[01.24.]
- Hogy mi? - akadtam ki tágra nyílt szemekkel. Úristen, Cassot kirúgják miattam? Nem, nem ilyet biztos, hogy nem!
- Nem biztos, nyugi, mondom, hogy még nem teljesen döntöttek - nyugtatott Casso, de ez akkor már nem ért semmit, egy pillanat alatt olyan önkívületi állapotba estem, hogy csak fogtam magam és kikerülve őt, berontottam az igazgatóiba.
Az irodában Sárváry az asztalánál ült, mellette Mátrai, Madaras, Zalán, valamint Casso szülei, akik mind értetlenül kapták felém a fejüket, amikor betoppantam az ajtón, de ez akkor nem nagyon érdekelt.
- Nem rúghatják ki! - kezdtem köszönés nélkül, majd megpillantottam Zalán nyitott ellenőrzőjét az asztalon, amiért a már indulásra kész említett nyúlt is, de én gyorsabb voltam.
Megúszta egy igazgatóival.
- És ő egy darab intővel el is van intézve? - háborodtam fel - Már elnézést, igazán nem akarok beleszólni, de ő kezdte az egészet, durván rámnyomult, fellökött, azóta is fáj a fejem, és a verekedésben ugyanúgy benne volt! Miért gondolja azt bárki is, hogy Casso ennyivel nagyobb büntetést érdemel? - tártam szét a karom dühösen.
- Leni, nyugodj le - mondta Casso halkan, aki közben egy halk, rövid szitkozódás után visszajött utánam az irodába.
- Nem! - vágtam rá, majd újból az igazgatóra pillantottam - Attól még, mert Zalán végzős, van két nyelvvizsgája és javítja az iskola hírnevét, ha jó egyetemre megy, attól még ugyanúgy egy gyökér, aki egy nála másfél évvel fiatalabb, két fejjel alacsonyabb lányt bántott, verekedett, aztán vigyorogva hagyja el az iskolát mindössze egy darab hülye intővel, miközben a barátomat kicsapják! - folytattam indulatosan.
- A barátodnak talán ahelyett, hogy kérdés nélkül verekedésbe kezdett volna, közben eltörte volna a másik fél karját, és még további sérüléseket okozott volna, szaktanárhoz kellett volna fordulnia, ha probléma adódik - nézett rám, majd Cassora Mátrai szigorúan.
- Én nem láttam szaktanárt a környéken sem, én egy agresszív végzős srácot láttam, aki többek között nekivágott a kőnek, majdnem Lottinak is nekiment, és őt láttam... - mutattam Cassora - ...akit ki akarnak rúgni, amiért bevédte a barátnőjét és a húgát, miközben ők ketten épp az orvosiba tartottak, amiatt, aki csak intőt kapott, mióta igazságos ez??? - kérdeztem kiakadva, mire Casso zavartan beletúrt a hajába.
- Levendula, ezt most azonnal hagyd abba - szólt rám az igazgatónő - Egyelőre én hozom a döntéseket, úgyhogy ha jót akarsz a barátodnak, akkor fejezd be az értelmetlen reklamálást. Vagy ha nem akarsz te is meggazdagodni egy igazgatói intővel - tette hozzá egy erőltetett mosollyal az arcán, mire a teremben mindenki egytől egyig meghökkenve nézett rám, majd a kényelmesen üldögélő igazgatónőre.
- Írja be, szívesen végignézem, ahogy ugyanazt kapom, mint Zalán, aki már gondolom jókedvűen tart hazafele. Esetleg kirúgni nem akar? - tártam szét a karom.
- Leni - nézett rám Casso tágra nyílt szemekkel.
- Nem fogok, és nem is tudok ebbe belenyugodni! - közöltem neki egyszerűen.
Az igazgatónő és az igazgatóhelyettes váltani kezdtek pár szót.
- Nem lesz semmi gáz - ígérte meg Casso halkan.
- De, már az van! Féltelek, ráadásul ez az egész miattam volt, nem hagyhatom, hogy... - vallottam be neki őszintén, de Casso félbeszakított.
- Magamnak csináltam, Leni, tudtam, hogy ez lesz. Nem lesz baj, ne görcsölj.
- És ha kirúgnak?
- Akkor átmegyek a szomszéd suliba.
- Ne menj sehova, nem rúgatnak ki innen! - jelentettem ki.
Casso nem válaszolt erre, Madaras viszont odalépett hozzánk.
- Leni Szívem, hidd el, megértem, hogy rosszul érint a dolog, igyekszem megtenni minden tőlem telhetőt, de nem hinném, hogy ez lenne a helyes reakció erre, nem szeretném, hogy emiatt te is büntetést kapj - mondta elég utalóan, mire Cassora néztem, aki bólintott egy aprót, mire a szememet lesütve felsóhajtottam.
- Jó, rendben, befejeztem, elnézést - adtam meg magam, megdörzsölve az arcom - Majd írj - kértem Cassotól megsimítva a karját, majd az ajtó felé vettem az irányt - Viszontlátásra.
