Január 29. (hétfő)
Miután Anya szerdán hazaért a szülőiről, már nem tudtam írni a naplómba, úgyhogy azt bepótolom most.
- Levendula! - kiáltott fel az emeletre, mire elhúztam a szám és leszaladtam a nappaliba.
Casso már rég hazament, úgyhogy előtte éppen festegettem, amíg Anya haza nem ért.
- Megkérdezhetem, hogy miért hallottam azt rólad, hogy amellett, hogy a múlt héten órákat lógtál el, ma még az igazgatónővel is kifejezetten tiszteletlen voltál és megütöttél egy végzős diákot? - vonta fel a szemöldökét.
Ó, tehát így tálalták neki.
- Hát, az úgy volt, hogy... - kezdtem behúzva a nyakam, majd pontról pontra elmeséltem neki a szerdai balhét.
Anya látszólag közben megenyhült, annyira, hogy Cassot amúgy az egekig dicsérte, és a lógós dolog teljesen elfelejtődött.
Úgyhogy egész jól jártam. :)
Csütörtökön még ezerrel ment a javítás, amikor is rá kellett jönnöm, hogy igazából Cassoért jobban izgulok, mint saját magamért, de eljött a pénteki félévi bizonyítványosztás is, ahol egyébként én egész jót kaptam, Cassonak viszont nem lett túl jó a bizije, és hiába próbál nyugtatni, hogy "ő tett az egészre fél éven keresztül", mégis magamat okolom miatta. Azért a rovója szerintem nem volt túl jó hatással a bizonyítványára. :(
Na, mindegy.
Lényeg, hogy a pénteki nap a bizikről szólt, valamint Madaras emlékeztetett minket, hogy hétfőn megérkezik az új osztálytárs, Csenge, úgyhogy legyünk befogadóak, hogy így félévkor könnyen be tudjon illeszkedni hozzánk.
Ezzel egyidőben pedig Márti is megérkezik a sulinkba, csak éppen egy osztállyal lejjebb.
Ami ma lesz.
- Jó reggeeeelt - ugrottam Casso nyakába reggel a házunk előtt.
Kicsit fel vagyok ma pörögve. :)
- Szia, Szöszi - mosolyodott el halványan, majd egy hosszú csók után megfogta a kezem, és szokás szerint elindultunk a suliba.
Az első óránk német volt (meg persze másoknak olasz vagy francia), de az első tíz percben Madaras utasítására még a termünkben maradtunk, és a helyünkre parancsolva vártuk az új osztálytársunkat, hogy majd segítsünk neki eligazodni.
Csenge nyolc óra után egy picivel lépett be kopogás nélkül az osztályba, mire a teremben lévő totál káosz egy kicsit csendesült és mindenki az ajtó felé fordította a fejét.
Fehér, márkás cipő, szűk, derékig érő farmer, fehér croptop és szürke, kicipzározott, kapucnis pulcsi volt rajta, barna, szögegyenes haja magas copfba volt fogva (elég Ariana-s volt, de jól állt neki, és hibátlanul megcsinálta), a száján csillogó szájfény volt, a gyönyörű szempilláival pedig mégjobban kihangsúlyozta a szép, kék szemeit, egyszóval nagyon-nagyon jól nézett ki. Tökéletesen. A francba.
- Hali - villantott meg nekünk egy hófehér mosolyt, miközben a hosszú copfját egy menő mozdulattal átdobta a válla felett.
Madaras mindannyiunk nevében üdvözölte, majd kihívta a tábla elé, hogy mutatkozzon be.
Jennifer is valahogy így kezdett tavaly, azt hiszem.
- Csenge vagyok, de az előző sulimban mindenki Csengusznak hívott, meg Csengebabának, úgyhogy ti is használhatjátok ezt - kezdte.
- Bocs, nem - röhögte ki Ricsi.
Csenge egy pillanatig szúrósan nézett a vállig érő hajú Vargára (:D), aki csak összeröhögött a többi fiúval, majd a lány újra az arcára csalta a "kedves vagyok mindenkivel, úgyhogy legyetek szívesek imádni" mosolyát, és egy túl élethűre sikeredett (de én tudom, hogy erőltetett volt) nevetés után megszólalt.
