Itt most lesz egy "kis" időugrás. 😊
(Az első évadból nemsokára megint kiteszem a Casso-s részeket, ha valakit érdekelne a köztes idő. 🙃)
******************************************
Szeptember 20. (II./12.)
Tegnap (vagyis ma) hajnali fél négyig chateltem Jennivel, aztán utána még filmeztem is, úgyhogy kábé nem aludtam semmit, de ma lesz fizika, szóval majd azon bepótlom. Végülis az háromnegyed óra plusz.
Egészséges életmód, meg ilyenek. xd
A suli előtt a többiekkel hülyültünk, aztán megérkezett Leni, aki már egy csomó ideje nem volt suliban. Egy gyors pillantást vetettem rá, majd visszafordultam a többiekhez.
Ugyanolyan volt, mint régen, amikor még tetszett (oké, igazából full bele voltam esve, de ez részletkérdés), annyi különbséggel, hogy a nyáron túlléptem rajta, barátnőm is volt, mert beláttam, hogy ennek a csajnak nem én kellek, úgyhogy ott a többi lány, akiknek meg igen, szóval ennyit erről.
Pár perccel később megérkezett Jennifer is, aki ma is kurva jól nézett ki, lepacsizott velem, meg a többiekkel, aztán beszállt a beszélgetésbe. A szemem sarkából láttam, ahogy Leni Sacival együtt bemegy a suliba, de onnantól kezdve nem foglalkoztam vele, hanem sokkal inkább Jennivel, aki éppen a tegnapi meccsről magyarázott, amit mindannyian néztünk. Bírom a csajt.
Egyik szünetben épp a telefonommal voltam elfoglalva, amikor Jennifer odajött hozzám.
- Megyek büfébe, jössz? – kérdezte.
Igazából nem voltam se éhes, se szomjas, de úgy döntöttem, hogy ezt most nem hagyom ki.
- Ja, megszánlak – biccentettem.
- Kösz – nevetett, majd ketten kimentünk a teremből.
Miután sikeresen bepofátlankodtunk a sorba, Jenni vett magának chipset, én meg magamnak kólát, elindultunk fel a lépcsőn.
- Anyám, erre most nagyon szomjas lettem, adj már inni – kért meg a kólámra nézve.
- Megéri ez nekem? – húztam az agyát magamban tudva, hogy amúgy kapni fog belőle.
- Mi az, most nem szánsz meg? – vonta fel a szemöldökét.
- Oké, utoljára – adtam oda neki a kólámat.
- Köszi. Tiszta szánalom vagyok – nevetett fel, majd fogta magát, és futni kezdett a kólámmal. Na, jól van már.
Elég hamar utolértem, majd amikor mellette voltam, visszavettem az üveget, átkaroltam a derekát, hogy ne szökjön el, és végignézhette, ahogy megiszom a megmaradt kólát.
- Kapd beeee – vágta rá röhögve.
- Pedig finom volt – vontam vállat vigyorogva, majd kidobtam az üveget, és bementünk a terembe.
Tegnap olyan negyed egy körül megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba, úgyhogy suli után elindultunk egy közelben lévő Cinema City felé, ahova majdnem lekéstük a buszt, de aztán elértük.
A moziba érve megvettük a jegyeket, meg a popcornt, és beültünk a helyünkre.
- Most bosszúból te se kapsz az enyémből, csak hogy átérezd a helyzetemet – lötyögtette meg Jennifer a reklám alatt a kóláját.
- De rossz – biccentettem szórakozottan, majd elővettem az enyémet. Mindegy, szép próbálkozás volt. xd
Film közben sokat röhögtünk, meg zabáltuk a popcornt, csak hát Jenni hamarabb végzett vele, mint én, úgyhogy elkezdett lopkodni az enyémből.
Amúgy azt valaki mondja már meg nekem, hogy miért szeret lopkodni az összes csaj?
Pulcsit, pólót, sült krumplit... kikészítenek. xd
- Már lenyúltad a felét, állítsd le magad – röhögtem fel, majd egészen egyszerűen megfogtam a kezét és rákulcsoltam az ujjaimat az övére - Sakkmatt - néztem rá derűsen, mire mosolyogva a kezeinkre nézett.
- Az - egyezett bele mosolyogva elnevetve magát.
Rocker, talpig feketében jár, bakancsban, de eközben meg esküszöm, hogy cuki, főleg, ha zavarba hozom, mert pontosan jól tudom, hogy bejövök neki. És ezért imádom ennyire a lányokat.
Egészen a film végéig így voltunk, és nem nagyon láttam, hogy ellenkezett volna.
- Neked tetszett? – kérdezte, amikor befejeződött a film.
- Ja, jó volt – bólintottam, majd elindultunk ki a moziból.
Bár mondjuk ebben a mozizásban közel se a film kötötte le a figyelmemet a legjobban, de ezt neki nem kell tudnia.
Jennifer nem messze lakott onnan, úgyhogy hazakísértem.
- Kösz a kólát, finom volt – nevetett fel, amikor megérkeztünk – Jófej vagy, hogy ennyiszer megszántál. Nemes a lelked – mondta, mire felröhögtem.
- Tudom – bólintottam vigyorogva - Holnap találkozunk – mondtam, majd magamhoz húztam, hogy megcsókoljam.
Most se nagyon ellenkezett, sőt, ezután ő hajolt közelebb hozzám, úgyhogy mosolyogva még közelebb húztam magamhoz, és jó hosszan megcsókoltam.
Amikor úgy döntöttem, hogy a jóból is megárt a sok (nem amúgy, ez a csajoknál nem játszik), elléptem tőle, és miután mégegyszer elköszöntünk egymástól, elindultam a buszmegálló felé.
- Ezt most vehetem úgy, hogy megint megszántál? – kiáltott utánam.
- Aha – biccentettem szórakozottan, majd intettem egyet és felszálltam az akkor jövő buszra.
Anyám nem túlzottan örült neki, hogy összejöttem Jenniferrel (mondjuk elég gyors volt), mert még nem mondta, de szerintem nem bírja (mint kábé egy eddigi barátnőmet sem, egyedül Lenit kedveli, aki meg nem volt barátnőm, szóval így jártam), de legalább a családom többi tagja gratulált. Decemberig van meg időnk, utána meg majd megoldjuk.
******************************************
Szeptember 30. (II./20.)
Oké, bárki bármit mond, az ananász akkor is undorító.
Apa tegnap volt valami céges szaron, ahol megint rásóztak egy csomó sütit, amik ráadásul ananászosak voltak, nekem pedig kábé az az egyetlen kajám, amit utálok.
De neeem, ahelyett, hogy dobtuk volna ki az egészet, meg kell enni, mert Afrikában éheznek, te jó ég...
- Anyaaa, nem viszek a suliba, nem akarom megmérgezni a többieket is, hagyjál már - nyöszörgött Lotti.
Amúgy anyám tök jófej, kivéve, amikor témába kerülnek a csajok (Lotti és Heni esetében a fiúkkal elnézőbb), vagy ha előkerülnek vészesetben a nagy tervei.
De egyébként tényleg jófej tud lenni.
- Jó reggelt - húztam egy halvány mosolyra a szám, amikor találkoztam Jennivel útközben, és megláttam az én pólómban, amit pár napja kunyerált le rólam, amikor nálunk volt.
- Szia - vigyorgott - Na, hogy áll? - mutatott magára.
- Egész jól - vontam vállat, miközben magamhoz húztam.
- Hát, ha nem is, ma mondjuk gyere át hozzám, és vedd vissza - hajolt közelebb hozzám egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Nyugi, ezt veszem le rólad először - mondtam mosolyogva, majd megcsókoltam, ő meg ahogy összeért a nyelvünk, a hajamba túrt.
Ó, faszom, megőrülök.
Kikészít a csaj, de én is őt, a legjobb értelemben.
Órákon szokás szerint nem történt semmi (mondjuk nem mintha olyan nagyon figyeltem volna az eseményeket), majd órák után, ahogy a többiekkel voltunk, Leni szinte egyből elkezdett köszöngetni.
Saci meg is kérte, hogy majd meséljen, szóval valahova nagyon készült.
- Miért amúgy, hol leszel? - kérdezte Ricsi.
- A barátom kézimeccsén - felelte mosolyogva.
Először egy kicsit fejbevágott, hogy barátja van, de aztán úgy voltam vele, hogy mondjuk elvből nem fogom soha bírni a csávót, ettől függetlenül örülök neki, ha Leni boldog.
Nem mint ha velem nem lehetett volna az.
Úgyhogy Leni lelépett, és onnantól kezdve minden ment ugyanúgy.
Egyébként ma végül nem mentem Jennihez, mert kiderült, hogy vendégek lesznek náluk (nem nagyon örült neki), úgyhogy otthon levágtam magam a kanapéra és elinstázgattam Ricsi mellett, aki ugyanezt csinálta, csak egy fotelban.
- Leni live-ol - közölte vigyorogva.
- Láttam - vontam vállat, majd visszaírtam Jenninek, aki közben rámírt Messengeren, mert elméletileg még van tíz perce a "retardált vendégek" érkezéséig.
Nem nagyon foglalkoztam se Lenivel, se a live-jával instán, ellentétben Ricsivel, aki viszont valamiért nézte.
