Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

59. Emlék

[12.13.]
- Mi van? - pislogtam magam elé, amikor eggyel tovább léptem.
Egy screenshot volt a gimi előtt használt Instámról. Hogy mi van?
Semmit nem értettem, úgyhogy tovább nézegettem a képeket a mappában, hátha van valami, ami segít megérteni, hogy mégis mi ez az egész.
Közvetlenül a screenshot után egy videó következett, amit minden valószínűséggel Casso egy haverja vett fel.
Egy plázában készült, ránézésre a WestEnd-et tippeltem, majd elindítottam a videót.
- És akkor most Rolinak csajt keresünk, mert nem tud választani... - mondta szórakozottan az a valaki, aki videózott, mire Casso felröhögött. Jó lenne tudni ezeknek a videóknak a történetét. :)
- Na, van már valaki? - kérdezte Casso jókedvűen, miközben körbenézett.
- Még nem - felelte továbbra se tudom ki. Itt egy darabig semmit nem tudtam kivenni a képből, mert ide-oda mozgatta a telefont, de aztán újra Cassot kezdte venni.
- Hallod, ez a csaj nem is rossz - nézett el Casso oldalra, mire a kamera pillanatokon belül követte, amerre nézett.
Ekkor a telefon a mosdó előtti folyosót vette, ahol pár srác beszélgetett, két idősebb néni, Márti, a régi legjobb barátnőm, valamint... szóval valamint én.
Vadul dobogó szívvel vártam, hogy mi lesz tovább, úgyhogy feljebb tekertem a hangerőt és némacsendben néztem tovább a videót.
- A barna hajú? - kérdezte az ezek szerint akkor még fültágítós (!) Ricsi.
Igen, a barna hajú volt Márti, akivel ezen az alkalmon kívül a ballagás utáni héten találkoztam utoljára, és azóta sem hallottam felőle semmit, ugyanis a családjával kiköltöztek Amerikába. Az időeltolódás miatt amúgy is nehezebben beszéltünk, először naponta, aztán háromnaponta, hetente, havonta, és végül már egyáltalán nem beszéltünk, csak szülinapokkor írunk egymásnak, meg néha újévkor, de ennyi.
- Neeem. A szőke - mosolyodott el Casso, én meg azonnal vigyorogni kezdtem. Te jó ég. :) - Elkérem az Instáját - mondta, én meg abban a pillanatban bementem a mosdóba.
Hát igen, ha valamiben tehetséges vagyok, az a sorsfordító pillanatok kinyírása, az egyszer biztos.
- Hát, most nem fogod - vihogott valaki a háttérből - Csaj, szóval egy pár évig bennt lesz a vécében.
Szép általánosítás, mondhatom. :)
- Faszom, akkor megkérdezem a barátnőjétől - indult meg Casso az akkor egyedül maradt Márti felé, majd pár pillanat múlva leállt a felvétel.
És akkor beugrott minden aznapról.
- Kész vagy már? - hallottam meg Márti hangját kinntről, miközben én a ruhabolt öltözőjében szerencsétlenkedtem. Jól nézett ki az az egyberuha, amit az egyik rokonom esküvőjére néztem ki magamnak (minden mást kinőttem otthon, ami alkalomhoz illő lett volna), csak borzasztóan macerás volt felvenni.
- Aha, egy pillanat - tettem a helyére az utolsó pántot, majd kihúztam a függönyt, hogy a "végeredményt" látva megmondhassa a véleményét - Na, hogy áll? - kérdeztem magamra nézve.
- Bomba vagy - mosolygott rám, és itt el is dőlt, hogy megvesszük. Oké, küzdöttem vele egy sort, de ezt mások nem tudják, csak annyit látnak, hogy gyönyörű ruha van rajtam, és itt most ez volt a lényeg. Végülis koszorúslány lennék. :)