- Jó, nyilván nem muszáj, csak egy tipp volt - vont vállat továbbra is azzal a műmosollyal az arcán - Ja, és amúgy pénteken megyek bulizni, ha akartok, gyertek velem, nagyon jóóó lesz.
- Ezt szerintem ráér szünetben - köhintett az ofő - Azt meséld el a többiekbek, hogy miért költöztetek, és hogy milyen volt, nagyon kíváncsiak vagyunk - nézett rá, majd ránk Madaras egy "kíváncsiak vagytok és kész" pillantással.
Bár szerintem igazából őt se érdekelte, csak ezzel próbálta ellensúlyozni Ricsi beszólását. Mindegy, részletkérdés. :)
- Anyámék balhéztak és elváltak, úgyhogy Anyu átköltözött Budapestre velem, Apa meg Sopronban maradt - vont vállat.
- Ó, szegény. Biztos rossz lehet - bólogatott Madaras együttérzően - De ne aggódj, a tanárok és a diákok is megértőek lesznek veled, tekintettel, hogy miket élsz át, főleg így félévkor. Gondolom, emiatt romlottak a jegyeid, de biztosíthatom, hogy mindnyájan tekintettel leszünk erre - mosolygott Csengére, aki továbbra is ugyanolyan műmosollyal az arcán álldogált a tábla előtt gyanúsan sokat tekintgetve az ablakfelőli padsorba. Hm, kik is ülnek ott? Samu, Paula, Domi, Enikő, Lili... és még vajon ki? Hát persze, hogy Casso (aki egyébként ma is kifogástalanul jól nézett ki). Micsoda véletlen.
- Köszönöm - vigyorgott Csenge.
- És milyen volt a költözés? - érdeklődött tovább az ofő, mivel mi nem nagyon kérdezősködtünk, sőt.
- Nemtom', anyám pakolt, én meg Netflixeztem - vont vállat rágózva. Szerintem Anya engem nem hagyna életben, ha költözéskor ő pakolna helyettem, én meg sorozatot néznék, de mindegy.
- Értem - biccentett Madaras - Még van pár percünk, ha kíváncsiak vagytok valamire, nyugodtan kérdezzetek, szerintem Csenge szívesen válaszolna - mondta nekünk erősen azt sugallva, hogy "idióták, szólaljatok már valami értelmeset, ne csak én égjek" - Nincs? - nézett végig rajtunk - Akkor szerintem kezdődhetnek a tanórák - állt fel az ofő, majd Csengére pillantott - Ha jól emlékszem, te is németet fogsz tanulni.
- Igen - bólintott Csenge.
- Remek! Nekem le kell mennem fénymásolni, úgyhogy Lenikém, kérlek segíts megmutatni az utat Csengének - kért meg, mire a lány felém fordította a fejét.
Pazar.
- Jaaaj, téged már ismerlek - nézett rám kedvesen (mármint így nézett ki kívülről) mosolyogva, majd egy pillanatig a mellettem elhaladó Cassora, aztán az ofő felé fordult - Összefutottunk, amikor aláírtam ilyen papírokat itt a suliban - magyarázta neki.
Madarasan ennek valamiért megörült (neki, meg úgy kettőnkön kívül szerintem senkinek fogalma sincs arról, mennyire utáljuk már most egymást Csengével), majd lement a tanáriba, a többiek a nyelvi előadókba, én pedig ottmaradtam ketten Csengével, aki még a csini halványrózsaszín kabátjának keresett fogast, meg előszedte a menő iskolatáskájából a fekete, henger alakú, rózsaszín bojttal (ami amúgy egy kulcstartó, de rárakta a cipzárra) díszített tolltartóját, aztán végre odajött hozzám, mivel én egész végig az ajtóban vártam rá.
- Amúgy hogy tetszik eddig a suli? - kérdeztem a folyosón egymás mellett lépkedve, csak hogy ne álljon be közénk a kínos csend.
