Február 24. (kedd)
A tizennyolcadik szülinapom.
Saci tegnap este nem tudott nálunk aludni, de sokáig itt volt, és nagyon örültem, hogy vele voltam - így egyedül aludtam el, viszont ma kivételesen nem az ébresztőm keltett.
Születésnapomra sokkal kellemesebb ébresztőt kaptam. :)
- Boldog szülinapot, Szöszi - hallottam meg Casso hangját, amikor felébredtem arra, hogy megsimította az arcomat, és valahogy megéreztem a jelenlétét álmomban, emiatt pedig felébredtem, életem egyik legkellemesebb kelése volt.
A hangját hallva még félálomban elmosolyodtam, Casso pedig megpuszilta a homlokom.
Az ágyam mellett guggolt, így még csukott szemmel odahúzódtam, megöleltem és odabújtam hozzá.
- Köszönöööm - válaszoltam halkan, annyira kényelmesen a nyakához bújva, hogy kész lettem volna ott visszaaludni - És szia - mosolyogtam.
- Szia. Ne aludj vissza - simította meg a hajam halkan elnevetve magát.
Erre én is felnevettem, és erőt véve magamon, a szememet megdörzsölve elhajoltam tőle.
- Ilyen ébresztőhöz hozzá tudnék szokni - mosolyogtam rá - Hogyhogy itt vagy?
- Úgy, hogy pár óra múlva tizennyolc leszel, szóval elmondhatjuk, hogy itt voltam az utolsó ébredésedkor kiskorúként. Még van kábé öt és fél órám örökbefogadni - gondolt bele halványan mosolyogva, én pedig nevetve hallgattam - Nem amúgy, ez szimplán csak a te napod, Szöszi, megkíméltelek attól, hogy ma is ugyanarra a szarra kelj - nézett a telefonomra, én pedig visszadőltem az ágyamra.
- Sokáig tartott felkelteni?
- Nem, egyből felkeltél. És amúgy még mindig rohadt cukin alszol, elnéztem volna egy darabig, ha anyukád nem dobott volna össze neked egy omlettes reggelit, ami ki fog hűlni.
- Imádom anyukámat - mosolyogtam ismét lehunyt szemekkel, majd ránéztem - És téged is.
- Én is téged - válaszolta, én pedig ezt hallva mosolyogva elhelyezkedtem, hogy visszaaludhassak, mire Cassonak egy halk nevetés hagyta el a száját - Pöttöm, ébresztő - ismételte meg, miközben kisimította a szemembe lógó hajtincseimet az arcomból, a fülem mögé tűrve.
- Jó, jó, ébren vagyok - győzködtem félálomban.
- Nem nagyon. Tényleg kihűl a kajád - jelezte mosolyogva.
- Jó, csak egy percet pihenek még.
- Oké, egy perc, mérem - adta meg magát.
Tuti, hogy pontosan egy perc telt le, amennyivel később Casso egyszerűen csak fogta magát, mosolyogva lehúzta rólam a takarómat, benyúlt alám, és menyasszonyi pózban felemelt, szó szerint kiszedve az ágyamból, mire nevetve a nyakába kapaszkodtam, ő pedig meg se állt velem a konyháig.
- Boldog szülinapooot! - hallottam meg a családom hangját a konyhában, a szüleimét, a nővéremét, még a húgomat is, Casso pedig mosolyogva letett, én pedig félig ébren rájuk néztem.
- Köszönöm szépen - vigyorodtam el, majd a családom minden egyes tagja megölelt, és-vagy megpuszilt.
Az ajándékokat is megkaptam, persze így tizennyolc évesen már nem voltak nagy meglepetések, megbeszéltük őket, de attól még nagyon örültem nekik, így a reggeli kómában is. :)
- Nagyon szépen köszönök mindent! - hálálkodtam újra, majd ahogy az ajándékozáson is túlvoltunk, végre megehettem azt az omlettet. Isteni volt. :)
Reggeli után már kicsit jobban bele kellett húzni a készülődésbe, de tegnap már mindent kikészítettem, a csinos szettemet, a hajamat is megmostam, szóval egész hamar kész lettem, majd Casso és én beültünk az előbb említett kocsijába, hogy azzal menjünk suliba.
- Köszönöm ezt a reggelt - néztem rá mosolyogva.
- Alap, Szöszi.
- De tényleg - erősítettem meg - Irtó jól esett, főleg, hogy tudom, hogy közben te...
- A te napod - emlékeztett teljesen természetesen, én pedig elolvadva néztem rá újból.
Nem hiszem el, hogy ebben a helyzetben is képes ennyire félretenni mindent, vagy csak úgy tenni, mint ha nem is lenne, hogy ezt mondhassa.
Amikor Casso és én megérkeztünk a sulihoz, Casso leparkolt a suli mögött, és leállította a kocsit.
