December 19. (kedd)
Tegnap este még annál is rosszabbul aludtam, mint az előző napokon. Fájt, hogy így félreismertem Cassot, a gondolat se merült fel bennem, hogy képes lehet ilyenekre valaha is, ha egyszer képes volt, mindig képes lesz, soha nem feltételeztem volna róla ilyeneket, ez pedig méginkább alátámasztja, hogy félreismertem, ami nagyon elbizonytalanít, egyébként se mondott nekem erről soha semmit, így sokadszor is belegondolva tényleg alig mesélt régi dolgokat magáról, az általános végi időszakról pedig szinte semmit... valahol magamban, tudat alatt mindig éreztem, hogy titkol valamit, most már minden egybevág, minden apró kis jelenetünk, amik ráerősítenek erre.
Nem mesélt nekem, terelte a témát, azt hazudta, hogy nincs mit mondania. Érdekelt, hogy milyen történetei lehettek gimi előtt, mielőtt megismertem volna. Na, hát most megtudtam párat.
Ezenkívül mostantól akaratlanul folyamatos rettegésben vagyok tőle Zsombi sztorijai miatt, pedig előtte még olyan biztos voltam a dolgokban... olyanokat tudtam meg róla, amiket nagyon nem akartam, de lehet, hogy jobb így. Ki tudja, ha aznap nem próbálok győzedelmeskedni Zsombi felett, és nem avat bele ezekbe a dolgokba, meddig éltem volna úgy Cassoval, hogy ezekről nem is tudok, abban a hitben, hogy ismerem és őszinte hozzám?
Nagyon felkavart ez az egész, olyan fejbevágó, hogy azt se tudom, hogy kéne állnom, hogy ne essek el.
- Szia - dörzsöltem meg a szemem álmosan, amikor kiértem a kapun.
- Helló - mosolygott rám Casso, majd magához húzva megölelt én meg esetlenül visszaöleltem.
Nem akartam ezt az egyébként tök aranyos reggelt (legalábbis kívülről) elrontani, úgyhogy terveztem, hogy majd hazafele menet fogom felhozni azt a bizonyos témát.
Hát, ennek köszönhetően egész nap idegeskedtem, és teljesen szét voltam szórva, amit Enikőék észre is vettek.
- Még nem beszélted meg vele? - értetlenkedett Lili.
- Suli után fogom - mentegetőztem. Magamnak is nehezen vallottam be, hogy igazából baromira tartok ettől a párbeszédtől.
- És mit fogsz mondani? - kérdezte Saci.
Na, igen. Ezen tegnap este legalább két órán keresztül agyaltam.
- Amit érzek - feleltem szomorúan - Hogy mit tudtam meg róla, hogy mennyi igaz belőle, hogy mennyire bánt, hogy nem csak hogy erről halvány fogalmam sem volt, pedig több, mint fél éve a barátnőjeként tudnom kellett volna, hanem hogy mekkorát csalódtam benne, és hogy mennyire sajnálom, hogy így félre kellett ismernem, hogy elbizonytalanodtam, hogy nem értem, mivel érdemeltem ki, hogy titkolózzon, hogy hazudjon, hogy ne lehessen őszinte hozzám, hogy hülyének nézzen... és hogy azt hittem, hogy ő nem olyan srác, mint a többi - töröltem meg a szemem - Ezt fogom mondani. Nagyjából - suttogtam halkan, mire mindhárman szomorúan bólintottak.
Még ha már akkor is tudtam, hogy erre így képtelen leszek. De a terv jó volt.
Tesi utáni szünetben éppen a helyemen rajzolgattam, amikor Casso leült mellém és átkarolta a derekam.
- Mit rajzolsz? - érdeklődött mosolyogva, miközben egy puszit nyomott az arcomra, nekem meg azonnal összeszorult a szívem.
- Semmi különöset - vontam vállat - Firkálgatok.
- Ahaaa - bólintott, majd kiitta az utolsó pár cseppet a kólájából - Mindjárt jövök - állt fel, majd kidobta az üres palackot.
Ahogy utánanéztem, kishíján könny szökött a szemembe, úgyhogy elkaptam róla a tekintetemet és Enikőre néztem, aki afféle "most akkor mi van?" stílusban tárta szét a karját.
Őszintén? Fogalmam sincs.
Amikor becsöngettek ofőórára, Madaras hajszálpontosan a csengő elhalkulásakor lépett be az osztályterembe, majd jelentés után azonnal belevágott a pénteki osztálykarácsony témájába.
Ó, igen. Az osztálykarácsony. Hát, nemcsak hogy még egyelőre ajándékötletem sincs Ágostonnak, elméletileg aznap utaznánk el Cassoval ketten. Három nap múlva. De jó lesz.
- Szóval a bálon a mi osztályunk fogja elkezdeni a táncot, úgyhogy csütörtökre kérem szépen a párokat, hogy a dupla testnevelés órátok keretében nagyjából átvehessük a tánc menetét - mondta.
Tehát ezek szerint még párok is kellenek aznapra. Ez egyre jobb lesz, esküszöm.
Órák után elköszöntem a lányoktól.
- Szorítok értetek - ölelt át Lili, amit viszonoztam, majd miután Sacitól és Enikőtől is ugyanígy elbúcsúztam, mint ha a fogamat húznák, olyan lelkesedéssel vettem a szekrényem felé az irányt, ahol Casso már szokás szerint az enyém melletinek dőlve várt.
Normál esetben elolvadtam volna a kinézetétől, de ez cseppet sem volt normál eset, úgyhogy csendben összepakoltam, és kimentünk a suliból.
A hazafele tartó út alatt szinte teljes volt a csend kettőnk között, ezt gondolom betudta annak, hogy biztos fáradt vagyok, egészen addig, amíg meg nem érkeztünk.
- Holnap találkozunk - hajolt oda hozzám, hogy megcsókoljon, mire nagyot sóhajtva a mellkasára tettem a kezem, eltoltam magamtól és a szemeibe néztem.
- Casso - vettem egy nagy levegőt - Beszélnünk kell - mondtam komolyan.
******************************************
Folytatás következik! 😌
(Pokolra jutok)