- Hallod, a sportcsarnokban van kézimeccsen.
- A mienkben? - kérdeztem, miközben éppen Jennifer írt valamit.
- Aha - bólintott Ricsi, majd hátradőlt a fotelban, én meg visszakapcsoltam a telefonom.
Jenni ❤️: Ahh, legszívesebben páros lábbal rúgnám ki ezeket a fogyatékosokat, pedig még itt sincsenek😂
Pont annyira szociális, mint én. xd
Na, szóval éppen erre írtam a válaszomat, amikor Ricsi hirtelen felült a fotelben.
- Mi a fasz - pislogott, majd elhitetlenkedett egy darabig, én meg egy pillanatra odanéztem, hogy nem ájult-e még el, vagy valami, csak mert a hangok alapján el tudtam volna képzelni.
- Mi volt? - érdeklődtem gépelés közben.
- Kapaszkodj meg valamiben - mondta - Tudod kivel jár?
- Mármint Leni? - kérdeztem.
- Aha.
Akármennyire is túltettem magam rajta, azért az, hogy valakivel együtt van, azért érdekelt.
Már itt éreztem, hogy fel fog baszni.
- Passz - vontam vállat.
- Nagyon kapaszkodj meg, mert lehidalsz.
- Mondd már.
- Zsombival, vágod - röhögte el magát Ricsi kiégve, továbbra is döbbenten nézve rám.
Először komolyan azt hittem, hogy szivat, aztán rájöttem, hogy sajnos nem.
- Mi? - néztem rá kiborulva.
Közben még Jenniről is megfeledkeztem, akinek véletlen elküldtem a félig megírt üzenetemet, amit gyors befejeztem egy következőben, hogy ne nézzen hülyének, majd ezután úgy kiborultam, hogy először megszólalni nem tudtam.
- Ugye? - hitetlenkedett Ricsi is tovább.
- De... - pislogtam - De miiii??? - túrtam a hajamba idegesen felnevetve.
- Szerintem húzhatod az újabb "okok, amiért gyűlölöm Zsombit" striguládat a szekrényedbe - jegyezte meg Ricsi.
Igen, még amikor vízilabdáztam, az ottani szekrényem ajtajának a belső felébe mindig belekarcoltam egy vonalat, ha Zsombi felcseszte az agyam, hogy ott vezessem le a feszültséget (tizenhárom, max. tizennégy éves voltam, na xd), de ezután szerintem az se lett volna elég, ha letöröm az ajtaját, és darabokra taposom.
De mi a fasz, hogy járhat egy ekkora gyökérrel, aki miatt úgyis sírni fog?
Vagy miért pont vele?
Ahhhh, kikészülök.
Valaki egy nyugtatót gyorsan, kösz.
- Mi a hitetlenkedés tárgya? - jött be hozzánk a húgom, majd leült és bekapcsolta a tévén a Netflixet, amin már nem tudom mióta, de egyfolytában néz valami nyálas sorozatot - Azonkívül, hogy Leni megőrült, mert azon én is kiakadtam - tette hozzá, majd rámnézett - Bár mondjuk Rolit nézve valószínűleg Leniről van szó. Viszont akkor ne nézd meg az instát, mert mégjobban kiakadsz - mondta nekem.
- Ennél jobban nem tudok - nevettem fel feszülten, majd bekapcsoltam a telefonom - De, mégis - láttam meg Leni sztoriját, amin éppen Zsombival csókolózik.
"@zsombormarosy ❤️"
Ez így mi a szar?
Hányni fogok.
- Én meg egyszerűen csak nem értem - dőlt hátra Lotti a kanapén - Téged lepattintott, aztán összejön egy pszichopata, bunkó, tapló, paraszt, senkiházi, köcsög, féreg, kétszínű, vádaskodó, szarkavaró, undorító seggfejjel, aki ráadásul rám is nyomult tavaly, téged ki akart rúgni a csapatból, és szerintem ő se fog jobban járni - sorolta nekem az arcát dörcsölve.
- Szerintem ezt senki nem érti - röhögött fel Ricsi - De Roli, készítsd fel az idegrendszered, mert tuti látni fogjuk őket együtt - nézett rám.
- Kurva jó lesz - túrtam a hajamba.
Még aznap, amikor a szobámban továbbra se hagyott nyugodni a dolog, megnéztem Leni fotóját újra, majd ahogy újra tudatosult bennem ez az egész, tiszta idegből felkaptam a legközelebbi tárgyat magam mellől, és nekivágtam a falnak.
Most komolyan, mit vétettem?
*******************************************
Október 31. (II./30.)
Jenni ma nem volt, úgyhogy full egyedül mentem suliba, de zenét hallgattam, szóval nem volt nagy trauma.
Mivel ma van Halloween (és fogalmam sincs, miért kell ezt megünnepelnünk), ugye lesz ilyen sulis akármi is, nem tudjuk, miért, de valamiért mindenki fel volt ma pörögve.
Lelkileg felkészítettem már magam, hogy miközben én idén végre nem fogok táncikálni, Leni valószínűleg elhozza a gyökér barátját, hogy végignézhessem, ahogy egymásba kapaszkodva lassúznak. Alig várom.
Nem, egyáltalán nem szoktam felcseszni magam egy kicsit se, amikor reggelente Zsombi konkrétan előttem smárolja le a barátnőjét, miután rámvigyorgott, de úgy, hogy néha már kezdek aggódni, hogy Leni kap vajon levegőt közben?
De még szarabb, hogy ezt nem csak Zsombi akarja, Leni ugyanúgy megcsókolja őt, puszilgatja, meg ilyenek.
Pfúúú, de felbasz idegileg.
Milyen világ az, ahol Leni hamarabb lesz ennek a gyökérnek a barátnője, mint az enyém?
Amúgy is utálom kimondani, hogy a barátnője.
- Akkor ma ne felejtsétek el az iskolai bált - emlékeztetett Pásztor (állandóan mindig mindenre emlékeztet mindenkit, hogy van ennyi energiája?), majd kiment a teremből.
Ja igen, épp most felejtettem el ezt a szart, jó hogy szólt. De utálom az összes bált, amit valaha is megszerveztek...
Szóval nulla, azaz nulla életkedvvel indultam el délután vissza a suliba Ricsivel, akivel megkerestük a többieket, majd elhülyültünk velük, miközben próbáltam nem a tánctérre nézni, nehogy kiszúrjam Leniéket, különben akkor egész végig csak őket tudom majd nézni, és megint idegbajt kapok.
De aztán amikor egyszer büfébe mentem, feltűnt, hogy sehol sincs, akárhogy is kerestem, tök akaratlanul, és amikor visszafele mentem, akkor se láttam sehol, úgyhogy ráírtam.
Casso: Merre vagy?
Konkrétan azonnal visszaírt, meg a Messenger szerint elérhető is volt, ami fura volt, mert ilyen bálokon egyszer nem láttam még telefont a kezében, ha meg a barátjával van, akkor ennek még kisebb az esélye.
Leni: Miért?
Erre először nem nagyon tudtam írni semmit.
Én is örülök, hogy beszélünk, Szivi. xd
Casso: Észrevettem, hogy nem jöttél. Szóval hol vagy?
Leni: Itthon.
Erre mégjobban meglepődtem, főleg, hogy ő az, aki soha nem szokott semmi ilyesmit kihagyni, úgyhogy automatikusan beírtam egy "?" jelet.
Casso: Állj. Azt ne mondd, hogy nem hívtak el.
Leni: Hát...
Casso: A kézis barátod?
Tényleg utálom kimondani, hogy barátja, de nekem még nem is mondta a gyerek nevét, úgyhogy hülyén venné ki magát, ha Zsombinak hívnám.
Leni: Ő külsős...
Casso: Andris is külsős lányt hozott, senki nem veszi ennyire komolyan
Casso: nem mint ha csak meghívóval jöhetnél el
Leni: Huppsz...
Mondjuk, hogy őszinte legyek, nem igazán bánom, hogy nem látom a mai napon másodszorra is vele, kellemes látvány, amikor előttem smárolnak és olyan kurva boldognak tűnnek egymással, de azért annyira nem.
Casso: Eszedbe se jutott, mi?
Leni: Nem igazán... :(
Casso: És most otthon ülsz.
Leni: És most otthon ülök. Igen.
Casso: Gyere el.
Leni: Nem hívtak el.
Akkor én most mit csináltam vajon?
Casso: Most már igen, na gyere.
Leni: És Jennifer?
Casso: Ma sem volt suliban, rémlik? Kiütötte magát a hétvégén.
Zárójelben hozzátéve most annyira nem is bántam, mert így legalább Leni nem ül otthon.
Leni: Tényleg. Szegény.
Casso: Hát ja, elég gáz. Szóval jössz?
Leni: Oké, húsz perc.
Casso: Akkor majd találkozunk. Szia.
Leni: Szia.
Itt már kikapcsoltam a telefonom, ami utána nem sokkal megint bekapcsolt, mert Leni írt még.
Leni: Várj!
Szinte éreztem, hogy mit akar, de azért visszakérdeztem.
Casso: Igen?
Leni: Köszönöm.
Hát igen, tényleg ismerem.
Casso: Nincs mit
- Most kajak elhívtad Lenit? - kérdezte Ricsi mosolyogva.
- Ja - bólintottam - Ne kérdezd.
