Január 4. (csütörtök)
Reggel valami isteni csoda történt és az ébresztő megszólalása előtt keltem, úgyhogy ha már így alakult, elkezdtem készülődni.
Kiválasztottam a szettemet (kedvenc szürke pulcsi, farmer, fehér bokazokni), megfésülködtem, megreggeliztem, fogat mostam, magamra varázsoltam egy apró sminket (szempillaspirál, szájfény, korrektor) és már kész is voltam, viszont korán volt még, Casso nem volt még ott a házunk előtt, úgyhogy addig bekapcsoltam a rádiót és megetettem a  húgomat, miközben énekeltem neki. :)
Körülbelül tíz perc múlva felvettem a cipőm és a kabátom, majd a táskámat felkapva kimentem az ajtón és megöleltem az ott várakozó barátomat.
- Szia - mosolyogtam rá, miközben gyorsan megcsókoltuk egymást - Képzeld... - kezdtem bele vigyorogva.
- Képzelem.
- Ma nem lesz tesim. Lelley ma nem lesz, úgyhogy elengednek minket, mert ugye utolsó óra - meséltem lelkesen - Úúúgyhogy amíg ti szenvedtek majd, én forrócsokit fogok inni, és élvezem az életet - terveztem előre a délutánomat.
Végre a fiúk szívnak tesin. :)
- Az mit jelent pontosan? - mosolyodott el, miközben megfogta a kezem és elindultunk a jeges úton.
- Nem is tudom. Játszom Kókusszal, eszek egy Túró Rudit, veszek egy forró fürdőt, megnézek egy pár részt a sorozatomból, elolvasok egy magazint, csinálok egy olívaolajas hajpakolást... ilyenek - soroltam előre is élvezve.
- Mindezt azalatt a plusz háromnegyed óra alatt - jegyezte meg szórakozottan.
- Csak az irigység beszél belőled, hogy te tesizel, én meg szabad leszek, mint a madár, és lesz lehetőségem ilyenekre - mondtam költőiesen, mire kiröhögött.
- Ja, minden álmom fél órán keresztül simogatni egy macskát, retardált teszteket kitölteni és olajjal a hajamon rohangálni, igazad van - biccentett röhögve - Amúgy focizni fogunk tesin, úgyhogy nem lesz rossz nekem se - tette hozzá.
- A fociban meg lehet sérülni - vágtam rá - Nekem például hetedikben kificamodott a bokám.
- Leni, te nem tudsz focizni, szóval ezen nem lepődtem meg - közölte jókedvűen.
- Bunkó vagy. Egy hétig nem tudtam járni.
- Szomorú.
- Nagyon bunkó vagy - erősítettem meg - Nem öltözöm be neked farsangon.
- Ez most a méltó büntetésem? - kérdezte visszafojtva a röhögését.
- Vedd úgy - bólintottam. Jó, igazából ez az ő érdekét is képviseli, de mindegy.
- Jól pórul jártam.
- Szégyelld is magad - vágtam rá - Nem viselkedsz jól.
- Bocsi, Anyu.
- Fárasztó vagy - sóhajtottam, mire röhögve egy puszit nyomott a hajamba. De azért szeretem. :)
Mivel tegnap úgy ahogy esett a hó, az mára teljesen befagyott, úgyhogy a suli előtt csúszkáló diákokat kikerülve inkább bementünk a suliba.
- Engedjék már el egymást, a végén még megfulladnak - morogta a portás, amikor megérkeztünk.
Igazából továbbra is ugyanúgy fogtuk egymás kezét, de legalább kidühöngte magát, vagyis remélem.
A sulirádióból a Bring Me To Life szólt, úgyhogy azt dúdolva beálltam Cassoval a büfé sorába (szó szerint a sorba, Cassonak hála teljesen a közepére), és komoly döntést próbáltam hozni magamban, mégpedig, hogy rántottás vagy rántott sajtos szendvicset vegyek. Nem mindegy.
A zene közben elhalkult, és Sárváry hangját hallottuk meg, aki kihirdette az iskolai rajzverseny eredményét a szavazatok alapján.
