Január 16. (kedd)
Mivel vasárnap este már egész jól voltam, hétfőn pedig már hőemelkedésem se volt, kibuliztam, hogy ma már mehessek suliba.
Lehet, hogy egy páran strébernek néznek emiatt (pl. nővérem), hogy még szerdán is itthon lehetnék, kedden meg már megyek is, de ki tudna még otthon fetrengeni egy olyan levél után, amit én kaptam, úgy, hogy szóban még nem is tudott beszélni róla a családján kívül bárkinek? Szerintem senki. :)
Úgyhogy ma reggel izgatottan ébredtem, kiválasztottam az egyik kedvenc ruhaösszeállításomat, befontam a hajam, egy kicsi sminket dobtam magamra (korrektor, szempillaspirál, ajakbalzsam... sminkes leszek szerintem :D), majd lementem reggelizni.
Apa csinált nekem pirítóst, ami tök jó volt, de természetesen egy csomó zöldséget hozzászelt nekem, mert "egészséges". Chh.
Ja, és ezenkívül Anya is elcsomagolt nekem két almát, egy narancsot, egy banánt, egy kivit (hogy fogom megenni a suliban?), egy ivójoghurtot, egy csomag aszalt szilvát és egy karalábét (???), úgyhogy elraktam őket.
Hát, a sok C-vitamintól szerintem vagy öt kilóval nehezebb lett a táskám, de mindegy.
Miután elkészültem, felvettem a kabátom, majd kiléptem az ajtón, ledobtam a táskám, és nekifutásból a házunk előtt várakozó Casso nyakába ugrottam.
- Hiányoztál - öleltem magamhoz szorosan, majd megcsókoltuk egymást.
- Elolvastad, mi? - kérdezte halványan mosolyogva.
- El hát - vigyorogtam - Ezzel telt a hétvégém.
- Jézusisten, hányszor olvastad el? - röhögte el magát, mire csak vigyorogva vállat vontam, nyitva hagyva a kérdést :) - Oké, de akkor már mindent értesz?
- Úgy tűnik - bólintottam mosolyogva - Na, és te?
- Én is. Mondjuk eddig nem tudtam, hogy ennyire pszichopata barátnőm van, de végülis így is jó - röhögött ki, majd röviden újra megcsókolt.
- Mire gondolsz? - kérdeztem kínosan beleharapva az alsó ajkamba. Ajjaj.
- Hát, mondjuk egész kilencedikben engem festegettél, délutánokat töltöttél el azzal, hogy utánam kutattál elvileg, el akartál rabolni, szünetekben figyeltél az ablakból, kutattál utánam és le akartál ütni, amikor Nikivel beszélgettem? - nézett rám szórakozottan.
- Oké, volt ilyen - túrtam a hajamba feszülten felnevetve.
- Ja, és a kedvenc részem a naplódból. Kitti behazudta, hogy megvan neki, ezért nem kellett tesiznie - idézett majdnem szó szerint visszafojtott nevetéssel - A kis köcsög.
- Hagyjál már - temettem a tenyerembe az arcom nevetve.
- Várj, még van. Intellingens puffban kilőttek a "törpe" szóval, imádtam - folytatta, miközben a szeme körüli nevetőráncok és a gödröcskéi elárulták, hogy igenis jól szórakozik rajtam.
- Ne már - nevettem zavartan.
- De, de. Ja, és ha nekem kellett volna döntenem, hogy a piros vagy a kék melegítőmet vegyem a sárga pólómhoz... - szivatott tovább.
- Az homokszínű volt - nyöszörögtem.
- Oké, oké. Szóval akkor a pirosat vettem volna. Legközelebb fordulj hozzám.
- Mindenképp - sütöttem le a szemem, miközben akkorát égtem, mint még soha. Miért csinálja ezt? :)
- És az, hogy állandóan a húgodnak öntöd ki a lelked, aki még beszélni se tud, külön aggasztó - tette hozzá, miközben már nem bírta tovább és kegyetlenül elröhögte magát.
- Na jó, most már fejezd be - szóltam rá nevetve.
- Oké - biccentett.
- De tényleg - erősítettem meg - Most kiszórakoztad magad, de ennyi elég legyen.
- Oké, persze.
- Nem veszel komolyan - húztam össze a szemöldököm.
- Dehogynem. Folytasd csak - nézett rám szórakozottan.