- Oké - vigyorgott.
Leni nemsokkal később meg is jött, és szokás szerint megint berángatott táncolni, úgyhogy ezt így idén se úsztam meg, de nem is baj.
Úgyhogy megint beálltunk táncolni, én megfogtam a derekát, amitől mindketten egy kicsit furán éreztük magunkat, mert mondjuk neki barátja, nekem meg barátnőm van, de aztán úgy voltam vele, hogy kit érdekel?
Eszembe jutott az érzés, hogy konkrétan pont olyan a dereka, mint amit az én kezeimre terveztek.
Viszont Leni nem volt túl nyugodt, úgyhogy megkérdeztem, hogy mondja, mi van, függetlenül attól, hogy azért lehetett sejteni.
- Semmi - rázta meg a fejét - Csak... fura ez így. Annyi minden megváltozott, amióta legutóbb ilyen helyzetben voltunk egymással.
Hát igen, tavaly február óta történt egy pár dolog, de úgy voltam vele, hogy ne rontsuk el ezt az egész jó pillanatot azzal, hogy ezeken pattogunk.
Jennifer soha nem fogja megtudni, hogy Lenivel, a régi szerelmemmel lassúzgattam, miután elhívtam ide, amíg ő beteg volt, de ha mégis, akkor se lenne semmi, mert nem csaltam meg, vagy ilyesmi, csak nem akartam, hogy Leni otthon üljön egyedül, ha meg Leni elmondja ezt Zsombinak, akkor meg mi van? Én hívtam el Lenit, szóval őt nem hibáztathatja, rám meg felőlem legyen kiakadva, ki nem szarja le?
- Ne filozofálj ennyit - mosolyodtam el, mire az ajkába harapva bólintott, én pedig próbáltam nem arra gondolni, hogy valamikor még mit nem adtam volna azért, ha én harapdálhattam volna azokat a puha kis ajkait.
Mondjuk most se nagyon ellenezném, csak így megjegyzem.
Na jó, most már álljunk le, délután mégiscsak a barátnőmhöz mennék.
Leni iránt gyakorlatilag már alig érzek valamit, de néha azért még beindul a fantáziám, nem tehetek róla, na.
Mondjuk elvileg barátok vagyunk, gyakorlatilag viszont képtelen vagyok Lenit a barátomnak hívni, egyszerűen csak nem illik be abba a zónába, mindig ki fog lógni onnan.
Meg amúgy is, barátokkal kapcsolatban általában nem tudjuk pontosan felidézni, hogy milyen volt megcsókolni őket, hogy hogyan túrt a hajadba közben, hogy mennyire imádtad, milyen volt az illata, hogy fogtad a derekát, hol volt rajtad a keze, és pláne nincs mindez hatással rád még ekkor is.
Mindentől függetlenül szívesen tudnám be a barátzónámba, régi sztori már.
- Mégegyszer köszönöm, hogy elhívtál, rendes vagy - mosolygott rám Leni estefelé, amikor indult haza, mire mosolyogva vállat vontam - Ugye Jennifer nem fog haragudni?
- Nem hinném. És a te barátod? - kérdeztem.
- Remélem. De szerinted baj, ha nem mondom meg neki? Nem akarom, hogy ideges legyen, zavarja, vagy ilyesmi - magyarázkodott.
- Tőlem nem fogja megtudni - tettem fel a kezem jókedvűen.
- Akkor jó. Lehet ez a mi kis titkunk?
- Lehet - mosolyodtam el.
Ricsi elég értetlenül nézett rám, amikor odamentem hozzá, hogy induljunk, úgyhogy inkább megelőztem, hogy mondjon bármit is.
- Még mindig ne kérdezz semmit - túrtam a hajamba.
- Oké - bólintott vigyorogva.
És egész nap mosolyogtam magamban.
De most komolyan, mi van velem?
***********************************
November 2. (II./32.)
Na, Zsombit régen csak megvertem, ma már kinyírni akarom.
Az egész úgy kezdődött, hogy amikor egy pár anyázás után felkeltem, elkészülődtem és kimentem az ajtón, annyit láttam, hogy pár méterre tőlem Leni elfordítja a fejét, úgyhogy azonnal rájöttem, hogy valószínűleg sír.
- Leni – szólítottam meg, mire nem szólt semmit. A francba. - Jól vagy?
Még mindig nem válaszolt, úgyhogy odamentem hozzá és magam felé fordítottam, hogy lássam az arcát.
Sírt. A szemei könnyesek voltak, amiktől olyan kurva gyönyörűen csillogtak, én pedig ezzel együtt megállapítottam, hogy akármilyen gyönyörű, egyszerűen gyűlölöm sírni látni.
Aztán csak szótlanul hozzám bújt, mire mondjuk először meglepett vele, de átöleltem. Barátnőm van, meg minden, de ahogy megöleltem, és megsimítottam a haját, hogy megvigasztaljam, nem is tudom, milyen érzések alá kerültem, mindenesetre nem annyira siettem azzal, hogy elengedjem, és érezhetően ő sem.
Néha kifejezetten utálom, hogy még mindig kötődöm hozzá valamennyire.
- Szakítottatok? – kérdeztem halkan.
- Igen - bólintott megtörölve a szemeit. Hát igen, ez volt az első kapcsolta, meg így az első szakítása. Én soha, semmilyen pénzért nem hagynám el, de ezek szerint ezt Zsombi nem teljesen így gondolta. Egyszer úgy is megölöm. - Úgy tudtam - tette hozzá suttogva.
Hát, most mondjam azt, hogy én is?
- Akkor miért jöttél vele össze? - nevettem el magam óvatosan, miközben azon agyaltam, hogy lehet, szólni kellett volna neki, hogy ne csinálja, mert ez a srác egy gyökér. Bár mondjuk ki vagyok én, hogy beleugassak?
- Mert pillanatnyilag jó ötletnek tűnt – mondta szomorúan.
- Megverjem? – ajánlottam fel magamban mosolyogva. Van benne rutinom.
És így, hogy Leni sír miatta, még indokolt is lenne.
- Nem kell – rázta meg a fejét halkan felnevetve - Én voltam a hülye.
Ezt nehezen hittem el, de végül hagytam. Közben egyébként kijött Ricsi is, aki hozzám hasonlóan szintén felajánlotta, hogy ha kell, kitapossa a srác belét, de Leni ezzel a lehetőséggel se élt. Na, akkor majd máskor.
- Jézus, Leni, mi van veled? - kérdezte Jenni, miután köszönésképpen megcsókoltam (mármint nyilván Jennit) - Szakítottatok?
- Igen - bólintott Leni.
- Ajj, gyere ide - tárta szét a karját a barátnőm, majd megölelte a tavalyi szerelmemet, hogy megvigasztalja, hogy szakított vele az egyik legjobban utált ember az életemből. Most mi folyik itt? xd - Jobb vagy nála, nem érdemelt meg, ha szakított veled. És most veszünk neked valami jót a büféből - rángatta be a suliba, mire Leni hitetlenül elnevette magát.
Első óra előtt értek vissza a terembe, Leni odament Saciékhoz, Jennifer meg hozzám.
- Na, mi volt? - kérdeztem, miközben elraktam a telefonom és gyorsan megcsókoltam.
- Nem nagyon beszélt arról, hogy miért szakítottak, de próbáltam megvigasztalni, remélem, sikerült valamennyire - nézett Leniék irányába.
- Na, jófej vagy - mosolyodtam el - Nem véletlenül vagyok veled - tettem hozzá, miközben oldalról átöleltem a derekát.
- Azt remélem - vigyorgott.
- De most már vigasztalj meg engem is - néztem rá mosolyogva.
- Pszichológus leszek - nevetett fel - Na, mi a panasza? - kérdezte szórakozottan, miközben átült az ölembe.
- Alvászavar. Át tudna ugrani ma este a doktornő, hogy ne unatkozzak, amíg nem alszom? - húztam közelebb magamhoz szórakozottan.
- Megoldható - kulcsolta a nyakam köré a kezeit - Na, most már meg vagy vigasztalva? - vigyorgott.
- Meg - biccentettem, majd magamhoz húzva megcsókoltam.
Utálok belegondolni abba, hogy decemberben visszamegy a Föld másik oldalára.
De majd megoldjuk.
******************************************
November 28. (II./43.)
Igazából az, hogy hogyan oldjuk majd meg a távkapcsolatot úgy, hogy a bolygó két full másik pontján vagyunk több órás időeltolódással, és hogy mikor fogunk találkozni, ezek mind megoldódtak azzal, hogy Jennivel összevesztünk a reptéren és szakítottunk.
Rohadt jó.
- De amúgy nem vágom, min vesztetek össze? - kérdezte Ricsi reggel.
- Hát, kábé mindenen, csak egyszerre - túrtam a hajamba feszülten elnevetve magam.
A kapcsolatok tudnak jók lenni, de a szakításokat az esetek döntő többségében utálom.
A teremben levágtam magam a helyemre, és zenét hallgattam, egész addig, amíg Leni meg nem érkezett, és nem ült le mellém.
- Sajnállak Jennifer miatt. Rossz lehet - mondta halkan, mire ránéztem.
- Hát, az is - vallottam be őszintén - Te már csak tudod, milyen egy szakítás.
