December 13. (szerda)
Mivel ma rajzórával kezdtünk, ez azt jelentette, hogy egy fehér rajzlappal az asztalunkon kellett várnunk a tanárnőt (elméletileg).
Ebből természetesen mindig az van, hogy egy pár szorgalmas diák (általában Marcsi, Mira, Domi, Lili és én) hoz magával, az összes többi pedig tőlük kunyerál.
Már ha adnak, nem úgy, mint Mira, aki kijelentette, hogy nem ad senkinek belőle, vagy ha nagyon akarnak, akkor másnapra hozzanak neki egy hófehér, tiszta lapot, hogy ne kelljen év közben a papírboltba rohangálnia a rajzlapért a "sok trehány barom" miatt.
Hát, mint kiderült, ő csinálta okosan, ugyanis így decemberben nekünk, a kedveseknek már alig maradt.
- Miért csak két gyereknek van rajzlapja??? - tombolt Lau, miközben valami unott női hang továbbra is mesélte A kis gyufaáruslány-t hangoskönyvben.
[... És akkor a kislány megfagyott. Gyönyörű.]
Na, mindegy, lényeg a lényeg, hogy Lau totálisan kiakadt és mindenkinek beírt egy dupla egyest "felszereléshiány" néven, így kaptam meg életem első rajz egyesét. Még gyönyörűbb. Viszont most már Mirától tanulva én is elkezdem behajtani a rajzlapokat a többieken, az egyszer biztos.
Egyik szünetben épp a River szólt a sulirádióban, amikor elővettem a telefonom, hogy megnézzem, van-e rajta valami érdekes.
Éppen az Instát pörgettem, amikor váratlanul jött egy SMS-em.
Ismeretlen szám: Szia
Összeráncolva a szemöldököm megnéztem a telefonszámot, hogy ismerős-e valahonnan, de nem volt az, úgyhogy visszaléptem és egy kis habozás után válaszoltam.
Me: szia
Nem kellett sokat várnom, megkaptam az újabb SMS-t.
Ismeretlen szám: Hogy vagy?
Me: Öhm. Jól, köszi.
Ismeretlen szám: :)
Me: Amúgy bocsi, de megtudhatnám, hogy ki vagy? Csak mert ez így elég fura...
Ismeretlen szám: Nem ismersz.
Me: Akkor miért írsz?
Ismeretlen szám: Én ismerlek téged
Me: ??? És honnan tudod a számom?
Ismeretlen szám: Tesómtól
Me: És ki a tesód?
Ismeretlen szám: :D
Hát, ezzel sokra mentem.
A következő pillanatban Casso ült le mellém és oldalról átkarolta a vállam.
- Mit csinálsz? - puszilta meg a homlokom.
- Valakivel üzenetezek, akit nem ismerek, ő viszont igen engem, és a tesójától tudja a számomat, szóval valószínűleg őt ismerem, ha megadtam neki, de azt meg ez a valaki nem akarja megmondani, hogy ki az - nevettem fel feszülten, mire Casso kérdőn nézett rám, majd a telefonom képernyőjére.
- Tiltsd le - közölte egyszerűen.
- Mi? Mármint hogy úgy, csak simán, szó nélkül tiltsam le? - pislogtam.
- Ja - bólintott - Várj, előtte mutasd a számot.
- Itt van - mutattam meg annak a valakinek a telefonszámát - Ismerős?
Casso hitetlenül elröhögte magát.
- Aha. Tudod, ki ő? - húzta egy halvány mosolyra a száját, mire megráztam a fejem - A faszfej exed öccse - mondta. Mi van? - Edzéstársam volt egy darabig, utáltam, mint a szart, de a telefonszámát megjegyeztem, mert így hívogattuk pár haverommal hajnalban egész hetedikben - röhögött fel - Most már duplán tiltsd le.
- Kegyetlen - mosolyodtam el - De... de várj már - gondoltam bele a dologba, mire rámnézett - Zsombit is ismerted? Mármint, az előtt, hogy...
Casso a hajába túrt, majd egyszerűen válaszolt.
- Ja.
Ez egy kicsit sokkolt.
- Mi? - nevettem fel hitetlenül.
- Tényleg. A mellettünk lévő teremben volt a kéziedzése. Őt is zaklattuk, amúgy - tette hozzá szórakozottan elmosolyodva.
Meglepetten pislogtam magam elé.
- Nagyon bírhattad.
- Ja, már akkor tudtam, hogy az egész család egy gyökér.
- Szólhattál volna, mielőtt összejövök vele - nevettem el magam zavartan.
- Miért, szerinted hogy jött volna ki az, hogy "szia Leni, tudom, hogy nekem barátnőm van és kábé semmi közöm hozzád vagy ahhoz, hogy mit csinálsz, de dobd már azt a csávót, akivel szeretsz lenni, mert én nem kedvelem"? - vázolta fel röhögve.
- Jó, ez igaz. De... - gondoltam tovább, mire Casso újra a hajába túrt - De én ezt hogyhogy nem tudtam? Vagy hogyhogy nem mesélted? Hogy ismerted. Kilenc és fél hónapja jöttünk össze először - pislogtam döbbenten.
- Nem tudom, nem éreztem szükségét, hogy közöljem, pláne, hogy nem a kedvenc témánk az exed - vont vállat.
- Jó, jó. De akkor mesélj most, mióta ismered? Beszéltetek? Vagy... nem tudom, ez most érdekel - húztam fel a lábam magam elé.
- Hát... - nevette el magát zavartan - Nem tudom, mit mondjak. Kábé azóta ismerjük egymást, amióta vízilabdázni kezdtem, de soha nem bírtuk egymást, szóval nem nagyon tudok mit mesélni.
- Mondjuk ha telefonon hívogattad őt és az öccsét a haverjaiddal, nem biztos, hogy a helyében én is odalennék érted - láttam be nevetve.
Casso elröhögte magát.
- Nyugi, ne féltsd őt se. Amúgy bocs, témaváltás, megvan a nyelvtanod?
Innentől kezdve bezárult a Zsombi-téma, de már ennyi is érdekes volt. :)
- Leni, segíts, én ezt full nem értem! - rohamozott le Enikő matek óra előtt, amikor észbekapott, hogy doga lesz.
- Melyik részét? - lapozgattam a füzetét.
- Az egészet! - fakadt ki.
- Mármint?
- A tavaly évvégi még megvan, de amit idén kezdtünk, az totál káosz. El tudod magyarázni hét perc alatt? - nézett rám könyörgőn, mire megállapítottam magamban, hogy négyhónapnyi anyagot pár percbe sűrítve elmagyarázni egy kicsit nehéz lesz. De azért megpróbáltam, hátha.
Hatodik órában Cassoval együtt felmentünk a legfelső szintre, ahol egymás mellett van neki a gitár, nekem meg a rajzterem.
- Óra után találkozunk - hajolt oda hozzám, majd egy gyors puszit nyomott a számra és bement a gitárterembe.
Egy pár pillanatig szerelmesen felsóhajtva utánanéztem, majd a saját termem irányába fordultam, aminek az ajtajában Várady állt és mosolyogva rám nézett, mire azonnal elpirultam és lesütöttem a szemem.
- Jó napot, tanár úr - köszöntem zavartan.
- Neked is, Lenikém - mosolygott rám - Gyere - invitált be a rajzterembe, ahová csak becsengetéskor lehet bemenni, de én most VIP-sként hamarabb beléptem Várady miatt, aki a tanári asztal fiókjából elővett két papírlapot - Ez az iskolai rajzverseny kiírása, amire a mai rajzkörön fogsz alkotni - mutatott az első lapra - Ezt pedig add át a lovagodnak, mert valahogy hozzám keveredett a tanáriban - mondta Casso ötös (!) biosz dogájára utalva. Az ember szaporodásából és a szexualitásból. Mindegy, büszke vagyok rá. :)
- Rendben - bólintottam - Akkor amit ma csinálok, azt fogják kiállítani az iskolai versenyen, ugye?
