Október 31. (kedd)
Halloween.
A tegnapi napot ügyesen kihagytam, ugyanis aznap semmi, de úgy tényleg semmi érdekes dolog nem történt azon kívül, hogy Laci hiányzott és Lili egész nap diszkréten nyöszörgött, úgyhogy a fákra való tekintettel a naplóírást a mai nappal folytatom. :)
- Na jó, most már tényleg megköszönöm Norbinak a csokit - győzködött Lili. Ezt egyébként tegnap akarta, csak valamiért elmaradt.
- Itt megvárunk - ugrált Enikő zsebre rakott kézzel, hátha így nem fog fázni annyira.
- Nem most gondoltam, majd később - rázta meg a fejét Lili meglepődve.
- Menj már - biccentett Enikő a nem messze elsétáló Norbi felé.
- Jó, oké - adta bele a derekát Lili, majd odasietett a világosbarna hajú sráchoz.
- Most igazából hova megy? - nézett utána Ricsi.
- Megköszönni Norbinak, hogy pénteken a padjába rejtett egy doboz Raffaellot - mondta Saci.
- Ő is? - pislogott Ricsi - Máker. Az egyiket odaadhatta volna - bosszankodott.
- Mi az, hogy ő is? - értetlenkedett Enikő. Eközben én próbáltam visszafojtani a mosolyomat, nehogy feltűnjön valakinek, hogy egyébként valamilyen szinten én is be vagyok avatva a történtekbe.
- Hát, adott neki egyet Laci is, meg most ez a Nándi is... érted, az kettő - magyarázta Andris teljesen hülyének nézve minket - Egy meg egy, vágod.
- Norbi - javítottam ki.
- Jó, mindegy - vont vállat Andris.
- De Lili csak egyet kapott, nem? - ráncolta össze a szemöldökét Enikő, miközben Sacira nézett.
- Mittomén', kérdezzük meg, ha visszajött - fújt egy rágólufit, ami aztán az arcára ragadt, úgyhogy megpróbálta lehámozni magáról - Olyan még az arcom? - nézett körbe rajtunk.
- Már nem annyira, de tessék, itt egy tükör - nyomta a kezébe Enikő a senki nem tudja, hogy miért, de nála lévő kistükröt.
Ezzel el voltak egy darabig. :)
- Srácok, én ezt már nem értem - jött vissza hozzánk Lili - Norbi azt mondja, hogy nem adott nekem semmilyen Raffaellot. Csak egy kicsit volt gáz - nevetett fel kínosan.
- Hát, akkor annyira mégsem vagy máker. Csak egy kicsit - mosolygott Casso szórakozottan.
- Mire gondolsz? - ráncolta össze a szemöldökét Lili.
- Lelőjem a poént, vagy kitalálod? - fogta össze a haját Ricsi gyorsan egy hajgumival.
- Mi bajod van? - nevetett fel Lili értetlenül - Milyen poént?
- Hát, hogy kitől kaptad, érteeed - mondta Ricsi.
- Na, hát az mondjad - biccentett Lili.
- Na, hát akkor mondom - bólintott Ricsi - Laci hozta neked, ne legyél már hülye.
Lili erre nem mondott semmit, csak meglepetten nézett maga elé.
- Tudom, hogy romantikus, én ajánlottam neki - vigyorgott Andris - Ne lökdöss már - röhögött össze Ricsivel.
- Menjetek a francba - fordult meg Lili, majd elviharzott.
Egy darabig senki se szólalt meg, mivel senki nem értette, hogy ez most mi volt.
- Most ez mi volt? - nézett utána Casso értetlenül.
- Lehet, azt hiszi, hogy szivatjátok - tippelt Enikő.
Mindhárman (mármint Enikő, Saci és én) Lili után siettünk, aki hamar elmondta, mi a problémája.