Nem mintha én nem éltem volna már át jónéhányat, de ő úgyis nemrég volt hasonló helyzetben, úgyhogy valószínűleg át tudja érezni.
Meg amúgy is magaslabda volt.
- Azt hiszem, igen - bólintott - De az más volt. Ott én voltam a hülye - sóhajtott.
- Itt meg én. Érted, tudom, hogy elmegy, de nem baszki, nekem persze, hogy bele kell szeretnem - hajtottam le a fejem a padomra.
Ezt amúgy nem akartam hangosan kimondani, de mindegy.
Valaki elmondhatná amúgy, hogy miért is nem tudok egyszer egy olyan lányba úgy igazán beleszeretni, akivel minden tök jól megy.
Liza félrelépett egy haverommal, Leni dobott, Jennifer jelenleg egy másik kontinensen van, és el sem köszöntünk egymástól normálisan, most komolyan, mi jön még? És miért mindig azokkal a csajokkal működik minden teljesen jól, akik vagy csak simán tetszettek, vagy nem akartunk egymással semmi komolyat?
(Kivétel Betti, vele komoly volt és szerettem is, csak a végén már felidegesített, de akkor is.)
Szóval ezt valaki magyarázza el nekem légyszíves.
- Ne hibáztasd magad - simította meg a karom, mire akaratlanul is beindított bennem valamit, szimplán azzal, hogy hozzám ért. Már rég nem is szeretem, miért van rám ilyen hatással? - Az érzéseidet sajnos nem tudod irányítani.
Pedig párszor milyen jól jött volna.
- Na jó, ez már kezd túlságosan romantikus lenni - nevette el magát, mire ösztönösen elmosolyodtam. Egész nap elhallgatnám, ahogy nevet.
- Eléggé - biccentettem, majd inkább témát váltottam - Jössz büfébe?
Beleegyezett, úgyhogy megfogtam a kezét, felhúztam a székéről és lementünk.
Szokás szerint citromos teát kért, ami nem ért túl váratlanul, viszont amíg vele voltam, egyszerűen teljesen elterelte a figyelmem Jenniferről és a szakításunkról, és ez már annál jobban meglepett.
Fogalma sincs róla, milyen hatással van rám.
A teremben odamentem Andrisékhoz, majd amikor leültem Laci padjára, egy pillanatig akaratlanul is elmosolyodva a lányokhoz tartó szőkeség után néztem.
És akkor rájöttem, hogy egész eddig csak eltereltem róla a figyelmem, és soha nem léptem túl rajta.
Kedves szerelem. Baszódj meg.
*******************************************
Január 9. (II./61.)
Amikor megtudtam, hogy Leni miért is dobott még szilveszterkor, hogy most mennyire nem dobna, és hogy nemrég beláttam magamban, hogy deja vu, megint sikeresen kezdek beleesni, elkezdtem rástartolni a csajra, és most eléggé úgy tűnik, hogy menni fog ez.
De komolyan, a hétvégén szinte egyfolytában chateltünk, sőt, egyszer még fel is hívtuk egymást, ami például azért elég jó volt.
Ezenkívül amúgy állandóan zavarba jön előttem, meg elpirul, ami rohadt cuki, órákon mellettem ül, úgyhogy ez plusz jó, szünetekben meg szemezni is szoktunk, úgyhogy szerintem ebből még lehet valami, sőt.
Lassan, de biztosan.
Szóval most valahogy így állunk.
Ma meg gondoltam egyet, és azzal idegesítettem, hogy elloptam a tolltartóját, mert miért ne?
- Casso, add már vissza a tolltartóm! - nyöszörgött, miközben ugrálva próbálta elérni a kezem, amit felemeltem, hogy ne érje el.
Mondjuk sokat nem kellett emelnem rajta. xd
- Szerintem add fel - közöltem szórakozottan.
- Ha megadom magam, és felhagyok a visszaszerzéssel, odaadod a tolltartóm? - próbálkozott.
Na, a kis üzletasszony.
- Nem - ráztam meg a fejem vigyorogva.
- Akkor mit csináljak???
Valószínűleg soha nem mostam volna le magamról, ha erre őszintén válaszoltam volna.
- Add fel. Amúgy van egy pár tippem, amikről jobb, ha nem tudsz, úgyhogy felérem egy matekházival - vontam vállat.
Buktam a sztriptízt. xd
- Jó, legyen - egyezett bele - De most kérem a tolltartóm.
Kis naiv.
- Ne nézz hülyének. Sunyi vagy, még a végén átversz - röhögtem ki.
- De ahhoz, hogy megírjam a házid, kell írószerszám is.
- Tádááá - nyomtam a kezébe egy tollat, majd bezártam a tolltartóját a szekrényembe kulcsra.
És kábé itt használtam a szekrényemet életemben először. Sok értelme van.
Leni ezen elbosszankodott egy darabig, aztán belenyugodott.
Mármint azt hittem.
- Megvárlak - mosolygott rám ebédszünetben.
Amikor direkt a szekrények irányába indultunk (pedig az ebédlőbe az a hosszabbik útvonal), nyilván már gyanús volt, de nem szóltam, mert kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki ebből.
Leni útközben egyszer csak megállt, úgyhogy én is, ő a mellkasomra tette a kezét, én pedig hagytam, hogy nekitoljon a szekrénysornak.
Amikor a szemembe nézve a mutatóujját elkezdte végigvezetni rajtam lefelé haladva, már tudtam, hogy mi lesz ebből, de túl imponáló helyzet volt ez így, hogy véget vessek neki, meg amúgy is, a szekrénykulcsom a táskámban volt, szóval én ebből csak jól tudtam kijönni.
Meg most komolyan, melyik idióta nem hagyná, hogy most tökmindegy, hogy van-e rajtad pulcsi, de azért elég szépen letapizta a felsőtestem, és még annál is jobban beindította a fantáziámat, mint általában.
Úgyhogy magamban mosolyogva megvártam, amíg kikapja a lakáskulcsom a zsebemből, rohanni kezd vele a szekrényemhez és megpróbálta vele kinyitni.
Igazából fel se tűnt neki, hogy én ugyanúgy, mosolyogva a szekrénynek dőlve várom, hogy mikor jön rá, hogy ezt eléggé benézte, de ő azért sietve igyekezte kinyitni a lakáskulcsommal a szekrényemet.
- Ez azért elég gyenge próbálkozás volt - szólaltam meg végül - Ami nálad van, az a lakáskulcsom - röhögtem ki, mire természetesen full elvörösödött.
- Egy próbát megért - vont vállat, majd visszament a terembe, én pedig mosolyogva utána mentem.
Hát, ez van.
De mindesetre az a szekrényes rámászós jelenete bejött.
- Halj kiiii - szurkolt Lotti a filmnek (?), amit Henivel, Ricsivel és velem nézett estefelé - Nenenene, meghalt! - szörnyülködött, mire összeröhögtem Ricsivel - Ne nevessetek, Roli, te meg főképp. Én is kiröhögjelek, hogy nőcsábász létedre mennyit bénázol Lenivel? Csak mert lenne okom rá - mondta vigyorogva, mire hitetlenül elnevettem magam.
Jó, a kilencedik barátnő szempontjából valóban nem volt túl sikeres (egész évben szingli voltam konkrétan), még év elején egész jól ment minden, ősszel kavartam Vivivel, akit aztán dobtam Leni miatt, hogy ő meg engem passzoljon, majdnem újra összejöttem egy volt barátnőmmel, utána megint Leni, egy hetet vele és Ricsivel töltöttem, párszor megfogtam Leni kezét, egyszer fogadásból megcsókoltam, volt két elég érdekes randink, és így konkrétan ennyi, aztán júliusban jártam Tamival, az augusztust végigcsajoztam, most meg a tizedik igazából jól ment eddig, volt három hónapig egy halál jó csaj rocker barátnőm, jó, vele szakítottam, de most Lenivel tök jól alakul minden, szóval pszt.
- Ez kész. Nőcsábász vagy - vihogott Ricsi.
- Oké, kurva gyorsan pattanjatok le rólam - röhögtem fel.
Amúgy mi így konkrétan felváltva szivatjuk egymást, Lottit általában azért, mert ő a legkisebb, Henit, mert múltkor rajtakaptuk, hogy melltartóban és bugyiban nézegette magát a tükörben (szerinte lapos, wtf?), meg amúgy is ő az egyetlen kitűnő közöttünk, Pityut, ha itthon van, az egyetemmel, Ricsit azzal, hogy párszor leült zongorázni (nem beszél róla senkinek, de most komolyan? xd), engem meg, hát igen.
Barátnők, csajok, exek, satöbbi.
Örök klasszikus.
De végülis Lenit is így ismertem meg, csak akkor éppen a haverjaim kaptak rá a témára, szóval felőlem mehet.
(Na jó, inkább ne)
- Ja, és ki bénázik itt amúgy? - emeltem fel a telefonomat szórakozottan, ugyanis Leni pont abban a pillanatban hívott fel, amit nyilván felvettem - Szia Szösziiii - köszöntem bele vigyorogva, miközben felálltam a kanapéról.
- Francba - nevetett fel Lotti, én pedig mosolyogva elindultam a lépcsőn a szobámba.
- Szia Casso, a házidról lenne szó - kezdte Leni nem annyira lelkesen, mire elvigyorodtam.