Én nyertem, elméletileg toronymagasan. Juuuuj. :)
- Ügyes vagy, Szöszi - mosolygott rám Casso, aki sorbanállás közben a falnak támaszkodott.
- Köszi - vigyorogtam - Majd szurkolj az országosban.
- Oké - nyúlt a kezemhez, majd magához húzott és egy forró puszit nyomott a homlokomra.
Iskolán belül diszkrétebbek vagyunk, főleg itt a büfé sorában az aula kellős közepén. Ez azért így van rendben.
Amikor felmentünk a terembe (végül rántott sajtosat vettem), szokás szerint különváltunk, ő ment a fiúkhoz hülyülni, én pedig az osztályteremben elhelyezett szekrényeknél ácsorgó Saciékhoz.
- Szóval tegnap megetettem Teót, mert láttam a szemein, hogy már tök éhes, és... - mesélte Saci a tegnapi történetét a gekkójával, amikor becsengettek és meglepetésünkre Madaras jött be az osztályba.
Ma is ugyanolyan szigorú kinézete volt, fekete elegáns szoknya, makulátlanra vasalt fehér blúz, gondosan behajtott gallér, blézer, vállig érő, szögegyenes haj, szemüveg mögül minket pásztázó sötétzöld szemek... év elején még megijedtem tőle, de igazából egész jófej. Szigorú, de jófej. :)
- Horváth tanár úr ma nincs az iskolában, úgyhogy én jöttem helyettesíteni. Üljetek le - csukta be az ajtót, majd elfoglalta a helyét a tanári asztalnál - Először is. Roland, hagyj gratuláljak az eredményedhez, bárcsak tanulmányilag lennél ilyen sikeres - nézett a székén hintázó barátomra a farsangos témára utalva, mire ő szórakozottan csak annyit jegyzett meg, hogy "ki miben jó, tanárnő..." :) - És köpd ki a rágód, iskolában vagy, nem szórakozóhelyen.
Casso röhögve felállt és a kukához sétált, a tanárnő pedig tovább folytatta.
- Mondjuk vegyél példát a barátnődről - fordult felém, majd halványan rámmosolygott - Leni, őszintén gratulálok a rajzversenyhez, szép teljesítmény.
- Köszönöm - tűrtem egy tincset a fülem mögé zavartan.
- Az eredményekről ennyit - lapozott a tanári naplójában - Jövő héten hétfőtől szerdáig papírgyűjtés, hozzatok sokat - mondta, mire ezt azonnal beírtam a határidőnaplómba. Van egy csomó kartondobozunk, meg újságunk a pincében, nem kéne elfelejtenem elhozni - Tizenkilencedikén farsang délután öttől, és mielőtt kérdeznétek, lesz tanítás - találta ki a buzgón (állva) jelentkező Samu gondolatait, aki ezután egy "a francba" dünnyögéssel vissza is huppant a helyére - Aztán egy héttel később, huszonhatodikán lesz a félév, húzzatok bele, ezenkívül jelzem, hogy lesz egy új osztálytársatok, aki a családjával a téli szünetben költözött ide Sopronból, úgyhogy szedjétek össze magatokat és legyetek vele kedvesek és befogadóak - nézett végig rajtunk, mire Marcsi feltette a kezét.
Mégegy új osztálytárs?
- Megtudhatjuk, hogy hívják? - érdeklődött, miután Madaras felszólította.
- Természetesen - lapozott egy párat a naplóban - Szatmári Csenge - olvasta fel a nevet, mire a fiúk többsége éljenezni kezedett, hogy "ez az, nőőő!!!". Hülyék. :)
Már abban a szünetben rákeresett az osztály fele a csajra, úgyhogy a lányokkal együtt én is így tettem.
- Amikor találkozunk, az lesz tőle az első kérdésem, hogy "milyen érzés tökéletesnek lenni?" - lapozgatta Enikő a lány Facebookját.
