December 21. (csütörtök)
Az elmúlt napokban felháborítóan keveset aludtam, tegnap viszont már végre nyugodtan feküdtem le aludni, úgyhogy jól ki is pihentem magam.
Annyira, hogy fél nyolckor keltem, és akkor se magamtól, hanem Casso ébresztett fel. Te jó ég.
- Hát te? - kérdeztem félálomban, mire Casso elmosolyodott és leült az ágyam szélére.
- Nem húztad be a függönyöd, szóóóval láttam, hogy alszol - söpört ki egy tincset az arcomból - Adtam még tíz percet, de ismerve a készülődési tempódat, inkább jöttelek felkelteni - röhögött ki.
- Ezért meghalsz - motyogtam, miközben az ölébe tettem a fejem és úgy pihentem tovább - Amúgy is, miattad nem aludtam szombat óta egyszer sem öt óránál többet, szóval szégyelld magad - tettem hozzá ásítva.
- Oké - nevetett fel, majd egy gyors csókot nyomott a számra, mire elégedetten elmosolyodtam és kész voltam visszaaludni - Szöszi, cukin alszol, de most már hagyd abba - nézett rám halványan mosolyogva, mire fáradtan felnyögtem.
- Nem is alszom - vágtam rá félálomban.
- Dehogynem - biccentett szórakozottan.
- Figyelj Casso, ha egyszer eljutunk odáig, hogy összeköltözünk, és minden nap veled ébredek, akkor az ne legyen ilyen kegyetlen, jó? - dörzsöltem meg a szemeimet. Mondjuk egyszer Gazdálkodj okosan!-ban már majdnem összeköltöztünk, de ez részletkérdés.
Félálomban vagyok a legőszintébb. :)
- Oké - ígérte meg röhögve.
- Akkor ezt megbeszéltük, jó éjszakát - feküdtem vissza a párnámra.
- Leni, fél nyolc múlt.
- Mi?? - ültem fel hirtelen, miközben az összes álom kirepült a szememből.
- Ja, és te még mindig ebben a pizsiben vagy - mutatott rám.
- Úristen! - pattantam fel hirtelen, majd gyorsan kinyitottam a ruhás szekrényem.
- Lent megvárlak - nyomott egy puszit a hajamba, majd kiment a szobámból.
Ezután mint egy őrült, kapkodni kezdtem, így tíz perc alatt kész lettem mindennel. Tuti megdöntöttem valami rekordot.
- Hallod, ezt mostantól bevezetjük - pillantott Casso az órájára derűsen.
- Nagyon vicces - dünnyögtem, majd felkaptam a kabátom, Cassoval együtt kimentem az ajtón, és körülbelül két percig szerencsétlenkedtem a kulcsommal, amivel be akartam zárni a házat, ugyanis senki nem volt aznap itthon (Anyu) vagy ébren (Apu, Csepi).
Így becsengetés előtt fél perccel estünk be a terembe. Győzeleeeem! :)
Egyik szünetben éppen a büféből jöttem vissza (láttam, ahogy két lány a festményemre szavazott, jupiii), amikor megrezdült a telefonom. Valaki hívott.
Ismeretlen szám volt, ráadásul külföldi, úgyhogy kinyomtam. Még egy párszor próbált hívni, de nem hagytam, úgyhogy üzenetet hagyott.
Ismeretlen szám: Lencsi, kérlek hívj vissza! ❤️ megváltozott a számom, bocsi, hogy nem szóltam :(
Miután elolvastam az üzenetet, összeráncolt szemöldökkel meredtem a telefonomra.
Egy ember volt, aki így hívott. Na, de mit akarhat?
******************************************
Mostanában nagyon élem ezeket a kettéosztásokat. 😌😂
Folytatás következik!