Egészen egyszerűen azt hiszi, hogy a fiúk csak szivatják, mert tudják, hogy szereti Lacit, és hogy ha megköszöni a csokit, akkor beégjen előtte, meg ilyenek. Néha kicsit nehéz vele, de azért szeretjük. :)
Miután megvigasztaltuk, elvonultam és felhívtam Lacit, reménykedve, hogy felveszi.
- Most ez így lehet, fura lesz, de te adtad a Raffaellot Lilinek, ugye? - kérdeztem.
- Nem volt egyértelmű?
- Hát, nekem eléggé, de Lilinek egyáltalán nem - feleltem.
- Anyám. Oké, akkor írok neki - mondta. És ebben megegyeztünk.
Sajnos Lilinek ma délelőtt nem volt lehetősége megnézni az üzeneteit, mert lemerült a telefonja, úgyhogy majd a halloweeni bálon visszatérünk a témára, amikor már feltöltötte. Na, mindegy. Türelem rózsát terem. :)
Suli után megbeszéltem Cassoval, hogy fél ötkor jön értem, és akkor majd együtt megyünk a suliba.
Na, hát ezzel szemben Casso már negyedkor kopogtatott a szobám ajtaján.
Ez egyetlen szempontból volt rossz, miszerint pillanatnyilag csak egy póló és egy bugyi volt rajtam. Mondjuk, ez azért még istenesebb a múltkorinál, de akkor is.
Miért futok bele mindig ilyenekbe?
Amikor Casso meglátott, zavarbaejtően lassan végigmért, majd a szemembe nézett és egy halvány mosolyra húzta a száját.
- Tiszta vörös vagy - jegyezte meg mosolyogva, mire elfordítottam a fejem.
- Nem is tudom, miért - sziszegtem a hátam mögötti íróasztalomnak támaszkodva - Hogyhogy ilyen korán itt vagy?
- Zavarok?
- Dehogy! - vágtam rá ösztönösen.
- Akkor jó - lépett közelebb hozzám, majd a derekam köré fonta a karjait és megcsókolt.
Miután befejezte, álcsalódottságot és álfelháborodást vegyítve ránéztem.
- Hééé, miután rám nyitottál és nem hagysz öltözni, befejezted ennyivel?
Casso halkan elnevette magát.
- Hogy neked mennyi bajod van - forgatta meg a szemét szórakozottan, majd visszahajolt hozzám. Na, azért. :)
A suliban már pörgött az élet. Amikor odaértünk, beálltam Sacihoz a büfé sorába, Casso pedig megkereste a többieket.
Amíg én csak egy árva szendvicset vettem, Saci egy teljes túlélőcsomagot vásárolt be magának, hozzáteszem, erre a pár órára. Na mindegy, ő dolga.
A nagy és tartalmas beszélgetéseink közben csatlakoztunk a többiekhez.
- Casso? - néztem végig rajtuk.
- Asszem Diával mentek piát venni. Nem láttad őket a büfénél? - kérdezte Ricsi.
- Nem, nem láttam - ráztam meg a fejem furán.
Egy lánynév, aminek a hallatára már is sebesebben kezdett verni a szívem, a mellkasom pedig annyira megnehezedett, mint ha ráültek volna. Vagy inkább rátapostak volna.
Ki az a Dia?
- Akkor az italautomatánál lesznek - mondta, miközben felbontotta a kóláját - Ááá, ez folyik! - pattant fel távol tartva magától a palackot.
A féltékeny énem ismét színre tört, pláne, amikor Casso visszajött hozzánk a lánnyal együtt.
Az egész gyomrom görcsölt, és olyan hangosan vert a szívem, hogy szerintem kívülről is hallatszódhatott.
Casso egy gyors puszit nyomott a homlokomra, majd elindult Ricsiékhez, a lány viszont megállt előttem, és zavartalanul, tetőtől talpig végigmért.
