December 15. (péntek)
- Hiányozni fogsz - öleltem át Aput szorosan, akinek a munkája miatt ma kora reggel el kellett utaznia, és csak szerdán fog hazaérni.
Miután elbúcsúztunk, és Apu kiment az ajtón, akkor volt reggel hat óra (direkt felkeltem korán, hogy elköszönhessek), és mivel ezer százalék, hogy nem tudtam volna visszaaludni, ráérősen elkezdtem készülődni.
Hét óra után egy kicsivel már kész voltam, úgyhogy gondoltam egyet, felkaptam a táskám és becsöngettem Cassoékhoz.
- Szia Leni, miért vagy ilyen friss? - dörzsölgette a szemét Lotti álmosan, amikor ajtót nyitott, mire felnevettem, majd megkérdeztem, hogy hol találom a szerelmemet (:D) - Az emeleten van, de siess, talán még félmeztelen - mondta szórakozottan.
Ezek szerint nem voltam elég gyors, ugyanis amikor benyitottam Casso szobájába, az illető már teljesen felöltözve nyomkodta a telefonját.
- Jó reggelt - huppantam le mellé, mire meglepettem rám nézett, majd kikapcsolta a telefonját.
- Szia - nyomott egy gyors puszit a számra - Hát te? - kérdezte felnevetve.
- Apának el kellett ma reggel utaznia, úgyhogy háromnegyed hatkor keltem, hogy el tudjak köszönni - meséltem, mire bólintott - Fáradt vagy? - mosolyodtam el őt fürkészve.
- Ááhh - röhögte el magát.
Suli felé menet teljesen random dolgokról beszélgettünk (mint általában), aztán körülbelül az út felénél témát váltottam.
- Másfél hét múlva karácsony - mosolyogtam lelkesen - Ti hol töltitek az ünnepeket?
- Nem tudom, szerintem karácsonykor otthon leszünk, aztán utazunk el, szilveszterre meg visszajövünk. Gondolom - vont vállat - Ti?
- Hát, ugye mi minden évben december huszonöttől harmincadikáig kimegyünk Brazíliába, úgyhogy szerintem ez idén is így lesz - mondtam - Viszont arra gondoltam, hogy az ünnepek alatt eltölthetnénk egy estét valahol. Ketten - néztem rá, mire elmosolyodott.
- Ja, ez már nekem is eszembe jutott - biccentett - De akkor azt karácsony előtt kéne.
- Szerintem is - bólintottam - Huszonnegyedike vasárnapra esik, pénteken meg osztálykarácsony, úgyhogy szerintem úgy lehetne, hogy a péntek estét és a szombatot töltjük együtt - gondolkodtam hangosan.
- Oké, akkor péntek estére lefoglalunk egy szobát valami jó kis hotelben - húzta egy halvány mosolyra a száját.
Szerintem akkor mindkettőnknek eszébe jutott egy-két perverz gondolat. Mármint, remélem, hogy nem csak velem van a baj. :)
- Tök jó - vigyorogtam.
A suliban már teljes volt a karácsonyi hangulat, az aulában néhány befogott kilencedikes egy bazinagy műfenyőt díszített, a sulirádióból a Last Christmas szólt (mint minden évben), a büfé előtt pedig hatalmas sor kígyózott, aminek a közepére Casso segítségével be is álltam (ránézett az egyik csajra, aki utána önkéntesen beengedett minket, wooow :D), és ügyesen lecsaptam az utolsó mézeskalácsra.
A teremben a csodálatos reflexeimnek hála időben lehajtottam a fejem, így valamelyik fiú félig megrágott zserbója felettem repült el (pfúj), majd leültem Enikő mellé.
- Képzeld, ma elmegyünk Bencével korizni - mesélte izgatottan.
- Városliget?
- Aha - bólintott.
- Klassz - mosolyogtam - Jó szórakozást hozzá.
- Köszi - vigyorgott - És, veletek mi van? Azonkívül, amit két napja kiderítettél Casso nyolcadikos korából - tette hozzá.
Hát igen, tegnap konkrétan egész végig erről beszéltem, de minden tiszteletem Enikőé, ugyanis tényleg becsülettel végighallgatta a sztorimat szünetenként legalább egyszer. :)
- Jövő héten a péntek estét és a szombat délelőttöt egy romantikus hotelben fogjuk tölteni. Ketten - meséltem csillogó szemekkel - Legalábbis ezt találtuk ki.
