Február 6. (kedd)
Nem tudom, hogy Csenge, a féltékenységem, vagy a plusz negyed órám (annyival hamarabb keltem fel az ébresztő megszólalása előtt, mi van velem?) hozta ki belőlem maximálisan a megfelelési kényszeremet, és az önbizalomhiányomat, hogy mindenáron tökéletesen akarjak kinézni, viszont lehet, hogy pont ezért nem tetszett magamon semmi.
Ha vagy ötször nem öltöztem át, akkor egyszer sem, aztán amikor már nem volt idegzetem többször, összefogtam a hajam, ami nem tetszett, úgyhogy kiengedtem, megpróbáltam összefonni szépen, de félúton abbahagytam, mert katasztrofális lett, ismét kiengedtem, viszont a fonástól pár tincsem nagyon behullámosodott, kivasaltam a hajam, amit elválasztottam oldalt, nem volt jó, úgyhogy másik oldalt is, az sem tetszett, középen, olyan voltam, mint egy spániel, hátratűztem a felsőbb tincseimet egy csattal, látszódtak a hajam vonalán elhelyezkedő pattanásaim... kész őrület.
Ezenkívül a körmöm is letört, úgyhogy azt majd elrejtem a pulcsim ujja alá, karikás volt a szemem, a korrektorozást elcsesztem, mosthattam le, a homlokom tele volt pattanással, rájöttem, hogy bármennyit mosom a fogam, soha nem lesz olyan gyönyörű hófehér, mint a modelleknek (vagy pl. Csengének), szóval majd nem beszélek és nem látszik, az orrom olyan, mint egy manóé, nincs se mellem, se fenekem, egyszóval olyan lapos vagyok, mint egy deszka, és rájöttem, hogy nem szeretem magam.
Sokkal jobban érezném magam, ha átraknának egy olyan testbe, ami legalább egy kicsit, hasonlóan tökéletes, mint az övé.
És ez a tudat nagyon lelombozott.
Úgyhogy végül lehajtott fejjel, kapucniban mentem ki Cassohoz, ami kicsit gyerekes ugyan, de akkor sem akarom, hogy így lásson.
- Ööö - röhögött fel értetlenül, majd lehajolt hozzám, és így már "alulról" látta az arcomat, úgyhogy gyorsan a fejem elé raktam a tenyerem - Szia, Szöszi - köszönt nevetve.
- Szia - nyöszörögtem.
- Megkérdezzem, hogy miért csinálod ezt, vagy inkább ne? - kérdezte szórakozottan.
Erre először nem tudtam mit mondani, csak letörten vállat vontam, ami érzékeltette vele, hogy volt már jobb hangulatom is, úgyhogy nem poénkodott tovább.
- Baj van, Szöszi? - kérdezte, miközben bár nem láttam, éreztem a fürkésző tekintetét magamon.
- Nem akarom, hogy láss - mondtam őszintén.
- Hát, eddig sikerült is, de miért?
- Mert csúnya vagyok - vontam vállat lehangoltan.
Erre egy pár másodpercig nem tudott mit mondani, valószínűleg nagyon megdöbbentettem, majd megtörte a csendet.
- Nem, ne csináld már, nem vagy az. És én látni szeretnélek - tette hozzá, mire elhúzva a számat elvettem a kezem az arcom elől, ő pedig levette a kapucnim és mosolyogva a szemembe nézett - Szép vagy, Szöszi - simította meg az arcom - Nem tudom, mi ütött beléd - közölte kedvesen mosolyogva.