A ruhaboltból kilépve rápillantottam a karórámra, és szembesülnöm kellett azzal, hogy elképesztően elrepült az idő. Ráadásul a ruhapróbálgatás miatt mosdóba se tudtam elmenni, ezért Mártival megbeszéltük, hogy azt most mindenképpen útbaejtjük.
- Neked nem kell? - kérdeztem a mosdó előtt.
- Nem, most nem. Megvárlak itt kinnt, csak mert ahogy látom, bennt elég sokan vannak - pillantott be a női mosdóba, amiben ilyen nagy áruházakban alapból sokan szoktak lenni, de mivel most kinnt esett is az eső, mindenki bemenekült fedett tér alá, plusz ugye valahol meg kellett igazítani az elfolyt sminkeket és a szétjött frizurákat, szóval jobbnak láttuk, ha csak én megyek be.
Miután végeztem, és kiszabadultam a fülledt levegőjű mosdóból, Márti vigyorogva nézett rám. Először komolyan beparáztam tőle.
- Mi az? - kérdeztem értetlenül, mivel komolyan úgy nézett ki, mint aki megőrült.
- Az előbb itt volt egy srác, és beszéltünk pár szót - felelte titokzatosan.
- Az tök jó - bólintottam lelkesen, ugyanis először egyértelműen arra gondoltam, hogy mivel Márti nem rég szakított a barátjával, és totál maga alatt volt, most végre túl tud lépni rajta. Hát, nem egészen így történt.
- Szerintem is. Elkérte az Instádat.
Erre teljesen ledöbbentem. Ezer éve nem voltam fiúknak még a közelében sem, amióta a kiszemeltem (Ákos) finoman szólva közölte velem, hogy akadjak le róla. Pont a hétvégén határoztam el, hogy túlteszem magam rajta, aztán egyből itt ez az ismeretlen srác és igaz nem tőlem, de elkéri az Instámat. Fura dolgok ezek.
- Mi? - nevettem fel hitetlenül - És miért tőled?
- Mert mosdóban voltál.
- Jó, azt tudom, de miért nem várt meg? - értetlenkedtem.
- Mit tudom én. Gondolom sietett - vont vállat.
- Lehet - bólintottam - És megadtad?
- De meg ám. Tudod, milyen jól nézett ki? Állati nagy mákod van.
- Hogy nézett ki?
- Hát, olyan "aaaahw"-osan - legyezgette magát színészien, mire azonnal megértettem, hogy egy kifejezetten helyes paliról van szó - Sötétbarna haj, gyönyörű kék szemek, szép mosoly, széles váll... amire te buksz - összegezte vigyorogva.
- Értem - bólintottam - És csak idejött, elkérte az Instámat és elment?
- Nagyjából, de előtte lescreenelte a telefonján a fiókod. Mondom, hogy sietett, koncertjegy volt nála, szerintem oda ment, csak tudod, esik - nézett ki az apró ablakon, ahol látszólag még javában zuhogott.
A srác már aznap délután bekövetett és rámírt, amire éppen válaszoltam volna, amikor Apu kopogott be a szobámba az új telefonommal a kezemben, ami azonnal elterelte a figyelmem az ismeretlen srácról.
És, talán a sors akarta így, a régi telefonomat már teljesen letöröltük, az újon meg nem tudtam belépni az Instámba, mert se a felhasználónevemre (nem a nevem volt), és se a jelszavamra nem emlékeztem normálisan, így új fiókom lett. Ez van.
- Szöszi, kikapcsolt a gép - zökkentett vissza a jelenbe Casso, aki akkor ért vissza a szobájába, mire ránézve magamban elmosolyodtam és megráztam az egeret.
Egy kicsit elgondolkodtam. :)

Mai nap - 5/5: egész eddig abban a hitben voltam, hogy Cassot kívülről-belülről ismerem. Hát, kiderült, hogy sok dolgot még csak nem is sejtettem róla. De akkor is, wooow. :)

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro