Január 9. (kedd)
Egész este forgolódtam. Na jó, most komolyan Cassonál van a naplóm? Te jó ég.
Minden akaratom ellenére ugrottak be másodpercenként egy olyan leírt részek, amiket az égvilágon senkinek nem akartam megmutatni, nemhogy Cassonak! Jézusom.
- Jó reggelt - köszöntött Casso mosolyogva a házunk előtt, miközben a szememet dörzsölve kitántorogtam hozzá. Az össz energiámat abból a csésze kávéból nyertem, amit nemrég ittam meg, amúgy meg olyan voltam, mint egy élőhalott.
- Szia - ásítottam, majd fáradtan a mellkasának döntöttem a fejem és átöleltem - Na, kaptál már választ? - kérdeztem a naplómra utalva.
- Még csak az elején járok.
- Hány oldalt olvastál el? - haraptam az alsó ajkamba.
- Kábé tizet. Nem akarok sietni vele - vigyorott rám. Direkt csinálja. :)
- Akkor abban benne van a gólyatábor - állapítottam meg.
- Jaja.
Casso mosolyogva nézett rám, én pedig azon gondolkodtam, hogy miket is írtam róla ott. Szerintem akkor dicsértem a legtöbbet. Rabul ejtett, első látásra beleszerettem, gyönyörűek a szemei, szexi, laza, menő, izmos... ezeket tuti leírtam. Jaj nekem.
- Legalább most már biztosan tudom, hogy szívdöglesztő vagyok.
Kínosan a tenyerembe temettem az arcom, majd erőt véve magamon újra a szemébe néztem. Nem volt könnyű.
- Régen volt, csak tizennégy voltam, na - mentegetőztem zavartan, mire felröhögött - Egyébként ha neked is lenne naplód, amit úgy írnál, hogy a terveid szerint senki nem olvassa el, te is írnál ilyeneket - próbálkoztam, mire Casso szórakozottan rámnézett. Jó, ez nem egészen biztos. Mondjuk mert tuti, hogy soha nem írna naplót önszántából. - Oké, akkor máshogy mondom. Te mit írnál rólam?
- Hát, nem is tudom - túrt a hajába mosolyogva - Mondjuk, hogy egy csaj, akiről három év után tudtam meg a naplójából, hogy az elejétől fogva  valahogy úgy érzett, mint én.
Pislogás nélkül meredtem rá.
- Ne kérdezz semmit, ezt is leírtam neked - mosolyodott el halványan.
- Nem fogom kibírni, hogy ne olvassam el - jelentettem ki.
- Majd sietek. Amúgy fixen nem fogok minden részt elolvasni, főleg amikor együtt voltál Zsombival. Élőben is majdnem kihánytam a belemet tőletek, szerintem hagyjuk meg épségben a naplódat - közölte szórakozottan.
- Mi az, hogy "tőletek"? - nevettem fel feszülten.
- A kapcsolatotoktól.
- Mi bajod volt vele? Akkor éppen te is jártál valakivel, rémlik?
- Rémlik. Ezt is meg fogod tudni - vigyorgott rám.
- Fúúú - idegeskedtem - Bemászok az ablakodon és visszaveszem a naplómat még ma - terveztem, mire Casso elnevette magát.
Suli felé menet témát váltottam.
- Pénteken lesz a féléves fordulónk - csillant fel a szemem. Vííí. :)
Cassoval még régebben megbeszéltük, hogy az első kapcsolatunk elég zűrös volt, rövid, és közelről se őszinte, úgyhogy azt inkább (valamennyire) elfelejtjük, és magunk mögött hagyjuk. A mostani kapcsolatunk tiszta lappal indult, és sokkal igazibb, mint az előző.
Szóval mi Cassoval július 12-én jöttünk össze egy nyári táborban a Velencei-tónál, ami pénteken lesz fél éve, boldogok vagyunk együtt és szeretjük egymást. Ennyi. :)
- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte mosolyogva.
- Szeretnék egy romantikus estét - gondolkodtam - Valami olyasmit, aminél kevés a felhajtás, csak mi ketten vagyunk, egy kicsit nosztalgikus, és másnap egy szenvedélyes, gyönyörben és érzelmekkel teli éjszakát tudhatunk magunk után - mondtam költőiesen. Bogdán büszke lenne erre a megfogalmazásomra. :)
- Milyen nosztalgiára gondolsz? - mosolyodott el halványan.
- Nem tudom. Mondjuk meghallgatjuk a The Vengeful One-t, ami az első csókunkkor szólt - ötleteltem, majd beláttam, hogy ez a (kilencedikes) szilveszterkor üvöltő metál szám nem biztos, hogy megfelelő lenne. :) - Vagyis valamikor akkor biztos.
