Október 11. (szerda)
Ma kivételesen Ricsivel együtt mentünk suliba. Ő általában hamarabb szokott indulni, mint mi (Saci messzebb van, Ricsi meg a Varga szokás szerint elé megy :D), vagy éppenhogy később (ha Saci nem megy suliba valamiért), de most kivételesen egy időben ért ki velünk, mert elméletileg elaludt.
Úgyhogy miközben Casso az ikrével beszélgetett, több-kevesebb sikerrel megpróbáltam minél jobban bekapcsolódni a társalgásba.
Amikor Ricsi útközben levált tőlünk, és befordult Saciék utcájába, Cassohoz szóltam.
- Öhm. Ki az a Manuel Neuer? - kérdeztem zavartan. Kezdem egyre hülyébben érezni magam, hogy egy csomó mindenhez, ami Cassot érdekel, egy szót nem tudok hozzászólni, de mindegy.
- Focista - felelte röviden és lényegretörően.
Szerintem pontosan jól tudja, hogy nekem ennyi bőven elég az ilyen témákban, kifejtegetnie pedig tök felesleges, mert alsóhangon a felét tuti nem érteném. :)
- A foci a kedvenc sportágad, ugye? - érdeklődtem kíváncsian, csak mert erről még úgy se beszélgettünk sokat.
- Nincs konkrét kedvencem - vont vállat.
- Oké, de azért ilyen "toplista" szerűséged csak van azokból, amiket kedvelsz - próbálkoztam.
- Te listát állítasz ezekből?
- Fejben igen. Na, de akkor milyen sportágakat szeretsz? - kérdeztem.
Egyszer csak kihúzom belőle. :)
- Nem tudom. Amihez kapcsolódik víz, vagy labda - közölte egyszerűen - És-vagy.
Hát, ezt nem bonyolította túl.
- Akkor a vízilabda a kedvenced - állapítottam meg "bölcsen".
- Felőlem - röhögte el magát - Majdnem tíz éven át csináltam, az a minimum, hogy bírtam - mondta, mire enyhén szólva ledöbbentem.
- Mi? - pislogtam meglepetten.
- Mi mi?
- Tíz évig vízilabdáztál? - csodálkoztam.
- Kilenc és fél - helyesbítette magát - Nem mondtam még? - lepődött meg.
- Nem - pislogtam tovább - Hogyhogy?
- Mármint mi hogyhogy?
- Hogy nem is tudtam.
- Passz, azt hittem, meséltem - vont vállat.
Akkor ezért vannak ilyen kockái, minden világos. :)
- És, neked milyen sport jön be? - váltott témát, hogy ő is érdeklődjön - Mondjuk nézni.
- Jó sok van, amit szeretek nézni, nem rendszerszerűen, de szerintem gyönyörű sportok az olyanok, hogy mondjuk korcsolya, szinkronúszás, RG... - soroltam - Te hogy állsz velük? Mondjuk az RG-vel.
Cassonak egy őszinte nevetés hagyta el a száját.
- Ha listát állítanék, mint ahogy te szoktál, valószínűleg az utolsók között lenne, amiket leülnék, hogy megnézzek - válaszolta egyszerűen.
- De miért, annyira jó sport, tök szép, és minden, csak nem könnyű.
- Tudom - biccentett.
- Csak te ilyen vízilabdás srác vagy, akit nem vonz, hogy RG-zős lányokat nézzen - állapítottam meg rávigyorogva, mire egy "ez kész"-stílusú, hitetlen nevetés hagyta el a száját.
- A számból vetted ki a szót - mosolygott rám.
- De erről a vízilabdás dologról mesélj már mégvalamit - biztattam, mire beletúrt a hajába.
- Nem nagyon tudok mit, játszottam, abbahagytam, ennyi.
- Hogyhogy abbahagytad? - érdeklődtem - Ennyi idő után.
Először nem válaszolt, aztán megvonta a vállát.
- Úgy alakult, nemtom.
- De szeretted?
- Ja, eléggé. Csak így alakult - ismételte meg magát.
Mik ki nem derülnek. :)
- Ma egy olyan fát fogtok rajzolni, amin csak ősszel termő gyümölcsök vannak - avatott bele a tervbe Lau rajzóra elején - Például szőlő, alma, kukorica, dió, mandula, sütőtök, füge, vagy bármi, ami megterem ősszel - sorolta fel.
Oké, most tekintsünk el attól, hogy tudomásom szerint a sütőtök nem gyümölcs, a szőlő, meg a kukorica pedig nem fán terem, de ettől függetlenül egész tűrhető a feladat. :)
- Törekedjetek arra, hogy a fátokon minél többféle gyümölcs legyen. Jó munkát! - ült le a számítógéphez, majd megnyitotta a Pinterestet és valami képeket kezdett rajta nézegetni. Hát, jól van.
Óra végén Lau valamiért elfelejtette leosztályozni a rajzokat (?), úgyhogy elraktam a lapot a mappámba, és előkészültem a következő órára.
Szünetben Lau félrehívott magához.
- Szóval jövő hét pénteken lesz az a rajzverseny, évfolyamonként meg csak egy diákot küldhetek, én pedig rád gondoltam. Holnap van a jelentkezési határidő. Lenne kedved elindulni? - kérdezte.
