[12.31.]
Ott állt előttem így három év után, mire beláttam, hogy konkrétan semmit nem változott. Valamikor még odáig voltam érte, a világosbarna szemébe lógó hajáért és a két szép szeméért, és akármit művelt, vagy beszólt, a szememben ő volt a világ legjobb fiúja, aztán összetörte a szívem, és megismertem Cassot, akihez képest ő minden tekintetben egy senki.
Casso olyan dolgokat mutatott meg nekem az évek alatt, az élet egy olyan részét tárta fel előttem, amiktől ő régen csak a kedvemet tudta elvenni.
Most már mindent máshogy látok.
Vagyis őt éppenséggel sehogy sem akartam látni.
- Szia, Hóvirág - biccentett egy meglepett félmosollyal az arcán, mire egyszerűen egy nőies mozdulattal rácsaptam az ajtót és idegesen Cassohoz siettem, ő meg kint maradt.
Az említett épp a konyhában ivott valamit, majd amikor meglátta a dühös arckifejezésemet, elröhögte magát.
- Látom, megjött Ákos is - állapította meg szórakozottan.
- Ezért meghalsz - sziszegtem - Honnan tudtad, hogy ő az?
- Beugrott, hogy egyszer dumáltunk arról nyolcadikban, hogy ejtett egy Levendula nevű csajt az osztályából. Nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy ő volt az - vont vállat vigyorogva - Csak eddig nem gondolkodtam rajta.
- Szemét vagy - hunyorogtam rá - Honnan ismered?
- Csapattársam volt.
- Oké, akkor máshogy kérdezem. Minden srácot ismersz az életemből??? - hitetlenkedtem, mire rávágta, hogy "lehet", én meg színpadiasan kiviharoztam volna a konyhából, ha Casso nem kapja el a karom.
- Bocs, Szöszi, ezt nem hagyhattam ki - húzott magához mosolyogva, majd szédítően megcsókolt.
- Én meg ezt - közöltem vele, majd tarkón csaptam.
- Hallod - nevetett fel hitetlenül - Mit csináltak veled Brazíliában?
- Hát, mondjuk nem voltak szemetek velem, mint most például te, úgyhogy ments ki ebből a nagyon kínos helyzetből, amit itt összehoztál nekem - böktem meg a mellkasát ellentmondást nem tűrően.
- Kérem vissza a régi Lenit - nyomott egy puszit a hajamba szórakozottan, majd kiment a konyhából.
- Most hova mész? - siettem utána.
- Beengedem, ha már eljött - vont vállat, majd ajtót nyitott.
Ákos még mindig ott állt a kapunak dőlve, majd amikor újra meglátott, szórakozottan rámnézett.
- Roli, Muskátli - köszöntött minket, mire Casso csak felröhögött, én meg dühösen megforgattam a szemeimet. Tényleg nem változott semmit.
A konyhába visszasietve éppen narancslébe fojtottam a bánatom (:D), amikor valaki a hátam mögül megszólalt.
- Kikerics, nekem is töltesz egyet? - kérdezte Ákos abban a téves tudatban, hogy ez vicces, mire lehunytam a szemem, elszámoltam magamban háromig és megfordultam.
- Csak mégegy poénos virágnév, és ez a gyönyörűen zselézett hajadban fog kikötni - emeltem fel az üdítőmet - Egy másik pohár pedig Cassoéban, aki amúgy is megérdemli - tettem hozzá - Ja, és egy konyhában vagyunk, úgyhogy bármikor hozzád vághatok egy serpenyőt. Csak szólok - szögeztem le.
Ákos felröhögött.
- Ne csináld már, csak poén - röhögött, majd látva az unott arckifejezésemet, inkább abbahagyta - Nem gondoltam, hogy itt leszel amúgy.
- Ugyanez - dünnyögtem.
- Egyébként eléggé megváltoztál - jegyezte meg.
- Kettőnk közül úgy tűnik, csak én, te ugyanolyan tapló maradtál - vágtam rá.
- Tévedéés. Igazából az előbb kérdeztem meg a srácokat, hogy hol vagy, és most direkt ide jöttem hozzád - mondta, mire értetlenül ránéztem.
- Hát, ezért a kikericses poénért kár volt ennyit fáradoznod.
