Október 12. (csütörtök)
Három hónapja tart a (mostani) kapcsolatunk. Már egy hónappal tovább tart az előzőnél, ráadásul egyelőre teljesen zökkenőmentesen. :)
Mármint egyelőre.
- Ma mondjuk elmehetnénk valahova - dobtam fel - Ha már negyed éve együtt vagyunk - vigyorogtam.
- Oké - bólintott Casso - Ötlet?
- Sütizzünk - tippeltem.
- Az volt múltkor is, nem? - kérdezte.
- Nem. A múltkor sétáltunk - emlékeztettem.
- Ja, igen. De az előtte lévőn sütiztünk - mondta.
- Akkor nem tudom - gondolkodtam el. Az a baj, hogy vannak olyan ötleteim, amiket tök szívesen megvalósítanék, csak vagy nincs rá időnk, pénzünk, megfelelő időjárásunk, vagy csak egyszerűen Cassonak nem jönne be az ötlet.
- Mi van, ha most simán csak elmegyünk mozizni? Aztán kitalálhatunk bármit - vont vállat lazán - Utoljára kábé nyáron voltunk.
- Okés - bólintottam.
Tehát megegyeztünk, hogy ma elmegyünk mozizni, közben pedig elindultunk a suliba.
Egyik szünetben éppen a büféből értem vissza, amikor a következő látvány tárult elém.
A telefonozó Casso mellé éppen Daniella ült le, és tíz kilométerről üvöltött róla, hogy nem csak egy "szia, megmondanád mennyi az idő?" beszélgetést akar lerendezni vele.
- Öhm. Bocsi, nem zavarok? - kérdeztem ironikusan.
- Nem nagyon - rázta meg a fejét Daniella.
- Ezt úgy értettem, hogy te igen engem - pontosítottam, miee Casso elröhögte magát.
- Jól van, nyugi már - állt fel Daniella a székről - Gondold át, amit mondtam - mosolygott Cassora, majd hátradobta az első tincseit és kiment a teremből.
- Nem bírom a lányt - jegyeztem meg, miközben leültem Betti helyére.
- Hidd el, hogy én se.
Mindennek megvan a jó, és rossz oldala. Imádom, hogy Casso ennyire helyes, meg menő, csak sajnos ezzel nem vagyok egyedül, így kábé a gimibe járó lányok nagy része úgy nyomul rá, hogy az a sírba visz.
- Leni! - szólt Lau az ajtóból, mire odamentem hozzá - Beneveztelek a versenyre. Gyere, kinyomtatjuk neked azt a papírt - invitált, majd elindult a folyosón, én pedig utána siettem.
A tanáriban megvártuk, hogy Bíró befejezze a nyomtatást (az a sok lap valószínűleg a mi friss dolgozatunk lehetett), majd Lau kinyomtatta nekem a tudnivalókat egy A4-es oldalra.
- A jövő heti rajzórán gyakorlunk - mondta, majd elköszöntem és felrohantam a terembe.
Szóval az a lényeg, hogy a téma a "fájdalom" (most már értem, miért kedveli Lau ennyire ezt a versenyt :D), jövő hét pénteken pedig kilenckor beszállunk egy kisbuszba, elmegyünk a helyszínre, elhelyezkedünk, kapunk két órát a rajzoláshoz/festéshez, megebédelünk, szabadidő (amíg a zsűri meghozza a döntést), kihirdetik az eredményt, majd olyan négy körül megyünk is haza. És ennyi. Ehhez kellett egy teljes A4-es oldal. Szegény fák.
Suli után hazamentem, majd miután megbeszéltük Cassoval, hogy fél hatkor itt lesz értem (nagyon sok a házi), bementem a házunkba és felmentem a szobámba.
Olyan öt körül éppen a zuhanyzóból jöttem ki, a szobámba érve pedig azt láttam, hogy rezeg a telefonom. Casso hívott.
- Sziaaa, nemsokára kész leszek - huppantam le az ágyamra, miközben a telefonomat a fülemhez szorítottam.
- Hol tartasz? - kérdezte. Egy kicsit furcsálltam a kérdést, de aztán nem foglalkoztam ezzel.
- Most fogom kiválasztani a ruhámat. Miért kérdezed? - nyitottam ki a szekrényem ajtaját.
- Akkor hagyd abba - mondta egyszerűen. Ez már tényleg gyanús volt - Bocs, máskor majd mozizunk.
Egy hajszálnyira voltam attól, hogy kiessen a telefon a kezemből és ennek is betörjön a képernyője. Egy hajszálnyira.
- Mi? Miért? - pislogtam értetlenül.
- Mert ma nekem nem jó - felelte egyszerűen.
- De ma van a hónapfordulónk! - fakadtam ki - Különben is, miért szerveztél mára valamit, ha tudod, hogy ma tizenkettedike van, vagyis ez a délután kettőnké?
Ne már. :(
- Hidd el, nem én szerveztem - válaszolta.
- Akkor is! Nem hinném, hogy arra az akármire csak ma van lehetőség, főleg úgy, hogy ezt a mozizást már egyértelműen megbeszéltük!
- Pár órával ezelőtt.
- De azt, hogy ma fordulónk van, nem ma találtuk ki, ezt július tizenkettedike óta tudhatjuk! - háborogtam.
- Nyugodj már le, gondoltam, hogy nem fogsz örülni, de azt, hogy ennyire kiakadsz, azt azért nem - jegyezte meg Casso.
- Látod, mégis. Na mindegy, szia - tettem le a telefont, majd dühösen levágtam az asztalomra és elterültem az ágyamon.
Fantasztikus.

Mai nap - 5/2: igenis ki vagyok akadva! Egyedül csak Csepi javított a napomon. De rég is volt ilyen.