Szeptember 14. (csütörtök)
Amikor ezt írom, Enikő balesete már negyvennyolc órája, hogy megtörtént, és pontosan ugyanannyit tudunk - semennyit.
Bár az orvosok folyamatosan vizsgálják a barátnőnket, az agyát, a vérét, a szívét, mindenét, nem tudnak mit mondani egyelőre. Kevésnek tűnhet ez a két nap, de jelen helyzetben sajnos bőségesen sok.
- Akkor álljunk össze párokba - mondta Helga a mai táncóránkon, mire berendeződtünk.
A legutóbbi órára még nem jöttek külsősök, ma már Mira barátja, Kriszti öccse (eggyel jár alattunk, Krisztiánnak hívják, ugyanolyan, mint Kriszti, csak fiúban) és Csenge párja, Kristóf is megjelent.
Kristófot a fiúk kifejezetten szívesen látták, olyannyira, hogy az első másodperctől hozzájuk csapódott, Csengével együtt.
Kristóf, mármint a fiúk megnevezése szerint "Gerecs" egyébként kifejezetten jól néz ki, elvileg evezős srác, barna hajú, barna szemű, viszonylag magasabb alkat, Casso állítása szerint pedig egy "barom állat, de jó arc". :)
Tehát visszatérve, összeálltunk párokba, mindenki a magáéval, Várady ma már kívülről nézett minket, Andris pedig a hajába túrva zavart tanácstalansággal az arcán körbenézett, fogta magát és inkább leült.
- Neked volt párod a múlt órán? - kérdezte tőle Helga.
- Volt - biccentett Andris rezzenéstelen arccal helyet foglalva.
Mielőtt a tánctanáraink mondhattak volna bármit, Várady odalépve hozzájuk, halkan mondott nekik valamit, minden bizonnyal Enikő "hollétéről".
- Ó, rettenetesen sajnálom - mondta a nő halkan - És semmit nem tudni?
Várady szolidan megrázta a fejét, majd Andrisra néztek, és bár felajánlották neki, hogy addig táncolhat mással, a mai órán például lehet vele Helga, meg többen is felajánlottuk neki az osztályból, hogy leszünk vele ideiglenesen, és majd váltogatunk, de Andris nem élt ezekkel a lehetőségekkel, úgyhogy ült a mai órán.
A szívem megszakad. De komolyan.
Órák után leginkább szétszóródtunk, mindenki ment a maga dolgára, edzésre, különórára, haza, vagy bárhova. A szokásos társaságunkból most csak Casso, Ricsi, Saci és én voltunk együtt.
- Szar ez az egész - közölte Ricsi felsóhajtva, ahogy beszéltünk pár szót, mire egy-egy bólintással egyetértettünk - Ákossal mi van most? - nézett Cassora.
- Passz, elvileg jön - vont vállat Casso.
- Sasa? - nézett Ricsi Sacira, hogy ő tud-e valamit.
- Nem tudom - rázta meg a fejét Saci.
Ákos - akiről előtte nem is tudtam, hogy várjuk - pár percen belül megérkezett hozzánk, lepacsizott a fiúkkal, a barátnőjét egy gyors csókkal kösztötte, nekem egy általános köszönés jutott, meg egy végigpillantás rajtam, de Casso karjaiban, amikkel hátulról ölelt át, ez volt a legkevesebb, ami érdekelt, csak megjegyeztem magamnak.
- Többiek? - kérdezte Ákos körülnézve.
- Laci Lilivel, Andris a kórházban, Enikő kómában - soroltam fel.
- Mi van vele? - lepődött meg Ákos.
- Elgázolta egy kocsi - mondta Ricsi.
- Várj, ezt mesélted, nem? - nézett Ákos Sacira.
- De - válaszolt Saci zavartan.
- Oké, akkor vágom, mi van. Bocs, azt hittem, másról van szó - védekezett, ahogy leesett neki a dolog - De a Bandi látogatja csak, nem? - kérdezett Ákos tovább.
