vadonatúj társasjátékával, amiben persze semmi bonyolult nem volt, "ki nevet a végén" egyszerűsítve, csak dobálni kell és végigmenni a pályán, még kiesés se nagyon van, de mindez hercegnős kiadásban, egy csodaszép palotához vezető úton kell lépegetni hercegnős bábukkal. Kislányoknak nagyon imponáló játék, pláne Csepinek, ő odavolt érte, úgyhogy játszottunk vele egyet.
- Egy, kettő, három, négy - lépegetett Csepi hangosan számolva, már Anya segítsége nélkül - Így jó?
- Igen, nagyon ügyes vagy - dicsérte meg Anya mosolyogva.
- Jobban számol, mint én - röhögte el magát Sugár.
- Az tuti - vigyorogtam rá.
Testvéri szeretet. :)
A társasjátékban a szülinapra és a lelkesedésre való tekintettel hagytuk Csepit nyerni, néha le-lecsalogattunk egy-egy lépést, addig szórakoztunk a pontos belépéssel a palotába, amíg Csepi nem ért be, satöbbi, lényeg, hogy ő nyert, és nagyon boldog volt tőle. :)
Anyának és Apának nyilván volt még dolga ezután, de Sugár és én még beültünk mesét nézni a húgunkkal a nappaliban a kanapéra.
- Mikor megyünk Mamiékhoz? - kérdezte Csepi mese közben.
- Mikor lesz most nektek a tavaszi szünet? - nézett rám Napsugár, hogy nagyobb eséllyel tudjon aztán válaszolni Csepinek.
- Csütörtöktől jövő keddig - válaszoltam.
- De rövid - furcsállta Sugár.
- Hát, igen - értettem egyet, majd a húgomra néztem, hogy válaszoljak neki - Most egy kis ideig nem megyünk Brazíliába, de Mamiékkal találkozni fogunk.
- Mikor? - csillantak fel Csepi szemei.
- Pár hét múlva az ő esküvőjén - mutattam Napsugárra, aki erre mosolyogva bólintott.
- Esküvőjén? - pislogott Csepi.
- Össze fog házasodni Pityuval - meséltem - Pityu lesz a férje. Tudod, mint Apa Anyának.
- És nagyon szép ruhám lesz - tette hozzá a nővérem a kishúgunkra mosolyogva.
- Milyen lesz? - érdeklődött Csepi bepörögve a témától.
- Fehér, jó hosszú, lesz fátylam is, képzeld el. Olyan ruhám lesz, mint annak a hercegnőnek a társasban, akivel voltál.
- Nekem is lesz szép ruhám?
- Neked is nagyon-nagyon szép lesz - simogattam meg - Mamiéknak is biztosan tetszeni fog, meg majd ők is megünnepelnek a szülinapod miatt.
- És Casso mikor jön? - nézett rám Csepi.
Csepi nyíltan imádja a barátomat, nagyon cuki. Nem mint ha nem tudnék azonosulni vele. :)
- Ő már korábban is fog. Majd megbeszélem vele - ígértem meg, majd mosolyogva összenéztem Napsugárral.
- És te is összeházasodsz vele? - kérdezte Csepi, mire elnevettem magam.
- Remélem - nevettem - Majd kérdezd meg tőle, hogy ő mit szól az ötlethez.
- Jó - határozta el Csepi lelkesen.
Annyira cuki. :)

Mai nap - 5/5*: hároméves a kishúgoooom. :D