- Pontosan. Ha akarod, már most elkezdheted, hogy legyen időd. Minden más ott van a lapon - ült le a gépe elé, mire bólintottam.
A lényeg, hogy egy A4-es lapra kell festeni vagy rajzolni "Szenteste" témakörben, péntek délutánig meg le kell adni. Ennyi.
Rajzkör után (pont kész lettem és egész elégedett vagyok :D) telefonáltam egyet Sacival.
- Na, hogy vagy? - kérdeztem mosolyogva.
- Úúú, egész jól. Jövő héten már mehetek - mesélte.
- Az jó lesz - vigyorogtam - Ünneplésként elmegyünk majd kajálni valahova?
- Ahaaa - egyezett bele lelkesen. Ezt megbeszéltük. :)
Lassan le kellett tennie, úgyhogy kikapcsoltam a telefonom és megkerestem Cassot, aki egy pár haverjával beszélgetett a suli előtt, majd amint meglátott, elköszönt tőlük, mosolyogva odajött hozzám és megfogva a kezem elindultunk hazafelé.
- Ma átjössz? - kérdezte rámnézve, miközben továbbra is összekulcsolt kezekkel mentünk fel a domboldalon.
- Okés - vontam vállat mosolyogva - Van valami terv? - érdeklődtem.
- Mire gondolsz?
- Hát, nem tudom. Meccs, film, vagy ilyesmi - magyaráztam.
- Nem nagyon - rázta meg a fejét - Neked valami kívánság?
- Nem is tudom - gondolkodtam el - Kéne rólad valami kép.
- Minek? - nevetett fel értetlenül.
- Mert gyűjtöm őket. Van egy külön mappád, összesen százkilencvenhat fotóval, de régiek nincsenek benne rólad.
Meg egyébként is, hátha mesél ezzel együtt pár sztorit már.
- Pszichopata vagy - röhögött fel - De ha nagyon akarod, a gépemen van egy csomó régi képem, majd válogatsz. Amúgy meg félek tőled.
- Köszi - vigyorogtam - És nem vagyok pszichopata.
- Áh, dehogy - rázta meg a fejét röhögve. Jó, lehet egy kicsit az vagyok. :)
Otthon ledobtam a táskám, gyorsan megebédeltem, aztán szóltam Anyáéknak, hogy átmegyek Cassohoz.
- Mikor jössz? - kérdezte Anya, miközben Csepit etette.
- Fogalmam sincs - vontam vállat - Haza kell érnem időben?
- Nem ártana - nézett rám - Iskolaidő van. Holnap írtok valamiből?
- Irodalomból tézét - szaladt ki a számon - De az nem nagy ügy, hamar megtanulom - győzködtem. Jó, igazából tuti sokat fogok szenvedni vele.
- Hétre itthon vagy - közölte Anyu - Legkésőbb - tette hozzá.
- Rendben - bólintottam. Hétre? Ne már.
- És ha nem fog jól sikerülni az a témazáró... - folytatta.
- Akkor többet nem mehetek át a közeljövőben - fejeztem be helyette. Ismerem én.
- Így van - bólintott - Kulcsot vigyél.
- Okés - kaptam fel lakáskulcsom, majd bedobtam a zsebembe és átmentem Cassoékhoz.
A barátom éppen a foteljében ülve csinált valamit a laptopján, majd amikor megérkeztem, lerakta a mellette lévő asztalra.
- Hali - mosolyogtam rá, miközben az ölébe ültem.
- Szia, Szöszi - fonta a karjait a derekam köré, majd köszöntésképpen megcsókolt. Ahw.
Amikor befejeztük az üdvözlést (:D), elfordítottam a fejem és a laptopjára néztem.
