Február 8. (csütörtök)
- Anyaaa, nem láttad a fehér pulcsimat? - kiáltottam le az emeletről kétségbeesetten.
Már mindent kitaláltam a fejemben a szettemhez, és ahhoz, hogy teljesen magamon legyen, csak a pulcsi hiányzott, amit gyorsan meg kellett volna találnom, mert így is eléggé megcsúsztam időben.
Viszont kiderült, hogy Anya nemrég mosta ki, és még ki kellett volna vasani, amire ugye nem volt idő, a szettemhez pedig - amiből már szinte mindent felvettem - csak az passzolt, illetve egy másik felső, amit kénytelen-kelletlen muszáj voltam felvenni az idő szűke miatt, pedig borzasztóan előnytelen a fazonja.
Mindegy, túléljük.
- Inkább ne mondj semmit - sóhajtottam kilépve a házból, amikor Casso a pulcsimra nézve már éppen szólásra nyitotta volna a száját.
- Oké. Amúgy nem áll rosszul, de ha ma átjössz, ezt fogom levenni rólad először - húzott magához a karomnál fogva mosolyogva - Aztán a többit.
- Ha minden perverz megszólalásodért pénzt kapnál, már kőgazdag lennél, ugye tudod? - nevettem fel halkan.
- Na és? Gyűjtök - vont vállat szórakozottan, mire nevetve megcsókoltam.
Egy darabig "elálldogáltunk" (:D) a kapuban, majd egy kicsit eltoltam magamtól.
- Egyébként ma suli után átmegyek hozzád, csak fél hatra haza kell érnem, mert Jakabbal mára beszéltük meg a festést - mondtam.
- Ja, tényleg - biccentett - Akkor úgy időzítünk, hogy hazaérj.
- Oké. De mondjuk addig sok időnk lesz, úgyhogy azt a ruhalevevős jelenetet mindenképpen iktassuk be - vigyorogtam, miközben a mellkasánál megcsíptem a pulcsiját, és egy kicsit magamhoz húztam.
- Most akkor melyikünk a perverz? - röhögött fel jókedvűen.
- Én is gyűjtök, na - nevettem fel, majd mosolyogva viszonoztam a csókját. :)
A suliba érve a hangszórókból éppen hallatszódó Boulevard of Broken Dreams (ma 2000-es évek napot tartottak) alatt beálltunk a büfé sorába, hogy együnk valamit.
Mármint, hogy én egyek valamit. :)
- Akkooor szeretnék két melegszendvicset, abból egy sonkás-sajtosat és egy kukoricásat, egy zacskó chipset, egy kakasnyalókát, egy rántott húsos szendvicset salátával, egy jegesteát, egy ásványvizet, egy csokis muffint, meeeg mégegy csokis muffint, és egy tejszínhabos vaníliás pudingot - soroltam a büfés néninek.
- Csak? - nézett rám Casso szórakozottan.
- A második órán lyukasóra lesz, ahol lehet, hogy nem engednek telefonozni, meg amúgy is éhes vagyok, szóval kell a kaja - magyaráztam, miközben a büfés néni kipakolta a cuccaimat a pultra, elmondta az összeget, én pedig elővettem a pénztárcámat - Különben is, a víz neked lesz.
- A maradék hatszáz dolog meg neked. Vigyek valamit, vagy boldogulsz az éléskamráddal egyedül?
Egyébként még ketten se lett volna könnyű felvinni a sok kajámat, de szerencsére Casso hamar megtalálta "az emberünket", aki egy arra járó kilencedikes, szeplős kissrác volt.
- Na. Ezeket hozd utánunk - biccentett Casso a pulton maradt kajáimra.
- Rendben - bólogatott lelkesen a srác.
Komolyan úgy tűnt, hogy örül, hogy Casso őt kérte meg erre a "nemes feladatra". :)
Viszont így meg is oldódott a kaja-problémánk. :)
- Köszi a segítséget - mosolyogtam rá, amikor felértünk.
Nemsokára becsengettek, Horváth pedig percpontosan nyolckor belépett az ajtón.
- Akkor nézzük a házi feladatot - kezdte - Csenge, esetleg elmondanád, mi volt a feladat a mai órára? - nézett a Casso mellett körmöt reszelgető lányra, aki a neve hallatán felkapta a fejét, és mivel gondolom fogalma se volt az egészről, rögtönzött.
- Nem volt házi.