- Egy éjszakát végigkarácsonyoztok? - kérdezte.
- Így is mondhatjuk - bólintottam lelkesen.
- Hát, végülis a szeretet ünnepéről van szó - vigyorgott rám, és sajnos ekkor már rájöttem, hogy mit értett a "végigkarácsonyoztok" alatt. Enikő néha nagyon perverz tud lenni. :)
Hetedik óra után átmentem gitárra Cassoval, ami tök jó volt, aztán elindultunk haza.
- Na, szia Szöszi - húzott magához Casso a házunk előtt, majd hosszasan megcsókolt.
Eredetileg csak egy csók volt a tervben, de aztán belefért még egy második és egy harmadik is, majd végül sikerült elköszönnünk egymástól. :)
Otthon első dolgom volt megkérdezni Anyát a karácsonyról.
- Arról lenne szó, hogy Casso meg én osztálykarácsony után elmennénk egy hotelbe, ott töltenénk egy estét, aztán másnap jönnénk is haza - magyaráztam - És akkor így meg tudnánk ünnepelni a karácsonyt ketten is, mivel utána mindketten elutazunk... - próbálkoztam a pulcsim ujját csavargatva, mire Anyu felvonta a szemöldökét - Lehet? - kérdeztem félve.
- Nem örülök neki, mert így egyedül leszek a készülődésben - kezdte, mire elhúztam a szám, de aztán megenyhültek az arcvonásai és folytatta - ...de egyszer vagy kamasz, ráadásul a szomszéd gyerekkel is nagyon egészséges a kapcsolatotok, és az utóbbi időben kevés panasz volt rád, úgyhogy részemről rendben - mondta ki, mire elvigyorodtam - De apádat te rendezed le.
Hát, mondanom sem kell, ettől azonnal lefagyott a mosoly az arcomról.
Most mégis mit mondjak?
"Szia Apa, arra gondoltam, hogy közvetlenül az ünnepek előtt lelépnék a barátommal egy hotelbe, ahol együtt aludnánk, de majd jövök."
Ennyire erővel ki is jelenthetném neki, hogy több, mint valószínű, hogy lefekszem vele, egyelőre harmadik alkalommal.
Te jó ég, mi lesz ebből. Na, mindegy.
A délután folyamán elgitározgattam, majd amikor már besötétedett, kinnt borzasztó vihar támadt záporos esővel, mennydörgéssel és villámcsapással, tehát mindennel, amitől parázok. De jó.
Ja, és ha ez mind nem lenne elég, még az áram is elment, úgyhogy amíg Csepi mindent végigaludt, mi Anyával zseblámpákkal és gyertyákkal járkáltunk fel-le a lakásban.
Körülbelül kétmásodpercenként kaptam szívrohamot a házban lévő ártalmatlan tárgyaktól, amik pár órával ezelőtt még teljesen barátságosan néztek ki, most meg azoktól rettegtem leginkább. Jaj nekem.
Este fél tíz körül, amikor még mindig tombolt kinnt a vihar, úgy döntöttem, hogy megkísérelem a lehetetlent, és megpróbálok elaludni.
- Ez nem igaz! - bosszankodtam körülbelül másfél óra fetrengés után, majd idegesen végigtapogattam mindent, hogy megtalájam a zseblámpámat, ami meg is lett, de azzal a lendülettel, hogy megfogtam, kiesett a kezemből és elgurult. Ó, hogy az a...
Sok-sok földön kúszás eredményeképpen újra megtaláltam, majd annak a segítségével előkerestem a telefonom.
- Kicsim - kopogott be Anyu a szobámba - Ébren vagy még?
- Persze - feleltem dünnyögve - Lehetetlen aludni.
- Azért próbáld meg. Én viszont már hulla fáradt vagyok, úgyhogy ha nem haragszol, akkor elteszem magam holnapra - mondta halkan.
- Nem gond - ráztam meg a fejem halványan mosolyogva - Jó éjszakát.
- Jó éjt, Kicsim - nyomott egy puszit a homlokomra.