Ahw. <3
Casso egyszerűen nem csak, hogy minden pillantásával rabul ejt, konkrétan az összes jó tulajdonságot magában hordozza, amit szeretek egy fiúban (mondjuk nem csak én). Lélegzetelállítóan helyes, de nem piperkőc, elképesztően szexi és izmos, de nem azzal van elfoglalva, hogy Instán villogtasson a felsőtestével, sportos, de nem minden idejét konditermekben tölti, vagány, talpraesett, és bárkit leüt, de nem hősködik feleslegesen, csak hogy megjegyezzék, menő és népszerű, de nem azért, mert mindenkit lealáz és kinevet, vicces és jó hangulatú, de tud komoly lenni, igaz, nem tanul és tesz a sulira, de jól vág az esze, spontán és laza, de a fontosabb dolgokat nem bízza a véletlenre, van önbizalma, tartása, és nem kevés egója, de ettől függetlenül meg tud dicsérni, vagy elismerni másokat, és nem használja ki, ha valaki ezekből hiányt szenved. Nem szokott sűrűn romantikázni, de nem fél kimutatni az érzéseit, az ágyban egy félisten, szédítően csókol, és ilyen témában vitathatatlanul ért a nők nyelvén, de nem flörtölget akárkivel, főleg nem kapcsolatban (legalábbis eddig így érzékeltem, remélem ez így marad továbbra is). Az öltözködési stílusa laza és menő, de nem igénytelen, nem szól bele, hogy kikkel barátkozom, csak akkor jelzi, ha úgy érzi, hogy ebből baj lesz, nem szokott sűrűn az ő szavával "nyálas" dolgokat mondani nekem, de ettől függetlenül szokott dicsérni és bókolni, mindezt olyan természetességgel, hogy az csak fokoz az egészen.
És ezt még napokig sorolhatnám, de mindegy, lényeg, hogy tökéletes, imádom, és ma is feldobta a napomat.
Vajon megérdemlem őt egyáltalán?
- Mostanában nem tudok festeni, de már megvan a megoldás - meséltem Cassonak útközben.
- Na? - kérdezte mosolyogva.
- Jakab segít - mondtam, mire egy kicsit felvonta a szemöldökét - Csütörtökön átjön hozzám, és közösen festünk egy irtóóó nagy vászonra, mert azt mondta, hogy ez segíteni fog, amiben lehet, hogy van valami. Szerinted?
- Nem tudok hozzászólni - nevetett fel a hajába túrva.
- Jó, na. Neked lesz valami programod a közeljövőben? - érdeklődtem.
- Aha. Például aggódás érted pénteken, hogy mit fogsz kezdeni ketten Sacival egy esti koncerten Budapest kellős közepén, amikor még egyszer sem voltál felnőtt nélkül, de úgy is kábé csak Alma együttesen kiskorodban, meg anyukáddal valami Fenyő Miklós félén a művházban - nézett rám.
Igen, ugye Saci szülinapjára kapott tőlem decemberben koncertjegyet (az egyik kedvenc bandája, akiket én egyébként nem is ismerek, Budapestre jönnek), és ez a koncert most pénteken lesz, amit még Anyáékkal le kell boltolnom (amikor megvettem a jegyet, Apa még meg tudta győzni Anyát, hogy mehessek, remélem ez most is így lesz), de majd valahogy megoldjuk.
- Jó, de Saci nagyon el akart menni, én pedig megyek vele, mert ragaszkodik hozzám - magyaráztam.
- Hát, te tudod. És ezt most ne vedd magadra, de nektek, két ötven kiló alatti kábé százhatvan centis csajszi mellé, akik még csak nem is voltak egyedül ilyenen, azért egy rock koncert félére kéne mellétek még valaki, mert ez így nem túl... - kereste a szavakat - ...okos dolog - mondta végül a szemembe nézve.
Jó, mondjuk ebben lehet, hogy van valami, tekintve, hogy valószínűleg még a büfét (vagy fogalmam sincs, hogy van-e ilyen) se találnám meg egyedül.
Anya és Apa (inkább Anya) így is nagyon nehezen engedtek el, csak azzal a feltétellel, ha egyfolytában elérhető vagyok és sűrűn tájékoztatom őket, de mondjuk Casso sokat volt ilyenen, és az ő szemszögéből egy kicsit más.
Viszont olyan édes, hogy aggódik értem. Ahhw. <3
És egyszerre aggasztó, hogy ezek szerint van mitől aggódnia.
- Oké, megpróbálom megbeszélni Sacival - adtam meg magam.
Erre sort is kerítettem az egyik szünetben.
- Vigyük magunkkal Ricsit - csillant fel a szeme - Bizti jönne, és ő tapasztaltabb, nem?
