Október 9. (hétfő)
Reggel elég hisztis hangulatban keltem (van ilyen), úgyhogy miután a párnámat háromszor nekivágtam a földhöz (szegény), nekiláttam új szettet választani, ugyanis az alvás előtt gondosan megtervezett ruhaösszeállításom pár darabja nem volt a szekrényemben.
Ezenkívül eltűnt a fekete hajgumim, tegnap elfogyott a májkrém, és még az időjárás se volt túl fényes, szóval lássuk be, az élet nehéz.
- Hány órát aludtál? - kérdeztem Cassotól amikor kiértem az ajtón.
- Neked is jó reggelt - biccentett jókedvűen - Amúgy kábé hatot. Miért?
- Persze rajtad nem látszik semmi - bosszankodtam - Én pedig úgy nézek ki, mint egy zombi, pedig majdnem nyolcat aludtam!
- Aha. Ez most nem tudom, honnan jött, de ha ez megnyugtat, akkor csak mondom, hogy egyáltalán nem nézel úgy ki, mint egy zombi - mondta egyszerűen.
- Akkor egy boszorkány. Pfú, de jó - ironizáltam.
- Na, jó hangulatban vagy - röhögött fel.
- Nagyon - bólintottam, majd lábujjhegyre álltam, arra utalva, hogy egy reggeli csókkal igazán feldobhatná a reggelem. Így is lett. :)
Az osztályban már ment az élet, úgyhogy szokásomhoz híven levágtam magam a padomba és körbenéztem a teremben.
Niki éppen Kolosnál próbálkozott (amióta Casso egy öltözős "kaland" - khm - után dobta, Niki meg kiakadt rá, most már Kolos az új "áldozata"), Samu Ágostonnal beszélgetett, Andris, Laci és Casso a folyosón hülyéskedtek, Saci Ricsi ölében ült és együtt néztek valami videót, Marci a zsebpénzét számolgatta, Lina olvasott, Paula talpig feketében hallgatott zenét a hátsó sorban, Marcsi valami képeket mutogatott Krisztinek, Mira verset tanult (pedig tudomásom szerint az utóbbi időben nem adtak fel semmit), Betti Enikőnek mesélt valamit, Domi az okosóráját állítgatta, Lili pedig éppen a francia-felszerelését készítette elő.
Én meg inkább csak elővettem a rajzfüzetem, és firkálgatni kezdtem.
- Levendula! Magamnak jelentsek, vagy kifáradnál a táblához? - szólt rám a kedves biosztanárunk becsengetést követően.
- Tanárnő, én a múlt héten voltam hetes... - szabadkoztam.
- Ne kelljen mégegyszer mondanom - hagyta figyelmen kívül az igazából teljesen érdektelen információt, amit mondtam.
Miután jelentettem (úgy, hogy nem is én vagyok a hetes, no comment), Hajdú közölte velem, hogy "ne menj sehova, nyugodtan maradhatsz", amivel természetesen azt akarta mondani, hogy már megint én felelek. Hurrá.
- Kapcsoljátok ki a monitort - szólt ránk Horváth infóórán - Haladnunk kell a tananyaggal.
Az osztály egyértelműen kifejezte a nemtetszését a "nemá", "minek?", és a "kurvaélet" bekiabálásaival, úgyhogy Horváth megígérte, hogy ha gyorsan leírjuk a fontos dolgokat a füzetbe, az óra hátralévő részében gépezhetünk.
Hát, ebből természetesen nem lett semmi, részben Niki miatt, aki olyan lassan ír, mint egy csiga, és mindig be kellett várni. Erről akkor ennyit.
Suli után kitaláltuk, hogy elmegyünk a mekibe, ezért telefonon szóltam Anyának, hogy ne kapjon szívrohamot, hogy nem vagyok otthon. Kinézném belőle. Egyszer kiskoromban, amikor egyedül jöttem haza (kb. negyedikes koromban), hazafele bementem egy kisboltba, mert éhes voltam, tök hosszú volt a sor, mire meg hazaértem, addigra már az egész család, sőt egy pár osztálytársam is engem keresett. Nagyon-nagyon-nagyon gáz volt, főleg, hogy a suliban megkaptam utána az "elveszett lány" nevet. Na, mindegy, témakitérő.
Amikor megérkeztünk a mekibe (Casso, Laci, Andris, Ricsi, Saci, Enikő, természetesen Kriszti, és én, Lili sajnos nem tudott jönni), és megkaptuk - illetve megvettük - a kajákat, helyet foglaltunk.
Kriszti szinte azonnal megcélozta a Ricsivel szemben lévő helyet (mellé már nem tudott ülni), úgyhogy mielőtt bármi is történhetett volna, inkább leültem én Ricsivel szemben, a két oldalamon pedig Casso és Enikő foglalt helyet.
- Kösz - tátogta nekem Kriszti szemforgatva, majd dühösen levágta magát a megmaradt székre, ahonnan még csak rá se látott Ricsire.
Én igazából csak egy hambit kértem, de annyira megkívántam a Casso előtt "sorakozó" sült krumplikat, hogy muszáj volt lopnom belőle.
- Leni csórja a kajádat - figyelmeztette Laci Cassot. A kis árulkodós. :)
- Tudom, szokta - vont vállat Casso szórakozottan, mire oldalba böktem - Amikor megvesszük azt mondja, hogy "ő most nem kér", aztán megeszi a kajámnak a felét, az övét pedig meghagyja, mert "jól lakott" - vázolta fel, hogy milyen, amikor ketten elmegyünk kajálni. Nyáron volt már rá példa. :)
- Ja, vágom - bólintott Laci - Látod, ezért vagyok én szingli - mutatott magára röhögve.
- Vagy mert nem kellesz a szarnak se - vihogott Andris, mire felnevettem.
Igen, ezután Laci kikérte magának, meg blablabla (:D), amikor pedig befejeztük az étkezést (khm... zabálást), elbeszélgettünk egy darabig, majd szép lassan egy páran elindultak a mekiből.
Végül csak a fiúk maradtak, meg én (Enikőnek és Krisztinek edzése volt, Sacit meg hazahívta az anyukája).
- Deszka? - kérdezte Ricsi.
- Ilyen időben? - néztem ki az ablakon.
- Szerintem nem fog esni. Ha meg igen, akkor beszoptuk, és mehetünk haza - vont vállat - Szóval, ki van benne?
Mindannyian beleegyeztek, úgyhogy én is beleadtam a derekam. Igaz, hogy még soha nem álltam deszkán, mert valószínűleg azonnal elesnék, de ettől még nézni tudom. :)
Szépen elhelyezkedtem a deszkaparkhoz érve egy padon, majd felhúztam a lábam, és megpróbáltam megfejteni, hogy mégis hogy az Istenbe tudnak ennyiféle trükköt ilyen jól megcsinálni. Hm.
- Ügyi vagy - dicsértem meg Cassot, amikor látszólag egy kicsi szünetet tartottak és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Köszi - biccentett, majd ivott egy kicsit az ásványvizéből, megtörölte a csuklójával a száját, hozzám hajolt, és gyorsan megcsókolt - Mentem vissza - lépett egyet hátra és visszament a többiekhez.
Hát, ez gyors volt. :)

Mai nap - 5/5: nem volt rossz. Sőt. :)