- Igen? - kérdeztem mosolyogva, miközben becsuktam az ajtóm, és hátradőltem az ágyamon.
- Na, szóval. Fél órája próbálkozom valamennyire elsajátítani az írásod, de a négyest olyan degeneráltan írod, hogy azt egyszerűen lehetetlen megtanulni! - közölte, mire felröhögtem, majd megpróbáltam elképzelni, hogy hogy is írom a négyest.
- Képzeld úgy, mint ha egy villám lenne - mondtam vigyorogva.
- Egy degenerált villám! - vágta rá.
- Egy degenerált villám. Na, sikerült?
- Nagyjából - felelte - Mindjárt kész vagyok, úgyhogy most képzelj magad elé úgy, hogy éppen nagyon csúnyán nézek rád.
Hát, nem tudom, én valahogy egészen máshogy szoktam elképzelni.
Inkább ne részletezzük. Xd
- Oké, elképzeltem - biccentettem mosolyogva - Na, és ha kész vagy, mit fogsz csinálni? Ma is eszel egy joghurtot? - érdeklődtem szórakozottan, mire zavartan felnevetett.
A múltkor amikor elköszöntünk, a "szia" után még gyorsan hozzátette, hogy eszik egy joghurtot, vagy mit, én meg így... ok. xd
- Az puding volt.
- Bocsánat - röhögtem fel - De ma van esélye egy joghurtnak?
- Neeem - nevetett - Ma Túró Rudi van itthon.
- Jó étvágyat. A holnapiról tudunk valamit?
- Anya elméletileg csinál palacsintát. Szerinted haragudni fognak az orángutánok, ha nutellásat eszek?
- Lehet.
Szóval igen, valami ilyesmikről szoktunk beszélni. xd
Kábé egy fél óráig beszéltünk, aztán leraktuk, mert az anyja hívta, meg engem is az enyém, úgyhogy ledobtam a telefonom (remélhetőleg az ágyamra esett), és lementem a lépcsőn.
- Na, melyik barátoddal beszéltél eddig? - érdeklődött Anya, miközben előhalászott valami receptes akármit.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem barát lesz az - mondta Apa szórakozottan.
- Istenem, ugye nem megint egy újabb fruska? - kérdezte Anya sóhajtva.
- Nem új - vigyorgott Heni - Lenivel kavar.
- Hála az égnek - könnyebbült meg anyám - De miért? - kérdezte értetlenül, mire a húgom és a nővérem egyszerre összenéztek.
Ilyenkor amúgy azt bírom a legjobban, hogy ők hárman általában úgy beszélnek a szerelmi életemről, mint ha ott se lennék, de no problem.
- Meeeert... - kezdte Lotti vigyorogva.
- Meg ne szólalj - nyöszörögtem.
- Folytasd csak - nézett Anyu a húgomra mosolyogva, mire megforgattam a szemeimet.
Ja, valami ilyesmi az élet egy olyan családban, ahol három nő is van körülötted, hiába vannak elnyomásban. Ne menj be a fürdőbe, amíg ők szarakodnak ott (fejenként legalább fél év), engedd őket előre, mert "hölgyeké az elsőbbség" (faszomat), te végzed a nehezebb munkákat, meg veszed le a magas polcról a cuccokat, mert te jó ég, lány/nő, ezért képtelen odavinni egy kibaszott széket, úgyhogy szaladj oda a ház full másik pontjáról segíteni, és ami a legfontosabb, tálalj ki pontról pontra a szerelmi életedről, mindig mondd el, hogy melyik csaj tetszik, sőt, azt is részletezd, ha sor kerül rá, hogy hogyan jöttetek össze, függetlenül attól, hogy csak ők hárman szeretik kivesézni a témát.
De most komolyan, valaki mentsen már ki innen. Xd
- Beleesett - fejezte be Lotti vigyorogva, mire lefejeltem az asztalt. Isteneeeem.
- Már megint? - mosolygott Anya.
- Még mindig - helyesbítettem nyöszörögve.
És a legrosszabb az egészben, hogy ilyenkor még át se lehet terelni a témát az ő szerelmi életükre, mert ők sajnos szeretnek beszélni róla, és akkor hallgathatom vagy három órán keresztül, hogy "ahhhw, xy milyen helyes", meg hogy "juuuuuj, egy fél másodpercig rámnézett, ebből esküvő lesz" (de amúgy kajak ilyenek szoktak lenni, és általában én vagyok az ünneprontó, amikor túlreagálják a dolgokat, és egy tök véletlen összenézésre azt hiszik, hogy a srác direkt intézte így, mert Lotti a nagy szerelme, én mondom, hogy ne költsenek hozzá dolgokat, ők pedig megsértődnek rám... de most komolyan, ugye nem minden csaj ilyen?), és nem hagyhatom ott őket, mert "bunkóóó, még nem fejeztem be, én is mindig végighallgatlak".
Szóval három nővel egy háztartásban élni néha maga a pokol.
Ennyi igazából.
*****************************************
Február 17. (II./68.)
- Roland, kelj már! - rontott be anyám a szobámba, miközben kegyetlenül felhúzta a redőnyömet - Negyed nyolc van.
- Az még hajnal - temettem a tenyerembe az arcom nyöszörögve, ő meg erre csak tapsolt egy párat a fülem mellett.
Most komolyan, mik ezek a szadista módszerek itt hirtelen? Ahh.
- El fogsz késni!
Oké, háromnegyed órával tovább aludtam, és akkor mi van?
Az a háromnegyed óra pont a matek, Horváth örülhet magának, hogy ébren vagyok, én meg aludtam, tehát mindenki jól járt, ennyi az egész.
- Öt perc múlva lennt várlak a konyhában - jelentette ki, majd kiment a szobámból - RICHÁRD!!!
Akkor most bemutatom mindenkinek az anyámat.
Fodros Amarillának hívják, zeneiskolai tanár (zongorát tanít, meg szolfézst, mindkettőt utálom, bocsi Anyu), negyvenöt éves, van egy Varga Zoltán nevű férje (gyengébbek kedvéért, apám), öt retardált gyereke, két tesója, és indokolatlanul imádja a lila színt.
(Ezzel az utóbbival nem sokan tudunk azonosulni.)
Ha jó hangulata van, jófej, egész vicces tud lenni, képben van a dolgokkal, jól főz, meg ilyenek, de ha valami nem oké, legyen az suli, csajok, vendégek, háztartás vagy akármi más (bár mondjuk általában ezek szoktak lenni), akkor rohadt kegyetlen, maximalista, rendmániás, nagy elvárású és néha túlzottan példamutató tud lenni.
(Gyönyörűen megfogalmaztam, hogy egyszer pl. vendégek jöttek hozzánk egy kábé tíz percre, ezért átpakoltatta velünk a padlást, mert "hátha megnézik". Nincs hozzáfűznivalóm. Xd)
Ezenkívül amíg a húgommal és a nővéremmel mosolyogva kibeszéli a fiúkat, akik tetszenek nekik, vagy valami, Lenin kívül az eddigi barátnőimet viszont ki nem állhatja (Pityuéit se, Ricsivel még egész elvan), amit eddig még nem mondott ki, és próbál úgy tenni, mint ha ez nem így lenne, de nem tud átverni.
Apám pedig ugyanígy van ezzel, csak fordítva.
Amíg Anya néha már tépte a haját, hogy megint van barátnőm van, Apa megdicsért, hogy "igen, az én fiam" (xd), de amikor Heni hazaállított az első barátjával és Anya hozta neki a sütiket, valamiért gyanúsan közel volt Apa kezéhez az a tortavágó kést, vagy mi volt az.
Szóval igen, ennyit anyámról.
- Roland, ugye nem az ágyadban talállak, ha benézek hozzád??? - kiáltotta Anya.
Neki is jó reggelt egyébként. xd
A suliban (simán beértem amúgy) Bíró nyilván azonnal megtalált, hogy de jófej volt, hogy megadta félévkor a hármast (én azért 2,6-ra eléggé reméltem), viszont most már húzzak bele, mert év végén nem lesz ilyen jószívű, és ha tanulok, még a négyesre is van esélyem.
Na, hát arra várhat.
Valamelyik szünetben úgy döntöttem, hogy most már antiszociális leszek, úgyhogy levágtam magam a helyemre instázni, egészen addig, amíg Leni oda nem jött hozzám úgy konkrétan a semmiből.
- Szia - köszönt mosolyogva, mire kikapcsoltam a telefonom és ránéztem.
Ma órákon kívül még nem is nagyon láttam, és nem is nagyon beszéltünk, úgyhogy most végigmértem, és wooow, de szép volt ma is, ahogy meg rámmosolygott, az egyszerűen rohadt aranyos.
Na, ezt is szépen megfogalmaztam.
- Emlékszel még a korcsolyázásra? - kérdezte.
Hogy ne emlékeznék, imádtam.
- Igen - biccentettem - Miért?
- Ha emlékszel, akkor az is megvan még, hogy kikunyeráltál tőlem egy puszit - folytatta.
- Nem kunyeráltam. Magadtól adtad - vontam vállat vigyorogva.
Amúgy akkor eredetileg tényleg meg akartam csókolni, ha már mentünk egy pár kört kézenfogva, csak közben döntöttem úgy, hogy inkább játszom egy kicsit az idegeivel, ezért kaptam tőle egy puszit.
