Január 18. (csütörtök)
Egy olyan tökéletes éjszaka után, mint amilyen a mienk volt, a filmek szerint ma ágyba kellett volna kapnom a reggelit egy hosszú csók és egy forró ölelés után.
Na, hát ma reggel nem hogy ágyba reggeli nem volt, de még egy normális ölelésre se volt időnk.
- Leni, ébredj - keltett fel Casso óvatosan, miközben egy puszit nyomott a homlokomra.
- Egy pillanat - fordultam át a másik oldalamra, majd a mellkasához bújtam - Mennyi az idő? - kérdeztem félálomban.
- Késő. Kelj fel, elaludtunk - simította meg a hajam.
- Nagyon? - ásítottam egyet, akkor még abban a hitben élve, hogy kábé tíz perccel keltem később, úgyhogy ma nem reggelizek. Nagy ügy.
- Eléggé. Negyed tíz múlt - mondta, mire azonnal kiröppent az álom a szememből, és felültem az ágyban.
- Úristen! - kaptam észhez, majd azonnal kipattantam Casso ágyából (!), és öltözködni kezdtem - Francba, véletlenül nem hoztam felsőt! - kotorásztam a táskámban. Jó, lehet, nem véletlen volt. :) - Köszi - vigyorodtam el, miután Casso szemforgatva elröhögte magát, majd kitalálva a gondolataimat adott nekem egyet a szekrényéből. Jupiiii. :)
Nem sokkal később a jeges, csúszós úttal harcolva siettünk a suli felé (jó, igazából csak én siettem, de ez részletkérdés), majd amikor beértünk a suliba, és a lépcső felé vettük az irányt, megláttam az éppen ott lejövő Kocsist (akivel akkor óránk volt!), úgyhogy ösztönösen beszaladtam a közelben lévő lányvécébe magammal rántva a kezemet fogó Cassot is.
- Szöszi, én értem, hogy valamiért szeretsz rángatni, de... - kezdte röhögve, miközben körbenézett a lánymosdóban, észrevett egy földön fetrengő tampont (?), szórakozottan felvonta a szemöldökét, majd rámnézett - Mit csinálsz? - kérdezte hitetlenül felnevetve, miközben résnyire kinyitottam az ajtót és kifele leskelődtem.
- Figyelem, hogy Kocsis mikor ér be a tanáriba, hogy tiszta legyen a levegő - magyaráztam suttogva.
- Tehát csak a napi kommandód, oké - bólintott röhögve, mire szúrósan ránéztem.
- Nagyon vicces. Most! - nyitottam ki az ajtót, majd elkezdtem rohanni az aulában, fel a lépcsőn a terem felé.
Casso lazán beért, majd röhögve megfogta a kezem és úgy mentünk tovább.
Amikor kézenfogva beestünk a terembe, mindenki hirtelen felénk fordult, majd megnyugodva, hogy oké, csak mi vagyunk, újra előszedték a hirtelen eldugott puskákat.
- Dogát írtok? - kérdezte Casso jókedvűen végignézve az osztályon.
- Ja - bólintott Andris.
- Szívás - röhögött Casso, majd egy puszit nyomott a hajamba és leült a helyére.
Ezután egy páran megkérdezték, hogy hol voltunk eddig, meg ilyenek, majd a következő pillanatban Kocsis belépett az ajtón egy pár frissen fénymásolt papírral a kezében.
- Rendben, kinek nem jutott dolgozat? - kérdezte becsukva az ajtót, mire feltettem a kezem, rettegve, hogy esetleg feltűnik neki, hogy mondjuk, nem is tudom, eddig itt se voltam.
De nem tűnt fel, úgyhogy megnyugodva nekiláttam az angol dogámnak. :)
- Na jó, hol voltatok ennyi ideig? - kérdezte Lili mosolyogva óra után.
- Elaludtunk - feleltem zavartan felnevetve - Szerinted észrevették, hogy nem vagyunk?
- Nem hinném. Horváth ma nem volt, Bogdánnal dogát írtunk, úgyhogy nem figyelte, hogy ki hiányzik, mert közben egy másik osztályét javította, Bíró meg három év után még a neveinket se tudja, szóval ne izgulj - legyintett - De legalább kialudtad magad, nem?
- Hát, az azért túlzás - nevettem fel.
Tesi előtt az öltözőben nagy nehezen leerőlködtem magamról a kapucnis pulcsimat (eddig eléggé fáztam), hogy átöltözzek, de ez csak egy áhított terv volt, ugyanis Niki azonnal kiszúrta rajtam a pólómat. Vagyis Casso pólóját.
