[12.21.]
- Márti, te vagy az? - kérdeztem felvéve a telefonom - Bocsi, hogy kinyomtalak.
- Semmi baj. Pfú, de jó, hogy nem változott a számod, most akkor nem tudnék szólni - kezdte izgatottan.
- Miről van szó? - vontam fel a szemöldököm érdeklődve. Már rég nem beszéltünk, szokatlan volt hallani a hangját.
- Na jó, készülj fel, ma tudtam meg, és kötelességemnek éreztelek felhívni - mondta, majd egy kis hatásszünet után újra megszólalt - Hazaköltözünk!!! - mesélte jókedvűen, mire hitetlenül felnevettem.
- Ide, Budapestre? - kérdeztem meglepetten elmosolyodva.
- Aha. És félévtől a ti sulitokba fogok járni - folytatta - Úristen, amikor megtudtam, fél órán keresztül visítoztan, a szüleim meg be akartak iratni pszichológushoz, remélem, ez normális.
- Hát... - nevettem fel - Ennek örülök. Valamikor tudunk találkozni?
- Persze. Ma délután?
Egy kicsit meglepett a kérdés, nem számítottam rá, hogy félév előtt ennyivel már itt lennének, de azért tök jó. :)
- Nekem okés - egyeztem bele - Mikor jöttetek?
- Tegnap költöztünk be az új házba, nagyon menő. Akkor ma háromkor a sulitok előtt?
- Oké, az pont az utolsó óránk után lesz - bólintottam.
- Tudom, a suli honlapján fent van az órarend. Mindennel képben vagyok - jelentette be büszkén.
- Felkészült vagy - nevettem fel.
Hát, így történt, hogy a régi barátnőmmel újra felvettem a kapcsolatot, de még messze volt a vége.
- Na? - érdeklődött Saci mosolyogva, amikor letettem a telefont.
- Meséltem már, amikor nyolcadik utáni nyáron Casso elkérte az instámat egy barátnőmtől, ugye? - kérdeztem.
- Persze, amelyik kiköltözött Amerikába - bólogatott lelkesen.
- Na, ő most hazaköltözik, és ide fog járni - meséltem.
- Ú, ez tök jó - vigyorgott - Ugye? - nézett rám.
- Aha, de kicsit fura lesz - vallottam be - Két éve nem találkoztunk és szinte nem is kommunikáltunk egymással, úgyhogy tuti nem leszünk megint legjobb barátnők, főleg, hogy az te vagy és mindig is te leszel - mosolyogtam Sacira, aki csak szó nélkül a nyakamba ugrott. Ő már csak ilyen nyakba ugrós. :)
Mártival körülbelül fél évig voltunk legjobb barátnők, Sacival meg három éve, és vele ez sokkal jobban érződik, mint anno Mártival, eszem ágában sincs "lecserélni". Persze, jóban leszünk Mártival továbbra is, de nem ugyanúgy. Ez azért így helyes.
Tesi előtti szünetben végre nem kellett átöltöznünk, ugyanis a holnapi karácsonyi bálra gyakoroltunk táncolni a tesiteremben.
- Akkor a párokat kérném - csitított el minket az ofő egy pár taps után, mire nagyjából elhalkultunk.
Hát, a párokkal volt egy kis probléma, ugyanis az osztályba járó fiúk fele nem is gondolkodott a témán, úgyhogy Madaras rájuk parancsolt, hogy azonnal kérjenek fel valakit.
Nos. Az oké volt, hogy Ricsi Sacival akart lenni, Andris Bettivel, Laci Lilivel (:D), Casso meg velem (:DDD), de itt konkrétan lezárult a biztos párok listája.
Samu és Kolos összekaptak Paulán, Niki az utóbbi fiú karját rángatta, Ágoston Enikőnél próbálkozott, de ő meg lepattintotta, Mira közölte, hogy őt már felkérte táncolni egy végzős srác, Marci azt se tudta, mi történik, Krisztinek Domi maradt, de nem akart vele lenni, mert alacsonyabb, Marcsi csak úgy volt, Lina meg Disney dalokat énekelt (?), úgyhogy szokás szerint elszabadult a pokol, ezért Madaras bekeményített és ő rakta össze a párokat magasság alapján.
Így lett egy táncpár Kolos Nikivel, Samu Krisztivel, Ágoston Mirával, Domi Paulával, Marci Linával, Marcsi meg Enikővel (?), aminek kábé senki nem örült, de az ofő kellőképpen ideges volt ahhoz, hogy inkább ne reklamáljanak, mert fennállt a lehetősége annak, hogy a végén a bálról is kitiltja őket. A legendák szerint történt már ilyen.