- Lehet - bólintottam - De neki nincs jegye, hogy jön be?
- Asszem valami rokonuk ott dolgozik, ahol van a koncert, csak beengedik őt így, nem?
Ki van ez találva. :)
- Szóval Ricsiii, jössz velünk? - kérte meg Saci.
Ricsi végül beleegyezett, de csak mert "kivan a sulitól és jól jön neki a lazulás".
De szerintem meg azért, mert ő is aggódik Saciért. :) Na mindegy.
Lényeg, hogy ez így tök jó lesz, hogy Saci "szülinapi ajándékán" Ricsi és én leszünk ott vele. Mert azért na, mégiscsak mi állunk hozzá legközelebb az osztályból (ezt ő mondta). :D
- A mai órán páros munka lesz - jelentette ki Madaras ofőórán, mire nyöszörögve lejjebb csúsztam a székemen.
Az új ültetésrend óta nem vagyok oda túlzottan a páros munkákért.
- Mivel már tizenegyedikesek vagytok, és néhányan lassan a tizennyolcadik életéveteket is betöltitek, az élet fontos dolgairól kell előadást készítenetek, amikről nem árt tisztában lenni. Minden páros húz egy-egy témát, a következő osztályfőnöki órákon mindannyiótok előadását végighallgatjuk, és beszélünk ezekről - avatott bele minket a feladatba, mire feltettem a kezem, az ofő pedig felszólított.
- Nincs padtársam.
De jó érzés ilyenkor egyedül lenni. :(
- Ez esetben csatlakozz Richárdék párosához - mutatott a második padban ülő Ricsi és Niki felé, mire bólintottam - És most akkor mindenki húz.
Madaras kiborított tíz cetlit az asztalra, majd egyesével kiszólította a párosokat, és felirkálta a húzott témájukat.
- András, kezdjétek ti - nézett az ofő az első padban ülő párosra, ahonnan Andris és Betti nem túl nagy lelkesedéssel kecmergett ki - Mit húztatok?
- Adózás, adóbevallás - olvasta fel Betti egy kicsit idegenkedve a "szakszavaktól", majd elvitte a cetlit és Andrissal visszaültek a helyükre.
Ezután következett Laci és Paula.
- Elsősegély - mondta Paula, mire Madaras ezt is felírta, Laci pedig közölte, hogy "a szájon át lélegeztetés már megy". Ha-ha. :)
Őket Kolos és Mira követte, akik az önvédelmet és a közbiztonságot húzták (erre azért kíváncsi lennék), Domi és Kriszti a "kábítószerek, drogok, függőségek" témát, Samu és Enikő a kresz-ről és a közlekedésről tart majd előadást, Marci és Lili a kölcsönökről és hitelekről, hogy hogyan is működnek ezek, Ágoston és Saci hogy "miről szól a politika?", Marcsi és Lina az állásinterjúkról, a fizetésről és úgy általában a munkahelyekről, Ricsi, Niki és én az ingatlanügynökségről, a költözésről, ház keresésről, meg az ilyesmikről, Casso és Csenge pedig...
- Szexualitás, gyermekvállalás, avagy a családalapítás - olvasta fel Casso unottan rágózva, majd összenéztek Csengével, én pedig igyekeztem nem hangosan lefejelni az asztalt.
Miért nem beszélnek ők inkább ezekről a hülye ingatlanokról? Pff.
- De tanárnőőő, nekünk most ilyen megvilágosítós órát kell tartanunk? - pislogott Csenge. Milyen megvilágosítós óra? Anyám.
- Szerintem te a felvilágosító órára gondolsz, de megnyugtatlak, hogy nem - felelte az ofő - Üljetek le, mindent megbeszélünk.
Madaras nagyjából elmondta, hogy milyen előadásra gondolt (10-15 diakockás prezentáció, nem felolvasva, elmagyarázni, és utána közösen is beszélünk a témákról, hogy mindenki tisztában legyen mindennel), majd rátért Csengéékre is.
