Január 3. (szerda)
Ma már újra suli volt, amit én igazából nem annyira bántam, ellentétben a többi diákkal, akik valószínűleg bármit megadtak volna, ha mondjuk egy hétig még otthon lehetnének.
A mai fagyos időjárás miatt egy lélek nem volt kinnt a suli előtt, vagy az udvaron, ami azért érthető.
A kilencedikesek egy fűtőtest mellett ácsorogtak, és gondolom, a téli szünet eseményeit mesélték egymásnak, a büfében rohamosan fogyott a forró tea, a sulirádióból a Frozen zenéje szólt (vicces), az osztálytermünk padlója pedig tiszta latyak volt, amit a cipőkkel hordtunk be.
Az egyik padon a fiúk (Casso, Ricsi, Andris, Laci, Kolos és Samu) néhány menő végzős társaságában voltak, poénkodtak, össze-összeröhögtek, az osztályunk menő lánybandája (Niki, Betti és Kriszti) hangosan vihogva sztorizgatott egymásnak, mi, a kevésbé menő lánybanda (Enikő, Saci, Lili és én) pedig az egyik szekrénynek dőlve beszélgettünk arról, hogy miért nem fogjuk megvenni a YouTube prémiumot, valamint hogy mennyibe kerül a Tescoban a kaliforniai paprika. Ezenkívül Mira kiosztotta Marcit, aki a dátumot akarta felírni a táblára, hogy mennyire ferde lett (tényleg az volt egyébként), Lina olvasott, Paula ma hiányzott, Domi Ágostonnal telefonozott, Marcsi pedig előkészítette a rajzfelszerelését.
Csak egy szokásos reggel az osztályban.
- Esik a hó! - csillant fel az ablakon kibámuló Saci szeme rajzóra közben, mire mindenki arra fordította a fejét.
A kinnt hulló fagyos hópelyhek még mindig érdekesebbek voltak, mint Leonardo Da Vinci élete, amit valamiért Lau nézetett meg velünk videón, miközben a decemberben elkezdett karácsonyi üdvözlőlapjainkat (?) kellett befejeznünk, amiket aztán óra végén elfelejtett osztályozni, úgyhogy semmi értelme nem volt. Na, mindegy.
Szünetben lementem Sacival a büfébe, majd sorban állás közben elvettünk két példányt a frissen megjelent januári suliújságokból.
- Úúú, van rejtvény! - csillant fel Saci szeme, majd neki is állt volna tölteni, de elbizonytalanodott - Leniii, ezt nem értem. Mi arra a megfejtés, hogy a "12/B deszkása"? - pislogott.
- Hanyadik oldal? - pillantottam Saci példányának az alsó sarkára, majd Enikő téli fotóiról (jók lettek :D) átlapoztam a tizenkettedik oldalra, és átolvastam - Ezek szerintem diákok lesznek - mondtam, majd a következő oldalra lapoztam, ahol már is választ kaptam erre az egészre.
Szóval két hét múlva lesz a farsang, amire most témának idén kiválasztottak öt menőbb/ismert diákot és öt tanárt a suliból, akiknek azért megkülönböztethetőbb az öltözködési stílusa (akiknek a neve a rejtvényben van) és nekik kell beöltözni farsangon, ők meg maradnak úgy, ahogy vannak, és lezsűrizik majd az alteregóikat. Te jó ég, mi lesz ebből. :)
Sacival azonnal nekiláttunk rejtvényt fejteni (szerintem még soha nem voltam ennyire lelkes egy egyszerű skandinál), amikor kijött egy ismerős ötbetűs név, aminek a hatására pillangó barátaim ezerrel csapkodni kezdtek. :)
- Na, mi az? - fürkészett Saci, ugyanis egyfolytában vigyorogtam.
- A kettest fejtsd meg - próbáltam visszafojtani a fülig érő mosolyomat. Juuuuj. :)
- Casso is itt van? - nevetett fel hitetlenül, amikor kijött neki is a név - De menőőő.
Szerintem is. :)
Egyébként a tanárok közül Váradyt, Somogyit, Szekerest, Hajnalt és Horváthot választották, diákok közül pedig Casso mellett három végzős srác (Nándi, aki Enikőnek tetszett régebben, meg a két sulirádiós) és egy lány (Szabinának hívják) mellett döntöttek. Szerintem egyértelmű, hogy kinek fogok öltözni, főleg, hogy a többit nem ismerem, Cassotól meg van egy csomó pulcsim. Az egyik nem is akármilyen. :)
Miután sorra kerültünk, egy kukoricás melegszendviccsel a kezemben felmentem a terembe, majd azonnal letámadtam a nyelvtanházit másoló barátomat.
- Szia - nézett rám egy pillanatra, majd lefirkantotta az utolsó betűket is, becsukta a füzetét és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Kinek a háziját másolod? - nevettem el magam.
- Ágostonét - mondta, majd kinyújtva a karját az említett srác padjára rakta a füzetet.
- Értem - biccentettem, majd hirtelen témát váltottam - Egyébként voltál már keresztrejtvény megoldás? - kérdeztem a kezemben szorongatva a suliújságot.
- Nem, de rendszám már igen. Egy volt barátnőm megcsináltatta a nevemmel, aztán amikor szakítottam vele, be akarta rajtam hajtani az árát - röhögött fel. Hm, érdekes. :)
- Szegény - nevettem el magam - Na, és farsangon öltöztek már be neked? - tértem a témára, mire értetlenül nézett rám.