- Na, akkor mi van azokkal a régi képekkel? - vigyorogtam, mire mosolyogva megforgatta a szemeit és a laptopjáért nyúlt.
Megfordultam az ölében, így a hátamat a mellkasának döntöttem, ő meg az állát a vállamon pihentetve kattingatott a combomon lévő laptopján.
- És Pszichokám, milyen régi képre vagy kíváncsi? - kérdezte röhögve.
Minden barátnő aranyos becenévre vágyik a szerelmétől. Tessék, én megkaptam. :)
- Nem tudom. Nyolcadik? - mutattam az egyik mappára. Mindig is érdekelt, hogy hogyan nézett ki a gimi előtt, de most itt a lehetőség. Nem hagyom ki. :)
Casso egy pár másodperc múlva válaszolt.
- Az annyira nem is régi.
- Nem baj - vontam vállat.
Casso ráment a mappára, aztán gyorsan lejjebb tekert egy kicsit.
- Bocsi, de ezt most nemmmm - görgetett tovább - Oké, innen nézheted.
- Mi volt ott? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Házibulis meg koncertes képek. Hagyjuk - röhögött fel, mire bólintottam, aztán bekapcsoltam a diavetítést.
Nem voltam eléggé felkészülve lelkileg.
Az első pár kép az oké volt, random mekis csoportképek, nyaralás, osztálytermes fotók, meg ilyenek, aztán láttam Ricsit zöld (!!!) hajjal, ami kezdésnek elég fura volt.
- Jézusom - nevettem fel.
Utána jött még egy pár normális kép, az egyiken például Casso volt valami gyönyörű szőke lánnyal.
Olyan káprázatosan, igazán gyönyörűvel.
Szőke haj, kék szem, bájos mosoly; csodaszép lány volt így képen is, amit valaki más csinálhatott teljesen spontán, Casso és a lány észre se vették, csak egymás mellett ültek és oldalra fordulva mosolyogva figyeltek valamit.
Casso nem szólt semmit, csak nyúlt a billentyűkhöz, hogy továbblépjen a képek között, de félbeszakítottam a mozdulatsorát.
- Ő ki? - kérdeztem rá a lányra.
- Egy volt barátnőm - válaszolta, csak úgy félvállról, olyan természetesen, mint ha csak azt mondaná, hogy szerda van.
Ez érdekelt volna jobban, de a téma itt lezárult, léptünk tovább.
Sacit egyébként láttam egy kép hátterében (Cassoékkal egy évfolyamba járt), amin mégjobban meglepődtem, csak mert közel se úgy nézett ki, mint mostanában.
Aztán ami a legjobban lesokkolt, az egy szelfi volt. Oké, Casso elképesztően jól nézett ki már akkor is, de nem is ez a lényeg (jó, de, egy kicsit mégis :D), hanem, hogy amíg egyik kézzel csinálta a fotót, a másik kezével a derekát ölelte át... Bettinek. Mi a franc???
- Mi a... - pislogtam szándékosan nem befejezve a mondatot - Te jártál Bettivel? - fordítottam hátra a fejem.
- Ja - bólintott lazán, majd látva a meglepett fejemet, megkérdezte - Nem tudtad?
- Nem - ráztam meg a fejem hitetlenül - De miii, hogy?
- Osztálytársam volt, és összejöttünk nyolcadikban félévkor. Így - vont vállat, mint ha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Lehet, hogy neki az volt, de nekem nagyon nem. - Ennyire lesokkolt? - röhögött fel, mire abbahagytam a pislogás nélkül előrebámulást.
- Igen - biccentettem - Alapból azt se tudtam, hogy ismerted gimi előtt. Te jó ég! - tudatosult bennem újra - Előbb jártál Bettivel, mint velem?
Úgy se voltam még arra a lányra elég féltékeny.
- Igen, és ez néhány lányról még elmondható - nevetett fel furán.
