Február 2. (péntek)
Az éjszaka valamilyen csoda folytán kifejezetten jól aludtam, úgyhogy tök jól keltem, ami ritka. Meg is ettem az ünneplésemre egy pár kocka mogyorós csokit. Hihi. :)
- Tudod, mire gondoltam? - kérdeztem Cassot útközben - Gyere el velem vásárolni.
- De jó lesz nekem - röhögött fel.
Akkor kezdődjön a győzködés.
- Figyelj, ez egy tök jó, romantikus program - próbálkoztam - Kézenfogva a WestEndben, ahol végülis megismertél, tehát ez egy nosztalgiázásnak is beszámítható, veszünk finom kaját, a rádiókból szól valami jó zene... - soroltam, mire Casso szórakozottan félbeszakított.
- Ja, meg az aluljáróban kikerüljük a csöveseket, diszkréten befogod az orrod, kiborulsz, mert tömeg van, úgyhogy inkább elmegyünk kajálni, ahol fél óra után eldöntöd, hogy mit akarsz enni, és hol, de végül mégis az én kajámból lopsz, szóval a tiedet nem tudod megenni, tele leszel, meg eleged lesz a trash emberekből, akikkel találkoztunk, aztán hazamegyünk. Romantikus - biccentett röhögve.
- Neeem, most én fogok alkalmazkodni, tényleg. Na? - reménykedtem, mire felsóhajtott.
- Csak ha beugrunk közben a MediaMarkt-ba, és nem teszed be a lábad semmilyen boltba, ahol ruhát vagy cipőt lehet kapni. Ennyi kikötésem van.
- Jó, oké - adtam meg magam.
Mindegy, jó lesz ez így. :)
- És ezt gondolom ma vagy holnap akarod.
- Holnap, ha neked jó. Mára van programom - jelentettem be büszkén.
- Na, mesélj - mosolyodott el halványan.
Ennyire meglepő, hogy programom van délutánra? :)
(Igen.)
- Hát... - kezdtem vigyorogva - A rajzversenyen miután beszéltünk, összebarátkoztam valakivel, és ma találkozunk egy kávézóban - meséltem lelkesen.
Az a baj, hogy nem nagyon tudtam eldönteni, hogy Cassot mennyire zavarná, ha megtudná, hogy az a valaki egy énkorombeli fiú, akivel tíz perc se kellett, hogy megtaláljuk a közös hangot (de tényleg csak barátságból találkozunk!), úgyhogy fokozatosan próbálkoztam.
- Na, tök jó - bólintott mosolyogva.
És most kezdődik a nehezebb része.
- Oké, lehet, hogy az a valaki egy fiú - tettem hozzá, mire meglepetten felvonva a szemöldökét rámnézett - De tud rólad, meg tényleg csak összebarátkoztunk, mert kedves volt - folytattam gyorsan, hogy megelőzzem a bajt - Szegénnyel most szakított a barátnője, úgyhogy eléggé kivan.
- Az gáz - biccentett Casso maga elé nézve.
- És egyébként ő írt nekem tegnap, amikor azt mondtam, hogy nem lényeges. Csak hogy tudd.
- Na, akkor most már ezt is tudom - nevetett fel furán. Fogalmam sincs, miért kellett ezt hozzátennem egyébként - De amúgy, kérdés. Gondolom ő is ilyen kis művészlélek, ha már rajzversenyen volt.
- Nagyon - válaszoltam.
- Na. Szóval minden te-féléd ennyire imád kávézni?
- Nem tudom - nevettem fel. Lehet. :)
De azért remélem ők is jóban lesznek majd. :)
Napközben Saci is és én is totálisan be voltunk pörögve (ő ugye Márk miatt), úgyhogy Enikőék nem nagyon bírtak velünk, de azért szerintem túlélték. :)
Órákon nem történt semmi érdekes, és szünetekben se túlságosan, úgyhogy mindenki engedelmével ezeket most kihagyom.
Tanítás után még elbeszélgettünk a többiekkel (Jakabnak tíz perccel későbbet mondtam, hogy mikor jöjjön, pont ezért), úgyhogy amíg a többiek valami sorozatról beszéltek, én Casso mellkasának dőlve (hátulról átölelte a derekam, ahhw) hallgattam őket.
- Amúgy ti ketten - nézett Cassora és rám Márti egy kis csend után - Eskü jó nézni titeket - mondta mosolyogva - Olyan szépek vagytok.
- Köszi - nevettem fel halkan, miközben igyekeztem nem feltűnően Csengére pillantani, aki valószínűleg nem örült túlságosan ennek a bejelentésnek.
Mert mondjuk minden bizonnyal ki nem állhatja a párosunkat.