Szép lány - sötétbarna hajú, világos szemű; babaarc, tiszta bőr, különlegesen szép formájú szem, telt ajkak, nőiesen csinos alak, kerek idomok; tökéletes smink, ami látszik, de mégis igényes és kiemelte a legelőnyösebb arcvonásait; gondosan kiválasztott szett, ami az alakja összes előnyös részére hangsúlyt fektet... egyszóval ránézésre irigylésre méltó lány volt, részemről legalábbis biztosan, ami nem sokat segített az önértékelésemen.
Soha nem láttam még, nem tudtam, ki ő, de az biztos, hogy nagyon zavart a jelenléte.
- Ő a barátnőd, ugye? - kérdezte Dia Cassotól, mire a barátom visszanézett.
- Igen - előztem meg a válaszommal Cassot, aki erre egy halvány mosolyra húzta a száját, és csatlakozott a többiek beszélgetéséhez - Leni - nyújtottam a kezem.
- Dia - mutatkozott be egy erőltetett mosollyal az arcán.
A fiúk röhögtek valamin (szoktak), Saci, Enikő, meg Lili mosdóba mentek, Dia pedig előttem ácsorgott és a kínos csendet megtörve megszólalt.
- És te amúgy mióta ismered Rolit? - kérdezte a szeme sarkából Cassot nézve.
- Kilencedik szeptembere óta - feleltem röviden.
- Aha - bólintott. Látszólag nem annyira tetszett neki a válasz, nem értettem, miért.
Egy rövid ideig megint nem szólalt meg egyikünk se, mindketten a többiek irányába pillantgattunk, mint ha őket figyelnénk és ezért nem beszélnénk egymással, ami kínos volt, de aztán végül folytatta.
- És, amúgy mióta is vagytok együtt?
Egy kicsit hirtelen érintett a kérdés, de nem akartam bunkónak tűnni azzal, hogy rávágom, hogy nincs köze hozzá (pedig igazából azt akartam), úgyhogy válaszoltam.
- Nyáron jöttünk össze - válaszoltam röviden, nem belemélyedve jobban.
- Akkor ez ilyen... lassan kialakuló dolog volt, ugye? - kérdezte rágózva.
- Ez így kicsit hosszú lenne - nevettem el magam zavartan, akaratlanul a hajamat megigazítva.
- Aham - bólogatott újra végignézve rajtam.
Ismét csendben voltunk egy darabig, én meg szinte folyamatosan a bejárati ajtót néztem, reménykedve, hogy Lili, Enikő és Saci hamar visszaérnek a mosdóból és kimentenek ebből a rém kínos szituációból.
Dia valószínűleg belátta, hogy velem nem fog nagy traccspartikat rendezni, úgyhogy inkább odament a fiúkhoz, aminek részben örültem, mert nem kellett még több privát infóval kitálalnom egy számomra tök ismeretlen lánynak (aki szemmel láthatóan Cassora pályázik) a kapcsolatomról, de részben bosszantó is volt, ugyanis így most Dia Casso közelébe került. Ami zavart.
Az egész zavart, úgy, ahogy van.
Fogalmam se volt, ki ő, hogy Casso honnan ismeri, vagy hogy mióta, arról se, hogy mit keres itt egyáltalán, de nagyon nem tetszett, hogy a barátom közelében van.
Nem volt kedvem utána menni, az milyen kínos lenne már, úgyhogy elővettem a telefonom. Enikő írt, hogy az udvaron vannak, úgyhogy jöjjek le hozzájuk.
Felvettem a kabátom, majd megböktem Ricsi vállát. Akkor éppen ő volt az egyetlen, aki egy kicsit odébb ment a többiektől, hogy kivegye a táskájából a pénztárcáját.
- Majd megmondanád Cassonak, hogy kint vagyok az udvaron? - kértem meg, mire először értetlenül nézett rám (gondolom, hogy miért nem én mondom meg neki), de aztán rámhagyta és megvonta a vállát.