- Nem azért jöttem - túrt a hajába - Csak annyi, hogy bocs - mondta ki zavaróan közel hajolva hozzám, mire eltoltam magamtól.
Oké, azt Ákosról tudni kell, hogy egy egoista paraszt, úgyhogy ez elég nagy szó tőle, de mondjuk most már mindegy.
- Miért? - húztam össze a szemöldököm - Hogy egész nyolcadikban szivattál? Hogy megaláztál, sokszor, kettesben vagy mindenki előtt, hogy kiröhögted az érzéseimet, hogy összetörtél, hogy hetekig sírtam miattad? Vagy most, hogy így évek után váratlanul betoppansz annyival, hogy "bocs" és még mindig röhögsz rajtam, azt hiszed, hogy elfelejtek mindent? Vagy mire gondolsz? - tártam szét a karom - Lehet, hogy három éve elfogadtam volna, de te is mondtad, megváltoztam, és boldog vagyok nélküled, mert végre rájöttem, hogy mekkora egy... - kerestem a szavakat, aztán idegesen kifújtam magam - Hagyjuk - dünnyögtem.
- Szerintem is - bólintott.
- Ákos, kettőnk közül csak én dönthetek úgy, hogy hagyjuk. Te nem nagyon - közöltem, majd kikerültem és bementem a nappaliba és megkerestem Saciékat.
Elegem van a fiúkból.
- Leni, kérsz csokis muffint? Én sütöttem - mosolygott rám Saci egy tálca sütit szorongatva.
- Persze - bólintottam, majd megkóstoltam - Húúú, ez nagyon finom lett - dicsértem meg őszintén.
Igen, Saci elképesztően ügyesen süt és főz, ez vitathatatlan. Büszke is vagyok rá. :)
A lányokkal éppen tökéletesen elbeszélgettünk, amikor Casso odajött hozzám és egy puszit nyomott az arcomra.
- Hagyjál - néztem rá mérgesen.
- Ne csináld már - nevetett fel feszülten.
- Minden oké? - kérdezte Enikő minket méregetve, mire Casso rávágta, hogy "aha", én meg teljesen egyszerre azt, hogy "nem", úgyhogy Saci, Lili, Enikő és Alexa jogosan néztek ránk teljesen értetlenül.
- Na jó, én kimegyek levegőzni, kiszellőztetem a fejem - sóhajtottam, majd kimentem a teraszra, nekidőltem a ház falának és szótlanul előre bámultam.
Casso természetesen utánam jött, oldalról átölelte a derekam, és belepuszilt a nyakamba.
- Ne haragudj, Szöszi - mondta halkan, majd tovább puszilgatott. Tudja, hogy ezzel kiengesztel. Francba.
- Meg fogsz halni, remélem tudod - mondtam az egyik villanyoszloppal szemezve, mire felnevetett - De tényleg - erősítettem meg - Álmodban betörök hozzád és kinyírlak.
- Csak nehogy ébren legyek.
- Ügyelni fogok rá, hidd el - vágtam rá - De azért írj, ha elalszol.
- Alap - mosolyodott el.
- Ne mosolyogj, ez most nagyon köcsögség volt. Ákos tök szemét volt velem, ezek szerint tudtad is, nem értem miért volt jó idehívni, pont szilveszterkor.
- Haverom.
- Ne próbáld meg bemagyarázni nekem, hogy nem motivált egy kicsit se abban, hogy elhívd, hogy megtudtad, hogy ő offolt ki pár éve! Meg hogy lásd a reakciómat!
- Oké, bocs, szar poén volt, tényleg - látta be megadva magát.
- Szemét vagy.
- Tudom, ne haragudj, Szöszi.
Bosszúsan ránéztem, egy picit még próbáltam nem megenyhülni, majd fújtatva elfordítottam a fejem, ezzel egyértelművé téve neki, hogy megbocsájtok, amit Casso még meg is fejelt egy idegesítően aranyos, édes, engesztelő csókkal.
Pontosan jól tudja, milyen hatással van rám.
A csókunkat a kapucsengő szakította meg, mire unottan egymásra néztünk.
