December 20. (szerda)
Egy átforgolódott éjszaka után teljesen abban a hitben voltam, hogy ennyi, mindennek, ami eddig szép volt, vége. Kételtem, hogy ezután mehet minden úgy, mint régen, ennek a tudata pedig majd' széttépett belülről. Mégis hogyan tudnék ugyanúgy nézni rá úgy, hogy ilyeneket tudtam meg róla?
Szóval ezekkel a gondolatokkal léptem ki a szokottnál korábban a házból, és meglepetten vettem észre, hogy Casso ott áll. Nem számítottam rá a tegnapi után, és bár nem szakítottam vele, mégis meglepetésként ért, hogy ma reggel is a kapunknak dőlve ácsorgott.
- Szia - köszöntem halkan.
Casso ma még a szokottnál is jobban nézett ki, bár lehet, hogy ezt csak a szürke reggel miatt láttam így, ugyanis a kinézetén kívül semmi mást nem tudtam értékelni aznap.
Elég kínos helyzet volt, üdvözlésképpen csak halkan köszönt egyet és gondolom arra várt, hogy mondjam, hogyan tovább. És feszült volt. Nagyon. De miért várja, hogy mondjam el a döntésemet, hogy mondjak bármit, ami miatt forgolódtam egész éjszaka, ha az minden próbálkozásom ellenére még meg sem született?
Éppen elmentem volna mellette, hogy gyáva módon későbbre halasszam a beszélgetésünket, amikor Casso elkapta a karom és visszahúzott.
Szótlanul visszafordultam hozzá, mire Casso engedett a szorításán, és a szemembe nézve megszólalt.
- Figyelj, Leni, nem mondtam el, mert nem vagyok rá büszke, tudtam, hogy ki fogsz akadni és nem akartam, hogy így nézz rám - kezdte mindenféle bevezetés nélkül, én meg automatikusan elkaptam a tekintetem róla - És nem tudom, hogy pontosan mit hallottál rólam, de már nem vagyok ilyen, mert megváltoztam, esküszöm - folytatta, miközben lehajtott fejjel hallgattam, ő pedig megpróbálta elkapni a tekintetemet - Nem kell egyet értened, mert úgy se fogsz, még csak megértened sem kell, ítélkezhetsz felettem, de volt rá okom akkor, amit gondolom, nem tudsz, magam alatt voltam, kiborultam, annyira, amennyire még nem láttál soha, és remélhetőleg nem is fogsz, mert hidd el nekem, hogy nem akarsz úgy megismerni - mondta őszintén, mire a számat harapdálva vártam, hogy folytassa - Ráfüggtem pár dologra, amire nem kellett volna, de aztán le tudtam szokni róla, sok mindent elbasztam akkor, vagy úgy életem során, most, jelenleg is ez épp azért van, mert veled épphogy nem akartam semmit elbaszni. Nem akartam, hogy csalódj bennem, Leni, esküszöm, hogy csak ezért nem mondtam semmit, azt se tudtam, hogy mondjam neked anélkül, hogy csak egy kicsivel közelebb vigyelek ahhoz, hogy kiábrándulj.
Casso csak megfogta a kezemet és közelebb húzott magához, mire akaratlanul is valami kellemes melegség járt végig. Kétségtelen, ilyen, ha az ember szerelmes. Vagy legalábbis nálam ilyen.
Erőt véve magamon, homályos tekintettel a szemébe néztem, majd újból lehajtottam a fejem. Képtelen voltam sokáig állni a tekintetét, de Casso erre kényszerítve még közelebb húzott magához és az államhoz nyúlt.
- Egyszer már elveszítettelek, most nem akarlak megint - fogta meg gyengéden az arcom, miközben letörölt róla egy kósza könnycseppet - Főleg nem egy ilyen miatt... - tette hozzá halkan - ...mert szeretlek. Tényleg - nézett mélyen a szemembe, mire halványan elmosolyodva lesütöttem a szemem - Nem akartalak megbántani, soha nem akarnálak. Sajnálom, Szöszi.
Talán a sors iróniája, hogy akkor kaptam tőle az egyik legromantikusabb szerelmi vallomást, amikor szakítani akartam vele. Vagy csak ez bizonyítja azt, hogy tényleg így gondolja. Nekem mindkettő megfelel. :)
- Ez túl aranyos volt ahhoz, hogy bárki is szakítson veled ezután - mondtam egy rövid hatásszünet után visszafojtva a mosolyomat.