- Tök jó - felelte mosolyogva. Ezzel a mosolyával az őrületbe kerget. - Meg az osztály is szimpi. Plusz jobb a felhozatal, mint a régi sulimban - tette hozzá.
- Ezt hogy érted? - vontam fel a szemöldököm igyekezve tartani látszat-kedvességemet.
Ha egyszer sor kerül arra, hogy kinyírnánk egymást, szerintem még azt is mosolyogva fogjuk tenni. Vagy csak szimplán ő tesz el láb alól Casso miatt. Ki tudja?
- Hogy tök jó. A srácok nagy része tök helyes meg jól néz ki, és a lányok is jók - magyarázta. A lányokat egy kicsit röviden elintézte.
- Hát, nem tudom - nevettem fel zavartan, majd végre megérkeztünk a német teremhez, ami jó volt, mert Csengével ketten elég kínosan éreztem magam.
A fiúk már bennt ültek, és szokás szerint egymással röhögtek, köztük Casso is, aki az érkezésemre Csengére és rám pillantott, majd egy bujkáló mosollyal arcán a szemembe nézett.
- Leni! - szólított meg végül, majd egy apró fejmozdulattal jelezte, hogy menjek oda hozzá. Huh.
- Keress valahol egy helyet - mondtam Csengének, majd odasiettem a terem másik felébe Cassohoz.
A barátom a székén ülve telefonozott, mire odaálltam mögé, gyengéden megsimítottam a haját, ő meg csak hátrahajtva a fejét halványan mosolyogva rámnézett, majd felemelte a kezét, gyengéden megfogta a tarkóm, közelebb húzott az arcához, és jókedvűen megcsókolt.
- Szívesen - jegyezte meg szórakozottan két csók között, mire elnevettem magam.
- Életmentő vagy - mondtam őszintén.
Nem tudom, honnan jött rá, hogy ki kell mentenie, de mindenesetre tényleg megmentette a szünetemet. :)
- Tudom - biccentett mosolyogva.
Akkor nem kell aggódnom miatta. :)
Miután Madaras bejött a fénymásolt feladatlapokkal a kezében, egy kicsit kavart az ültetésrenden, hogy Csenge is jó helyet kapjon.
Andris, Laci, Casso és Ricsi továbbra is a leghátsó négyes padsorban ültek, viszont Krisztit beültették Saci mellé (aki mellett én ülök, pont Casso előtt), Csengét mellém (de jó), Kolos, Samu és Paula pedig az első négyes soron osztozkodtak, szóval ott maradt egy üres pad, ahová Madaras fogta magát, és rárakott egy virágot.
Igazából ennyi, csak én nem akartam Csenge mellé ülni, de mindegy. Valahogy majd csak túlélem.
Szünetben Saciékkal együtt lementünk a 10/A-ba, ahová tudomásom szerint a mai naptól Márti is jár.
Jól tudtam, az általános iskolai barátnőm épp Lottival és Alexával beszélgetett (ők is az osztálytársai), majd amikor meglátott, a nyakamba ugrott.
- Úristeeeeeen, de hiányoztál! - ölelt át szorosan.
Azt hiszem megroppant a gerincem, de nem baj, attól még örülök neki. :)
Amikor becsengettek, elköszöntünk Mártitól, majd a lányokkal együtt felszaladtunk a termünkbe.
Szerencsére Bogdán ma hiányzott, a helyettesítő tanár pedig engedélyezte a szabadfoglalkozást, úgyhogy Enikő átcuccolt Andrishoz (valamilyen videót elkezdtek ketten még reggel, mert egyszerre érkeztek meg a suliba, és most folytatták), Lili Lacival hallgatott zenét közösen, Saci Ricsinek mutogatott valamit a telefonján (függetlenül a szakításuktól, olyan jó a viszony közöttük, hogy komolyan jó rájuk nézni :D), Samu Kolossal és Paulával ökörködött (mostanában egy csomót együtt lógnak hárman, Paula is boldognak tűnik, és ha jól tudom, Samuval egyébként együtt jár :D), Ágoston és Domi a bioszházit írták, Csenge csatlakozott a barbie lánybandánkhoz (azért ez kiszámítható volt, nagyon jól mutat Casso volt barátnőjével, Casso volt "kalandjával", és Casso ikrének az elsőszámú rajongójával), Lina folytatta az olvasást (igazából le se tette a könyvét, amióta megérkezett a suliba), Marci ma hiányzott, Marcsi zenét hallgatott (eredetileg Bettiékkel barátkozott, de valamiért fokozatosan levált tőlük, és mostanában egy pár 10/B-s lánnyal szokott lenni), Mira a határidőnaplójába irogatott, a tanárnő dolgozatokat javított, én pedig fogtam magam, és odamentem Cassohoz, aki mellett egyébként már üres volt Lili helye, úgyhogy lehuppantam mellé.