- Oké. Kimész? - kérdezte a rajtam lévő kabátomról következtetve.
- Igen, Saciék kint vannak az udvaron - mondtam - Te?
- Büfé - mondta, majd elindult az előadóterem kijárata felé, én meg utána.
Ketten mentünk a folyosón, majd összeszedve a gondolataimat, megszólaltam.
- Amúgy ki ez a Dia? - kérdeztem.
- Ró exe, asszem gimi előtti nyáron voltak együtt - mondta - Tesóm valamiért bírja, szerintem rohadt idegesítő amúgy.
- Nekem se szimpatikus - vallottam be - És szerinted én miért nem tudtam róla idáig? - gondoltam bele.
Nem mint ha olyan sok dolgot tudnék Casso gimi előtti dolgairól, barátnőiről, vagy általánosságban, hogy mit csinált, alig beszél róla. Sőt, igazából soha nem beszél róla. Majdnem tíz évet vízilabdázott, hogy egy példát mondjak, azt is nem rég tudtam csak meg. Casso (sajnos) nem az a sztorizós típus, én meg nem akarok ijesztően faggatózni.
Én viszont sztorizós típus vagyok, úgyhogy remélem, valamikor majd témához jutunk.
Sok minden érdekelne vele kapcsolatban, csak kíváncsiságból, hogy jobban megismerhessem, szóval szívesen beszélgetnék vele egyszer ilyen dolgokról, olyanokról is, amiket ő valószínűleg tök jelentéktelennek tart és ezért nem mondja őket.
- Passz - vont vállat Ricsi. Na, ezzel sokra mentem.
A büfénél elváltak az útjaink, Ricsi beállt a sorba, én meg kimentem az udvarra.
Enikőéknek elmeséltem mindent, akik türelmesen végighallgattak.
- Uramatyám, hány lányt kell még megfojtanom? - dőlt hátra Enikő fáradtan az egyik padra, mire halkan felnevettem.
Miután kellemesen kiboncoltunk ezt az egész Diás-Cassos témát, következhetett a Lili-Laci incidens.
- Képzeljétek - kezdte Lili - Laci írt.
- Úúú, és mit? - kérdezte Saci csillogó szemekkel.
- Mutatom - vette elő Lili a telefonját vigyorogva, majd bekapcsolta a Messengert, mi meg a telefon felé görnyedve elolvastuk az üzenetsort.
Laci: Nem találtál véletlenül egy Raffaellos dobozt a padodban? 😏
Lili: Honnan tudsz róla?
Laci: Ott voltam, amikor megvették neked és berakták a padodba... Mindent láttam ám. 😁
Lili: Akkor azt is tudod, hogy ki volt, nem?
Laci: jaja
Lili: Na?
- Ezután egy ideig nem írt semmit, aztán amikor már nagyon türelmetlen voltam, felhívtam, hálistennek felvette, aztán elmondta, hogy ő volt - mesélte vigyorogva - Utána meg háromnegyed órán keresztül beszélgettünk az én számlámra, úgyhogy anyámék meg fognak ölni, de mindenesetre pénteken vele és egy haverjával megyünk mozizni.
- Az tök jó, de nem lehetne esetleg lepattintani a haverját? - kérdezte Enikő szórakozottan.
- Nem hinném. Eredetileg Laci és két haverja mentek volna, előre megvették a jegyet, csak az egyik lebetegedett, úgyhogy Laci felajánlotta, hogy menjek helyette én.
- Mindegy, legalább van valami közös programotok - mosolygott Saci biztatóan. Úgy irigylem, hogy ilyen optimista. De attól még igaza van. :)
Az udvaron elvoltunk még egy darabig, majd amikor már eluntuk magunkat, felmentünk az előadóterembe a törzshelyünkhöz.
- Én odamegyek Ricsihez, ti jöttök? - kérdezte Saci.