Még ilyenkor is képes vagyok jól járni vele, nem tudom, hogy csinálom. xd
- Nem számít - rázta meg a fejét - Szóval... kérem vissza - nézett rám mosolyogva.
- Mit? - értetlenkedtem, aztán leesett. Trükkös a csaj. - Nem kapod meg.
- Ugye tudod, hogy ez nem igazságos?
- Tudoooom, de nem számít - vigyorodtam el, mire egy "a francba" nézéssel reagált.
Adtam neki egy pár másodpercet dühöngeni, aztán amikor otthagyott volna, elkaptam a karját, az ölembe rántottam és megpusziltam, ő meg mint ahogy azt előre éreztem, elpirult.
- Így jó lesz? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen - bólintott tiszta vörös arccal, majd becsengettek, úgyhogy kipattant az ölemből.
Az imádott rajztanárnőnk (szerintem az előző életében prosti volt, de mondjuk lehet, hogy az már ez volt) meg ezt pont látta, úgyhogy elkezdett nekünk papolni a szerelemről.
- Zene, vagy hallgatod még egy darabig? - nyújtottam Leninek a fülhallgatóm felét.
- Inkább zene - felelte, mire elmosolyodtam.
Mondjuk nem hinném, hogy annyira oda volt a random lejátszási listámtól, de hülye lenne tovább hallgatni Lau prédikációját a gyomorban lévő lepkékről, vagy mi volt az.
Ezután asszem irodalmunk volt, amin valami "érdekes" videót nézettek velünk.
Én azalatt jól elvoltam, és mivel a telefonom akkor Ricsinél volt (részletkérdés), a tollammal kötöttem le magam, ami működött is, egészen addig, amíg a mellettem ülő padtársamra nem néztem.
Megérzés volt, hogy Leni már előtte is engem nézett, és nem tévedtem, úgyhogy egy pár másodpercig szó nélkül néztük egymást.
Milyen szép szemei vannak már, Istenem.
- Szia - szólaltam meg egy kis idő után mosolyogva, mert ez így lassan már elég hülyén vette ki magát, hogy csak úgy nézzük egymást.
- Szia - nevette el magát zavartan, majd elpirulva elfordította a fejét.
A francba.
Még egy gyors pillantást vetettem rá, aztán inkább csak lenyúltam a határidőnaplóját, és kinyitottam valahol, hogy unalmamban firkáljak valamit.
"Január 1: újééév :D" (ide tűzijátékot is rajzolt)
"Január 3: suli :/"
"Január 4: angol röpi, sportágak :)"
Istenem, de cuki, tényleg szerelmes vagyok, menthetetlenül.
Kell nekem.
- Megyünk mekibe, jössz? - kérdezte Dénes (a tizenegyedikbe jár) utolsó óra után.
Közben épp Lenit figyeltem, aki a szekrényeknél rámolt valamit (fogalmam sincs, mit tud ott minden nap pakolni), majd Dénesre néztem.
- Ja - egyeztem bele, majd hátraléptem egyet - Egy perc.
- Oké, kint bevárunk - vont vállat, én meg a szőke padtársam felé vettem az irányt, akivel kapcsolatban pont irodalmon határoztam el, hogy ha törik, ha szakad, az enyém lesz.
Én meg az övé. Vagy valami ilyesmi. xd
Már egy jó ideje közeledünk egymáshoz, elkavargatunk, meg minden, de nekem ennél több kell, úgyhogy most már ideje beindítani a dolgokat, hogy valami komolyabb alakulhasson ki közöttünk ebből az egészből.
- Szia - mosolygott rám Leni.
Ahogy rám nézett azokkal a csillogó szemeivel, olyan ártatlanul, angyalian, mégis megint rabul ejtett, és megint beláttam, hogy rohadtul beleszerettem. Basszus.
- Szia - túrtam a hajamba.
Baszki, eddig tök határozott voltam, de most, hogy itt vagyok előtte, így egy kicsit komplikáltabb a dolog.
Tessék, a nőcsábász.
- Te - néztem rá, majd inkább gyors a lényegre tértem - Ráérsz valamelyik hétvégén?
Hétköznap nem akartam bekavarni, mert ez úgy lenne jó, hogy nem fárasztanak le aznap a tanárok, van időnk, meg ilyenek.
Látszólag amúgy eléggé megleptem, de legalább túlestem a nehezén.
- A mostanin nem, de az azutáni szóba jöhet. Miért? - pislogott.
Nem is tudom, vajon miért?
Azt hittem, elég egyértelmű voltam, de most így kiderült, hogy mégsem, úgyhogy jött megint a nehezebb része.
- Menjünk el ketten valahova - mondtam egyszerűen, mire felcsillant a szeme, én meg itt már biztos voltam abban, hogy nyert ügyem van.
- Ó - vigyorgott - Újabb randi?
- Újabb randi - bólintottam mosolyogva, miközben rájöttem, hogy mennyire nem bírom a "randi" szót - Na? - néztem rá, mire vigyorogva lesütötte a szemeit.
De most komolyan, a "randi", "randevú" (Atyaúristen xd), meg hasonló szavakat az ilyen csöpögős filmekben szokták használni, még jó, hogy az elmúlt két hónapunkat nem "udvarlás"-nak nevezzük, te jó ég. xd
- Hát, szó lehet róla - mosolygott az ajkába harapva.
A többiek már kint vártak, és Saciék is jöttek felénk, a lényeget meg már megbeszéltük, úgyhogy nemsokára elköszöntem tőle és kimentem a suliból.
- Na, megvagy? - kérdezte Kornél, amikor kiértem.
- Aha - bólintottam a hajamba túrva.
Ricsi mosolyogva rámnézett, majd amikor elindultunk, odajött hozzám.
- Nagyon vigyorogsz - jegyezte meg - Leni?
- Leni - bólintottam, miközben akaratlanul is újra elmosolyodtam.
- Tudtam. Ha róla van szó, általában két féle hangulatod van, vagy kiborulsz, és szét akarsz verni mindenkit, vagy egész nap mosolyogsz, mint egy idióta - közölte szórakozottan, mire hitetlenül elnevettem magam.
De amúgy ha belegondolunk... és tényleg. xd
******************************************
Március 3-4. (II./73-74.)
Az ofőnk nagyon imádhatja Tihanyt, mivel most kitalálta, hogy elvisz minket megint, ugyanoda, ahol a gólyatábor is volt, de nézzük a jó oldalát, legalább ma nem volt suli.
Anya viszont egész reggel indokolatlanul pörgött.
- Na, szóval. Ne csináljatok semmi hülyeséget, ne rongáljatok, ne fulladjatok bele a Balatonba, és ne vesszetek el, a többit megoldjátok, érezzétek magatokat jól - zárta rövidre a végén, mire összeröhögtem Ricsivel, majd elköszöntünk és elindultunk.
Anyám már évek óta letett arról, hogy bármilyen osztálykiránduláson vagy táborban kialudjam magam, sűrűn tájékoztassam, meg ilyenek, úgyhogy inkább csak ennyit szokott kérni.
- Na, én hoztam hangszórót, úgyhogy majd üvöltetjük a zenét és csapatjuk - avatott bele Laci minket a nagy tervbe.
Pech, hogy az ofő nem véletlenül a mögöttünk lévő ülésen ült a vonaton.
- Majd otthon. Itt nem - hajolt előre hozzánk.
Én meg amikor megtudtam, hogy az ofő és a kémiatanárunk lesz a kísérő, rég letettem arról, hogy itt nagy buli lesz.
Csak mert ahogy megérkeztünk a szállásra, már vittek is minket kirándulni.
Ahhh, de most miért???
Ha annyira meg akarják nézni az apátságot, meg a sok faszságot, amit most nekünk is meg kellett, csak nézzék, de minket hagyjanak már.
- Mi a mai titkos mikkentyűűű? - kérdezte Kolos Mickey-egér hangon útközben, miközben már mindannyian röhögtünk.
Volt valami vacsi is, ami annyira szar volt már ránézésre is, hogy inkább azt mondtam, hogy laktózérzékeny vagyok (xdd), így krumpis tésztát kaptam, azt meg kisebb eséllyel lehet elrontani, mint mondjuk a többiek fogalmam sincs milyen levesét.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha látni foglak bármiből is direkt laktózmenteset enni - jegyezte meg Betti mosolyogva, akit egy kicsivel ültettek csak odébb tőlem.
- Én se - feleltem röhögve.
Fura, amikor még együtt voltunk, tök más volt, mint most, ő volt a kis cuki, barna hajú, természetesen szép lány az osztályból, most meg ő is átment egybe sok közül, már bocsánat, szóval már nem olyan, mint régen, aki megtetszett nekem, de ez azért így jól jött ki, főleg, hogy nyolcadikban még én szivattam a mindenmentes kajáival, aztán most laktózmentes vacsit kértem.
- De mi legalább jól jártunk, nézd meg Lenit és Ricsit - biccentett kicsit odébb nevetve.
Hát, amíg én krumplis tésztát ettem, Betti meg magával hozott gyümölcssalátát (na, ebben az egyben nem változott), Leni konkrétan sűrűje nélküli, olajfoltos tetejű levest próbált leküzdeni száraz kenyérrel, a tesómnak meg a levesében gyakorlatilag több volt a sűrűje, mint maga a lé.