- Nézd, csináltam egy külön mappát kettőnknek - nyitottam meg a galériámat mosolyogva, majd a "Love <3" mappámat, amibe egyébként kilencvenhat képet gyűjtögettem össze (bár ez csak válogatás) egészen kilencediktől a mostanában készült fotóinkig. Imádom. :)
- Mutasd - vette át a telefonom, majd megnyitotta az első képet, és szép sorban lapozgatni kezdte őket egyszer-egyszer halványan elmosolyodva, én pedig a vállának döntve a fejem figyeltem a "munkásságát" (:D) - De hallod, ezt én csináltam, mit keres nálad? - röhögött fel az egyik szelfinket meglátva, amin Cassoval csókolózunk egy parkban (még tizedikben) egy beállított menő filterrel. Huppsz.
- Hátőőő - nevettem fel zavartan - Lehet, hogy átküldtem magamnak, hogy meglegyen.
- Most mondanám, hogy fura vagy, de a százkilencven akármennyi fotós én-mappád után már meg se lepődöm rajtad - röhögött ki, majd tovább lapozott.
A "Casso <3" mappámban igazából már azóta kétszázöt képem van, de mindegy. :)
- Ehhez a sütis képhez meg valamiért még mindig nagyon ragaszkodsz - jegyezte meg szórakozottan.
- Persze. Olyan cukik vagyunk rajta - győzködtem mosolyogva, miközben két ujjammal nagyítottam a képen. A cukormáz ellenére is olyan jól néz ki rajta, mint ha egy félisten (az is amúgy) röhögne mellettem. Ahw.
Ilyet nem úrinőhöz (mert ugye én az vagyok :D) méltó mondanom, de már attól a szexi mosolyától is Niagarává válok, sőt, Casso egész jelenlétének a hatására is csak annyit tudok mondani, hogy ahhhhhhw, és hogy most azonnal elrabolom. :)
És ezt a naplót mostantól széfben tartom, nehogy ezt is el tudja venni tőlem. :)
- De hallod, ezután kábé egy másodperccel belenyomtál a hajamba valami szar málnás tortát, én rákentem a tiedre egy karamellásat, ami beleragadt a hajadba, úgyhogy bosszúból elkezdtél dobálni kókuszgolyóval, ami amúgy jó poén volt, meg jól áll rajtad a tejszínhab, de most komolyan... - röhögött.
- Te ezt nem érted - ráztam a fejem - Ez egy különleges kép. Mindketten nevetünk, tök jó élmény volt, és az, hogy tiszta cukormáz meg tejszínhab vagyunk, az teszi igazán aranyossá az egész képet - magyaráztam.
Ki ne akarna egy olyan képet a barátjával, ami egy süticsata után készült, mindkettőjüknek marcipán van a hajában, és tele vannak tejszínhabbal? Szerintem mindenki. :)
- Fura vagy - közölte röhögve.
- Te vagy fura, amiért nem értékeled ezt a tök jó képet - vágtam rá, majd újból győzködni kezdtem.
Na igen, ha a sütis képünk (ami igenis cuki) szóba kerül, egy darabig elgyőzködjük egymást. :)
Aztán miután lezártuk a témát (ideiglenesen), újra bekapcsoltam a telefonom.
- Kilencvenhat képünk van, kéne még négy és meglesz a száz - jelentettem ki, miközben bekapcsoltam a Snapchatet.