- Igazából ennyit akartam, hogy hagyd abba - gondoltam végig.
- Biztos?
- Aha - bólintottam bizonytalanul. Valamiért szeret engem szivatni. :)
- Akkor oké - kulcsolta a kezeit a derekam köré, majd magához rántott és jó hosszan megcsókolt. Ahhw, de szeretem. :)
A suliban már ment az élet, úgyhogy miközben Cassot faggattam, hogy mi történt, amíg én nem voltam, ő meg állandóan csak annyit mondott, hogy semmi, a sulirádióban mindenkit figyelmeztettek a farsangra, ami most pénteken lesz.
Már kitaláltam, hogy hogyan öltözök be Cassonak, hiába hiszi azt kábé mindenki (őt beleértve), hogy Szabina leszek. Hehe. :)
- Úristen, ez de ariii - ugrált Saci az udvaron a hideg ellen, miközben elmeséltem nekik Casso levelét.
- Szerintem is - vigyorogtam.
- És mit tudtunk meg belőle, ami új? - kérdezte Lili kíváncsian - Nyilván csak azt mondd el, ami nem magánügy, megértjük - tette hozzá mosolyogva.
Jó, mondjuk Casso érzéseiről nem terveztem kitálalni, de azért örülök, hogy így állnak hozzá a dologhoz. :)
- Hát, mondjuk hogy Zsombival már gimi előtt utálták egymást - kezdtem bele, mire mindhárman felcsillanó szemmel néztek rám, én pedig elmondtam, amit tudtam.
Ilyen, amikor van egy új sztori egy általunk közutált személyről. :)
Fizika utáni szünetben (majdnem én feleltem, de aztán Szekeres meggondolta magát) gondoltam egyet és Cassoékhoz csatlakoztam, akik a folyosón röhögtek a végzősökkel együtt.
- Hali - nyomott egy puszit a hajamba Casso, amikor odaértem, majd oldalról átölelte a derekam.
A társaságból csak Cassot, Ricsit és Nándit ismertem (Enikő régi crusha), őt is csak látásból, ezenkívül volt ott egy szőke magas srác (neki szintén be lehet öltözni farsangon, de ha neki is akarnék, asszem be kéne szereznem egy gólyalábat), egy hosszabb, homlokára lógó barna hajú Metallica-pólós (ha jól tudom, Hunornak hívják), egy sötétzöld pulcsis (Dénes, de nem vagyok benne biztos), és egy szőkésbarna hajú, zöld szemű srác, aki nem tagadom, nem nézett ki rosszul (bár Cassonak a nyomába se ér), de az, hogy egész végig a hátsómat figyelte, meg folyamatosan, zavartalanul bámult, azért eléggé idegesített.
Szúrósan ránéztem, mire elvigyorodott, és visszafordult a többiekhez. Nem bírom a gyereket, már most.
- Amúgy hogy hívják azt a végzős sötétbarna pulcsis srácot? - kérdeztem Cassotól pár órával később ebédszünetben, amikor kimentünk az udvarra levegőzni.
- Zalán, ha rá gondolsz, miért? - nézett rám, miközben háttal nekidőlt az iskola falának.
- Dögöljön meg - közöltem egyszerűen, mire Casso felröhögött.
- Én se bírom túlzottan, nem is nagyon szokott velünk lenni, miért? - mosolyodott el szórakozottan.
- Végig a fenekemet nézte! - fakadtam ki, mire Casso halványan elmosolyodva felvonta a szemöldökét, majd rámnézett és egy kis hatásszünet után megszólalt.
- Nem csodálom - mondta egy bujkáló mosollyal az arcán, miközben játékosan rácsapott az imént említett testrészemre.
Nagyon meghatotta, mondhatom.
- Ennyi? Nem is zavar? - pislogtam értetlenül.
- Szöszi, nem verhetem meg azért, mert egyszer odanézett - nevetett fel Casso a hajába túrva.
- De akkor is. Egy végzős hülyegyerek stírölte a barátnődet, te meg egy "nem csodálom"-mal el is intézted. Legalább akadj ki, vagy valami.
Casso újra felém fordította a fejét és egyszerűen csak hitetlenül elröhögte magát.
Na, erről ennyit. :)
Tesin szerencsére nem kellett részt vennem (Anyu írt Lelleynek, hogy ma meg holnap nem tesizek, mert nem rég gyógyultam :D), úgyhogy közben elfogyasztottam a gyümölcseimet, ha már kaptam.