- Ja - bólintottam szórakozottan.
Ezután a tanárok megpróbáltak elküldeni minket aludni, amit szerintem ők se gondoltak komolyan, hogy ez így menni fog, úgyhogy simán csak otthagytak minket és elvonultak a saját faházukba.
Olyan hajnali fél négy körül páran kidőltek már, én meg dehogy fogok aludni, úgyhogy bekapcsoltam a telefonom.
Instázgattam, aztán megnyitottam a Messengert, ahol azonnal kiszúrtam, hogy Leni is elérhető, úgyhogy ráírtam.
Mit csinál ő ilyenkor ébren?
Casso: Ébren vagy?
Nem sokkal később válaszolt is.
Leni: Igen, képtelen vagyok aludni.
Egy darabig elirogattunk egymásnak, aztán közölte, hogy valószínűleg nem fog neki menni, de azért megpróbál aludni.
Én tényleg szurkoltam neki, de kábé két órával később mégis a Balaton-parton ücsörögve vettem észre, ahogy rajzolgat a homokba, mire elmosolyodtam, majd kimentem hozzá.
Istenem, de aranyos.
Először megijedt tőlem, úgyhogy felpattant, és szétsöpörte a lábával a rajzát.
- Te vagy az? - könnyebült meg.
Hát, valami olyasmi.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem - Megfázol.
- Nem, nem... - rázta meg a fejét. Hát jó, akkor nem - Vagyis de, lehet. Csak nem tudtam aludni. És kijöttem - magyarázta, mire elmosolyodtam.
Cuki volt, ahogy teljes zavarban ácsorog előttem, mint ha éppen rajtakaptam volna valamin, pedig csak kijöttem hozzá, mert imádom, és imádok vele lenni.
- Aha - bólintottam, majd ahogy végignéztem rajta, akaratlanul is eszembe jutott, hogy másfél évvel ezelőtt is valahogy így voltunk - Tudod... - léptem oda mellé, mire elpirulva elfordította a fejét - Erre mondom azt, hogy... deja vu - mondtam elmosolyodva, mire rámnézett.
- Ezt meg hogy érted?
Akkor is ilyen gyönyörű volt a napfényben.
- Hát... - túrtam a hajamba - Tihanyon az osztály, te nem tudsz aludni, kijössz napfelkeltét nézni, én meg jövök utánad - emlékeztettem röviden, mire ő is elmosolyodott.
- Gólyatábor, tudom - sütötte le a szemeit mosolyogva, majd kicsit halkabban hozzátette - Durva, hogy én már akkor szerelmes voltam beléd.
Erre azonnal felé kaptam a fejem, ő viszont csak a tenyerébe temette az arcát.
- Mi? - nevettem el magam hitetlenül.
Ilyen hirtelen csak ennyit tudtam kérdezni.
- Semmi - rázta meg a fejét - Tényleg semmi. Nem számít - fújt ki egy nagy adag levegőt feszülten.
Amióta ismerem, ilyen mondatra várok tőle, mi az, hogy nem számít?
- De, nekem számít - fordítottam magam felé a kezénél fogva - Szóval?
Zavartan az ajkaiba harapott, majd egy kis idő múlva tehetetlenül elnevette magát és a szemeimbe nézett.
- Őszintén... - kezdte egy hajtincsét a füle mögé tűrve - Szeretlek, Casso.
Ahogy ezt kimondta, komolyan azt hittem, hogy nálam boldogabb ember nincs is a világon.
És ő még csak nem is tudja, hogy én mennyire.
- Már úgy is hallottad az előbb, meg hogy mióta, szóval... - magyarázkodott zavartan, de belé fojtottam a szót.
Túl sok mindent tudtam volna mondani, úgyhogy a legjobb megoldást választottam, magamhoz húztam és egyszerűen csak mosolyogva megcsókoltam.
Nem akartam elengedni, olyan régóta vágytam már erre, hogy egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, újra és újra megcsókoltam, és ő is engem, én meg miközben a puha ajkait ízlelgettem, nem tudtam megmondani, hogy mikor voltam utoljára ennyire boldog.
Valószínűleg soha.
- Szöszi - toltam el magamtól, mire a szemebe nézett, én pedig kimondtam, amit annyi ideje akartam már - Leszel a barátnőm? - kérdeztem halkan, mire elmosolyodott.
- Persze - suttogta, majd folytattunk mindent ott, ahol abbahagytunk.
Ennyi idő után végre a barátnőm lett, és már most imádom ezt az egészet.
- Hány óra van? - kérdezte halkan, miután befejezésképpen csak úgy megöleltük egymást.
- Hét. Fél óra múlva ébresztő - mondtam, mire kipattant a karjaimból.
Na, kellett nekem megmondani.
Leni ezután visszaszaladt a faházukba, meg én is mentem a mienkbe, majd ahogy hátradőltem az ágyon, a plafont nézve beletúrtam a hajamba, és azon kaptam magam, hogy folyamatosan mosolygok magamban, és hogy rohadt szerelmesen boldog vagyok, boldogabb, mint amire emlékeztem, hogy lehet lenni, úgyhogy mint valami nyálas filmben, csak hitetlenül elnevettem magam, hogy ilyen van, akaratlanul lepörgettem magamban ezt az egészet újra meg újra, és gyakorlatilag semmi másra, vagyis senki másra nem tudtam gondolni egész áldó éjszaka, csak rá, a lányra, akivel úgy tűnik, valóra vált minden, amit szerettem volna.
Tényleg, mint egy filmben.
[...]
- Na jó, szívtál valamit, vagy minek örülsz ennyire? - kérdezte Ricsi az állomáson, mire felröhögtem.
- Szerintem kitalálod - túrtam a hajamba mosolyogva.
- Leni?
- Ja - bólintottam, mire Ricsi egy pillanatra a valamennyivel odébb lévő barátnőmre, majd megint rámnézett, és ebből már tudta is, hogy mi van, úgyhogy elmosolyodott.
- Na, üdv a "van barátnőm" klubban - mondta megveregetve a vállam, mire felröhögtem.
Ezt régen amúgy még én alapítottam, igaz, hogy azóta párszor kiléptem belőle, meg Ricsi is, de mindegy.
- Az normális, ha fázom? - húzta össze magán Leni a pulcsiját, aki mellettem ült a vonaton.
- Nem. A radiátor működik? - kérdeztem.
- A MÁV-on? Hogy? - kérdezett vissza, mire elnevettem magam, ő pedig hozzám bújt.
Na, így felőlem máskor is fázhat.
******************************************
Március 14. (II./76.)
Másfél hete jöttem össze Lenivel, és most boldogabb vagyok, mint amennyire ő azt gondolná.
Mert egyszerűen imádom.
Amikor otthon elmondtam, hogy na, történelmi pillanat, járunk, a családom konkrétan megőrült.
Mármint jó értelemben.
Anyám azóta is vigyorog, hogy "végre értelmes barátnőm van", meg amúgy is, hogy összejöttem a lánnyal, akit szeretek, apám gratulált, hogy van barátnőm, a tesóim meg szimplán csak örülnek, mert Lotti szerint "már régóta shippelnek minket".
Hát, oké. xd
- Jó reggelt - köszöntem a barátnőmnek, amikor kábé egy évezred leforgása után végre kijött az ajtójukon.
Ma is gyönyörű volt, és ahogy rámmosolygott, ma is beláttam, hogy egyszerűen én vagyok a legnagyobb mázlista.
Ez tény.
A suliban a héten most ő volt a hetes (én fogalmam sincs, mikor voltam utoljára, annyira nem izgat, hogy megjegyezzem, ha jelentenem kell, vagy ilyenek, úgyis szólnak, a növényeink a teremben már rég kihaltak, táblát meg valaki úgyis letörli helyettem, minek fáradozzak feleslegesen?), és egyedül maradt volna a teremben udvari szünetben, de fennt maradtam vele.
- De lemehetsz, ha szeretnél, nem akarlak itt tartani, ha nem akarod.
- Nem tartasz itt, maradok magamtól - vontam vállat.
Leültem mellé az egyik padra.
- Anyukám ma reggel megállapította, hogy jó hatással vagy rám - mesélte rámnézve, mire elmosolyodtam - Csak tájékoztatlak.
Na, ezt se nagyon hallottam még. xd
- Az enyém is, hogy te is rám. Csak tájékoztatlak.
- Az anyukáknak általában igazuk van, azt mondják, nem?
Hát, az enyémnek jelen helyzetben tuti.
- De. És jól mondják - mosolygam rá, majd megcsókoltam.
Te jó ég, imádom megcsókolni, minden egyes alkalommal.
- Szeretlek, Szöszi - suttogtam a szájára, egyszerűen csak mert ki akartam mondani.
Hát, ő kimondta, amikor összejöttünk, én meg kimondom tíz nappal később.
Végülis igaz, szóval megérdelte.
- Én is szeretlek - válaszolta mosolyogva.
Semmit nem imádok hallani annyira, mint ezt a mondatát.
- El akarlak vinni moziba - mondtam neki ebédszünetben, amikor sorban álltunk a kajáért, amit úgy se eszünk meg, de hátha.
- Akkor vigyél - vigyorgott rám - Szombat?