- És... és meddig tartott? - faggattam tovább. Tényleg pszichopata vagyok. :)
- Februártól júniusig - felelte inkább rámhagyva, hogy miért érdekel ez engem ennyire.
- Az akkor négy hónap - számolgattam, majd felcsillant a szemem - Haha! Nyertem - vigyorogtam.
- Fura vagy - röhögött ki - Na, menjünk tovább.
Na, még mit nem!
- Állj, állj - hajtottam le a mappát, mire Casso fáradtan felsóhajtott, én pedig a világ legnagyobb féltékenységébe kerülve folytattam a faggatást - És... szeretted?
- Szöszi.
- Mi az? - kérdeztem.
- Cuki vagy, amikor féltékeny vagy, de most már kezdesz átmenni kínvallatóba - közölte szórakozottan.
- Most miért? - nevettem fel - Csak érdekel - mondtam, mire halkan felnevetett - Végre van esélyem tudni bármit rólad, régi sztorikat, hogy mik történtek veled előttem, soha nem mesélsz semmit, legalább most hagyj élvezzem ki. És különben is, az exed az osztálytársunk, amiről eddig nem is tudtam, mármint arról, hogy voltatok együtt, még jó, hogy érdekel.
- Oké, jártam Bettivel, és akkor még szerettem, de már két és fél éve szakítottunk, nem véletlenül. És ennyire ne legyél már féltékeny, amúgy meg te akartad megnézni ezeket - biccentett a laptop felé.
Casso szerette Bettit.
Ez azért fejbeütött.
- Jó, tudom, de... - dörzsöltem meg az arcom teljesen szétcsúszva - Akkor is egy osztályba jártok, egy csomó ideig padtársak voltatok, emiatt voltak közös projektmunkáitok is, meg lehet, hogy te nem látod, de tudom, hogy Bettinek még mindig bejössz, vagyis teljesen ez jött le nekem eddig, emiatt alapból féltékeny voltam rá mindig is, meg amúgy is jóban vagytok, de most, hogy kiderült, hogy már voltatok együtt majdnem fél évig, ez így most már eléggé aggaszt - vallottam be őszintén, kifakadva, mire halványan elmosolyodott - Amúgy is. Kilencedikben köztudott, hogy majdnem összejöttetek. Ezek szerint újra - tettem hozzá.
- De nem jöttünk össze.
- De majdnem - vágtam rá - Mondjuk ez így már furább. Az exed volt, mégis egy kicsin múlott csak, hogy megint járjatok - gondolkodtam el.
- Na, és? Veled is összejöttem újra - kulcsolta az ujjait a kezemre. Oké, ott a pont. - És nem bántam meg - tette hozzá, mire akaratlanul elmosolyodtam.
- Ez irtó aranyos volt, ugye tudod? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen - bólintott jókedvűen.
Jó, lehet, hogy valamikor járt Bettivel, de az már a múlté. Azóta eltelt két és fél év, ami alatt mi ketten Cassoval nagyon sok mindent megéltünk, randiztunk, barátok voltunk, közeledtünk egymáshoz, összejöttünk, boldogok voltunk, aztán kegyetlenül összevesztünk, de mégis kibékültünk egy beragadt lift miatt, és azóta minden rendben van közöttünk, szeretjük egymást és a világ legnagyobb boldogságával én vagyok a barátnője. És több ideje, mint Betti volt.
Minden rendben van.
Nincsen semmi baj.
Ezekkel a bölcs gondolatokkal nézegettem tovább Cassoval a képeket, egészen addig, amíg Ricsi be nem rontott hozzánk.
- Bocs, de megjött a pizza.
Na, igen, amikor Casso anyukája nincs itthon, és nem tud főzni, a család otthon maradt egy lánytagja (Lotti, Heni már elköltözött a barátjával) alkalmazkodik a többiekhez (Ricsi, Casso, Casso apja - Pityu is elköltözött egy ideje Napsugárral :D), és késői ebédre rendelnek valamit, általában pizzát. Ez ma is így volt. :)
- Te jössz enni? - kérdezte Casso, miközben a derekamnál fogva kirakott az öléből (hüpp-hüpp), majd felállt és az ajtó felé indult.