Egyébként természetesen nagyon is volt, de sajnos Csenge túl sok gyerekkel összehaverkodott az osztályból (akikkel meg nem, azoknak a nagy része éppen azon van, hogy bevágódjanak, ilyen ez a "menőség"), úgyhogy elsüthette ezt, mert tudta, hogy úgy se fogják beköpni. Pff.
És ezzel meg is úszta a felelést.
- Nagy voltál - tartotta a kezét Samu szünetben, Csenge pedig vigyorogva belecsapott.
Igen, légyszíves bontsunk pezsgőt is, amiért sikeresen átverte az osztály kilencvennyolc százalékát a műmosolyával, és így kamuzhatott a tanárnak. No comment.
Ugye a második óránk lyukasóra volt, úgyhogy Casso átült mellém, én pedig kipakoltam a kajáimat a padra.
- Jó étvágyat - nézett rám röhögve, miközben felbontotta a kóláját.
- Köszönöm - vigyorogtam - Mondj egy betűt.
- Minek?
- Csak mondj egyet.
- Okééé - gondolkodott el - Cs.
- Miért pont "cs"? - értetlenkedtem.
Már attól rosszul vagyok, ha ez a betű egyáltalán szembejön velem valahol.
- Mondtam magamban az abc-t, és az jött ki a refrénre - vont vállat a zenére utalva, ami közben Andris telefonjából szólt.
- Hát, jó. Akkor a chipssel kezdem - nyúltam a zacskóért, majd felbontottam - Kérsz?
- Aha.
Szegény burgonyaszirom nem húzta túl sokáig. :)
Mint ahogy minden más sem.
- Nekem van kakasnyalókám, neked meg nincs, hehehe - nevettem fel "sátánian", mire egyszerűen csak kiröhögött - Na jó, egyébként adnék belőle, csak már megnyaltam - tettem hozzá, mire egy értetlen pillantást kaptam válaszul - Oké, most miért nézel rám így?
- Szöszi, összesen nyolc hónapja pár kivétellel konkrétan minden nap többször is... na jó, hagyjuk is - röhögött ki - Nem mint ha kérnék, mert bűnédes, de na. Ez olyan, mint amikor nem mered átvenni előttem a pólódat, ezért inkább elfordulsz, pedig mindent, amit takargatni próbálsz, azt én már nem csak, hogy sokszor láttam, deee... - túrt a hajába szórakozottan.
- Vannak fura dolgaim, na - szakítottam félbe nevetve - Biztos, hogy nem kérsz? Ez az oldala még tiszta - tartottam felé a nyalókámat vigyorogva, mire csak simán elröhögte magát, és inkább visszakapcsolta a telefonját.
Ez van. :)
- Ma Márkkal mozizni megyünk, úgyhogy suli után elém jön, és végre megismerhetitek ti is, tök jó lesz! - mesélte Saci lelkesen egyik szünetben.
- Okés. De ha nem szimpatikus, lekeverhetek neki? - kérdezte Enikő.
- Neeeem - nevetett fel Saci - Szimpi lesz, majd meglátod.
Na, a napunkat megkoronázó tesióra után (egy csomó guggolást kellett csinálnunk, miközben a fiúk Somogyi utasítására körülöttünk futottak, szerintem nem kell mondanom, mit néztek ezalatt rajtunk leginkább, khm) meg is érkezett Márk a suli elé, aki egy gyors csókkal köszöntötte a barátnőjét, majd felénk nézett.
- Márk vagyok - mutatkozott be mosolyogva.
Mi is bemutatkoztunk (a nevemen szokás szerint ő is meglepődött, de fogalmazzunk úgy, hogy már megszoktam), majd egy kicsit elbeszélgettünk, amíg nem jött a buszuk.
- Legközelebb majd a fiúkkal is megismerkedsz, jófejek - mondtam a suli előtti padnál röhögő társaság felé mutatva.
- Gondolom - bólintott Márk.
Egyébként Márk tényleg kedvesnek tűnt, abszolút nem volt bunkó, meg egész vicceseket is mondott, de valami furát éreztem benne, amit meg nem tudnék mondani, de mégis zavart egy kicsit.
Bár mondjuk lehet, hogy szimplán csak (mint Saci barátjában) Ricsi személyiségét kerestem benne, amit minden próbálkozásom ellenére sem találtam.
Vagy fogalmam sincs.
