November 22. (szerda)
Elméletileg holnap Casso már jön suliba. Jó, persze, ha az előző két napot túléltem nélküle, valószínűleg már a mait ki fogom húzni valahogy, de azért hiányzik. :)
Enikő ma egész nap be volt zsongva, mert elméletileg találkozik Levivel, úgyhogy én csak mosolyogva hallgattam és a lányokkal együtt egy pár hasznos tanáccsal láttam el.
Oké, lássuk be, minden szünetben ezen izgulni egy kicsit egysíkú volt, nekünk, külső hallgatóknak (:D), de nem tettem szóvá, egyrészt azért, mert Enikő a barátnőm, másrészt pedig ő is ugyanilyen türelemmel hallgatott, amikor még én randizgattam Cassoval anno. De régen volt! :)
Az első óránk mindenki örömére rajz volt, úgyhogy előkészítettem a felszerelésem, és csengetés után a helyemen ülve vártam az imádott rajztanárnőnket.
A mai órán zenei albumnak kellett borítót terveznünk. Az előadót, a számait, meg az egész témát nekünk kellett kitalálni és megvalósítani egy fehér rajzlapra.
Hát, őszintén szólva egy kicsit kiborult a tanárnő, amikor meglátta a fiúk metálos borítóit "time to die", "my blood", meg hasonló bájos feliratokkal, amikre azért számítani lehetett.
A tanárnő abban a pillanatban összeszedte ezeket a nagyszerű alkotásokat, és egy konkrét kiselőadást tartott nekünk a témáról, hogy ezek a zenék milyen hatással lehetnek ránk, hogyan befolyásolhatják a világszemléletünket, az egészségünket (?), a szorgalmunkat (??), meg a jókedvünket (???), satöbbi, satöbbi. Tiszta élvezet volt hallgatni.
Németen szódogát írtunk, amire őszintén szólva nem számítottam, úgyhogy kábé nem tudtam semmit. Valószínűleg egyes lesz sajnos.
Utolsó óra után átmentem rajzkörre, ahol ma kizárólag pasztellkrétával dolgoztunk, úgyhogy tetőtől talpig színekben pompázva hagytam el a termet. Van ilyen.
- Akkor sok szerencsét - mosolyogtam bátorítóan Enikőre, mielőtt elindult volna a sulink előtt várakozó Levi felé.
- Köszi. Majd hívlak! - ölelt meg gyorsan, majd a fiúhoz sietett. Hajrá nekik! :)
Otthon megírtam a házim, aztán átmentem Cassohoz megadni a tanulnivalókat. Legalábbis ezt mondtam otthon. :)
Gyorsan kifésültem a hajam (azért mégiscsak ki kéne nézni valahogy :D), majd kimentem a házból és becsengettem a szomszédba.
Ricsi nyitott ajtót, majd amikor meglátott, elmosolyodott.
- Hali - biccentett - Fent van - mondta, kitalálva a gondolataimat - Ja, és ne menj be a konyhába - tette hozzá komolyan.
- Miért? - pislogtam.
- Mert ott a kajám.
- Nem fogom megenni, megnyugodhatsz - ígértem meg.
- Ki tudja - nézett rám gyanakodva, mire nevetve Casso szobája felé vettem az irányt. Ez hülye. :)
Casso a kanapéján ült és telefonozott. Egy pillantást vetettem a képernyőjére (csak Instázott), majd lehuppantam mellé.
- Az mi a kezedben? - nézett a nálam lévő tankönyvekre.
- Pótolnivaló. Holnap doga lesz töriből, felelés irodalomból, és lehet, hogy matek röpit is írunk - soroltam, mire elhúzta a száját - Körülbelül másfél óra alatt végezhetsz vele.
- Hát, akkor sajnálatos módon erre most nem lesz szükségünk - vette ki a kezemből a könyveket szórakozottan, odébbrakta őket, majd meg se várva a válaszomat, átölelte a derekam és megcsókolt. Na, szépen kerüli a témát. :)
- Borzasztó vagy - jegyeztem meg, amikor kicsit eltávolodtunk egymástól.
Casso egy halvány mosolyra húzta a száját, majd ismét közelebb hajolt hozzám.
- Tudom - felelte egyszerűen, és újra megcsókolt. Még így hónapok után is ugyanolyan "ahw" érzés vele csókolózni. :)
A válaszára csak magamban elmosolyodtam, beletúrtam a hajába, és hagytam, hogy egy kis idő után teljes mértékben átvegye fölöttem az irányítást, majd hátradöntsön a kanapén.
A tarkójánál összekulcsolva a kezeimet viszonoztam az egyre hosszabb és szenvedélyesebb csókjait, és ezalatt valami különös, bizsergetően forró érzés kerített hatalmába, talán az egyre hevesebb "szeretgetésünk"-nek köszönhetően, úgyhogy mosolyogva egy picit elemeltem az ajkaimat az övétől.
- Casso... - szólaltam meg hirtelen, de ő hamarabb folytatta.
- Nem megyek tovább, ha nem akarod, nyugi.
- Tovább mehetsz - néztem rá őszintén, rátérve a lényegre, mire egyből rámpillantott - Legalábbis, ha... akarsz. Készen állok rá. Sokat kellett várnod, úgyhogy megbocsájtom, ha most szünetet tartasz - mosolyodtam el, majd mielőtt megszólalhatott volna, a pólójánál fogva közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam, amit azonnal viszonzott, az eddigieknél is jobban felém magasodva.
Az érzés szédítő volt. A tudatalattim hatalomra tört, a lábaimat a dereka köré fontam, és egyszerűen csak átadtam magam ennek a csodálatos pillanatnak.