- Oké - vontam vállat - Na jó, inkább veszek neked valamit a büfében, ezért nem éri meg sorban állni - néztem az egyik gyerek tányérján lévő "kaját", amit lehet csak azért fogott le a villájával, hogy ne másszon el, aztán szúrja le hátulról.
Miért vannak ilyen gondolataim, te jó ég... xd
- Lehet, hogy jobb ötlet lenne - bólintott - Én azért még végigállom, hátha van mellé valami müzliszelet, vagy ilyesmi.
- Akkor mindjárt jövök - nyomtam egy puszit a puha kis szájára, majd elmentem a büfébe.
A büfés elég hülyén nézett rám, amikor kértem egy cukormázas csokis muffint, egy rózsaszín nyalókát és egy jegesteát (Leni imádja ezeket valamiért, meg úgy igazából mindent, ami bűnédes), de aztán leesett, hogy mit értetlenkedik ennyire.
- A barátnőmnek lesz.
- Ó - bólintott.
Nagyszerű.
Ezután még túl kellett élnem egy matekórát, csodálatos élmény volt, majd Lenivel megbeszéltük, hogy átjön hozzánk majd valamikor délután.
- Anyaaa, csinálsz nekem valami sütit? - visított le Lotti az emeletről.
A húgom mostanában rákattant a sütikre, aztán nyivákol, hogy "te jó ég, elhízott" (amúgy nekem soha nem tűnik fel, de ő tudja). Xd
- Ma sajtos pogácsát terveztem sütni, az jó lesz? - kérdezett vissza Anya.
Nagy a házunk, szóval mindenki kiabál, nekem meg szétmegy a fejem, jó is ez.
- Tökéletes, te vagy a legeslegjoooobb!
Anya elszórakozott a pogácsával egy darabig, majd egy idő után szólt, hogy hozzak neki lisztet a spájzból, mert elfogyott, neki tésztás a keze, én meg közel vagyok.
- Pillanat - tettem fel a lábam a kanapé támlájára, és újra elindítottam a videót, amit néztem.
- Nincs pillanat! - vágta rá.
Oké, akkor nincs.
A spájzunk tele van egy csomó felesleges szarsággal, amikről Anya azt hiszi, hogy valaha is hasznát vesszük (pl. hatszáznyolcvan féle aroma, amik vagy évek óta ott sorakoznak, műanyag kupakok, két pót-vízforraló, ha elromlana a mostani, mindenféle olajok, amik csak arra jók, hogy a lányok a hajukra kenjék, mert "milyen jó hajpakolás", és szerintem nem kell folytatnom, hogy mik vannak még ott), úgyhogy elkeresgéltem egy darabig a Nagyi titkát, amin a "Nagyi" eskü olyan degeneráltan néz ki, hogy majdnem ráhívtam az ördögűzőt.
- Te vagy az, Leni? - hallottam anyám hangját, amikor a hangok alapján becsukódott a bejárati ajtó.
- Igen! - válaszolta a barátnőm, akinek a hangjára akaratlanul is elmosolyodtam, aztán majdnem összetörtem egy tárkonyos üveget.
Mikor lettem én ilyen szerelmes? Jézusom. Xd
- Egy pillanat erejéig tudsz jönni segíteni? - kérdezte Anya Lenitől.
Anyánál a "pillanat" az konkrétan alsóhangon negyed óra, de ő ezt még nem tudta, úgyhogy beleegyezett. Még szoknia kell nálunk az életet.
- Casso a szobájában van? - kérdezte Leni (meglepően gyorsan végeztek amúgy) Anyától.
- Nem hiszem. Mielőtt megjöttél, elküldtem a spájzba, hogy hozzon lisztet, mert ez lassan elfogy - mondta - A lépcső mellett egy kicsivel balra.
Mondjuk szerintem megtalálta volna magától is, de mindegy.
- Szia - állt lábujjhegyre, amikor kiértem a spájzból, mire gyorsan megcsókoltam.
- Mindjárt jövök - léptem el tőle, majd bementem a konyhába.
Anya már csinálta a pogikat, úgyhogy csak leraktam volna neki a lisztet, de utánam szólt.
- Rendes lány - mondta mosolyogva - Örülök, hogy így alakultak veletek a dolgok.
- Én is - bólintottam a hajamba túrva, majd kimentem a konyhából.
Leni elég esetlenül ácsorgott a spájz előtt, úgyhogy mosolyogva visszahúztam a kis helyiségbe, becsuktam az ajtót, majd nekidöntöttem az egyik polcnak és megcsókoltam.
- Azt hitted, azzal a röviddel el van intézve, ugye? - kérdeztem, mire elmosolyodott, én pedig egyszerűen nem tudtam leszállni az ajkairól, úgyhogy újra megcsókoltam.
Oké, ünnepélyesen bejelentem, hogy Leni-függő lettem, elvonási tünetek is szoktak jelentkezni, lehet feljegyezni a többi függőség közé.
Szóval éppen nagyban csókolóztunk, én már nem bírtam magammal, és benyúltam a pólója alá, ami miatt látszólag zavarba jött, de tetszett neki, úgyhogy kész lettem volna belevágni a folytatásba, ha a drága húgom nem nyit ránk közben.
- Amikor a múlt héten azt mondtam, hogy menjetek szobára, nem teljesen a spájzra gondoltam - jegyezte meg.
Igazából ez nem rajtam múlik, én már rég mennék Lenivel másmilyen értelemben is szobára, de ha egyszer ő még nem akarja, jó lesz nekünk a spájz is.
- A bátyád volt! - mutatott rám vigyorogva.
Oké, akkor még is én voltam, jó ezt tudni. xd
****************************************
Április 17. (II./92.)
Nem azt mondom, hogy nem voltam el jól a hétvégén, filmeztem, meg minden, ha már végre nem volt suli, de Leni péntek délután óta konkrétan eltűnt.
Háromszor is hívtam, nem vette fel, ráírtam, nem írt vissza, nem volt elérhető, és még csak nem is láttam, mert végig be volt húzva a függönye.
Viszont tuti otthon voltak, mert a családja többi tagja meg végig fel-le mászkált a kertben, a teraszon, meg ilyenek, szóval nem értem, de biztos van valami oka.
- Jó reggelt, Szöszi - köszöntem neki reggel.
- Szia - mosolygott rám, majd lábujjhegyre állt és megcsókolt.
Látszólag ugyanolyan volt, mint szokott, de valami akkor se stimmelt.
Aztán végül hagytam, mert végülis lehet, hogy csak én gondolom túl, és csak fáradt, a hétvégén meg mondjuk Sacival volt.
Vagy igazából passz, de ha akarja, majd úgy is elmondja.
- Te amúgy, mi van a nőddel? - kérdezte Laci egyik szünetben, miközben csoportosan házit másoltunk.
Oké, akkor ezek szerint nem csak nekem volt fura, hogy Leni egész nap alig beszélt, távolságtartó volt és szünetekben leginkább csak firkálgatott.
- Ha én azt tudnám - néztem a barátnőmre, aki csak ebben a szünetben vagy ötödszörre pakolta át a táskáját - Lehet berágott rám. De hogy miért? - vontam vállat a tollamat pörgetve - Baszki - hajoltam le a tollamért, amit nyilván elejtettem.
- Szép volt - röhögött fel Ricsi - De amúgy kérdezd már meg tőle.
- Várjál, megkérdezem én helyetted - mondta nekem Andris - Leni! - kiáltott át a terem másik végébe.
- Igen? - fordult felénk a barátnőm.
- Mi a helyzet? - kérdezte, mire felröhögtem.
- Öhm - pislogott Leni értetlenül - Semmi, veled?
- Velem se - legyintett Andris.
Na, ez profi volt. xd
Mindegy, lényeg, hogy egész nap nem tudtam kiigazodni rajta, úgyhogy amikor Leni átjött hozzánk, megkérdeztem.
- Valami baj van amúgy? - kérdeztem, mire felkapta a fejét.
- Nem, semmi. Miért? - pislogott.
- Egy kicsit szótlan vagy ma. Hétvégén is tökre eltűntél. Másként viselkedsz nagyon - jegyeztem meg, miközben leültem az ágyamra.
- Fáradt vagyok. Meg néha kicsit elgondolkozom - ült le mellém, majd a vállamra döntötte a fejét.
Őszintének tűnt, meg őt ismerve ez elég elképzelhető lehet, úgyhogy elhittem neki, és átöleltem a derekát.
- Sokat filozofálsz. Ma épp mi olyan elgondolkoztató? - kérdeztem mosolyogva, miközben megpusziltam.
- Hát, változó - mondta, majd hozzám bújt - Szeretlek - nézett rám.
- Én is - nyomtam egy gyors csókot a szájára.
- Akkor jó - mosolygott, majd egy kis csend után újra rámnézett - Választhatok majd filmet?
Kis trükkös.
- Igen, de csak mert jófej vagyok.
- Így is van - vigyorgott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Amúgy legutóbb is ő választott, ezért nézhettem vele a Bridget Jones naplója című nyálas katasztrófát, de mindegy, legközelebb majd horrort nézünk.
******************************************
Na, átmenetileg megint vége. 😁
Túl sok részt megírtam/meg akarok írni, de a következő már az utsó rész lesz.
Remélem, tetszett. ❤️