- Ez tényleg nagyon romantikus - röhögött fel Casso - Ilyen erővel bezárhatnánk magunkat egy liftbe.
- Jó, na, ez nem volt jó példa - mentegetőztem nevetve - Akkor a Bless The Broken Road-ot hallgassuk meg. Arra lassúztunk kilencedikben karácsonykor - gondolkodtam tovább. Milyen memóriám van már. :)
- Ja, amikor megcsókoltalak volna, de felhívott az exem, úgyhogy nem tudtalak, te pedig megbántódtál - vázolta fel nagyjából az osztálykarácsonyt. Ah, a kis negatív. :) - Ez egyre jobb. De mondjuk elmehetnénk focizni is, végülis egy focipályán szakítottunk - mondta.
Oké, felhoztam két példát, amikor Casso volt barátnője elcseszte az egyik legromantikusabb pillanatunkat, és amikor kikosaraztam. Már tényleg csak a szakításunkat kellett volna megemlítenem. :)
Na, mindegy, végül nem jutottunk semmire.
Az osztályban egyből megkerestem a lányokat, akik már a szokásos helyünkön, a terem hátuljában lévő szekrényeknél ácsorogtak.
- Milyen órával kezdünk? - kérdeztem.
- Etika - felelte Lili.
Na, igen, az etika.
Mátrai tartja, és megkockáztatom, hogy egyesek és szaktanárik szempontjából minden más tantárgyat leelőz.
Ennek az az oka, hogy az osztályból kábé senki nem veszi komolyan a tárgyat, nem tanulnak rá (mondjuk sokan másra sem), és hülyülnek egész órán, úgyhogy Mátrait állandóan kihúzzuk a sodrából.
- Rendben, osztály. Legyen így - biccentett idegesen a mai órai balhé után - Mindenki álljon fel és menjen hátra.
Mátrait egész eddig hidegen hagyta, hogy hogyan ülünk a teremben az óráin, mindenki amellé ült, aki mellé akart, azzal a feltétellel, ha jók vagyunk, csak néha ültetett szét pár gyereket, most viszont összehozta a világ legszemetebb ültetési rendjét, amit szigorúan be kell tartani, különben szemrebbenés nélkül használja ki az igazgatóhelyettesi posztját. Jaj.
Először is Ricsit beültették Marcsi mellé, Andrist Lina mellé, Lacit pedig Marci mellé, akikkel ugye nem nagyon tudnak beszélgetni vagy röhögni. Lilinek Kolost kell majd fegyelmeznie, és ha nem sikerül, Mátrai mindkettőjüknek (!) beír. Ezenkívül Cassot Niki mellé rakta, ugyanis az igazgatóhelyettes szerint Cassot Niki úgyis hidegen hagyja (túlságosan képben van ezekkel), úgyhogy szerinte ott csend lesz. Engem valamiért Mira mellé ültettek, amit nem értek, Ágostont Betti mellé - Mátrai szerint ha az eddigi években se beszéltek egymással, most se fognak -, Sacit Kriszti mellé (nem bírják egymást Ricsi miatt, ez nem lett átgondolva teljesen), Enikő pedig kizárásos alapon Domi mellé került. Nem kerültek egymás mellé haverok, elöl ültek a hangosabbak, hátul a csendesebbek. Túl jól ki lett találva. Mármint tanár szemmel.
Ezutáni szünetben senki nem zengett ódákat az igazgatóhelyettesről, egyedül Mira szólalt meg.
- Fél évig tűrte, hogy baromkodtok és semmibe veszitek az óráig, hagyta, hogy amellé üljetek, aki mellé csak akartok, ha jók vagytok. Nem tartottátok be. Mégis mit vártatok? Idióták - forgatta a szemeit, majd meg se várva a választ, kiment a teremből át a végzősökhöz, mint mostanában többször.
Egyébként ez valamilyen szinten jogos volt. Végülis az osztály nem adta meg a tiszteletet, ő miért bánt volna velünk másképp? Hm.
Mondjuk úgy tűnt, ezzel kábé csak én értettem egyet, de mindegy.
- Na, lássuk, ki felel ma - nyitotta ki a naplóját Hajdú bioszon. Úgyis én, minek húzza az időt? - Legyen mondjuk ma egy lány - olvasgatta a névsort - Levendula itt van?
- Igen - álltam fel, miközben mégegyszer gyorsan átfutottam a füzetemben a múlt órai anyagot.
- Rendben, tedd a füzeted a tanári asztalra és ülj a helyedre. Szilágyi kisasszony felel - pillantott az első padban körmöt reszelő Niki felé, aki értetlenül körülnézett, hogy most tényleg őt szólítják-e, aztán amikor megbizonyosodott, hogy igen, a tanárnőre nézett.