- Engedjük be, vagy várjon egy kicsit büntetésből? - gondolkodtam el. Nem tudom, ki az, de nincs szíve. :)
- Szerintem várjon - húzott vissza magához Casso, majd újra megcsókolt.
- Milyen házigazda vagy te? - nevettem el magam, majd bementünk a házba, hogy ajtót nyithassunk, mivel másnak ez eszébe nem jutott volna.
Az ajtó előtt Márti állt, aki azonnal a nyakamba ugrott, én pedig kaptam egy gyors gerinctörést.
- Képzeld, Ricsi meghívott, és amikor mondta, hogy itt leszel, úgy megörültem - ölelt át szorosan - Téged meg ismerlek - mosolygott Cassora.
- Ja, te is ismerős vagy, de fogalmam sincs, honnan, bocs - túrt a hajába Casso elröhögve magát.
- Tőlem kérted el anno a Lencsi instáját - mutatott rám Márti - Már megvan?
- Jaaa - biccentett Casso egy pillanatig rám mosolyogva, majd bementünk a házba, ahol már ment az őrültek háza.
Utoljára Jennifer érkezett meg, akinek késett a gépe, viszont amikor őt is beengedtük, akkor szabadult el úgy igazán a pokol.
- Srácok! - tapsolt egy párat Jenni - Valaki tánc?
Naná, hogy megtalálták Lotti Just Dance-es DVD-jét, Jennifer meg az irigylésre méltóan pazar mozgásával nyilván ki nem hagyná. Máker.
Mindenki begyűlt a tv körüli a kanapékon, úgyhogy amíg Jenni tánc-showt tartott nekünk, mert miért is ne, én Sacival megosztva egy tál citromos nápolyit beszélgettem az élet nagy dolgairól.
- Na jó emberek, most én jövök - állt fel Ákos Jenni produkciójának a végén, mire szemforgatva Saci vállának döntöttem a fejem - Legyen mondjuuuk ez a páros - választott ki egy szimpi koreográfiát, mire félve elfordítottam a fejem - Tulipán? - nézett rám vigyorogva, mire reflexből hozzávágtam a mellettem lévő távirányítót (tényleg nem tudom, mi történt velem Brazíliában), a többiek pedig meglepetten felröhögtek, és "húú"-ztak egy sort - Tehát nem - röhögött fel Ákos zavartan, majd Mártira pillantott, akit ugye rajtam kívül ismert, mégiscsak másfél évig osztálytársunk volt (Ákos csak hetedikben félévkor jött hozzánk).
Márti elképesztően jól táncol, járt is egy jó darabig, úgyhogy beleadta a derekát és letáncoltak egy teljes kört. Egy élmény volt.
- Na jó, Leni, én nem tudom, hogy bírsz vele, de én sikítófrászt kapok ettől az Ákos gyerektől - közölte Enikő lehuppanva mellém egy melegszenyával a kezében.
- Üdv a klubban - nevettem fel - És tudod mi a legrosszabb? - kérdeztem költőien - Ő tehet róla, hogy Cassoval nem ismerkedtünk meg hamarabb, mert miatta letöröltem az Insta képeimet és a földhöz vágtam a telefonom, ami betört, ezért kellett újat venni - meséltem.
- Halál rá - "átkozta meg" Enikő. Így van.
Persze nem kívánjuk más halálát, mert azt nem szabad. De azért vannak kivételek.
Egyébként az egész táncosban Lotti, Jennifer, Alexa és Márti (nagyon jól táncolnak) szerepeltek a legtöbbet, meg azért Ákos is beerőlködte magát többször is, ugyanis ki nem bírná, ha egyszer nem róla szólna minden. Pff.
Közben egyébként szétröhögtük magunkat. :)
Amikor már meguntuk, előkerültek a hangszórók, úgyhogy Casso egyik haverja kinevezte magát DJ-nek és innentől kezdve max hangerőn hallgathattuk a mindenféle zenéket. De jó.
A fiúk tomboltak, Enikő sütizett (állítása szerint az az egy hét diéta borzasztó volt, úgyhogy most be kell pótolnia a kajálást), Lili Lacit figyelte, Saci Lottinak mutatott valami zenét, aki kábé semmit nem hallott belőle, én meg úgy döntöttem, kicsit bemenekülök a viszonylag csendes konyhába, mert már szinte széthasadt a fejem.