- Oké, ha rálépek a lábadra, akkor tudd, hogy nem direkt volt, csak nem tudok táncolni - mentegetőztem, mire Casso elmosolyodott.
- Tudsz te - biztatott, miközben átfogta a derekam és közelebb húzott magához, mivel Madaras már elindította a zenét, ami elméletileg holnap is lesz.
- Azt csak hiszed - ráztam meg a fejem.
- Mondtam már, hogy azóta a klubos dolog óta nem hagyom magam átverni - húzta egy halvány mosolyra a száját.
- Az más volt.
- Dehogy volt az - mondta derűsen, majd gyorsan a tanárnő felé pillantott, aki éppen Marcit oktatta, Casso meg az egyik kezét lejjebb csúsztatta a derekamról, és megfogta a fenekem, miközben egy puszit nyomott a nyakamba. Ahhhw.
- Megőrjítesz - mosolyogtam a szemeibe nézve.
- Tudom - bólintott szórakozottan.
- És holnap este csak a tied leszek - tettem hozzá, miközben pipiskedve megcsókoltam.
- Ezt is tudom - biccentett egy félmosollyal az arcán - És amúgy lehet az a csipkés bugyi rajtad. Az tesztett a múltkor - vigyorgott, mire elpirultam - De nyilván csak azzal a nyuszis papuccsal, az azért úgy az igazi.
- Nem fogom kihagyni, ígérem - nevettem fel égővörös fejjel.
- De persze majd szex közben vedd le, mert lehet, hogy néha zavarni fog - szivatott tovább, élvezve, hogy az arcom lassan szétrobban a vörösségtől.
- Fejezd már be, az egy nagyon kényelmes papucs - bizonygattam.
- Tudom én, ezért mondtam, hogy vedd fel.
- Csak szex közben vegyem le - fejeztem be.
- Jaja - bólintott - Mondjuk eddig nem volt vele gond, csak gondoltam, szólok, hogy ezután se legyen. Fura lenne, ha két nyúl figyelne, miközben... - fantáziált tovább visszafojtva a röhögést, mire inkább félbeszakítottam.
- Jól van, most már állj le - nevettem.
- Oké, oké - adta meg magát - A végén még felforrsz itt nekem - utalt a teljesen elpirult arcomra. Jó, hogy észreveszi.
- Olyasmi - dünnyögtem.
- Na, ne vegyél komolyan. Csak imádom, amikor elpirulsz - mosolyodott el.
- Borzasztó vagy - csóváltam a fejem, majd folytattuk a táncolást. De azért szeretem. :)
Duplaóra végén nagyjából mindenki megtanult egy pár alaplépést, hogy ne égjünk le holnap (annyira), úgyhogy amikor kicsöngettek, mindenki indulhatott haza, legalábbis akinek nem volt programja.
Éppen a szekrényemben pakolásztam, amikor a mellettem várakozó barátom (az ujjaival valami zene ritmusát dobolta az egyik szekrényen, nem unatkozik, ááá :D) megszólalt.
- Azt a tollat már vagy hetedszerre ejted el - jegyezte meg, majd felvette nekem, mivel az én kezem tele volt tankönyvekkel - Mi van veled? - nézett rám szórakozottan, miután véletlen leszakítottam a bioszfüzetem borítóját (Hajdú meg fog ölni).
- Semmi, csak sietek - fújtattam rápillantva az órámra. Pontosan három óra volt, Márti pedig mindig időben érkezik. Hjaj.
- Kezdek aggódni miattad - mondta arra utalva, hogy amúgy mindig elképesztően lassan (és precízen) pakolok. Megértem. :)
- Nem kell - nevettem fel - Csak háromkor találkozok egy régi barátnőmmel a suli előtt, és szerintem már itt van, mert mindenhova tök pontosan érkezik.
- Nem fog belehalni, ha vár egy kicsit - vont vállat - Miatta kinyírtad a füzeted és lehet, hogy a tolladat is. Jön neked eggyel.
- Igaz. Az adósom - bólintottam nevetve, miközben becsuktam a szekrényem ajtaját - Jössz? - biccentettem a kijárat felé.
- Nem, a múltkor ellógtam a gitárt, úgyhogy Hajnal most akar nekem tartani egyet - húzta el a száját.
- Hát, így járnak a lógósok - tártam szét a akarom vigyorogva - Örülj neki, hogy nem kaptál semmit.
- Azért legalább nem kell egy óráig itt maradni - vonta meg a vállát - Holnap találkozunk - húzott magához, majd gyorsan megcsókolt, mivel Hajnal már a folyosó másik végén várta.