Csoda történt, nem én felelek, csak osztályozzák a füzetemet. Ez biztos csak valami félreértés. :)
- Nem tanultam - vont vállat a platinaszőke osztálytársunk a rágóját csattogtatva.
- Niki, csak a téma címét kell elolvasnod, menni fog ez - vihogott Kolos a tankönyvvel a kezében (minden felelés előtt tíz másodperc alatt próbálja elsajátítani az anyagot a biztonság kedvéért). Na, igen. A hím ivarszervek. Khm.
Oké, ezen az osztály többi fiú tagja is rendkívül jól elszórakozott, mire Niki idegesen végignézett a rajta röhögő osztályon.
- Csesszétek már meg - sziszegte, miközben felállt és kitipegett a táblához.
Ötödik óra után Madaras bejött a termünkbe, majd a papírgyűjtés miatt csoportokra osztott minket, hogy körbejárjuk a kerületet papírért.
Az első csoportba Kolos, Domi, Betti és Niki került. Azt mondta nekik az ofő, hogy viselkedjenek jól és illedelmesen, hogy jó hírét keltsék a gimnáziumnak. Ja, és hogy Niki gombolja be a blúzát teljesen.
A második csoportba Enikőt, Samut, Paulát és Linát osztották, nekik azt mondta, hogy legyenek meggyőzőek, kedvesek és barátságosak az emberekkel. Tehát Samu ne ökörködjön, Paula ne hallgasson zenét, Lina ne olvasson, Enikő pedig figyeljen a többiekre és ha lehet, ő legyen a szószóló.
A harmadik csoportba Ricsi, Kriszti, Lili és Ágoston került. Ők azt a "feladatot" kapták, hogy viselkedjenek igazi csapatként, és legyen jó a kisugárzásuk, hogy a sulinkról és az odajáró diákokról jó benyomást keltsünk. Ricsi pedig maradjon csendben. :)
A negyedik csoport Cassoból, Andrisból, Saciból és Marcsiból állt. Nekik (az ofő szavaival élve a "nőcsábász szépfiúnak", a "trágár rockernek", a "szeleburdi gyermekded léleknek" és a "külsőre olyan, mint ha ő lenne az iskolapszichológus, aki inkább velük jött") tilos volt megmondanijuk a suli nevét, csak hozzanak papírt és ne balhézzanak.
És végül az ötödik csoportba kerültem én Mirával, Marcival és Lacival. Nekünk meg már inkább nem mondott semmit.
- Na, merre menjünk? - kérdeztem őket a suli előtt állva.
- A többiek mind arra mennek, úgyhogy mi a másik irányba indulunk - biccentett Mira a suli mögötti utca felé - Gyerünk.
Igazából egész jól ment ez a papírgyűjtés dolog, egészen addig, amíg be nem csengettünk az első házba.
Először megszavaztuk Mirát, mert ő határozott, úgyhogy neki biztos menni fog.
Aha, a szövege jó volt, én eskü kiadtam volna neki az összes papírt a házamból, csakhogy egy körülbelül kilencvenéves öreg nénikéhez csengettünk be, aki semmit nem hallott/értett az egészből, csak annyit, hogy "gyűjtés", úgyhogy a kezünkbe nyomott egy zacskónyi műanyag kupakot. Öhm. Nem tudom, mit fogunk kezdeni velük, mindenesetre Mira rámsózta őket, hogy "én úgy nézek ki, mint aki gyűjti a kupakokat". Oké.
Ezután Mira felidegesítette magát, úgyhogy mivel nem akartuk, hogy indokolatlanul leüvöltse a mellette lévő ház lakójának a fejét (kinézném belőle), inkább bedobtak engem a mélyvízbe.
- Jó napot kívánok, elnézést a zavarásért, mi a Szent Ferenc Alapfokú Művészeti Gimnáziumból jöttünk, és... - kezdtem félős hangon. Lámpalázas vagyok még egy ilyen esetben is. Jaj. :(
- Adomány kell? - kérdezte a középkorú pasas unottan.
- Nem, dehogy! - ráztam meg a fejem - Papírgyűjtés miatt vagyunk itt. Ha esetleg... - próbálkoztam.
- Bocs, gyerekek. Minden felesleges papír a pincében van, nincs kedvem lemenni érte. Sok sikert a továbbiakban - csukta ránk az ajtót.
- Öhm... - pislogtam a csukott ajtó előtt állva - Laci, szerintem legközelebb próbáld meg te.
Na, igen.
