December 31. (vasárnap)
Na, akkor most egy kis élménybeszámoló a kihagyott napokról. :)
Kezdjük azzal, hogy amikor hazaértem Cassoval, akkor kellett szembenéznem egy igen sok magyarázatot követelő Apuval, akinek "véletlenül" nem szóltam erről, csak gyorsan megemlítettem, mielőtt elindultam volna a karácsonyi bálra. Jó, Anyuval nem teljesen ezt beszéltük meg, de végülis Apa tudta, hogy hol vagyok, más kérdés, hogy nem nagyon örült neki. Végül a karácsonyra való tekintettel elengedtük a témát. :)
Szenteste napját a családdal töltöttem, mindent a hagyományoknak megfelelően, aztán szintén a hagyományoknak megfelelően elutaztunk Brazíliába, ahol a Mamiék már nagyon vártak és követelték, hogy meséljek Cassoról és majd egyszer mutassam be nekik. :)
Tegnap pedig hazaértünk, ééés... dobpergés... a szüleimtől kaptam egy macskát, mert már nagyon szerettem volna. Úristen!!! :)
Elképesztően cuki, puha a bundája, és még nem olyan nagy. Napsugár és én kókuszrudat ettünk, amikor a szüleim behozták az ajtón, úgyhogy ebből kifolyólag Kókusz lett a neve. :)
Imádom. :)
Ma pedig már szilveszter volt, szokás szerint Cassoéknál, úgyhogy felvettem valami csini ruhát (szűk fehér farmer, vajszínű szép felső, fehér magassarkú), kiválasztottam hozzá a tőle kapott medált és egy szép fülbevalót, besütöttem a hajam, egy pici sminket varázsoltam magamra, Anya a lelkemre kötötte, hogy ne igyak, csak egy koccintás, és hogy azért viszonylag időben érjek haza, majd idő előtt átmentem Cassohoz.
- Szia - ugrottam a nyakába (már amennyire a cipőm engedte) - Hiányoztál - suttogtam szorosan magamhoz ölelve.
- Te is, Szöszi - tolt el magától egy kicsit, majd hosszasan megcsókolt.
Hát igen, ilyen az, amikor egy hétig nem találkozunk. Majdnem beleőrültem. Legközelebb magamhoz láncolom és jön velem mindenhova. :)
A vendégek érkezéséig még volt fél óra, úgyhogy addig segítettem Lottinak előszedni a kajákat, amíg Casso és Ricsi elvoltak.
Napsugár és Pityu az egyetemi haverokkal töltötték a szilvesztert, Casso szülei leléptek, Heni pedig a barátjával volt valami koncerten, úgyhogy összvissz eddig négyen voltunk.
- Hány ember lesz itt nagyjából? - kérdeztem Lottitól a kajára utalva, hogy mennyit készítsek elő.
- Hát, most a bátyámék kevesebb embert hívtak, mint eddig, a te osztályodból Andris, Laci, Kolos, Samu, Enikő, Lili, Saci, meg Enikő barátja jön, aztán még pluszban Alexa, Jennifer, Márti... - sorolta Lotti. Hogy mi? - A többieket nem hinném, hogy ismered.
- Márti is itt lesz? - értetlenkedtem közbevágva.
- Valahogy így hívták. A fiúk elméletileg összehaverkodtak vele, Andris meg kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy jöjjön, úgyhogy Ricsi meghívta - vont vállat. Akkor mégegyszer. Hogy MI???
Te jó ég.
Mindegy, lényeg, hogy körülbelül huszonöten leszünk, aminek a nagy része fiú, úgyhogy nagy kupira számíthatunk. Szuper.
Szép lassan megérkeztek a vendégek, és letámadták a félve kipakolt kajákat és italokat. Jaj.
- Sziaaaa - ölelt át Saci, akivel szintén régen találkoztam. Ő is hiányzott. :)
Egy fél óra alatt körülbelül mindenki megjött, csak három embert kellett még megvárni.
Casso egy pár haverjával röhögött, Ricsiék letámadták a videójátékokat, Enikő Bencével együtt a konyhában evett (Enikő belevágott valami káposztaleveses diétába a téli szünetben, aztán tegnap írt, hogy felmondott :D), Saci Alexával és Lilivel nézett valamit a telefonján, én pedig felkaptam a fejem a csengetésre, úgyhogy az ajtóhoz siettem, hogy beengedjem.
Aztán amikor kinyitottam az ajtót, konkrétan leesett az állam. Mit keres ez itt?
*******************************************
Okés, most nagyon gonosz leszek. 😌😈
Folytatás következik! 😊