- Öhm. Nem?!
- Na, akkor ez be lesz pótolva, ugyanis két hét múlva a fél suli Casso-jelmezt fog viselni - raktam le elé a saját példányomat.
- Ne már - rökönyödött meg.
- Most miért? Beválasztottak a suli öt legmenőbb diákja közé, te vagy az egyetlen, aki nem végzős, a végzősök közül is kettő csak azért van bennt, mert sulirádiós, egy meg, mert kellett egy lány is, te zsűrizel, neked öltöznek be, tök vicces lesz... - magyaráztam. Úgy tűnt, én lelkesebb vagyok, mint ő.
Casso röhögve Ricsi felé fordult.
- Hallod, beöltözöl nekem farsangon? - tartotta fel az újságot.
- Mi van? - röhögött fel értetlenül Ricsi, majd odajött hozzánk és gyorsan átfutotta a suliújságnak azt az oldalát, amit a képébe toltam - Neeeem, én Horváth leszek - vigyorgott.
- Na, rád is így lehet számítani - "sértődött meg" Casso. Az egész helyzet olyan abszurdan vicces volt. :)
De amúgy Ricsi Casso ikre, úgyhogy egész könnyen mehetne neki a beöltözés. :)
Egyébként még aznap begyűlt egy csomó diák az osztályba, hogy kifaggassák Cassot arról, hogy hol veszi a ruháit (?), milyen sampont használ (??), vagy hogy milyen parfümje van (???), de a diákok sajnálatára semmilyen információ nem került ki, ugyanis Casso ügyesen lerázott mindenkit. Na igen, a rutin. :)
- Honnan van csokid? - ráncoltam össze a szemöldököm ebédszünetben - Ja, tényleg, zsűri vagy - nevettem fel. Hát, igen, kezdődnek a bevágódások és a megvesztegetések. Nem tudom, mi lesz a nyeremény, de az előző évek alapján biztos jó lehet. :)
- Nem lehet ezzel befolyásolni - vont vállat.
- Mármint a csokival?
- Semmivel.
- Ó - bólintottam a szám szélét rágva, mire halványan elmosolyodott.
- Leni, attól, hogy a barátnőm vagy, és beöltözöl nekem, mert tudom, hogy be fogsz, főleg, hogy egy gyenge pillanatomban elszedted tőlem az egyik pulcsimat, nem foglak egyből az első helyre rakni, az úgy nem ér - nézett rám egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Tudoooom - sütöttem le a szemem egy pici mosollyal az arcomon.
- De azért elvárod, mi? - nevetett fel. Nagyon ismer. :)
- Egy kicsit - vallottam be - Egyébként pedig azt a pulcsidat nem elszedtem, hanem magadtól odaadtad - javítottam ki.
- Miután kiloptad a szekrényemből - vágta rá röhögve, miközben a rákulcsolta az ujjait a kezemre és elindultunk fel a terembe.
- Nézd, tíz perc múlva becsöngetnek! - mutattam az aulában lévő faliórára terelve a témát, mire Casso szokás szerint csak kiröhögött. Van ez így. :)
Suli után a lányokkal elmentünk kajálni a mekibe, mivel mindannyian éhesek voltunk, ugyanis semmit nem ettünk a menzás ebédből.
Valami gomba volt. Csoda, hogy nem mászott el előlünk.
- Figyelj, Leni, én kitaláltam a tutit - jelentette ki Enikő, miközben kibontotta a ketchupot - Először is, Cassonak igaza van, az úgy senkivel nem fair, ha kivételez veled, ha meg már kiválasztották, akkor nem kéne ezzel elrontani a poént - kezdte. Francba, ez igaz. -  Másrészt meg hallgass rám és hitesd el mindenkivel, hogy te nem neki fogsz beöltözni - közölte - Anyááád - vett elő egy szalvétát, hogy feltörölje a nadrágjára csöppent szószt.
- Miért? - értetlenkedtem - A barátom, nálam van a szent pulcsija is.
- Figyelj, nem mindenki ismeri annyira Cassot, és ha eszükbe jut, hogy a barátnője is indul és így nincs túl sok esélyük, elkedvtelenednek, ez meg úgy vicces, ha sokan öltöznek be neki - magyarázta, mire Lili is megszólalt.
- Szerintem nem kell félteni. Így is a fél suli neki fog öltözni, hogy legyen másfél perc, amíg Casso csak rájuk figyel, esetleg megjegyzi az arcukat, vagy ha helyezést elérnek, kezet foghassanak és a lányok bevethessék a hódító pillantásokat - érvelt Lili - De persze az úgy még jobb, ha mindenkit meglepsz a jelmezzel, az nagyot üt - tette hozzá.
- És Cassonak elmondjam? - gondolkodtam el.
- Neeeee - rázta meg a fejét Saci - Lepd meg, az tuti jó lesz.
- Oké - adtam meg magam - És hogy hitessem el mindenkivel, hogy nem őneki öltözök be? Írjam a homlokomra, vagy mi? - nevettem fel értetlenül.
- Hívd fel magatokra a figyelmet Cassoval a folyosó közepén, mondjuk csókoljátok meg egymást, majd menj oda valamelyik jelölthöz és beszélj vele pár szót - tanácsolta Lili.
Ebben maradtunk. :)

Mai nap - 5/5: érdekes nap volt. :)