A csókunk közben Casso megsimította az arcomat, majd onnan levezette a kezeit rajtam, folyamatosan simítva a kulcscsontom környékéig.
- Szeretlek - suttogta halkan, miközben lassan gombolgatni kezdte a blúzomat. Ahhw.
- Én is nagyon - feleltem, majd a pólója aljához nyúltam, ami egyébként nagyon tetszik, úgyhogy egyszer lenyúlom.
Teljesen zavarba jöttem, amikor a kockás blúzom - Casso pólója mellett - a földön landolt, de mégis ugyanannak a bizsergető érzésnek köszönhetően ezt az egészet egyre jobban élveztem.
Ott feküdtem alatta melltartóban, egyre szaporábban mozgó mellkassal, ezerrel verő szívvel, nem kicsit jöttem zavarba, de egyáltalán nem éreztem magam rosszul.
- Folytassuk, Szöszi? - kérdezte Casso végigpillantva rajtam, mire elpirultam.
- Szeretném - feleltem halkan, mosolyogva, mire Casso is egy halvány mosolyra húzta a száját, és újra megcsókolt, amit a hajába túrva viszonoztam.
Casso egyszer csak eltávolodott az ajkaimtól, majd forró, gyengéden érzékies csókokkal kezdte behinteni a nyakamat és a környékét egyre lejjebb haladva, ami miatt kellemesen megborzongtam, és igyekeztem normális sebességgel levegőt venni, ami egyre nehezebbnek bizonyult.
Csókjaival már a kulcscsontomnál járt, a kezeit kínzó lassúsággal végigsimította a combomon, majd apró csókokkal végigfuttatta az ajkait az oldalamon a csípőm felé közeledve, és miután felém hajolva megint hosszan megcsókolt, lejjebb húzódott rajtam, a csípőm magasságába.
Levegőért kapkodva néztem le rá, mire ő csak nyugtatóan rám mosolygott.
Finoman csókolgatott tovább, folyamatosan simogatva, a combomat, a vádlimat, a derekamat, kigombolta a nadrágom, csókolgatta az alhasam, onnan egyre feljebb és feljebb, kényesztgetve, aztán egy pillanat erejéig mosolyogva a szemembe nézett, majd megcsókolta a dekoltázsom, amitől az először belémrekedt levegőmet még szaporábban kezdtem venni, mint azelőtt.
Szédítően tökéletesen érintett, ráadásul olyan intimnek éreztem, hogy libabőrös lettem tőle.
Mondanom sem kell, a fejem már tűzpirosan égett, zavaróan új volt ez az egész szituáció, de miközben Casso újra megcsókolt, én pedig teljesen az érzelmek hatása alá kerülve viszonoztam, és mégis kimondhatatlanul élveztem az egészet.
A csókunk közben a kezei folyamatosan eltévedtek rajtam, egy-két érintésétől pedig szinte levegőt is elfelejtettem venni.
A testem minden egyes porcikája kívánta őt, a szerelmünknek ezt az újszerű kifejezésmódját,
hiába voltam elképesztően zavarban, hiába jelzett az agyam ezerrel, hogy talán még nem állok készen ezekre, legalábbis mindig ezt mondtam magamnak ezelőtt, és hiába mondtam azt Apának, hogy ugyan, csak a házit hozom át és jövök, mégis azt akartam, hogy soha ne legyen vége.
De mégis idegtépően hamar félbe lett minden szakítva, amikor Casso anyukája felkiáltott nekünk lentről az emeletre.
- Baszki - hunyta le a szemét Casso, majd elhajolt tőlem, és gyorsan visszavette a pólóját - Egy pillanat! - szólt le.
Casso példáját követve én is felpattantam, megigazítottam a nadrágom, a félig kicsatolt melltartómat, visszavettem a blúzom, az ujjaimmal egy picit átfésültem a hajam, és mint ha mi sem történt volna, Cassoval együtt lementünk a lépcsőn.
Sajnos Cassohoz tök váratlanul vendégek érkeztek, úgyhogy esély se volt befejezni azt, amit elkezdtünk.
Na, mindegy.
- Figyelj, szerintem ők egy darabig rohadtul nem fognak lelépni, úgyhogy menekülj - súgta nekem Casso, mire halkan felnevettem, majd egy puszit nyomtam az arcára és gyorsan hazamentem.
Otthon becsuktam a szobaajtóm, majd úgy, ahogy voltam, hátradőltem az ágyamon, a plafonomat nézve idéztem vissza magamban a nemsokkal ezelőtti perceket, ami akaratlan mosolygásra késztetett, az ajkamba harapva próbáltam visszafojtani, és épp a tenyerembe temettem az arcom, amikor megszólalt a telefonom, kizökkentve a gondolataimból.
Enikő volt, természetesen felvettem.
- Na, mi volt? - érdeklődtem kíváncsian.
- Hallod - mesélte - Ez a Levi nem is annyira jófej élőben - mondta.
- Ó. Akkor nem sikerült jól? - kérdeztem.
- Hát, nem tudom. A film jó volt, meg hazafele láttam egy tök helyes srácot, de amúgy ezen kívül nem volt semmi érdekes.
- Sajnálom - mondtam együttérzően. Ne már, pedig én tökre szurkoltam nekik! :(
- Nem kell. A helyes srácnak már elkezdtem utána járni - jelentette be büszkén - Viszont most le kell tennem, csak gondoltam, felhívlak.
- Köszi - mosolyodtam el - Majd holnap mesélj, hogy mit derítettél ki.
- Oksa - ígérte meg.
Fogadjunk, hogy holnap már teljes önéletrajzot tudna írni a gyerekről. :)

Mai nap - 5/5: majd legközelebb. És ezt mindkettőre értem.