Amikor kiértem, mindenki egyszerre rohamozott le, már aki ennyit kivárt.
- Mi??? - akadt ki Enikő, amikor elmeséltem a történteket.
- Baszki, én is mentem balhézni - indult meg Ricsi, mire utána kaptam, de már késő volt.
Viszont az igazgatói iroda ajtaja be volt zárva, nem sokkal később pedig haza lettünk hajtva, úgyhogy otthon a világ legnagyobb idegességében járkáltam fel-le.
Anyával már nem tudtam beszélni, mert ő a szülői előtt még magánórát tartott, utána pedig elméletileg egyből a szülőire tart majd, Apa meg dolgozott, úgyhogy egyedül voltam Csepivel.
Csend volt, a húgom aludt, én pedig nem voltam olyan hangulatomban, hogy videót nézzek, zenét hallgassak, vagy ilyesmi, úgyhogy inkább csak ültem a nappaliban és percenként néztem rá a telefonomra, hátha jött már valami Cassotól.
De nem jött.
Egy órán keresztül vártam, már lassan az őrület határán voltam, a kanapét kétszer szétrúgtam, aztán végre írt.
Casso: Tíz perc
Na, itt már természetesen még idegesebb voltam, de egy hosszú tíz perc várakozás után végre megszólalt a csengő.
Amikor kinyitottam az ajtót, és megláttam Cassot, azonnal a nyakába ugrottam.
- Szia, Szöszi - nyomott egy puszit a hajamba.
Casso hátranyúlva becsukta maga mögött az ajtót, majd egy kicsit eltolt magától, és jó hosszan megcsókolt, miközben a kezét végigvezette a tarkómon és beletúrt a hajamba.
- Na, mesélj - suttogtam halkan, amikor egy kicsit eltávolodtunk egymástól.
Casso egy halvány mosolyra húzta a száját, így szavak nélkül elmondva, hogy nincs semmi baj, majd újra közelebb hajolt hozzám.
- Megúsztam. A többit ráér később - mondta mosolyogva, majd újra megcsókolt.
Csókja szenvedélyes volt és érzelmes, ami aztán egyre hevesebbé vált, én pedig a hajába túrva viszononoztam azt.
- Sajnálom, hogy bármikor is kételkedtem benned - suttogtam két csók között, mire Casso még szorosabban magához húzott, én pedig igyekeztem nem elveszni a csókjában.
Nem tudom, meddig csókolóztunk ott a bejárati ajtó előtt egyre érzelmesebben, vagy hogy melyikünk kezdeményezett utána, de mindenesetre egy idő után a kanapénkon kötöttünk ki, ami azért elég imponáló és viszonylag egyértelmű helyzet volt.
- Imádlak, Szöszi - mondta Casso egy kicsit eltávolodva tőlem, mire elmosolyodtam, és miközben tovább falta az ajkaimat, megállapítottam, hogy most már egészen biztosan tudom.
És hogy én is őt. :)
- Apa huszonöt perc múlva itt lesz, én meg utána mindent kiszedek belőled - jelentettem ki halkan, miután Casso zárásképpen újra megcsókolt, én pedig zihálva átöleltem a vállát és lehunytam a szemem. Szeretem. <3
- Addig még van időnk - hajolt vissza hozzám, majd újból az ajkaimra tapadt - Szöszi.
- Igen? - kérdeztem, miután nagy nehezen elváltunk egymástól.
- Ez rohadt jó volt - jegyezte meg egy féloldalas mosollyal az arcán.
- Szerintem is - vigyorogtam.
Tele volt érzelmekkel, amik ma délelőtt gyűltek fel bennünk egymás iránt, emiatt pedig nem csak, hogy elképesztően szenvedélyes volt az egész, volt benne valami érzékies vadság, ami miatt visszagondolva még most is hullámzik a mellkasom.
És igaz, még nem nagyon beszéltünk a maiakról, mert nem volt alkalmunk, de úgy érzem, valamilyen szinten ezzel a szédítő szeretkezéssel mindent elmondtunk egymásnak. Ahhw.
- Igazából tényleg van még időnk - láttam be, miközben pozíciót váltottunk, ő a kanapén feküdt, én pedig rajta helyezkedtem el a térdeimmel megtámaszkodva a két oldalán - Megismételjük? - kérdeztem az ajkamba harapva, miközben végighúztam a kezem a felsőtestén.
Casso meglepetten felvonta a szemöldökét, elmosolyodott, majd kifésült egy tincset az arcomból.
- Oké, Szöszi - egyezett bele derűsen, majd megfogta a derekam, hátralökött az ágyon, felém magaslott és hosszasan megcsókolt - Még van kábé húsz percünk, úgyhogy most se tartsd vissza a hangod - suttogta az ajkaimra egy perverz mosolyra húzva a száját, majd a csókjaival végigfuttatta az ajkait a nyakamon, én pedig csak lehunytam a szemem és a hajába túrva élveztem ki a pillanatot.