- Tudom - biccentett elmosolyodva.
Casso elengedett, várva, hogy mondjak valamit, amit nemsokára meg is tettem.
- Borzasztó vagy - néztem rá, miközben az egyik kezemmel megböktem a mellkasát - Meg az is, amiket csináltál. Nagyon kiakadtam, amikor megtudtam, főleg, hogy ezt mind aznap délután kellett, amikor... tudod - pirultam el egy pillanat alatt - De nem akadok ki így, ha tőled tudom meg, nem az idióta exemtől, nem a barátnőimtől, vagy bárhonnan máshonnan. És hülye vagy. Majdnem kicsapattad magad a sulidból - csóváltam a fejem - Ezenkívül pedig a szervezeteddel is mit műveltél? Jézusom - fogtam a fejem - És mindezt pont akkor, amikor a felvételivel kellett volna foglalkoznod. Nem bírom idegekkel - fakadtam ki őszintén.
- Ja, elbasztam a felvételit. Tudok róla - biccentett - És az ünnepeket se a családommal töltöttem, és kábé az összes pénzem elment cigire és piára. Ott voltam - bólintott. Jó, tényleg nem tudok neki újdonságot mondani ebben a témában, ez tény.
Majdnem visszakérdeztem, hogy micsoda, hol volt karácsonykor, de aztán lenyugtattam magam és zavartan felnevettem.
- Bocsi, nem akartam ennyire a fejedhez vágni - láttam be - Na jó, nem akarjuk ezeket valahol máshol megbeszélni? - dobtam fel az ötletet.
Igen, Cassonak kínos lehetett, de akkor nem nagyon érdekelt. Ezt mindenképpen meg kellett beszélnünk, és ehhez válaszolnia kellett egy pár dologra, meg alapból is ez után ez a minimum, nem?
Beültünk így suli előtt reggelizni a mekibe, majd rátértem a témára.
- Szóval, nem tudom, mit értettél az alatt, hogy volt okod, meg hogy kiborultál, de akármi is, sajnálom - vallottam be.
Casso beletúrt a hajába, majd zavartan felsóhajtott és nagy nehezen belekezdett.
- Nem volt biztos pont, vagy hely az életemben, ami ilyen hatással van rám - kezdett bele őszintén, magától, és picit feszengve érezhette magát, de igyekezte nem annyira kimutatni - Szakítottam a barátnőmmel, mert beleesett egy haveromba, megcsalt vele, aztán össze is jöttek, nekem meg túl fontos lány volt akkor, felrúgta az egész életem, eleinte jó értelemben, aztán ez lett. Túl sok mindent otthagytam miatta, a régi életemet beleértve, vagy amiket szerettem csinálni, amilyen régen voltam, a környezetemet, a csapatomat, szinte az összes dolgot, ami akkor az életem értelme volt, őt is beleértve - mondta, én pedig szó nélkül hallgattam, miközben olyan oldalát ismertem meg, amiről eddig semmit nem tudtam - Tizenöt se voltam, szar volt, mindent megutáltatott velem, amit szerettem azelőtt, az egész életemet, hónapokig magam alatt voltam miatta. Ez akkor volt, nem érdekel már, se Liza, se semmi, mindent lezártam anno, legalábbis próbáltam, viszont erre akkor még rájött, hogy utáltam otthon lenni, nem megyek bele, de a szüleim, meg utána lassan az egész családom, nonstop balhéztak, érezni lehetett a levegőn is, aztán apám lelépett, anyámmal annyiszor összevesztem, hogy jobb is, ha nem állok neki megszámolni, ezekbe meg így összesen beleőrültem. Oké, ittam, sokat, cigiztem, buliztam, csajoztam, füveztem, lázadtam minden ellen, alig voltam otthon, suliban se nagyon, sokat balhéztam, nagyon sok mindenkivel olyan voltam, ahogy nem érdemelte meg, szar korszakom volt, minden tekintetből, erkölcsileg is, képzelj el, mindent, amit csak tudsz. Nem tudok mit mondani még.
- Hogy jöttél ki ebből? - érdeklődtem, már nem mint kifaggatóan, hanem a vártnál jobban elérzékenyített belül a sztori, ilyen hatással volt rám, és mindent tudni akartam, ha már ezek tudata nélkül ítéltem meg eddig.
Őszintén szólva bűntudatom is volt miatta.