A következő háznál egy fiatal nő nyitott ajtót, aki szemrebbenés nélkül kezdett rányomulni a tetovált karú, edzett osztálytársunkra, majd adott egy köteg női magazint, ami jó is, csak ezt még azelőtt tette, hogy közöltük volna vele a papírgyűjtést.
A magazinok címlapján az ő elég dekoratív képe volt (ugyanaz több példányban), ezek szerint modell, hű de jó, aztán amikor megtudta, hogy Laci nem miatta, hanem papír miatt csengetett be hozzá, ránkcsapta az ajtót. De legalább kaptunk valamennyi papírt. Nem hinném, hogy Madaras ilyeneket akart gyűjteni, de legalább van. Jupiii. :)
- Neked kéne csinálni a továbbiakban is - nevettem el magam.
- Felejtsd el - legyintett Laci.
Egyszerre pillantottunk hárman kizárásos alapon a mögöttünk kullogó Marcira, majd egyszerre állapítottuk meg csupán egy összenézéssel, hogy neki nem túl sok esélye van határozottan becsengetni emberekhez és meggyőzni őket, hogy segítsenek be a papírgyűjtésbe, úgyhogy őt hagyjuk.
Ezután felváltva voltunk "szószólók", majd három óra múlva elteltével a reméltnél kevesebb papírral tértünk vissza a suli elé. Mira nem volt túl boldog, de azért majd csak megnyugszik, ez nem a mi hibánk.
- Na, itt vannak Liliék - nézett a felénk jövő társaságra Laci.
Hát, ők csak egy kicsit gyűjtöttek többet, mint mi. Lili szerint eleinte jól ment, aztán Kriszti rámászott Ricsire, aki egy kicsit durvábban lepattintotta, amit Kriszti magára vett és nem volt hajlandó tovább csapatban dolgozni. Végül nyilván maradt velük, de nem sokat segített. Szegények.
Ezután megérkeztek Enikőék, akik egész sokat hoztak.
- Halljátok - szaladt oda Lilihez és hozzám - Van hírem.
- Na? - néztem rá érdeklődve. Enikő oldalra pillantott, hogy vannak-e a közelben, majd amikor megbizonyosodott, hogy nincsenek, halkan megszólalt.
- Samu és Paula ma délután randiznak, most beszélték meg. És egész végig kézenfogva mentek, meg elvoltak egymással, úgyhogy tuti lesz valami közöttük - mesélte vigyorogva.
Ennek igazából örültem, mert ez azt jelenti, hogy Paula végre újból "megnyílik". És ez tök jó. :)
Miközben ezt megbeszéltük, Bettiék is visszaértek. Niki és Betti elvihorásztak, Kolos meg Domi pedig egy talicskában (nem tudom, honnan szereztek) hoztak viszonylag sok papírt, ami azért jó. :)
- Aztarohadt - pislogott Enikő átnézve a vállam fölött.
Na, igen, megérkeztek Cassoék is.
- Húúú, egy csomót kaptunk - mesélte Saci (ő is Cassoékkal volt), amikor odaért hozzánk.
Hát, azért arra számítottam, hogy Casso elég megnyerő lesz ahhoz, hogy az összes létező lány kihordjon nekik egy csomó papírt a házból (én is így tennék), pláne, hogy elméletileg valami csajos bulira is betévedtek, ahol még többet kaptak. Ja, és ha ez mind nem lenne elég, Casso kapott egy rakás telefonszámot cetlire, aminek ugyan nincs túl nagy súlya, de jó érzés lesz egyesével széttépni és a papírgyűjtő konténerbe dobni őket, majd mosolyogva végignézni, ahogy egy teherautóval elviszik a szeméttelepre, ahová az való. :)
Úgyhogy az osztály összességében sokat gyűjtött, ami tök jó.
Délután Saci átjött hozzám és egy-egy doboz pizzával a kezünkben filmeztünk. Éljen az egészséges életmód. :)
- Úgyhogy a naplóm Cassonál van, engem meg szétvet az ideg - vázoltam fel a helyzetet egy unalmas jelenet alatt.
- Annyira nem lehet gáz. Egy csomó mindent elmondtál már neki belőle - vigasztalt mosolyogva Saci.
- Jó, ez igaz, de tudod, milyen jelzőket használtam rá? Nagyon gáz - túrtam a hajamba feszülten - Mondjuk, amikor elvette a naplómat, szerintem nem gondolt rá, hogy miket irogathattam bele.
- Szerintem se. De te is kapsz tőle egy vallomást, ami tuti nagyon aranyos lesz - vigyorgott, majd betartva az ötmásodperces szabályt, gyorsan felkapta a földre esett szalámi karikát.
Igen, ez mondjuk motivál. :)

Mai nap - 5/5: jó volt, és Sacival elhülyéskedtük az egész estét. :)