Még jó, hogy szólt a kedves tanárnő, hogy kilenc nap múlva verseny van. Hurrá.
- Igen, persze - bólintottam.
Legalább délelőtt nem kell suliba mennem, és még ingyenes is, szóval miért is ne? :)
- Ennek örülök. Akkor holnapra nyomtatok neked egy lapot, hogy mi hogy lesz, mikor indulunk, mettől meddig van a verseny, mi a témakör, meg ilyenek - ígérte meg. Mibe fogadjunk, hogy elfelejti?
Órák után egy kicsit tovább maradtam, mert egy pár új képet kiragasztottam a szekrényembe.
- Ennek mi értelme van, ha kábé csak te látod a szekrény belsejét? - kérdezte Casso fáradtan, aki már vagy tíz perce rám várt egy padon ülve.
- Így legalább nem olyan unalmas a szekrényem - vontam vállat - Csodálom is, hogy neked semmi nincs a szekrényedbe ragasztva. Tépsz légyszi egy celluxot? - kértem meg, ugyanis a két kezemmel a képet fogtam oda a szekrény falához.
- Hol van? - nézett körbe.
- Itt - biccentettem a fejemmel a szekrényemben lévő polcra.
- Ja - állt fel, majd tépett egy csíkot nekem, így tökéletesen rögzítve lett az egyik naplementés képem, amit a nyáron csináltam.
- Köszi a segítséget - zártam be a szekrényt, amikor kész lettem - És a türelmet - tettem hozzá, majd gyorsan bedobtam a mappámat (amiben a képek voltak) és a celluxot a táskámba. - Van ma valami programod? - kérdeztem, miközben felvettem a farmerkabátom.
- Szerintem nincs.
- Semmi meccs, vagy ilyesmi?
- Nem, ma nincs olyan, ami érdekelne - rázta a fejét - Tudtommal.
- Tudtoddal nincs - ismételtem meg - Akkor van kedved átjönni? Nem is tudom, mikor voltál nálunk utoljára - gondoltam át.
- Oké - egyezett bele egy vállvonással.
Úgyhogy Cassoval együtt felmentünk a szobámba, és "első a kötelesség" elven gyorsan megírtam a házikat, aztán mivel ráparancsoltam Cassora, hogy ő is csináljon valamit (nem volt könnyű), bediktáltam neki az eredményeket, mateknál meg a műveleteket is egy kicsit másképpen, mint ami az én füzetemben van. Legalább megmentettem egy pár egyestől. :)
- Na, kész vagyok - csuktam be a füzetemet - Most már csinálhatunk valami mást is.
- Nagyszerű - biccentett. Látszólag nem nagyon jött be neki az "írjunk házit közösen" programom. :)
De legalább amikor Apa egyszer benyitott hozzánk, hogy mit csinálunk (néha szokott ilyet, mindig más ürüggyel), teljesen őszintén mondhattuk azt, hogy házit írunk. Igazából azt hittem, hogy ezzel meg lesz elégedve, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem.
- Jó szórakozást hozzá - bólintott egy kissé ironikusan, mire Casso elröhögte magát, Apa pedig becsukta az ajtót.
Ez van. Ha azt látja, hogy éppen Cassohoz bújva filmezek, akkor az a baj (mármint nem a filmezés része), ha meg átjön és házit írok/írunk, akkor meg az nem oké. Hát, jó. :)
- Már megpróbáltam vele beszélni, hogy ne nyitogasson be, meg ilyenek, csak tudod... apai ösztönök - magyarázkodtam zavartan elnevetve magam.
- Nem gáz - vont vállat - Amúgy szoktunk beszélgetni, tök jó arc - mondta lazán - Túlizgulod a dolgokat.
- Jó, tudom - láttam be, miközben leültem mellé az ágyamra - Csak bármelyik pillanatban kinyírhat - nevettem fel.
- Nem fog, hidd el - karolta át a derekam, majd egy kis hatásszünet után újra megszólalt - Amúgy meg szeretlek - fordította felém a fejét jókedvűen mosolyogva, majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.
- Én is nagyon - feleltem magamban mosolyogva.
Miközben ezeket a sorokat írom a naplómba, még mindig úgy vigyorgok, mint egy idióta, de hát akkor is! :)
Casso egy kicsit eltávolodott tőlem, egy laza mozdulattal levette a pulcsiját, majd az ágy másik végébe dobta azt.
Nem tudom, hogy miért, és hogyan, de ezt a pár mozdulatot sikerült egy kicsit félreértelmeznem.
- Öhm, Casso... - toltam el magamtól egy picit zavartan - Ugye tudod, hogy én meg nem állok készen? - szaladt ki a számon.
- Tudom - bólintott értetlenül.
- Oké, csak mondtam - szabadkoztam, amikor kezdtem észrevenni, hogy valamit itt benéztem. De nagyon.
- Nekem meg csak melegem volt - nevetett fel hitetlenül. Ez durván gáz. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem nem az én fantáziámmal van baj - röhögött ki.
- Jó, oké. Na - sütöttem le a szemem elpirulva - Csak gondoltam, megelőzöm a problémát - magyarázkodtam.
- A problémát - biccentett szórakozottan, majd visszahajolt hozzám, és folytattunk mindent ott, ahol abbahagytuk.
A vízilabdás sráccal. :)

Mai nap - 5/5: szereteeem. Még mindiiig. :D