Felpattantam a konyhapultra, és kicsit élveztem a csendet. A nappaliból tompán beszűrődött a zaj, ahogy hallottam, a többiek valamiért kicsi a rakást (?) játszottak, amit nem tudtam mire vélni, de inkább hagytam.
- Mit csinálsz itt, Szöszi? - röhögött fel Casso hitetlenül, kizökkenve a gondolataimból.
- Semmit - vontam vállat.
- Azt látom - mosolyodott el - Na, mesélj, mi baj van - látott át rajtam egy pillanat alatt, miközben kinyitotta a hűtőt és kivett belőle egy üveget.
- Kikészülök - nyöszörögtem - Fáj a fejem.
- Nagyon?
- Eléggé - bólintottam.
- Ha akarod, keríthetek neked gyógyszert, vagy valami biztos van - ajánlotta fel.
- Rendes vagy - mosolyodtam el - De szerintem csak levegőre és csendre lenne szükségem.
- A teraszon meg hideg van - tette hozzá kitalálva a gondolataimat egy halvány mosollyal az arcán.
- Így van - bólintottam, majd némán gondolkozni kezdtem - Egyébként nem tudom - szólaltam meg újra egy kis csend után.
- Mit? - ült fel mellém a konyhapultra, miközben fél kézzel átkarolta a derekam, egy puszit nyomott a hajamba, én meg a vállára hajtottam a fejem.
- Hogy mi lenne velem nélküled - néztem rá, mire elmosolyodott és felém fordította a fejét.
- Na látod, ezt én se - hajolt közelebb hozzám, majd mosolyogva megcsókolt. Szereteeem. :)
Nem sokkal később végre összeszedtem magam, majd visszamentünk a többiekhez, akik már lázasan az órát figyelték, hogy mikor lesz éjfél, és keresték a pezsgőt.
- Nyugodjatok le, csak fél óra múlva bontjuk fel! - közölte Lotti. Hát igen, éjfél előtt szilveszterkor nem nagyon szoktak pezsgőzni.
A következő pillanatban egy szerpentin kötött ki a hajamban, amit Andrisék dobáltak, majd amint azt kiszedtem, a sütik felé tartottam, hogy egyek egy kicsit.
- Ez a kókuszos nagyon jó - lépett mellém Márti.
- Szerintem is - mosolyogtam - Saci csinálta.
- Ő a sötétszőke aranyos, ugye? - nézett körül.
- Igen - bólintottam.
- Akkor jól tudom. Amúgy - váltott témát - Mi a francot keres itt Ákos?
- Cassonak mondtam, hogy nyolcadikban ki lettem offolva, ő rájött, hogy Ákos volt, és poénból meghívta, mert amúgy ezer éve ismeri - összegeztem szemforgatva.
- És nem aggaszt?
- Inkább csak idegesít. Nem tudom, mit imádtam Ákosban régen, de most már utálom, mert egy seggfej - közöltem.
- Mondtam én már régen is. De legalább megdobtad távirányítóval - vigyorgott - Jó érzés volt, mi?
- Nagyon - nevettem fel, majd megettem egy újabb kókuszkockát. :)
Körülbelül fél óra múlva nagyjából összeterelődtük a teraszon, benntről a tévében ment a mindenféle fontos emberek szövegelése, aztán közösen elkezdtünk visszaszámolni, mert ugye ilyenkor azt kell.
Három, kettő, egy...
- Boldog Új évet!!! - ugrottam Casso nyakába pontban éjfélkor, aki csak annyit válaszolt, hogy "neked is, Szöszi", és hosszasan megcsókolt.
Ezzel a csókkal zártuk le ezt a zűrös évet, magunk mögött hagyva a konfliktusainkat, a szakítást, Zsombit, a felejtéseket, a félreértéseket és mindent, ami akkor nehézséget okozott.
Abban a pillanatban csak ő volt és én, mi, akiket senki nem választhat szét.
Miközben Cassoval újra megcsókoltuk egymást, én a hajába túrva csak magamban elmosolyodtam és megállapítottam, hogy ennél jobban el se kezdhettem volna az évet.
És remélem, így is fogom befejezni.

Mai nap - 5/5: BÚÉK!!! :)