- Úúú, csak nem? - vigyorgott rám a rágóját csattogtatva - Amúgy egész jól áll, tartsd meg - nevetett fel végigmérve engem.
- Köszi - mosolyodtam el zavartan. Hölgyeim és uraim, ünnepélyesen bejelentem, hogy ez volt Niki első és valószínűleg utolsó dicsérete nekem. Taps, taps.
Azt hittem, hogy ennek a párbeszédnek ennyi volt, de aztán Niki a rikító rózsaszín sportmelltartójában (na, neki van értelme melltartót hordani, nekem már kevésbé) közelebb jött hozzám és újra megszólalt.
- Tuti nála aludtál. Milyen volt?
Pislogás nélkül meredtem rá.
- Öhm. Jó volt - mondtam végül akaratlanul is magamban elmosolyodva. Hazudni végülis nem fogok.
- Gondolom. Végülis van tapasztalatom benne - szorította meg a copfját, majd a háttérben öltözködő Bettivel és Krisztivel együtt felvihogott. Egy kicsit sem volt megalázó. - Amúgy ezt eddig nem akartam elmondani, de tökre irigyellek Casso miatt, milyen mázlista vagy már? Az a kockahas... ha nem lenne a tied, azonnal letámadnám - mondta őszintén, miközben a rágóját csattogtatta.
- Ez figyelmes tőled - bólintottam pislogva. Most erre mit kéne mondanom? Azt, hogy köszönöm? Vagy mi?
- Szóra sem érdemes - legyintett. Öhm, jó. - Pedig amúgy tényleg kurva jó pasi. Olyan jól csókol. Vagy érint. Meg az a nyelvjáték... ahhhw - folytatta az áradozást a barátomról (!!!) - Nem csoda, hogy hamar elmentem. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem legjobb szexe volt - fecsegett tovább lubickolva a sikerében, ami azt jelenti, hogy pontosan annyira zavarba jöttem, mint ahogy arra ő valószínűleg számított - És szerintem neki is - tette hozzá elégedetten vigyorogva.
Erre nem tudtam mit reagálni, csak megsemmisülten szó nélkül végignéztem, ahogy győztesen átdobja a haját a válla felett, hallottam, ahogy páran felszisszennek, és akaratom ellenére is elgondolkodtam.
Egész eddig nem gondoltam bele ebbe, de most Niki sikeresen elbizonytalanított. Casso annyi lánnyal volt már előttem, akik tuti jobbak voltak nálam az ágyban, mint én, aki összvissz két hónapja vesztette el a szüzességét...
Te jó ég, miért tudnak emberek ennyire könnyen kétségbeejteni? Ááá!
- Na jó, ezt most azonnal hagyjátok abba - szólalt meg Mira végül - Bocs, Niki, de senkit nem érdekel, hogy a sok közül melyik volt neked a legjobb, hogy kivel, és hogy neked milyen volt - pillantott a szőke plázabarbie osztálytársunkra lesajnáóan - Meg úgy általánosságban senkit, hogy milyen Cassoval a szex, meg hogy milyen a felsőteste, mert ilyen ritkán van, de nekem kínos a téma - tette hozzá - Ezenkívül csak mondom, hogy barátom van, és közelről se érdekel, hogy milyen szex máséval, pláne egy olyan sráccal, akinek barátnője van, mert ez a normális, mások magánéletét meg tartsuk már tiszteletben, te jó ég - forgatta meg a szemeit, majd felém fordult - Leni, te meg úgy nézel rám, mint ha az életedet mentettem volna meg, nyugodj meg, saját magam miatt tettem, és ne válaszolj, hogy lezárhassuk a témát. Köszönöm - fejezte be, majd magabiztos léptekkel az öltöző ajtajához indult - Ja, és mégvalami - fordult vissza - Niki, akármilyen is volt Cassoval, megvan, hogy azért volt veled, mert közben még mindig Lenit szerette és túl akart lépni rajta, nem? Úgyhogy szerintem ezt a témát fel se kellett volna hozd - mosolygott rá Mira erőltetetten, majd kinyitotta az ajtót.
- Menj a francba - sziszegte Niki.
Mira csak fölényesen felnevetett, majd kiviharzott az öltözőből.
Oké, ettől talán egy picit megnyugodtam, de közel se annyira, hogy ezután ne rohamozzam le Cassot, akinek kiérve az öltözőből csak megfogtam a karját, és kiráncigáltam a tesiteremből.
- Oké, Leni, kajak értem, hogy szeretsz rángatni, de nem találhatnánk ki valami jelet, mielőtt kitéped a karom? Mondjuk háromszor kopogsz, vagy ilyesmi - túrt a hajába röhögve.