- Nem, nem vagyok éhes - ráztam meg a fejem. Meg Anya otthon amúgy is csinál spagettit. :)
- Oké - biccentett - Maradsz vagy lejössz?
- Szerintem maradok. Egyébként, bocsi, még gyorsan egy kérdés - huppantam le a fotelra, mire Casso visszafordult az ajtóban - Nézhetek még képeket, amíg eszel? - mutattam a laptopra - Persze, ha nem akarod, azt is megértem...
Casso a gépre pillantott, majd rám.
- Hát, ha akarsz - vont vállat, majd egy puszit nyomott a homlokomra, kiment a szobából, én pedig az ölembe vettem a gépet és kattingatni kezdtem.
A "nyíl" billentyűt monotonon ütögetve nézegettem a képeket.
Koncert. Telefonszám egy KFC-s számlán (gondolom, az eladóé, aki a szívecskéből ítélve nő volt). Vízilabda csapat egy kupával, tehát nyertek. Casso és a szőke csaj. Őt jól megnéztem. Osztálykép (Casso még azon is jól nézett ki, nem értem). Betti még természetes barna (!) hajjal. Ricsi bemutat a kamerába. Saci a folyosón zenét hallgat. Random lányok pózolnak. Random fiúk pózolnak. Valaki fetreng a hóban. Casso és a haverjai valami deszkaparkban. Casso gitárral a kezében. Hülye snapchates képek. Újabb osztálykép, amin Casso átöleli Betti derekát. Valami koncerten pár csoportkép, ahol a sötétben a vaku miatt mindenkinek piros a pupillája, fejenként legalább egy sör. (Cassonak is!) Ricsi egy lányra mutogat, akihez kegyes volt a sors. Khm. (Hozzám már nem annyira, lapos vagyok, mint egy deszka.) Lesifotó, ahogy Casso és Betti egy ház falának dőlve csókolózik. Aztán a következő pillanatkép, amikor észreveszik, Casso röhög, Betti meg eltakarja az arcát. Casso lenyúlta és felvette valakinek a szemüvegét, aki az utána lévő képen lerángatta róla. És a többi.
Ezek után jött még egy kép, amin Casso valami konyhában támaszkodott a konyhapultnak a tipikus "leolvasztom rólad a bugyit" mosollyal arcán, miközben az egyik kezével pont annyira felhúzta a sötétzöld pólóját, hogy látszódjanak a kockái, és a létező összes lány megőrüljön tőle, én meg ezzel a lendülettel le is mentettem a képet. :) Nem tudom, hogy mi volt a sztorija, de az előtte és az utána lévő fotón Casso (vagyis akkor még Roli :D) annyira a röhögött, hogy gondolom, valami poén lehetett. :)
Mindenesetre perceken keresztül csorgattam a nyálam (képletesen) a laptop előtt, a Casso-mappám bővült egy új fotóval, és alig tudtam elhinni, hogy ez az irtó szexi srác velem jár, és most éppen a konyhában eszi a pizzát. :)
Miután kivigyorogtam magam, a billentyűzethez nyúltam, hogy folytassam a fotók nézegetését, de akkor olyan jött, amire kicsit se számítottam, pedig azt hittem, hogy az eddigiek után ez már lehetetlen.
- Mi van? - pislogtam magam elé, amikor eggyel tovább léptem.
*******************************************
Megint kettészedem, hehe. 😁
A Casso-s rész készül, ha a hétvégén nem  is, a jövő héten biztos jönni fog, most egész belelkesültem, csak kicsit nehéz egy fiú agyába átszellemülni, és így összehozni valami jót, de már haladok. 😌
Viszont remélem, hogy jól telik nektek is a karantén (😂), és hozom majd a folytatást. 😊

Kiki