De igazából mindegy is, ha Saci boldog vele, akkor én annak csak örülni tudok. :)
- Akkor egy fél óra múlva ott leszek nálatok - köszöntem el Cassotól a házuk előtt, mire bólintott, én pedig egy ideiglenes köszönés után kinyitottam a kapunkat.
Otthon gyorsan lezuhanyoztam (egy gyors szőrtelenítést is megejtettem közben egyébként, amit Anya sokszor nem ért, hogy miért teszem már megint, de akkor sem akarok kínos szituációba kerülni), felöltöztem, előkészítettem a festős cuccokat, hogy azzal már ne legyen baj, majd átmentem Cassoékhoz.
- Szia - mosolyogtam rá, miközben becsuktam a szobaajtaját, mire felnézett a telefonjából, odajött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Helló - lépett hátrébb egyet, majd leült a foteljébe, és mivel én állva maradtam, kérdőn nézett rám - Nem ülsz le?
- De, mindjárt - feleltem, majd odaléptem az ablakához, és pipiskedve behúztam a függönyét.
Casso elmosolyodott.
- Dolgoznak a hormonok, mi? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, jobban értékelném, ha nem csak a hormonok dolgoznának - vágtam rá vigyorogva, mire Casso hitetlenül elnevette magát.
- Te meg addig is gyűjtesz, biztos, ami biztos - mondta szórakozottan.
- Olyasmi - bólintottam nevetve, miközben kulcsra zártam az ajtót, levettem a pulcsimat és a térdemmel megtámaszkodva a combja két oldalán elhelyezkedtem az ölében, majd az arcára téve a kezem, megcsókoltam.
A hosszú csókjaink közben az egyik kézfejemet a pólója alá vezettem, folyamatosan simogatva a felsőtestét, időközben a hévtől megemelve magam ülőhelyzetből, talán akaratlanul egy picit az idomaimat is kitolva, amit a barátom hogy is mondjam, pozitívan fogadott. :)
Casso egy kicsit eltolt magától, egy halvány mosolyra húzta a száját, lassan végigmért, majd újból a szemembe nézve megszólalt.
- Nem tudod, mennyire beindítasz ilyenkor - jegyezte meg mosolyogva, miközben a csípőmnél fogva közelebb húzott magához.
- Pedig éppen azon vagyok, hogy kiegyenlítsünk - vontam vállat vigyorogva, majd újra megcsókoltuk egymást.
- Szereted ezt a blúzt? - kérdezte két csók elcsattanása között.
- Nagyjából, miért? - kérdeztem vissza.
- Akkor valahogy dobd le, mielőtt letépem rólad - suttogta az ajkaimra, amibe kellemesen beleborzongtam, ő pedig egy perverz mosollyal az arcán belemarkolva a hátsómba falta tovább az ajkaimat. Ahhw.
Casso csók közben egyszer csak elkapta a derekam, majd felállt, és menyasszonyi pózban felemelt, ami annyira hirtelen volt, hogy akaratlanul is sikítottam egy picit, ő pedig mosolyogva visszahajolt hozzám, leterített az ágyára, kisöpörte egy tincsemet az arcomból, és újra megcsókolt.
Egy kicsivel később - addig is kimondhatatlanul jól elvoltunk egymással :) - a fogalmam sincs hanyadik felvonásunk sajnos kegyetlenül félbeszakadt, ugyanis egyszer csak kopogtak az ajtón.
- Nem akarok zavarni, de Leni, a telefonod percek óta csörög, anyukád nagyon keres - hallottam meg Amarilla (Casso anyukája) hangját az ajtó túloldaláról.
Összenéztem Cassoval, aki pár másodperce még az ágyon fekve hagyta, hogy csókokkal borítsam be a felsőtestét (kár érte), majd bizonytalanul átvetettem az egyik lábam a csípője bal oldalára a másikhoz, és gyorsan feltápászkodtam az ágyról.
Felkaptam a pólómat a földről, magam elé szorítottam, résnyire kinyitottam az ajtót, majd kinéztem rajta pont úgy, hogy az takarja a szinte teljesen fedetlen testem.
- Véletlen kit hagytam - nevettem el magam zavartan, amikor Casso anyukája odaadta a telefonom - Köszönöm szépen, mindjárt visszahívom.
Amikor visszacsuktam az ajtót, és ránéztem az órára, sajnos már értettem, hogy miről van szó, de azért benyomtam a tárcsázást.
- Kislányom, én nem tudom, mit csinálsz még ennyi ideig, de Jani már vagy húsz perce itt van nálunk, és téged vár - kezdte Anyu.