- Melyik volt eddig a legjobb szexed? - kérdeztem belevágva a közepébe.
Casso értetlenül pislogott kettőt, majd visszakérdezett.
- Mi? - nevetett fel értetlenül.
- Melyik volt eddig a legjobb? - ismételtem meg türelmetlenül.
- Szöszi, téged meg mi lelt? - értetlenkedett röhögve.
- Mondd már - kérleltem - Őszintén.
- Ha az egész arra megy ki, hogy veled jó-e, akkor csak mondom, hogy igen - nézett rám halványan mosolyogva.
- Kerülöd a kérdést.
- Úgyis csak erre voltál kíváncsi, nem?
- Nem egészen - ráztam meg a fejem, mire egy pillanatig elgondolkodott.
Azt hittem, hogy a válaszon gondolkodik, de aztán hamar kiderült, hogy nem.
- Neee, tudom már, mitől kattantál be - röhögött fel, miközben a lányöltöző felé pillantott - Niki teledumálta a fejed.
Telitalálat. Hogy csinálja? :)
- Tudtam én - bólintott vigyorogva, miután lehajtottam a fejem, ezzel jelezve, hogy eltalálta - Figyelj, Leni, pár napja kaptál tőlem egy négyoldalas vallomást, amiben kábé három bekezdésen keresztül írtam neked Nikiről, és további akármennyin a többiről, mit mondjak még?
- Szóval velem jobb?
- Jobb - bólintott fáradtan felsóhajtva, miközben a gödröcskéi elárulták, hogy mosolyog. Vííí! :)
- Biztos?
- Igen.
Erre csak az ajkamba harapva elmosolyodtam, majd közelebb léptem hozzá és a pólóját megcsípve magamhoz húztam.
- Akkor bizonyítsd be - suttogtam halkan, mire először meglepődött, majd egy halvány mosolyra húzta a száját.
- Most? - kulcsolta a derekam köré a kezeit.
- Most - bólintottam határozottan.
- Oké, de csak mondom, hogy a tegnapi miatt ma ellógtad az első három órát, most ellógsz mégegyet... egyre rosszabb vagy - jegyezte meg egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Nem baj - vontam vállat.
Valahogy ez akkor tényleg a lehető legkevésbé sem érdekelt.
- Na, akkor most eddig te ráncigáltál, most én jövök, figyeld - lépett el tőlem, majd a kezemet fogva elindult a folyosón, én pedig utána.
Ekkor már becsöngettek, a hangos sípszóból ítélve a többiek elkezdték a bemelegítő gyakorlatokat, mi pedig egy öltözőfülkét bezárva csak egymás ajkainak estünk.
A tesipólóm nagyjából a második percben már is a földön landolt az övével együtt, majd az öltöző falának dőlve viszonoztam a barátom csókjait.
Ahhhw, de szeretem. <3
Viszont még aznap délután bekerült az e-naplóba, hogy nem voltam duplatesin, Anya pedig minden bizonnyal kinyír, ha meglátja.
(Nem baj, akkor is megérte. :D)
Délután olyan rendes voltam, hogy magamtól kitakarítottam a szobámban, hogy ha már valamelyik nap úgyis végem van, legalább szép szobával távozzak az élők soraiból.
- Mit csinálsz? - nyitott be Anyu a szobámba (kopogás nélkül természetesen, hogy szívrohamot kapjak), majd meglepődve nézett rám.
- Takarítok - jelentettem be büszkén.
- Gyanús - méregetett Anyu felnevetve - Rossz jegyet kaptál?
- Hé, olyan nem lehet, hogy csak zavar, hogy kosz van? - háborodtam fel nevetve, miközben pontosan tudtam, hogy olyan tényleg nincs. Legalábbis nálam nem. :)
- Csak megkérdeztem. De ha rongáltál, a saját zsebpénzedből fizeted ki.
- Nem rongáltam - ráztam meg a fejem.
- Akkor jó. Viszont ne felejts majd szólni, hogy jövő hét szerdán a szülőire bevigyem az osztálypénzt, annyi teendőm van, nehogy elfelejtsem.
Úristen, el is felejtettem, hogy szerdán szülői lesz. Neeee.
Rendben, ha meghalnék, és valaki megtalálja utána a naplóm, akkor kérem, ne hamvasszatok el, fehér krizantémot rakjatok a síromra, és véssétek a nevem alá, hogy "Elhunyt, 16 évesen egy rosszul sikerült szülői értekezlet után."
És etessétek meg Kókuszt. Köszönöm.

Mai nap - 5/?: amennyire jó volt a nap Cassoval, az összes többi része annyira kétségbeejtett. Juhúúú.
******************************************
Igaz történet alapján. 😅