Egy gyors pillantást vetettem Cassora és a hozzá zavaróan közel ülő Diára, majd a barátnőm után mentem.
- Szia - ültem le Casso mellé.
- Helló - köszönt vissza mosolyogva, miközben átölelte a derekam oldalról.
Dia hűvös tekintettel nézett rám, majd megbökte Casso vállát és elkezdett beszélni neki valamiről, amihez természetesen én egy kicsit se tudtam hozzászólni.
Casso ölelésén kívül egyáltalán nem éreztem jól magam a társaságban, ami még szinte soha nem történt így ezelőtt, csak most éppen ott volt közöttünk egy újabb festett hajú Casso-ex. Az pedig igazán kiborító tud lenni.
Nem elég, hogy Dia másodpercenként fogta meg Casso karját, simította meg a vállát, vagy a combját, még az idegesítő vihogását és beszédstílusát is hallgatnom kellett.
Rosszul éreztem magam, tényleg.
Egyszerűen csak nagyon nem éreztem magam odavalónak, olyanokról volt szó, amikhez hozzá se tudtam szólni, bár, tulajdonképpen ha tudtam volna, se tehettem volna meg, mert benne se voltam a beszélgetésben, csak ott voltam, kívülállóként.
Nem tett valami jót az önbecsülésemnek. Az önbizalmamnak meg még kevésbé.
Talán, ha Casso karja nincs körülöttem, el is mehettem volna, nem tűnt volna fel senkinek, hogy nem vagyok ott, legalábbis én így éreztem.
Ez a lány is, ismerte Cassot, járt vele már azelőtt, hogy mi egyáltalán találkoztunk volna, biztos összekötik dolgok, voltak együtt, Casso kedveli, sőt, valószínűleg régen tetszett is neki, talán szerette is...
Minden egyes eltelt másodperc egyre inkább arra késztetett, hogy ebbe belegondoljak, sőt, tovább is, ami ismét belehajszolt a szokásosba.
Féltékenység.
Önbizalomhiány.
Aggodalom.
Mindhárom egyszerre. Körforgás.
Régen éreztem már magam ennyire rosszul.
- Na jó, srácok, nekem most már mennem kell. Majd legközelebb is beugrok, puszi mindenkinek - nézett körbe rajtunk Dia, majd elköszönt két-két puszival Ricsitől és Andristól, majd ugyanezzel, egy hosszú öleléssel és egy "majd írok" mondattal Cassotól.
Megölelte Cassot.
"Majd írok."
Olyan szinten éreztem magam egyszerre porig alázva és levegőnek nézve, hogy kishíján elfogott a sírógörcs.
Engem természetesen Dia kihagyott az elköszönős "buliból", kínos volt, de nem ez volt a legnagyobb problémám.
Miután Dia elment, sóhajtva megráztam a fejem, éppen olyan hangosan sóhajtva, hogy Casso is észrevegye, hogy valami nem oké. Női trükk.
- Fáradt vagy? - nézett rám.
Fura érzés volt, hogy le se esett neki, hogy problémám van, azon belül pedig, hogy mi.
Nem tudtam eldönteni, hogy most vagy én reagálom túl a történteket, vagy ő nem érzi eléggé.
Bizonytalanság, újfent.
- Nem, most kivételesen kialudtam magam - vontam vállat egyszerűen.
- Akkor?
- Akkor mi? - játszottam az értetlent.
- Baj van, Szöszi? - kérdezte, miközben kellemesen elfoglalta magát egy hajtincsem csavargatásával.
- Nem, semmi - fordítottam el a fejem.
- Oké - hagyta rám.
Hé, mi az, hogy "oké"?
Idegesen rágtam a szám szélét, magamban ezerrel agyalva, hogy most kimondjam-e, vagy sem, aztán végül úgy döntöttem, hogy nem kímélem.
- Na jó, nem semmi - szólaltam meg hirtelen - Kezd elegem lenni.
*****************************************
Folytatás következik!