Szeptember 1. (péntek)
Új év, új gondokkal. Éljen.
Reggel az ébresztőm kegyetlenül felrázott (pedig tök jót álmodtam), úgyhogy megdörzsöltem a szemem, majd magamra ráncigáltam az utálatos ünneplőm, és kifésültem a hajam.
Anya és Csepi csináltak nekem pirítóst (Csepi nyomta meg a bekapcsoló gombot :D), úgyhogy azt gyorsan megettem, kierőlködtem egy kevés fogkrémet a tubusból, fogat mostam, felkaptam a táskámat, felvettem a cipőm, majd kimentem a házból.
Az évnyitóban igazából az az egyetlen pozitívum, hogy Casson borzasztóan jól áll az ünneplő (is), habár a sima fehér rövidujjú, vagy rosszabb idő esetén hosszúujjú, könyékig lazán feltűrt ingjével (felső pár gomb kihagyva) és a fekete nadrágjával nem viszi túlzásba az öltözetét. Jó, mondjuk azt tegyük hozzá, hogy a megbabonázó tekintete, a kuszán álló haja és az imádnivaló mosolya rengeteget dob rajta. :)
De igazából mindegy is, mert lényeg a lényeg, hogy engem totálisan levesz a lábamról. :)
- Szia - szaladtam oda hozzá, mire Casso lazán ellökte magát a kerítéstől, magához húzott és egy "helló" után egy hosszú csókkal köszöntött.
Amikor megérkeztünk a suli elé, csak Lili, Enikő, Andris, Ricsi és Saci volt ott, meg egy pár végzős srác.
- Haliii! - ugrott a nyakamba Saci vidáman.
Üdv suli, üdv osztálytársak, üdv gerincroppanás. :)
- Tizenegyedikesek lettünk - jelentettem be ünnepélyesen.
- Ez egy jó megfigyelés - biccentett Enikő.
- Tudom, tudom - bólogattam - Csak még meg kell szokjam.
- Nekem is - helyeselt Saci - Tök furi.
Ezután elkezdtük boncolgatni a témát, hogy hogyan képzeljük el az évet, meg ilyesmik, majd egyszer csak megérkezett Laci.
- Ja, hogy ez ilyen jól néz ki? - pislogott Lili döbbenten, mire mindhárman csak vigyorogva néztünk rá - Most mi van? - nézett végig rajtunk zavartan - Egyáltalán nem tetszik, csak meglepődtem - magyarázta.
- Ahhhaaaa - bólogatott Enikő.
- Tényleg! - bizonygatta.
Hm. :)
Nyolc előtt tíz perccel bementünk a suliba, majd megálltunk a terem előtt.
- Miért nem megyünk be? - értetlenkedtem.
- Mert nem engednek be - fordult hátra Kriszti.
- Kik? A fiúk? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Nem. A tanárok - felelte, majd az ajtóhoz támaszkodott, hogy halljon valamit.
Ami nem volt jó ötlet, ugyanis a következő pillanatban kinyílt az ajtó, és kilépett rajta Mátrai.
- A tanárnő lesz az új oszi? - kérdezte Kriszti zavartan.
- Ugyan - rázta a fejét, majd rászólt egy tizedikesre a folyosó másik végén, hogy ne szórja be az osztálytársa szekrényébe az egyik cserepes virág földjét. No comment.
Miután elment az igazgatóhelyettes, mindenki egyszerre akart berohanni az osztályterembe lefoglalni a "tuti helyeket" (ezek leginkább a hátsó padok), aminek következtében Marcit fellökték, Lina nekiment az ajtónak (?), Saci nekiszorult a falnak, Mira pedig végül fogta magát, áttört mindenki között és elfoglalt egy helyet elöl. Amihez szerintem nem kellett volna előretolakodnia, ugyanis senki nem az ő kiválasztott helyére pályázott, de mindegy. Ő dolga.
Szerencsére Saci előrébb bejutott, ezért foglalt nekem maga mellett egy helyet az ablakfelőli padsor utolsó előtti padjában.
Akkor vettem észre, hogy az osztályterem eléggé megújult a tavalyi óta.
Az elszürkült (természetesen a kosztól) falat újra ragyogó hófehérre festették, az eddigi hat darab kétszemélyes pad helyett most már tíz volt elhelyezve (három padsor, a két szélsőben három, a középsőben pedig négy paddal), az eddigi, megszokott üvegszekrényeket polcokra és kisebb fából készült szekrényekre cserélték, az ajtó felőli falra egy hosszú faliújságot szögeltek ki, amire egy csomó közös képünk (osztályfotók, képek a táborból, kirándulásokkor, osztálykarácsonykor és különböző iskolai bálokban készített fotók stb.) volt kitűzve, a régi, csíkos függöny helyett sima bézs színűt kaptunk, új óra és naptár lógott a falon, a maradék üres helyeket pedig különböző térképek, csillagképek és egyenletek takarták el. Ezen kívül az egész osztályterem tele volt kisebb növénykékkel, kaktuszokkal és virágokkal, ami plusz hangulatot adott az osztálynak.