Újabb időugrás. :)
- Fogalmad sincs, milyen hatással vagy rám ilyenkor - fúrtam a vállába a fejem, miközben igyekeztem végre normális sebességbe állítani a légzésemet.
- Azért van sejtésem - húzta végig rajtam a mutatóujját mosolyogva, mire akaratlanul is összerándultam egy kicsit.
- Ne élj vissza vele - nevettem fel, majd egy kis csend és egy-egy gyors forró puszi után újra megszólaltam - Mondom a tervet.
- Mondd.
- Először is kezdeni kéne magunkkal valamit, mert Apa tényleg mindjárt itthon lesz - pillantottam az órára, ami többet mutatott, mint amire számítottam, úgyhogy egy gyors csók után felpattantam és készülődni kezdtem - Aztán kimegyünk a konyhába, én iszok egy bodzaszörpöt, mert szomjas vagyok, utána pedig mindent elmondasz pontról pontra - jelentettem ki, miközben visszavettem a blúzomat - És ha ez megtörtént, akkor számításaim szerint pont vége lesz a szülőinek, úgyhogy te hazameneküksz, engem pedig kinyír anyám - fejeztem be egy erőltetett mosollyal az arcomon.
- Hát, ma mondjuk kiabáltál az igazgatóval, úgyhogy pont nem a lógásod fogja érdekelni - röhögött fel Casso.
- Nem vagyok kispályás, ha már kinyír, legyen igazán oka rá.
- Ott a pont - mondta szórakozottan, miközben felvette a pólóját (hüpp-hüpp).
A konyhában megittam a jól megérdemelt bodzaszörpömet (:D), majd rátértem a tárgyra.
- Én most leülök ide, te pedig mindent elmesélsz - közöltem, miközben felpattantam a konyhapultra - Szóval, mielőtt bementem volna, mi történt?
- Sárváry azonnal ki akart rúgni, csak az ofő mondta, hogy előbb hívjuk be a szüleimet, és hogy ezt gondolja át, úgyhogy őket berángatták, az igazgató meg előadta mindenkinek úgy a sztorit, hogy te megütötted Zalánt, aki önvédelemből hátralökött egy kicsit, én indokolatlanul megvertem és eltörtem a karját, ő szintén önvédelemből ütött vissza, Zalán meg nyilván egyetértett ezzel a sztorival - mondta, miközben beleivott egy pohár kólába, amit töltöttem neki.
Erre konkrétan majdnem félrenyeltem a szörpömet, majd miután kiköhögtem magam, elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Mi? - nevettem fel hitetlenül.
Mesés igazgatónk van.
Ezután Casso nagyjából elmondta, hogy mi volt, amíg Szekeres a hülye vegyjelekkel szórakoztatott minket kémián.
Elméletileg Madaras tanácsolta az igazgatónőnek, hogy mondjuk meg kéne hallgatni Cassot is, ha már ki akarják csapni a suliból, aki mindent el is mondott az ő szemszögéből.
- Úgyhogy a szüleim nyilván engem védtek, meg valamennyire az ofő is, de engem továbbra is ki akartak rúgni, Zalánnak meg beírták az intőt.
- Ez azért elég durva - hitetlenkedtem.
- Ja. Ennél már csak az volt durvább, hogy képes voltál berontani az irodába - nevetett fel rámnézve.
- Igazságtalan volt - vontam vállat mosolyogva - Kiakadtam. De végül mi lett?
- Rovó, és nem mehetek április végéig semmilyen iskolai programra, azt meg valahogy túlélem. Ennyit megért.
- Most nem tudom, hogy bocsánatot kérjek, vagy megköszönjem, úgyhogy válassz - mosolyogtam, miközben leugrottam a konyhapultról és átöleltem.
Casso nem válaszolt, csak mosolyogva egy puszit nyomott a homlokomra, és csak annyit mondott, hogy "ugyanez". :)

Mai nap - 5/5: rengeteget idegeskedtem és sírtam, de nem tudom nem megadni az öt pontot mára, és szerintem nem kell leírnom, hogy miért. :)
*******************************************
Igazság szerint ez a rész már 3 napja kész van, csak most elkezdtem frissítgetni meg javítgatni a sztorit a legelejéről (egy csomó új jelenetet kitaláltam amúgy), és tökre megfeledkeztem erről a részről. 😅
Tapsot nekeeeem. 😂

Ja, és van egy nagyon fontos kérdésem.
Azt tudni kell, hogy a barátnőmmel kábé mindenben hasonlítunk, csak fiúk meg zenei téren nem, úgyhogy amíg az előző jó, hogy tök mások jönnek be, a zenénél egyfolytában egymást szekáljuk, mert amíg ő az ilyen pop/techno zenéket szereti, én köszönöm szépen tökéletesen elvagyok a rock/metál stílussal, és hát mondanom sem kell, milyen "viták" szoktak kialakulni kettőnk közt. 😂
Ti melyiket szeretitek jobban? ❤️
(Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy az első fog nyerni)

És persze remélem, hogy tetszett a mostani rész, amit így végre kiraktam. 😂💕