Már éppen kiment volna a szobámból, amikor utána szóltam.
- Anyu!
Erre azonnal visszafordult, én meg egy kicsit elbizonytalanodva megkérdeztem.
- Nagy baj lenne, ha felhívnám Cassot? Hátha ébren van... - túrtam a hajamba.
- Ahogy jónak látod - vont vállat mosolyogva.
Amikor kiment a szobámból, egy pár pillanatig csak szótlanul markolásztam a kezemben a telefonom, aztán tárcsáztam.
Meglepetésemre Casso azonnal felvette.
- Szia, zavarlak? - kérdeztem halkan.
- Nem, dehogy - felelte a hangja alapján ítélve mosolyogva.
- Akkor jó - könnyebbültem meg - Igazából csak annyit akarok mondani, hogy... - kezdtem, aztán megakadtam -... hogy szeretlek - mondtam végül.
Jó, eredetileg nem ez volt a terv, csak ez így most nagyon hülyén jött ki.
- Én is - nevetett fel meglepetten.
- Na jó, igazából nem ezt akartam mondani - temettem az arcomat a tenyerembe kínosan - De nyilván attól még igaz - tettem hozzá, mire halkan felröhögött.
- Mondd.
- Oké - szedtem össze magam - Szóval most kint vihar van, zuhog, villámlik, dörög, meg minden, sőt, nálunk még áramszünet is van, és őszintén szólva órák óta itt rettegek a szobámban - hadartam el egy szuszra - És ez eléggé önzőségnek hangozhat, de arra gondoltam, hogy... na. Szóval. Ha itt vagy... Tudod. Veled nem félnék - dadogtam, miközben a fejem lángokban égett.
- Átmenjek? - kérdezte mosolyogva.
- Uhh, igen. Az jó lenne - dőltem hátra az ágyamon - Már ha nem probléma így az éjszaka közepén - néztem az órámra. Ekkor volt huszonhárom óra harminckét perc. Vagyis fél óra múlva éjfél.
- De, nagy probléma átmenni a szomszédba hozzád, nyilván ezért dobtam föl - röhögött.
- Jó, na - sütöttem le a szemem.
- Tíz perc múlva ott leszek, jó?
- Várlak - mosolyodtam el - És szeretlek.
Mondanom sem kell, ez volt életem leghosszabb tíz perce, akkor is, ha közben össze is kellett kapnom magam.
A hajamat kifésültem és kiengedve hagytam, az arcomat megmostam, a pizsimet a szennyesbe dobtam a mintás fehérneműmmel együtt, amit egy fekete csipkésre cseréltem (múlt hétvégén vettük a nővéremmel egy pár másik hasonló mellett), bekentem magam egy kevés testápolóval, felvettem a szürke köntösömet és a mamuszomat, előszedtem az elemes asztali lámpámat, amit az éjjeli szekrényemre tettem, az ágyneműimet felráztam, mégegyszer alaposan fogat mostam mentolos fogkrémmel, majd egy zseblámpával a kezemben lementem a nappaliba, ahol az egyetlen fényt a led-es lámpánk adta, meg néhány narancsos-fahéjas illatú gyertya.
Így ültem a félhomályban és vártam végig azt a kínkeservesen hosszú megmaradt hat percet.
A szívem ezerrel vert, és belül valami kellemes bizsergető érzést éreztem, ami egyfolytában arra késztetett, hogy másodpercenként nézzek az ajtó irányába, hátha itt van már.
Pedig nem volt, mert továbbra is maradt öt és fél percem.
A tenyerem izzadt, én meg türelmetlenül ropogtattam az ujjaimat. Ha ezt Anyu hallaná...
De nem hallotta, ő ugyanis már rég az igazak álmát aludta. Csepi is csendben szunyókált a szobájában, amit szívesen megnéztem volna, de túlságosan fel voltam izgatva ahhoz, hogy ezt most megtegyem.
Apu az ország másik felében intézte még a dolgait, és hiába beszéltem vele ma este telefonon, akkor is elképesztően messze volt.
Csak úgy, mint a nővérem, aki minden bizonnyal most valami szórakozóhelyen bulizik az egyetemen megismert barátnőivel.