Valóban, Csenge a képek alapján egy felháborítóan szép lány világosbarna hajjal, megigéző kék szemekkel, hibátlan arcbőrrel, hosszú szempillákkal, szép mosollyal, és tökéletes alakkal. Mázlista.
Emellett elméletileg versenyszerűen ritmikus gimnasztikázik, a szülei gazdagok (minden képén különböző ránézésre is méregdrága cuccokban van, ráadásul egy tükörszelfi során a telefonját is láttam, ebből gondolom), van egy halom ismerőse/követője (háromszor annyi, mint nekem, ötvennel kevesebb, mint Cassonak és hatszázzal több, mint Marcinak, akinek nincs Facebookja, meg úgy általában semmilyen közösségi oldala e-mailen kívül), meg minden. Hjaj. Az élet igazságtalan.
És ő az osztálytársunk lesz.
Nekem is, és Cassonak is.
Te jó ég.
Egy fárasztó német után éppen a szekrényeknél pakoltam (ezután lett volna a nemlétező tesim), amikor Casso odajött hozzám.
- Megvárlak - rakta le a táskáját a lába mellé és háttal nekidőlt a mellettem lévő szekrénynek.
- Oké, de két perc múlva becsöngetnek és még át kell öltöznöd - pillantottam az órára.
- Nem kell - húzta egy bujkáló mosolyra a száját - Ma nem csak neked nincs tesid.
- Mi? - pislogtam.
- Somogyi is hiányzik - vigyorgott.
- Ne már! - nevettem fel kelletlenül. Most akkor neki sincs tesije? Ajj. - Ezt most tudtad meg?
- Tegnap, csak hagytam, hogy örülj egy kicsit - mondta egy elégedett mosollyal az arcán.
- Akkor hazudtál, mert azt mondtad, hogy focizni fogtok tesin - jutott eszembe a reggeli párbeszédünk.
- Fogunk is, csak nem ma - vont vállat.
- Kicsit elegem van belőled - fújtattam, majd a táskámmal a hátamon épp elhaladtam volna mellette, amikor megfogta a karom és visszahúzott.
- De azért szeretsz - mondta szórakozottan mosolyogva.
- Ez érzelmi zsarolás. Attól még, hogy szeretlek, lehetek rád ideges, mert nagyon fárasztó tudsz lenni - közöltem - Tökre beléltem magam, hogy most végre nekem szerencse a tesi - mondtam, mire felröhögött, én pedig megláttam a büfé sorában álló Szabinát, és otthagyva a rajtam szórakozó Cassot odasiettem hozzá.
Farsang-ügyben.
- Szia, bocsi, ha zavarok, de gondolkodtam azon, hogy farsangon esetleg neked öltöznék és... - kezdtem, mire félbeszakított.
- Az osztályomban valaki elkezdett gyártani ugyanolyan fülbevalókat, mint amilyen nekem van, de ne vegyél olyat, mert két perc alatt szétjön - tanácsolta - És ne fizesd a kajámat, mert nem tudsz megvesztegetni - tette hozzá.
- Dehogyis, nem ezt akartam - ráztam meg a fejem. Fura. - Csak annyi, hogy nekem is van ilyen pólóm, mint ami most rajtad van, és ha azt felveszem, az úgy jó, nem?
Igazából csak rögtönöztem, nem állt szándékomban Szabinának öltözni, de hát a látszat kedvéért azért megpróbáltam kitalálni valamit.
- Aha.
- Oké, köszi - bólintottam, majd már visszamentem volna Cassohoz, amikor utánam szólt.
- De te amúgy nem Cassonak öltözöl?
Na, erre a büfé sorából, meg az aulából egy csomóan idefordultak, úgyhogy megráztam a fejem és elégedetten mosolyogva kimentem a suli előtt várakozó barátomhoz.
Küldetés teljesítve. :)

Mai nap - 5/5: oké, az új csaj egy mázlista, Casso pedig néha felhúz, de ezzel a "játszom az idegeiddel" dologgal is mégjobban rabul ejt. Jaj. :) Egyébként végül abban a plusz háromnegyed órában sorozatot néztem és közben Kókuszt simogattam. Hehe. :)