- Ne már - nyöszörgött, majd meglátta az arcán (és az enyémen is, de én szép voltam benne :D) a nyuszifüleket - Kapcsold ki.
- Nem, nem - ráztam a fejem vigyorogva - Mosolyogj.
- Felejtsd el, ez borzasztó.
- Nem is az. Nézd, milyen cuki plüssmaci lennél - váltottam effektet.
- Minden álmom volt, hogy plüss legyek - biccentett.
- Tényleg, egyszer kapok tőled egy plüssmacit? - csillant fel a szemem, mire csak felröhögött.
- Tőlem bármekkorát kaphatsz, csak kapcsold ki ezt a szart - közölte röhögve.
Ezzel is elvoltunk egy darabig, aztán kicsengettek. :)
Órák után megbeszéltem Cassoval, hogy délután majd jöjjön át hozzánk, csak előtte még Enikőékkel elmegyünk a WestEndbe, úgyhogy a lányokkal felszálltunk egy metróra és elindultunk.
Na jó, ennek a "plázázásnak" két oka is volt.
Egyrészt nekem elfogyott a parfümöm, Saci mindenáron Oxo-t akart inni, Lili kinőtte az ünneplőcipőjét, a hétvégén pedig fuvola fellépése lesz, Enikő meg éhes volt (na jó, én is :D), másrészt meg valahol ki kellett beszélni az új osztálytársunkat.
- Nem tudom, nekem elváltak a szüleim, és szerintem nagyon fura volt, ahogy Csenge előadta, hogy az övéi is - jegyezte meg Enikő.
- Nekem is - értett egyet Saci - Tök olyan volt, mint ha csak azért mondaná, hogy sajnáljuk, meg hogy mindenki elnézőbb legyen, vagy nemtom - töprengett.
- Ugye? - nézett rá Enikő - Úgy vigyorgott, amikor Madaras mondta, hogy elnézőek leszünk, meg hogy biztos emiatt romlottak a jegyei...
- Meg csak nekem fura, hogy az apja maradt Sopronban, ők meg az anyjával költöztek ide? - szólalt meg Lili.
- Én is gondoltam erre, de mi van, ha az apja azért maradt, mert oda köti a munkája? - kérdezte Enikő.
- És? Sopronon belül is lehet költözni, nem muszáj másik városba - mondta Lili - Ez a sztori nekem nagyon sántít.
Nem nagyon tudtam hozzászólni (pedig amúgy igazuk volt), mert túlságosan lekötötte a figyelmem, ahogy a pláza másik felében megláttam Zsombit, amint felénk közeledik.
- Gyertek - fogtam meg a mellettem lévő Saci karját (ő volt közel :D), majd beráncigáltam őket a női mosdóba.
- Ez mi volt? - kérdezte Enikő, miközben majdnem nekiment a kézszárítónak.
- Zsombi - feleltem.
- És meddig leszünk itt a mosdóban?
- Amíg el nem megy.
- De honnan tudjuk, hogy mikor hol van?
- Kimész kémnek? - kértem meg.
- Mi? - értetlenkedett.
- Tisztítod a cipődet, vagy ilyesmi, félszemmel figyeled, és ha elment, szólsz.
Casso szerint néha képes vagyok túlságosan egy akciófilmbe képzelni magam. Lehet, hogy igaza van. :)
Miután kivásároltuk magunkat, meg lefárasztottuk a Burger King-es alkalmazottat, mire eldöntöttük, hogy mit eszünk (Saci például hétszer gondolta meg magát), elköszöntünk egymástól.
Casso körülbelül fél hatkor jött át hozzám (mivel Apa üzleti úton van, megbeszéltük, hogy nálam alszik :D), majd miután leült a kanapéra, az ölembe vettem a táskám.
- Nézd, mit vettem - kotorásztam vigyorogva. Nem lesz oda érte, de majd ráveszem valahogy. :)
*****************************************
Ez most már több, mint 2300 szó, úgyhogy muszáj vagyok szétszedni. 😁
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK! 🙃