- Szóval Csenge, a kérdésedre válaszolva - fordult a cicababa osztálytársunk felé, aki mellett Casso unottan pörgette a tollát, majd erre nagyjából felnézett - A ti témátokban arról lenne szó, hogy mikortól, hány éves kortól ajánlottak a fenti dolgok, felelősségteljesség, megfelelő biztonság, mikor jön el az a pont, és milyen körülmények között jöhet szóba a gyermekvállalás, mit kell tenni, ha ez nem szándékosan történik, milyen felelősségeket vállalsz magadra ezzel, mire kell odafigyelni mint az anyának, mint az apának, mi a teendő a gyermek megszületése után, és a többi, remélem, most már érthető - nézett Cassora és Csengére.
- Aham - bólintott Csenge, majd Casso már nyitotta is a száját, hogy közbeszóljon, de Madaras közölte, hogy jelentkezni kell, úgyhogy a barátom szemforgatva, lazán feltette a kezét.
- Igen, Roland? - szólította fel Madaras.
- Na, nekem van egy ötletem - kezdte Casso hátradőlve a székén azzal a tipikus "most aztán elrendezem én a dolgokat" mosollyal az arcán, mire akaratlanul is elvigyorodtam, Madaras pedig felvont szemöldökkel hallgatta - Cserélhetnék helyet Nikivel.
- Miért is? - értetlenkedett az ofő, mire Csenge is Casso felé fordult.
- Meeert akkor Niki és Csenge közösen tartanak egy jó kis előadást a fogamzásgátlókról, én meg átcuccolok Ricsihez és Lenihez beszélni a házakról, és így mindenki jól jár - magyarázta.
Na, ez az ötlet kifejezetten tetszett. :)
- És elmondanád, hogy pontosan ki jár jól, és miért?
- Hát, Csenge és Niki azért, mert lányok, és jobban tudnak beszélni a terhességről, meg az ilyenekről, és gondoljon bele, milyen jól össze tudok dolgozni a saját tesómmal és a barátnőmmel a költözésről.
Egyébként ebbe nagyon belevigyorogtam, remélem, nem látszott annyira. :)
- Na, Niki, ülhetsz át - tapsolt Ricsi kettőt.
- Nem, Nikolett marad a helyén - mondta az ofő - Ezt még át kell gondolnom.
- Én támogatom az ötletet - jelentkeztem, mire Casso elmosolyodott.
- Ezt anélkül is tudtuk volna, hogy mondod - közölte Mira.
- Csak gondoltam, szólok - vigyorogtam.
- Csend legyen! - szólt ránk Madaras, majd Cassoék padja felé nézett - Először is, hallgassuk meg a kisasszonyt, hogy ő mit gondol erről a csere-dologról - szólította fel Csengét.
Huppsz.
Csenge körbenézett az osztályban, egy fagyos pillantást vetett rám, majd magára csalta a mosolyát, és megszólalt.
- Hát, igazából Nikivel jobban ismerjük egymást, meg mi már beszéltünk ezekről, úgyhogy ez így lehet jobb lenne - mondta rágózva, mire megkönnyebbülten fellélegeztem - De ne aggódj Casso, veled is megismerkedünk majd, hogy legközelebb jobban menjen - simította meg (!) Csenge Casso karját vigyorogva, majd az ofőre nézett.
Madaras egy pár másodpercig elgondolkodott, majd megforgatta a szemeit.
- Jó, legyen - adta meg magát - De akkor legyen tökéletes az az előadás.
Győzeleeeem! :)
- Hali - huppant le hozzánk Casso.
- Szia - mosolyogtam rá, mire ő csak egy puszit nyomott az arcomra, majd összepacsizott Ricsivel.
Ez az! :)
Hazafele ezt meg is beszéltük a lányokkal.
- Hallod, ezt jól kibuliztátok - nevetett fel Lili - Igaz, hogy Csenge csak a "nyaljunk Cassonak" hadműveletét végezte, de akkor is.
- És a legjobb, hogy Casso még csak nem is tudja, hogy mennyire boldog vagyok ettől - vigyorogtam.
Vagy igazából mindegy, hogy tudja-e, de mindenesetre imádom. :)

Mai nap - 5/5: ezért megkapja a maximumot. :)
*****************************************
Megesett rajta a szívem, na. 😌