Kétségtelenül sokkal jobban tetszik, mint a régi. :)
Nemsokára belépett az osztályba egy ismeretlen tanárnő.
Vállig érő, szögegyenes sötét haja lófarokba volt összefogva, szemüvege mögül pedig sötétzöld szemeivel pásztázott minket.
Szűk fekete szoknyát, alaposan kivasalt, gondosan behajtott gallérú blúzt és sötétszürke blézert viselt, majd a fekete magassarkúja kopogása mellékletében a tábla elé állt.
- Jó reggelt mindenkinek - köszöntött, mire elcsendesültünk, ő pedig bemutatkozott - Madaras Ildikó vagyok, az új osztályfőnökötök - mondta, mire Sacival csak összenéztünk. Elég szigorúnak tűnik, de azért talán nem fogunk meghalni. Talán.
Lényeg a lényeg, hogy miután bemutatkoztunk, végigültünk egy jó hosszú évnyitó műsort az előadóteremben és kaptunk egy tíz perc szünetet, amiben szinte mindannyian az új ofőről beszéltünk.
- Én tökre beparáztam tőle! - mesélte Saci teljes átéléssel.
- Halkabban - pisszegett Kriszti, amikor Madaras elment mellettünk.
- Jó, oké - húzta be a nyakát Saci, majd miután elment a "veszély", tovább ecseteltük a véleményünket az új ofőnkről.
Ezután megkaptuk pedig megkaptuk az órarendet.
- Pénteken nyolc óra??? - háborodott fel Enikő.
- Melyik rohadék állította ezt össze? - dühöngött Ricsi.
- A rohadékok alatt most a tanárokra gondolsz? - nevetett Kriszti.
- Á, dehogy - legyintett - Hallod, Leni, te okos vagy. Mi a szarért kell nekünk etikát tanítani?
- Ne haragudj, Ricsi, de pont te vagy az, akire ráférne - közölte Mira.
- Most miért? Neked se ártana - szólt közbe Kriszti Ricsit védve.
- És mi az a "műv./2"? - ráncolta össze a szemöldökét Laci ügyet sem vetve Mira és Kriszti kialakuló vitájára.
- Művészeti suli vagyunk, rémlik? - kérdezte unottan Mira.
- Éppen ezért szívok minden héten Pintérrel. És? - tárta szét a karját értetlenül.
- És most már hetente kétszer fogsz "szívni" a művészeti körökön - mutatott idézőjeleket a levegőbe.
- Mi van? - döbbent le.
- Pénteken az utolsó órában vagy ugyanazt csinálod, mint szerdánként, vagy választasz második tárgyat, de tizenegyediktől már heti kétszer van művészeti kör - magyarázta Mira - Kész szerencse, hogy másodikként a suliújság is számít - mondta büszkén.
- Kapják be - közölte Andris lehangoltan.
- Amúgy lesz még előrehozott érettségi, meg fakutációk is. És második idegen nyelv is kell - szólt közbe Lili az órarendet nézegetve.
- Az is? - szólalt meg Casso.
- Aha - bólintott Lili - Én megyek franciára. Ti? - nézett körül.
Többségben a németesek voltak.
Pontosabban Casso, Ricsi, Laci, Andris (először egyiptomiul akart megtanulni, de aztán lemondott róla :D), Saci, Samu, Kriszti, Kolos és én.
Marcsi, Domi, Lili, Ágoston, és Lina franciára mennek, Enikő, Niki, Betti, Marci és Mira olaszra, Paulát meg nem tudjuk, mert ma nem jött be a suliba.
Majd meglátjuk.
Hazafelé menet szinte egész végig a mai napról beszéltem Cassonak, aki csak türelmesen hallgatott.
- Szerinted hülyeség lenne a rajz mellett gitárra is mennem? - gondolkodtam hangosan.
- Nem - rázta a fejét egy fáradt sóhajtás kíséretében.
- Akkor jó. Te a gitár mellett mit választasz? - érdeklődtem.
- Heti két gitárt - mondta.
- Akkor péntekenként együtt megyünk gitárra! - csillant fel a szemem.
Szegény Cassot jól lefárasztottam a valószínűleg számára érdektelen témáimmal, amiket egész úton hallgatnia kellett, de mindegy. :)
Otthon átöltöztem valami kényelmesebb ruhába, majd átmentem Cassoékhoz.

Mai nap - 5/5: egy teszt szerint a nevünk alapján csak hatvanhat százalékban illünk össze Cassoval. Erre csak annyi volt a válasza, hogy "Szöszi, ne fárassz már!". :)
Egyébként kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz az idei év, de azért egy kicsit hiányolom a nyarat. :)