- Jézusom, a szívrohamot hoztad rám! - ugrottam egyet, amikor Casso a semmiből leült mellém a padra, miközben a többiek partizánoztak - Mit keresel te itt? - huppantam vissza mellé.
- Láttam, ahogy magányosan eszed itt a kividet, úgyhogy gondoltam, boldogítalak egy kicsit - nézett rám szórakozottan.
- Ez kedves, de neked tesid van, nem? - kérdeztem felnevetve - Somogyi észreveszi, hogy átjöttél hozzánk - néztem a nagy tesiterem másik végébe, ahol a fiúk fociztak.
- Örüljön, hogy bejöttem egyáltalán - legyintett lazán.
- Öhm. Ez is egy szemlélet - nevettem fel hitetlenül, majd inkább ráhagytam - Kérsz kivit?
- Nem, kösz - rázta meg a fejét - Azt az almát nekem adod? - biccentett az uzsonnás dobozomban lévő gyümölcsre.
- Aha - nyitottam ki az átlátszó dobozt - Piros vagy sárga?
- Várj egy kicsit - fordult oldalra, majd felvette Marcsi fekete keretes szemüvegét, amit tesiórára ott hagyott a padon, Casso pedig a szemüvegben "bölcsen" rámnézett - Idared.
Erre elnevettem magam.
- Nem kell menőzni azzal, hogy te tudod ezeket - vettem le róla a szemüveget nevetve (jól nézett ki még szemüvegben is, de elromolhat a szeme) - Na, akkor melyiket kéred?
- A pirosat - röhögött - Hallod, most egész okosnak éreztem magam, te meg itt lelombozol - mondta jókedvűen, majd beleharapott az almába (amiről már tudom, hogy idared).
- Sajnálom - nevettem fel.
- Elnézem - legyintett szórakozottan, majd témát váltott - Amúgy valamikor aludj már nálam, már vagy két hete nem voltál.
- Benne vagyok - vigyorogtam - Mikor?
- Hát, ma asszem valami rokonok jönnek, úgyhogy ha túlélem, akkor holnap.
- Okés. Lehet egy kérdésem?
- Ne kímélj - biccentett szórakozottan.
- Hozzátok mindig vendégek jönnek, amikor le akarok veled feküdni?
Casso erre csak elröhögte magát.
- Ja, ezen már én is gondolkodtam. Nálad meg mindig anyukád ér haza akkor, amikor a konyhátokban vagyunk, szóval... - vágta rá röhögve.
Oké, ott a pont. :)
- Varga! - szakította félbe a kellemes beszélgetésünket Somogyi nem túl kellemes üvöltése, mire Casso megforgatta a szemeit, majd feltápászkodott.
- Léptem - nyomott egy gyors puszit a homlokomra Casso, majd az almába harapva ráérősen visszasétált a többiekhez - Ezt még kidobom - szólt a tanárnak, majd az (idared) almacsutkával a kuka felé vette az irányt, lazán bedobta, majd visszaszállt a futásba. No comment. :)
Ofőórán Madaras bejelentette, hogy jövő hét szerdán félévi szülői lesz, amiért senki nem lelkesedett túlságosan, elmondta a közeljövőben történő eseményeket, majd témát váltott és beavatott minket az órai feladatba, amit majd otthon kell befejezni.
Szóval az volt a lényeg, hogy egy plakátot kell készíteni egy hét múlvára a környezetvédelemről, és ehhez párokba osztottak minket padok szerint.
- Hallod Leni, én megveszem a cuccokat, te meg összerakod, az úgy jó? - kérdezte Laci (a padtársam).
- Nem. Közösen rakjuk össze - vágtam rá - Nem fogok egyedül dolgozni.
Hát, Laci ezt nem teljesen így látta, úgyhogy ezzel elvoltunk egy darabig.
Végül meggyőztem, hogy ő majd átjön hozzám és segít megcsinálni. De miért van olyan érzésem, hogy a végén egyedül maradok vele?
Na, mindegy, majd meglátjuk.
Délután átmentem Sacihoz, és miközben Teó (a gekkója) a karomon mászkált, a gyógyulásom örömére megnéztük a kedvenc filmemet. :)

Mai nap - 5/5: jó volt. :)
*****************************************
Amúgy mostanában egyre hosszabb részeket írok (a régiekhez képest), de miért? 😅🤔