- A felvételi, meg hogy kishíján kicsaptak volt a tetőpont, akkor maradhattam, ha javulok - válaszolta - Kibékültek a szüleim, összeszedtem magam, a szóbelivel helyrehoztam, hogy felvegyenek ide, a majdnem válásra fogtuk, hogy elbasztam az írásbelit, aztán összejöttem Bettivel, akivel meg jártam jópár hónapot. Nyárra nagyjából kiegyensúlyozódott az életem. Kábé ennyi.
- Sajnálom, tényleg - mondtam őszintén - És hogy úgy ítélkeztem, hogy...
- Mindegy - zárta le a témát a hajába túrva, ami egész eddig takarta a jobb szemöldökét.
Amint szemügyre vettem, azt láttam, hogy teljesen véraláfutásos az egész, valamint az ökle is tiszta seb, amivel beletúrt a hajába.
- Jézusom, mit csináltál? - tátottam el a szám aggódva.
- Mire gondolsz? - ivott bele az ásványvizébe, és már majdnem megállapítottam, hogy neki még ez is elképesztően szívdöglesztően jól áll, de aztán visszatértem a fontosabb gondolatomhoz, mégpedig hogy a barátom tiszta seb. Te jó ég.
- Sebes vagy, és tegnap még nem voltál - fürkésztem - Mit műveltél? - túrtam a hajamba, miközben éreztem, hogy ennek bizony tuti köze van ahhoz, hogy szakítani akartam vele.
- Semmit - felelte egy apró mosoly kíséretében.
- Casso, komolyan kérdeztem - néztem rá - Verekedtél, vagy mit csináltál?
Casso erre csak halványan elmosolyodott, majd válaszolt.
- Csak meglátogattam a régi sportcsarnokomat. Régen jártam már ott - felelte egy bujkáló mosollyal az arcán.
Először nem értettem, aztán hirtelen leesett és elképedve meredtem rá.
- Te jó Isten, megverted Zsombit? - hüledeztem.
- Ja, jól esett, megérdemelte a kis faszfej - bólintott vigyorogva, mire továbbra is ámulva néztem rá, de belül azért rendesen mosolyogtam. Hölgyeim és uraim, ő az én fiúm. :) Bár fogalmam sincs, honnan tudta, hogy ő áll a dolog mögött, de akkor is. Hű. - Amúgy mondd már el, hogy mit adott be neked rólam, csak mert tegnap nem nagyon akart beavatni - nézett rám Casso.
- Hátőőő. Rosszakat mondott - feleltem, mire kérdőn pillantott rám, én pedig megadva magam pontosan felidéztem neki a szombati beszélgetésemet Zsombival.
- Mi a szar - röhögte el magát - Van fantáziája a gyereknek - biccentett - És utálom, hogy kábé mindig miatta veszünk össze - tette hozzá, én pedig egyet értve lesütöttem a szemem.
Most akkor kiderül, hogy mennyit hazudott nekem Zsombi, hogy tönkretegye a kapcsolatomat. Megint. És majdnem sikerült is. Megint. :(
- Abban az időszakban nem volt barátnőm - kezdte. Tehát akkor nem tudta "kéthetente cserélgetni" , meg megcsalni őket, mert nem is léteztek. Eddig okés. - Sok mindenkivel kavartam, meg... oké, maradjunk annyiban, hogy kavartam, nem mondom, de akkor épp utáltam az összes kapcsolatot, szóval nem volt barátnőm. Nem indokolatlanul vertem meg Zsombit, volt annál jobb dolgom is - folytatta. Jó, ez is jogos. - És a csapattársaival sem voltam jóban, a húgaikkal meg főképp, nem is ismertem kábé egyet se - vont vállat - Amit meg rólad mondott, komolyan elhitted?
- Beparáztam - vallottam be, mire kérdőn felvonta a szemöldökét - Gondolj csak bele az én szemszögemből. Egy teljesen átlagos lány vagyok átlagos adottságokkal, és átlagos külsővel, aki első látásra beleszeretett az iskola egyik legmenőbb fiújába, akinek most is növelem az egóját, Isten meghallgatta, összejöttek, ezért minden más lány gyűlölködik iránta, és minden percben attól retteg, hogy a srác megunja és szakít vele - vázoltam fel egyszerűen.
Casso letette a poharát, majd szórakozottan hátradőlt a széken.