- De nem kell úgy tenned, mint ha minden rendben lenne, csak azért, mert szülinapom van - szólaltam meg, mielőtt kiszálltunk volna, mire Casso az üléstámlának döntötte a fejét - Még ha a világ legrendesebb barátja is vagy, és megtennéd ezt értem, csak hogy jó napom legyen. Nem muszáj, ha ez csak nehezít.
- Leni - nevette el magát zavartan, majd látszólag átfogalmazta azt, amit eredetileg mondani akart - Ez a minimum, hogy megteszem, és nem nehezít, mert meg is akarom tenni. Csak ma legyél már egy kicsit... kevésbé önzetlen.
- Mert szülinapom van?
- Meg mert megérdemled. És ja, amúgy szülinapod is van, nem is akármelyik, szóval... kicsit hagyd, hogy én legyek az önzetlen. Úgyhogy boldog szülinapot, Szöszi - nézett rám.
- Köszönöm - mosolyodtam el - Szeretlek.
- Én is, Szöszi - hajolt közelebb hozzám, majd lassan, hosszasan megcsókolt, én pedig a hajába túrva viszonoztam.
Amikor beértünk a suliba és felmentünk a lépcsőkön, először kicsit fura volt a folyosóról, hogy csukva van a teremajtónk, de aztán benyitottam, ééés...
Egyből az arcomhoz kaptam, hogy ne a szemembe menjen a konfetti.
- Boldog szülinapooot! - kiáltották a barátnőim egyszerre, vigyorogva, majd egy kis fáziskéséssel a fiúk is.
Egyébként a konfettit Laci lőtte, Andris ezután leguggolt, felszedte a földről őket és gyerekmekded lelkének köszönhetően feldobta őket újra, Ricsi meg odasunnyogott nekem egy cigisdobozt, megkínálva, hátha. :)
Nevetve elutasítottam, mire mosolyogva biccentett egyet, hogy átmentem a vizsgán, jó gyerek vagyok és ezzel a lendülettel megborzolta a hajam.
Kábé egy másodperccel később Lili, Saci és Enikő a nyakamba ugrottak és jó szorosan megölelgettek, Csengétől kaptam egy tiarát a fejemre és egy héliumos lufit, amin természetesen a "18"-as szám szerepelt, ő azután ölelgetett meg, hogy "boldog szülinapot Csajsziii", Kolos meg poénból berakta Halász Judit jól ismert szülinapi zenéjét, de hamar le lett kevertetve vele. :)
Tök jól esett egyébként, már ez is, Lotti meg még csak ekkor ért be a terembe Alexával a szülinapi tortámmal a terembe.
- Jézusom, köszönöm szépen! - nevettem el magam meghatódottan a mellkasomnál tartva a kezem.
- Majd ha megkóstoltad, Sacival csináltuk - mosolygott rám Alexa, majd lerakták a tanári asztalra a tortát, amin rajta volt a tizennyolcas gyertya, úgy, ahogy voltam, lufival, tiarával, odaküldtek, Casso egy öngyújtóval meggyújtotta nekem a két gyertyát, Laci és Paula meg egyszerre ugrottak a villanykapcsolóhoz, hogy kinyomja le előbb.
- Amúgy ez nem fog beriasztani? - mutatott Betti a füstjelzőre.
- Majd Leni gyorsan elfújja - szökdécselt Saci rámmosolyogva.
- De pont, hogy a füstöt érzékeli - nézett rá Kriszti.
- Jó, mindegy - nevettem el magam, és már épp fújtam volna el a gyertyákat, amikor vagy nyolcan egyszerre állítottak meg, hogy kívánjak.
Kívántam is. :)
Amikor elfújtam a gyertyákat és egy csomó fotó készült rólam, mindenki megtapsolt, a fiúk fütyültek, Kolos pedig bár megint bepróbálkozott a Boldog születésnapot-tal, nem hagyták érvényesülni. :)
Már volt kikészítve kés, egy csomag papírtányér és egy másik csomag favilla, úgyhogy leszedtem a gyertyákat, Enikő átvette addig a lufimat, én pedig ott az asztalon, miközben mindenki figyelt, felszeltem a tortámat és kiosztottam.
- És senki nem meri leejteni, mert én hoztam rendbe Sasáék sütőjét csak ezért a tortáért - jelezte Ricsi, csak hogy kellőképpen meg legyünk fenyegetve.
- Nagyon finom lett - dicsértem meg a tortát Sacira mosolyogva.
- Tényleg rohadt jó - értett egyet Paula, meg még páran ezután.
- Köszönjük - biccentett Ricsi poénból, mire felnevettem.
Elképesztően jól esett a meglepijük, tényleg tökre meghatódtam. <3
Bár mondjuk ez után a tesi nem volt épp mindenkinek kellemes, de ennyit megért, nekem mindenképp. :)
És a torta egyébként tényleg nagyon finom volt.