Így teljesen egyedül voltam, és várhattam még három percig a kanapén ücsörögve, miközben a falióránk monotonon kattogott tovább. Tik-tak. Tik-tak. Megőrülök.
Még utoljára a tükörhöz szaladtam megnézni magam, hogy elfogadhatóan nézek-e ki (nem nagyon), de ezt sajnos túl hamar sikerült véghez vinnem, így amikor visszaültem a díványra, még mindig maradt két és fél percem.
Már lassan az őrület határán voltam, és azon gondolkoztam, hogy haltak-e már bele emberek pár perc várakozásba, amikor kopogtattak, én meg természetesen azonnal felpattantam és az ajtóhoz siettem.
- Szia - mosolyodtam el, amikor megláttam.
Szürke rövidujjú volt rajta, fekete kapucnis pulcsi, sötétszürke melegítőnadrág (gondolom, abban volt otthon és csak azért nem vette át, hogy három métert menjen az utcán a sötétben) és egy fekete edzőcipő, nekem meg be kellett látnom, hogy Casso még éjfél előtt egy kicsivel is irtó szexin néz ki. :)
Amikor belépett a házunkba, egy mozdulattal megszabadult a cipőjétől, én meg villámgyorsan bezártam az ajtót, aztán felé fordultam, a kezeimet a tarkójára helyeztem és egy kicsit pipiskedve megcsókoltam, amit ő természetesen azonnal viszonzott. Nem is akárhogy. :)
- Már vártalak - suttogtam, amikor egy kicsit eltávolodtunk egymától, mire Casso halványan elmosolyodott, majd a derekamnál fogva magához húzott és hosszasan megcsókolt.
Eközben egész végig mosolyogtam magamban, majd lehámoztam róla a pulcsiját, és a hajába túrva viszonoztam a csókját.
Casso folyamatosan simogatott, ide-oda tévedt a keze rajtam, ahogy csókolóztunk, minden egyes jól eltalált érintésére libabőrös lettem, legalábbis én úgy éreztem, a szívem pedig ezerrel verni kezdett.
Amikor újra elváltak az ajkaink egymástól, Casso a szemembe nézett, majd egy apró mosoly kíséretében végigmérte a testem, zavartalanul pillantott rajtam végig, ugyanis csók közben észre se vettem, de a köntösöm kikötődött és már csak hanyagul lógott a két vállamon, így ott álltam Casso előtt szinte csak a vadiúj fehérneműmben. Te jó ég.
Erre természetesen azonnal elpirultam, majd az alsó ajkamba haraptam, mire Casso közelebb hajolt hozzám és a fülembe súgott.
- Talán anyukád nem hallja, de... - pillantott a lépcső felé mosolyogva, majd vissza rám - Remélem, megvan, hogy ma már nem fogok visszamenni - suttogta elmosolyodva.
A szívem úgy dobogott, hogy majd' kiugrott a helyéről, és miközben Casso újra megcsókolt, valami különös kellemes melegség járta át az egész testem.
- Tudom - feleltem két csók között - És nem is akarom - tettem hozzá mosolyogva, majd viszonoztam Casso szenvedélyes csókját.
A következő pillanatban Casso menyasszonyi pózban felkapott, majd miközben tovább kényesztette az ajkaimat, felvitt a lépcsőn, és óvatosan berúgva a szobám behajtott ajtaját, nehogy felébredjenek a többiek, lefektetett az ágyamra, becsukta az ajtót, lekapta magáról az esőcseppektől néhol foltos pólóját, majd tovább csókolt.
A köntösömet útközben már rég elhagytam valahol a mamuszommal együtt, de ez akkor egyáltalán nem számított, ugyanis őszintén szólva fel sem tűnt. Majd holnap a világosban összeszedem.
Casso egy kicsit eltávolodott az ajkaimtól, majd belecsókolt a nyakamba, amitől egy picit libabőrös lettem, ő pedig a mézédes csókjaival kezdte el behinteni a testem egyre lejjebb haladva, miközben én a szememet lehunyva, egyre szaporább légzéssel adtam át magam ennek a csodálatos pillanatnak.
És a vihar ekkor már eszembe sem jutott.

Mai nap - 5/5***: nem tudok mit írni, csak annyit, hogy szeretem. Azt viszont nagyon. <3