- Ja - biccentett Casso - Amúgy Gerecs is itt volt, csak lelépett.
- A jó öreg Gerecs. Csajjal, mi?
- Van az osztályunkban a Csenge, a szalagavatós párja - mesélte neki Saci - Ricsiék hozták össze.
- De a Gerecsnek nem volt valami nője? - értetlenkedett Ákos Cassora nézve.
- Fél éve kábé - válaszolta Casso.
- Már annyi ideje? - pislogott Ákos - Bocs, nincs időérzékem.
- Tudjuk.
Beszéltünk egy darabig, aztán mi is szétszóródtunk, Casso, Ricsi és Saci a szokásos úton hazafele, én pedig kivételesen először Apa munkahelyére, mert Anya nem tudott ma főzni, Apának a munkahelyén viszont volt főtt kaja, ezért Anya ragaszkodott hozzá, hogy onnan hozzak el magamnak és egyem azt ebédre.
- Akkor holnap találkozunk - álltam lábujjhegyre Casso előtt, mire megcsókolt, majd megöleltem Sacit, röviden mindenki elbúcsúzott mindenkitől, aztán már indultam volna egyedül a szokásossal ellentétes irányba, amikor Ákos utánam sietett.
- Várj már, én is erre megyek.
Mint kiderült, egy irányba vezetett az utunk egy darabig, úgyhogy együtt mentünk ketten - őszintén, egész nyolcadikban egy ilyenről álmodtam, és próbáltam mindig arra menni, amerre ő, hátha sor kerülhet erre.
- Na, és hogy vagy mostanában? - törte meg Ákos a kettőnk közé beállt csendet, mire zavartan elnevettem magam.
Ez tipikusan az a kérdés, amire elvárják, hogy válaszolj, de igazából tízből kilenc esetben nem érdekli a másikat a válasz.
- Megvagyok, bár Saci mondta, mi történt Enikővel, ami mindannyiunkra hatással van - válaszoltam.
- Ja, gondolom - biccentett - Susi is kiborult. Alapból érzékenyebb az ilyen kórházi, balesetes dolgokra, tudod, az...
- Az apja - fejeztem be halkan. Három éve vesztette el Saci autóbalesetben.
- Igen. Amúgy Róékkal nem dumáltam még erről, ők hogy vannak ezzel? Csak tudod, nekik meg a...
- A nagypapájuk, tudom - szakítottam félbe - Egyébként nyilván ők se örülnek, nekik is nyom a hangulatukon a dolog, annyi, hogy ők ezeket nem mindig mutatják ki, meg azért nem annyira szoros a kapcsolatuk Enikővel, mint Andrisnak, vagy nekünk a lányokkal.
- Ja, vágom - biccentett.
- De mi ez a nagy érdeklődés? Nem gondoltam volna - jegyeztem meg. Ákos egocentrikusabb ennél.
- Köszi, én is bírlak - nézett rám - Azért nem vagyok ekkora seggfej.
- Jó, jó - mentegetőztem - És akkor most te is végzős vagy...
- Mivel nem buktam vissza...
- A szalagavatón Sacival leszel? - érdeklődtem.
- Vele akartam, csak nem lehet külsős, vágod.
- Sajnálom - mondtam, mire Ákos bólintott.
- Te gondolom, Rolival leszel.
- Igen - válaszoltam akaratlanul elmosolyodva.
- Jól egymásra találtatok amúgy.
- Szerintem is - mosolyogtam - És ti is Sacival - tettem hozzá, ha már.
- Kösz. Egyik legjobb haverom veled, én a legjobb barátnőddel, azért nem hangzik rosszul.
- Igaz - bólintottam, afféle "végülis" stílusban.
Amikor elköszöntem Ákostól (csak szóban), hazafele ráírtam Lilire, hogy van-e valami értesülése Enikőről.
Nem volt.

Mai nap - 5/?: féltem Enikőt, le se tudom írni, mennyire.