Egyedül Niki, Marci és Lina nem evett sütit, előbbi bennt se volt a teremben, az utóbbi kettő pedig érzékenység miatt.
Nikinek azért félretettem egy szeletet, hátha kéri.
- Nagyon jó lett, Saciék csinálták - kínáltam meg egy szünettel később, amikor alkalmam volt rá.
Niki pislogva nézett rám.
- Itt ünnepeltetek? - nevette el magát meglepetten.
- Igen, nem is tudtam róla - mosolyodtam el.
- Meglepetés buli, jó neked - dünnyögte maga elé keserűen elnevetve magát - Egyébként nem vagyok nagy sütis, nem szeretem.
- Akkor biztos nem kéred?
Nem kérte.
Na mindegy, azért ebben az osztályban nem kellett attól félni, hogy megromlana. :)
- Te erről mennyit tudtál? - kérdeztem Cassot biosz előtt, csak úgy kíváncsiságból, hogy mennyire volt benne.
- Velem jöttél, mindenki számított rá, hogy mikor és a húgom hozta a tortát.
- És az öngyújtó is nálad volt.
- Az mondjuk mindig van - vont vállat.
- Tehát benne voltál a buliban - mosolyogtam rá.
Benne volt. :)
Bioszon nem volt Hajdú, úgyhogy helyettesítés volt. Őszintén, kész voltam ezt a hírt betudni szülinapi ajándéknak, amikor bejelentették.
Biosz után Cassoval kimentünk az udvarra a szokásos padunkhoz, csak úgy, hogy ketten legyünk.
- Ma voltál már bennt anyukádnál? - érdeklődtem, most, hogy nem voltak körülöttünk és a többiek is kiünnepeltek már.
- Nem, még nem, utoljára tegnap reggel. Majd délután - válaszolta.
- Szeretnéd, hogy menjek veled?
- Nem, nem kell, nehogy már kórházba járkálj velem pont ma.
- A szülinapom, de attól még rendes nap, a körülmények pedig ugyanazok - néztem rá - És az érzéseim is a körülmények iránt.
Casso viszonozta a pillantásomat.
- Tudom, hogy azt szeretnéd, hogy boldog legyek ma, de... - folytattam, mire Casso feszülten elnevette magát.
- Mivel a szülinapod is aközött a hatmillió ezer dolog között van valahol, amiket simán elbasztam azzal, hogy kórházba dobtam anyámat - jegyezte meg.
- ...de az is boldoggá tesz, ha segíthetek, hogy könnyebb legyen neked - mondtam őszintén - Megyek veled, ha szeretnéd, ha nem szeretnéd, megértem azt is, akkor persze nem, amitől neked jobb, csak mondd.
Casso beletúrt a hajába, majd őszintén válaszolt.
- Mindig gyűlöltem a kórházakat, most aztán pláne, talán könnyebb, ha ott vagy, még ha nem is akarlak berángatni.
Ezen a ponton leszögeztem és ezzel egyszerre megígértem neki, hogy ma megyek vele.
Az ezutáni óránk matek volt, amin hála az égnek dogát írtunk (irónia), de szerintem nem is volt olyan nehéz, így egész hamar be tudtam adni.
Egész órás volt, kicsengetéskor pedig engem kértek meg, hogy szedjem össze őket, majd vigyem le a tanáriba Horváthtal, és így is lett, épp a tanáriból jöttem ki és mentem át aulán, amikor meghallottam a kijárati ajtó viszonylag hangos becsapódását, úgyhogy ösztönösen odanéztem.
Nem tudtam, hogy mennyire kell aggódnom, hogy így elsiettek, csak úgy lelépve a suliból.
- Hova mentek a fiúk? - kérdezte Csenge, aki ugyanúgy az aulában volt, a Varga ikerpár sietését pedig ő se tudta hova tenni, úgyhogy odajött hozzám.
- Van egy tippem - túrtam a hajamba aggódva.
Senki nem tudta, hogy pontosan miért léptek le, Lotti se volt már a suliban, elvileg ő úgy, ahogy volt, tesicuccban kapta fel a táskáját és a kabátját, és szökött ki a kapun, így mind csak a legjobbakat tudtuk remélni.
Írtam Cassonak, hogy majd hívjon fel, hogy mi történt, nem akartam hívogatni, pláne, hogy kocsival mentek, vezetés közben, meg egyébként is, akárhova sietett, fontosabb lehet, mint velem beszélgetni, szóval a többi tanóra ideje alatt csak vártam.
Amikor hazaértem, még egyedül voltam otthon, de nem sokáig, hallottam, ahogy Casso kocsija beállt a szomszéd garázsba, úgyhogy egyből felvettem a papucsom, amilyen gyorsan csak tudtam, hogy kisiessek.
****************************************
Folytatás következik!