- Uppsz - húztam be a nyakam. Öt óra ötven volt - Sietek haza.
- Remélem is. Fogalmam sincs, miről kell beszélni egy ismeretlen művésszel - fakadt ki őszintén.
- Mindjárt otthon leszek. És egyébként Jakabnak hívják - tettem hozzá mosolyogva.
- Akkor ezért nézett rám ilyen furcsán, amikor Janinak hívtam - világosult meg Anyu.
Lehet. :)
- Na? - kérdezte Casso felülve az ágyán, amikor letettem.
- Jakab már húsz perce rám vár - húztam el a szám - És Anya nem tudja, miről kell beszélgetni egy művészlélekkel, akit még csak nem is ismer, pedig meg akarja ismerni, de bonyolult neki, úgyhogy inkább lepasszolná.
- Most mondanám, hogy ismerős, de akkor leütsz - röhögött fel, mire mosolyogva megforgattam a szemeimet.
- Örülj neki, hogy sietek - nevettem, miközben felöltöztem.
- Oké - dőlt neki a falának elmosolyodva - Mondjuk jobban díjaznám, ha nem kellene sietned, de így legalább megúsztam, hogy lesújts rám.
- Kis pozitív. Na, holnap találkozunk - hajoltam oda hozzá mosolyogva, majd egy gyors csók után hazarohantam.
Amikor beléptem a házunkba, Jakab már a kanapénkon ült, és apukámmal beszélgetett, az érkezésemre pedig felkapta a fejét.
- Szia - mosolyogtam rá - Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak, szörnyen sajnálom, csak... - kezdtem a magyarázkodást behúzott nyakkal, miközben levettem a kabátom.
- Nem probléma - legyintett kedvesen.
Anyáéknak is gyorsan beköszöntem, majd felmentünk a szobámba.
- Kifordítva vetted fel a pulcsid - jegyezte meg óvatosan.
Na, vajon miért?
- Uhh, köszi, még jó, hogy nem hiszek a babonákban - nevettem el magam zavartan, mire elmosolyodott.
Amikor levettem a pulcsimat, sajnos vele egyszerre nagyon felhúzódott az alatta lévő blúzom is, de Jakab udvarias volt, és halványan elmosolyodva reflexből elkapta a fejét.
- Ha még egy párszor beégnék előtted, valahol biztos van poroltónk, csak kérdezd apukámat - próbáltam menteni a menthetőt elpirulva, mire felnevetett.
- Rendben - bólintott nevetve.
Nem sokkal később neki is álltunk a festésnek, ami valami elképesztően jó volt.
A kérésemre a Balaton hullámait festettük napfelkeltekor. Szerintem nem kell mondanom, miért. :)
- Ne haragudj, véletlen volt - rántotta el a kezét Jakab zavartan, amikor festés közben átnyúlt a vászon másik felére, és közben véletlenül hozzáért a mellemhez (nyilván a pólómon keresztül), én pedig ösztönösen elugrottam onnan.
- Nem baj - mosolyogtam rá. Most már legalább mindketten égünk. :) - Viszont most büntetésből összefestelek - nyújtottam ki a kezem vigyorogva.
- Csináld - tartotta felém a karját Jakab felnevetve - Megérdemlem.
És összefestettem zöld festékkel a csuklóját. Muhahaha. :)
Estéig körülbelül a festmény negyedével lettünk csak kész, úgyhogy azt beszéltük meg, hogy ez most nálam marad, a hétvégén megint átjön, akkor pedig majd folytatjuk.
Viszont nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk, úgyhogy összességében remekül éreztem vele magam. :)
- Örülök, hogy jöttél - köszöntem el tőle a kapunkban.
- Én örülök, hogy itt lehettem - mosolygott rám - Szombaton találkozunk.
- Igen - bólintottam, majd megöleltük egymást - Szia.
- Szia - intett, majd elindult a domboldalon.
Amikor visszamentem a házba, két igen értetlen szülővel találtam szemben magam.
- Mit akar tőled ez a gyerek? - kérdezte Apa értetlenül.
- Semmit, csak barátok vagyunk - feleltem egyszerűen - Úgyhogy ebből következik, hogy barátkozni - magyaráztam.
Nem úgy tűnt, mint akik ezt elhiszik, de inkább csak rájuk hagytam, felmentem a szobámba és sorozatot néztem.
Mármint tanultam. Khm. :)

Mai nap - 5/5: jó volt. :)