- Én ezzel már mióta így vagyok - legyintett Lotti - Ezek itt egymásnak vannak teremtve - tette hozzá Mártinak, miközben ránkmosolygott. Aaahw. :)
- Ja, de én már vagy kilencedik eleje óta tudom, hogy előbb-utóbb úgyis megtalálják egymást - vont vállat Enikő.
Ez egyébként azért érdekes, mert Saci és én csak olyan kilencedik-tavasszal kezdtünk barátkozni vele és Lilivel. Hm. :)
- Ki nem? - nézett rá Ricsi - De amúgy ebben nyertem, mert én már nyolcadik nyara óta tudom. Bocs - röhögött.
- Dehogy nyertél. Holtverseny van - szólalt meg Márti vigyorogva.
Furcsa dolgok ezek. Én még rég Ákost sirattam, Cassonak a létezéséről pedig normálisan még csak nem is tudtam, amikor ők ketten már "holtversenyben" elképzelték a párosunkat. :)
- Na, most hogy megint nem vágok semmit, avassatok bele ebbe - röhögött Andris.
Igen, Lacival és Kolosékkal együtt ők általában kimaradnak ezekből. :)
- Tuti bonyás - legyintett Csenge ügyesen terelve a témát.
- Ja, mondjuk ők ketten úgy ahogy vannak, rohadt bonyolultak - értett egyet Andris röhögve.
- Nemtom' - vont vállat Csenge, majd oldalra fordult és a távolba meredt - Ki ez a srác? - pislogott, miközben rutinból javított a tartásán, és mosolyogva integetni kezdett a jól bevált "pasizós" stílusában.
- Jakab - ismertem fel, majd megfordultam, Cassoval gyorsan megcsókoltuk egymást, elköszöntem a többiektől, és odamentem az egyik oszlopnál várakozó barna bőrdzsekis művész-sráchoz. - Szia - mosolyogtam rá.
- Szia. A szürke pulcsis a barátod, ugye? - nézett Cassora, aki közben Ricsinek mondott valamit, mire mosolyogva bólintottam - Remélem, nem zavarja, hogy velem jössz.
- Dehogy, reggel már mondtam neki, és nem tűnt úgy - legyintettem - Egyébként a rózsaszín pulcsis meg Csenge - tettem hozzá elhúzva a számat, mivel a lány ahogy eljöttem a többiektől, azonnal átsétált Casso oldalára. Pff.
- Kezdelek egyre jobban megérteni - bólintott Jakab, amikor Csenge az ujja köré kezdte csavargatni Casso pulcsijának a zsinórját.
Egyszer kitépem azt a gyönyörű, szögegyenes haját, ez már biztos.
- Mehetünk? - nézett rám Jakab.
- Persze - fordultam vissza hozzá, majd a buszmegálló felé vettük az irányt - Egyébként remélem, egyszer Cassoval is megismeritek egymást. Más, mint te, de lehet, hogy jól kijönnétek - vontam vállat mosolyogva.
- Majd sort kerítünk rá - ígérte meg - Menj csak - engedett előre a busz ajtajától félreállva.
- Köszi - igazítottam meg a hajam.
Amikor megérkeztünk a kávézóba, azonnal megcsapott a finom kávé illat, amit úgy szeretek. :)
- Mostanában nem jön ötletem otthon a festéshez. Akarok festeni, de egyszerűen nem megy - fakadtam ki sóhajtva.
- Átérzem. Nekem is volt egy ilyen időszakom, de aztán szerencsére túlestem rajta.
- Volt valamilyen módszered? - érdeklődtem.
- Ilyenkor általában egy barátommal festettem, akinek volt ötlete, azt elmondta, és egy nagy festővászonra közösen kiviteleztük. Ez inkább szórakozás volt, mint művészet, főleg, hogy közben a pincéből előkerült egy üveg vörösbor, de mindenesetre jó volt.
- Egyszer csinálunk mi is egy ilyet? - kérdeztem a művésztársamtól (:D) belelkesülve - Vörösbor nélkül - tettem hozzá nevetve.
- Csinálhatunk.
Jakabot még csak most ismertem meg, de abszolút örülök neki, mert nemcsak, hogy olyan különleges témákról is tudunk beszélni, amikkel másokkal nem annyira, kedves, figyelmes és megértő is egyben, ami nagyon jó. :)
Remélem, Casso is jó véleménnyel van/lesz róla.
Estefelé, amikor hazaértem, első dolgom volt Sacit felhívni, hogy meséljen a randijáról.
- Úristen, Leni, nem fogod elhinni! Összejöttünk! - mesélte sikítva.
Akármennyire is fáj a szívem, hogy Ricsivel szakított, ettől függetlenül örülök neki. :)

Mai nap - 5/5: csak Csenge ne nyomulna ennyire... még csillagot is kapna, mert Jakabbal nagyon jól éreztem magam, Cassot imádom, Sacinak pedig örülök, hogy boldog. :)