Miután elköszöntünk, kimentem a suli elé, ahol a fiúk társasága bővült egy újabb lánytaggal.
- Lencsiiiii! - ugrott a nyakamba Márti odarohanva hozzám a fiúktól, ami egy kicsit váratlanul érintett, de azért visszaöleltem.
- Szia - mosolyogtam rá - Látom, elvoltál a fiúkkal - néztem Ricsiékre, akik intettek egyet.
- Ja, tök jófejek - bólintott - Osztálytársaid, nem?
- De - biccentettem - Ezt tőlük tudod?
- Aha, de azt mondták, hogy velük szokott lenni még egy srác, nem tudtam megjegyezni a nevét, de elméletileg tök jófej.
- Casso - mondtam mosolyogva - Majd megismered.
- Okés. Mikor? - kérdezte.
- Hát, ha a mi sulinkba fogsz járni, akkor valószínűleg azonnal - feleltem egyszerűen - Mondjuk ha jobban belegondolunk, akkor igazából már ismered - tettem hozzá elmosolyodva.
- Mi? - értetlenkedett.
- Majd elmondom - legyintettem.
Miután elköszöntünk a többiektől, felszálltunk egy buszra és az Allee felé vettük az irányt, ahol azonnal letámadtunk egy pizzázót.
- És akkor osztálytársak leszünk? - kérdeztem a sorban állva.
- Sajna nem. Évet ismétlek, a tizedik a-ba fogok járni - mondta.
Na, és kik járnak még oda? Hát persze, hogy Casso húga (Lotti) és Saci nevelőapjának a lánya (Alexa). Ki más? :)
Miután leültünk egy szimpi asztalhoz, Márti témát váltott.
- Oké, már eleget beszéltünk rólam, úgyhogy most te jössz, tök kíváncsi vagyok, hogy mi történt veled - harapott bele a pizzájába - Mesélj.
- Hát, nem tudom, hogyan kezdjem, elég sok minden történt - nevettem fel zavartan. Soha nem tudtam magamról mesélni.
- Akkor mesélj arról a srácról. Akit mondtál.
- Miért pont róla? - értetlenkedtem. Hiszen még nem is látta.
- Elsős korod óta ismerlek, láttam az arcod, amikor róla volt szó - mosolyodott el sejtelmesen.
- Hát, jó - nevettem el magam - Emlékszel, amikor nyolcadikban a WestEndben egy srác elkérte tőled az instámat? - kezdtem visszafojtva a mosolyomat.
- Nem mondod, hogy ő az - pislogott meglepetten.
- De - bólintottam vigyorogva - És járunk.
- Úristen, mióta? - érdeklődött csillogó szemekkel.
- Összesen hét hónapja - meséltem.
- Hogyhogy összesen? - értetlenkedett.
- Bonyolult. És hosszú - tettem hozzá.
- Van időnk - vont vállat - Mindent tudni akarok rólatok. Megismerkedéstől kezdve - jelentette ki lelkesen csillogó szemekkel, mire elkezdtem mesélni.
Kezdve attól, hogy első látásra beleszerettem a gólyatáborban, hogy eleinte csak barát voltam neki, ahogy elkezdtem korrepetálni rajzból, ahogy megszületett a "Casso" becenév, amikor nála aludtam, mikor megfestette velem a saját ajándékomat, amikor majdnem megcsókolt a karácsonyi bálon (két éve már, te jó ég!), amikor tényleg megcsókolt szilveszterkor, amikor kikosaraztam, amikor majdnem összejött Bettivel (újra), amikor elkezdtünk közeledni egymás felé februárban, a szülinapi nyaralása, amikor randiztunk (Márti követelte, hogy majd mutassak képet a húgomról), ahogy túllépett rajtam, Jennifer, Zsombi, aztán amikor második félévben megint közeledni kezdtünk egymáshoz, amikor először összejöttünk, újabb szülinapi nyaralás, amikor Zsombi zaklatott, amikor megzsarolt, amikor szakítottam Cassoval, Niki, Bogi, Anett, a tábor, és amikor újra összejöttünk a liftben, egészen addig, amíg tegnap kibékültünk.
Három évet elmeséltem tíz perc alatt, és a vártnál jobban megmosolyogtatott.
- Tudtam, hogy az eseted lesz, tudtam én - bizonygatta mosolyogva, miután befejeztem - De mikor lesz nekem ilyen tökéletes pasim? - sóhajtott - Vagy úgy simán pasim? - töprengett tovább. Hát igen, Cassoból csak egy van. És én imádom. :)

Mai nap - 5/5: jó volt újra találkozni. :)