Október 10. (kedd)
- Szia - mosolyogtam Cassora, amikor kiértem az ajtónkon.
- Helló - biccentett - Most egész hamar kész lettél - jegyezte meg.
- Vannak még csodák - nevettem fel, miközben odaléptem a kerítésre támaszkodó barátomhoz, a karjaimat a nyaka köré fontam, majd megcsókoltam, és egyszerűen csak hagytam, hogy Casso átvegye az irányítást. Nem mindig vagyok irányítgatós kedvemben. :)
- Jaja - értett egyet, majd miután befejeztük a megkezdett tevékenységünket (:D), az ujjaimra kulcsolta a kezeit és elindultunk.
Útközben éppen nagy beleéléssel meséltem neki egy csomó mindent (pl. a hétvégén megnéztem egy pár filmet, amit ajánlott, és tényleg tök jók voltak stb.), úgyhogy egyáltalán nem is figyeltem a körülöttem lévő járművekre, így a zebránál, ahol természetesen nem volt lámpa, mert miért is lenne, simán leléptem volna az útestre, ahol éppen egy busz haladt el.
Szerencsére Casso időben visszarántott, így a busz hála Istennek (meg Cassonak) nem ütött el. Úristen.
- Erre most mit kéne mondanom? - nézett rám.
- Semmit. Jézusom - fújtam ki egy nagy adag levegőt még mindig a sokk hatása alatt - Ugye most nem haragszol rám? - kérdeztem félve.
- Nem, nem erről van szó - rázta meg a fejét ösztönösen - Csak ha most nem rántalak vissza, azt vágod, hogy lehet nem élnél? - szembesített a tényekkel - Azt meg úgy kibírnám röhögés nélkül.
- Tudom - bólintottam - És köszönöm.
- Ne ijesztegess, Szöszi, figyelj jobban, oké? - ígértette meg velem, majd tovább mentünk.
Amikor ezt elmeséltem a lányoknak, akkor nagyjából ők is kétféleképpen reagáltak: vagy úgy, mint Casso (Enikő), vagy úgy, mint én (Lili és Saci). Ez van.
- Pontosan egy hét múlva megyünk az Egri várba! - csillant fel Lili szeme ebédszünetben, aki már egy csomó ideje arról beszélt, hogy mennyire meg akarja nézni, mert imádta az Egri csillagokat.
Ezzel nagyon kevesen tudnak azonosulni szerintem.
- Aham. Szerintetek ott lehet kapni valami vattacukrot, vagy ilyesmit? - kérdezte Saci.
- Nem hinném - rázta meg a fejét Enikő - Ez nem egy cirkusz, hanem egy tizenfogalmamsincs hanyadik századi vár - nézett rá unottan.
- Ajj, pedig a cirkusz jobb.
Szerintem is.
Ofőórán átbeszéltünk egy pár dolgot.
- Halloweenig még van három hetünk, de azt elmondanám, hogy ismét verseny lesz, a legjobb páros osztálya pedig jutalomban részesül, úgyhogy igyekezettek minél jobban szerepelni - mondta Madaras sejtelmesen.
- Mi a jutalom? - kérdezte Samu, majd az osztály fele automatikusan elkezdett mindenféle tippeket bekiabálni (mozi?, szabadnap?, színház?, osztálypénz?, torta? stb).
- Azt azért előre nem mondhatom meg - mosolygott titokzatosan az ofő - Ne a jutalom, hanem a győzelem miatt teperjetek.
- Mármint kit? - szólalt meg Laci vigyorogva, mire a fiúk, elkezdtek "óóó"-zni, "húúú"-zni, "óhhó"-zni, meg csupa olyan hangokat kiadni, amik zömmel nem az emberekre jellemzőek.
- Hát, ez jó szar volt - fordult hátra Mira.
- Maradjál már - röhögött Laci.
Ilyenek ezek az ofőórák. :)
Hazafele Casso egész végig azzal idegesített, hogy az összes létező zebránál szólt nekem, hogy "körülnéz, mehet", "látod, zöld a lámpa, most mehetünk", meg ilyenek, pont úgy mint ahogy az óvodában is megtanították.
- Direkt csinálod? - nevettem el magam hitetlenül.
- Ja - bólintott szórakozottan.
- Szuper - forgattam meg a szemeimet - Na, szia - hajoltam oda hozzá, amikor megérkeztünk.
- Szia - csókolt meg gyorsan, majd mielőtt megfordult volna, hogy a saját házuk fele vegye az irányt, még gyorsan hozzátette - De aztán nyolckor alvás - vigyorgott, majd bement a kapun, én pedig csak nevetve megráztam a fejem, és előkerestem a kulcsomat a táskámból.

Mai nap - 5/4: igazából megérdemeltem.