- Ehhez képest tegnap az "átlagos" lány akart szakítani a sráccal, akinek amúgy a lány egy kicsit se átlagos - folytatta egy féloldalas mosollyal az arcán.
- De a lány azért akart szakítani a sráccal, mert az olyan dolgokat tett régen, amiket a lány nagyon ellenez, megijedt, hogy félreismerte, és hogy össze fogja törni a szívét - vágtam rá arra számítva, hogy ennek valószínűleg soha nem lesz vége. :)
- Szöszi - mosolyodott el Casso - Hogyan bizonyítsak még, hogy bízz bennem? Oké, tudom, hogy ezzel a sztorival most nem feltétlen erősítettem rá, de bízhatsz bennem, esküszöm. Mikor fogod ezt elhinni nekem? - nézett rám őszintén.
Erre csak lesütöttem a szemem.
- Hát... - gondolkodtam - Foglald le azt a hotelszobát péntekre egy kényelmes franciaággyal, gyönyörű függönyökkel, szép fürdőszobával és majd tárgyalunk - mosolyodtam el.
- Már rég megvan.
De imádom. :)
Amíg szépen elbeszélgettünk, elfelejtettük nézni az órát, ami miatt már rég ment az első óra, amikor észbe kaptunk.
- Szöszi, fél kilenc lesz - mondta Casso a telefonján lévő órájára pillantva.
- Mi? - eszméltem fel.
- Lekésed az első órát.
- Te is - nevettem fel, mire megvonta a vállát - Mondjuk rajz lesz, úgyhogy ha mázlink van, Lau nem vesz észre - gondolkodtam - Múltkor az se tűnt fel neki, hogy Andris óra közben érkezett meg és lepacsizott mindenkivel. Neked, a rosszfiúnak meg nyilván meg se kottyan egy késés - cukkoltam, mire unottan rámnézett. Jó, talán annyira mégsem volt vicces. :)
(De, az volt. :D)
Ezután mindketten feltápászkodtunk, majd elindultunk a suliba, ahová pont kicsengetéskor értünk be.
- Nem írta be a hiányzókat, megúsztátok - mondta Marcsi mosolyogva, amikor elhaladt a padom mellett.
- Akkor jó - könnyebbültem meg.
Huh. :)
Szünetben mindent elmondtam Saciéknak, akik előre számíthatóan oda-vissza voltak a ma reggel történtekről.
- És Casso komolyan megverte Zsombit? - csodálkozott Lili.
- Aha - vigyorogtam - Annyira imádom! - áradoztam a tekintetemmel őt követve a folyosón.
- Gondolom - bólintott Enikő - Mondjuk, ironikus, hogy elvileg megváltozott, aztán... na mindegy - hagyta rám a témát.
- Miattam csinálta, mert szét akart szedni minket.
- Oké, egyébként támogatom, hogy megverte, nem az, de tegnap még baj volt, hogy verekedett, nem?
- Akkor azt hittem, hogy ok nélkül volt, mert Zsombi azt mondta - magyaráztam - De ha úgy nézzük, engem védett meg, amitől most van egy pár sebe, amiket majd szigorúan leápolok délután, de akkor is, aaahw - legyezgettem magam, mire a lányok mosolyogva nyugtázták, hogy oké, van ami nem változik, még mindig őrülten szerelmes vagyok. :)
Órák után Casso átjött hozzám, én meg azonnal letámadtam.
- Oké, ülj le oda - mutattam a kanapénkra, mire Casso értetlenül rám nézett, aztán megadta magát és szófogadóan lehuppant a puha díványra - Maradj itt.
Gyorsan kiszaladtam a konyhába, aztán a hideg borogatásommal együtt fél perc múlva vissza is érkeztem, és vele szemben az ölébe ülve óvatosan ráraktam azt a szemöldökénél lévő véraláfutásra.
- Szöszi, átmentél elsősegélybe? - nézett rám halványan mosolyogva.
- A véraláfutás nagyon csúnya, le kell borogatni - magyaráztam bölcsen. Oké, annyira nem csúnya, sőt, Casson kifejezetten szexin áll, de ezt soha nem fogom kimondani hangosan. :) - Egyébként az elsősegély szolgáltatásból csak a szájon át lélegeztetés megy - vigyorogtam.
- Nekem az pont elég - vont vállat szórakozottan, majd a csípőmnél fogva magához rántott és hosszasan megcsókolt.
Na jó, nekem is. :)

Mai nap - 5/5*: kibékültünk. :)