Szeptember 5. (kedd)
Reggel kihasználva a jó időt, a kedvenc farmerszoknyámat vettem fel szürke cicás pólóval és nyaklánccal, amit tegnap Anyu megtalált az ágyam alatt takarítás közben. Jó sokat kerestem.
Ezután kifésültem a hajamat, megreggeliztem, fogat mostam, felvettem a cipőm, majd Cassoval együtt - aki ma is ott volt a házunk előtt - elindultam a suliba.
- Lehet, hogy én vagyok a hülye, de Paulával meg mi történt? Ráömlött egy adag fekete festék, vagy mi? - értetlenkedett Lili.
- Nem - rázta meg a fejét Kriszti, aki szinte minden reggel indokolatlanul velünk van, úgyhogy lassan már kezd beépülni a társaságunkba - Benedekkel szakítottak, meghalt a nagymamája, és elváltak a szülei, úgyhogy tökre magába zuhant - mesélte - Augusztus óta ilyen.
- Szegény - húzta el a száját Saci.
Ezután mindannyian a suliba tartó Paula felé néztünk.
Talpig feketében volt, a haja a szemébe lógott, a fülében szóló zene miatt pedig meg sem hallotta, amikor Ágoston lekiáltott neki az ablakból.
Az első óránk etika volt Mátraival. Igen, ő lesz az etika tanárunk. Jó, mi?
- Nem tetszik nekem ez az ülésrend - ráncolta össze a szemöldökét Hajdú következő órán, bioszon - Főleg ott hátul - biccentett felénk - Leni helyet cserél Mirával, Ricsi Karolinával, András pedig Marcival - ültetett át minket, mire nagyot sóhajtva helyet cseréltem Mirával, aki elkezdett dühöngeni, hogy "ő nem akar hátul ülni".
Szerintem kettőnk közül akkor is én jártam rosszabbul, de legalább közelebbről is megfigyelhettem Hajdú tengerkék színben pompázó hajkoronáját. Szuper.
Szünetben elővettem egy zacskó francia-drazsét. Igyekeztem minél óvatosabban és halkabban, nehogy valaki észrevegye, egyedül csak a mellettem ülő Sacit kínáltam meg.
- Szöszi - bökte meg a vállam Casso - Adsz?
Ajjaj, észrevette. :)
- Jó, oké - egyeztem bele, majd amikor megbizonyosodtam, hogy a sok őskunyizó (:D) nem látja, öntöttem egy kicsit a kezébe.
- Köszi - szórta a szájába, majd továbbment a terem másik felébe.
Akkor még azt hittem, hogy megúsztam, de aztán Kolos is "felismerte a szagról", neki is adtam drazsét, majd szép lassan elterjedt az osztályban, hogy "Leninél van kaja!", úgyhogy igen, a titkos haditervemnek lőttek.
Duplafizikán belevágtunk az anyagba, de szerencsére az év második tanítási napjára való tekintettel csak egy kevés házit kaptunk.
Matek után átmentük az öltözőbe, hogy átöltözzünk tesire.
Közben kiderült, hogy nem hoztam tesicipőt, suliba meg nem a tornacipőmben, hanem a szandálombam jöttem, úgyhogy egy kicsit kétségbe estem, de szerencsémre Marcsinak szinte az össze tesicuccból van tartaléka a szekrényében arra az esetre, ha valamit otthon hagyna (vagy más), úgyhogy kölcsönadta nekem a pót-tesicipőjét. Huh. :)
- Én meghalok! - terült el Lili az öltözőben elhelyezett padon tesi után.
- Alig várom a holnapi izomlázamat - ironizáltam, miután megmostam az arcom és elzártam a csapot.
Ezután beültünk az első ofőóránkra Madarassal, aki Pásztorral ellentétben nem lediktálta, hanem kinyomtatta nekünk a közeli programokat.
Legalább nem kell írni. :)
Ezután pedig elmondta, hogy mi fogjuk tartani az október 6-ai megemlékezést, úgyhogy az ofőórákon a műsorig próbálni fogunk, hogy hibátlan legyen az előadásunk. Hurrá.
Persze rám már azonnal sóztak egy éneklést és egy verset is, nehogy nyugtom legyen. Mégnagyobb hurrá.
- Azt mondja, keressek valami fuvola darabot a műsorra - fakadt ki Lili suli után - Hát, köszi szépen. Bővebben? - dühöngött.
- Nekem meg énekelni kell meg szavalni - mondtam bosszúsan.
- Nekem fel kell olvasnom a vértanúk neveit és hogy hogyan végezték ki őket. Minden álmom volt - szólalt meg Enikő. Hát, van ez így.

Mai nap - 5/5: összeségében nem olyan rossz, főleg, hogy Anyu csinált spagettit. De akkor sem akarok verset tanulni!