Október 5. (csütörtök)
Ma is esett az eső, úgyhogy a suli előtt egy kicsit leráztam az esernyőmről a vizet, majd a többi mellé raktam száradni.
- Marci, te annyira szerencsétlen vagy, hogy az már bűncselekmény - közölte Mira, amikor kiderült, hogy Marcinak az eső miatt eláztak a könyvei, mert valamelyik hülye kicipzározta az iskolatáskáját, amikor Marci véletlenül kinntfelejtette az udvaron (ne kérdezzétek, hogyan sikerült) - Valakinél van hajszárító? - nézett körbe. Persze, minden táskában alapkellék egy hajszárító. Nem?
- Nekem van! - szólalt meg Marcsi - Mindjárt hozom - pattant fel.
- Miért hozol a suliba hajszárítót? - pislogott Saci.
- Tanítás után egyből megyek szinkronúszásra - mondta, majd kisietett a szekrényéhez.
Aha. Tehát Marcsi szinkronúszik. Ezt eddig nem tudtam. :)
Amikor "megérkezett" a hajszárító, kerestünk egy konnektort, és egyesével megszárítgattuk Marci füzeteit.
Illetve csak Enikő, Lili, Saci, Marcsi és én, a többiek nem igazán foglalkoztak a dologgal.
- Megtennéd, hogy te is csinálnál valamit, ha már itt szárítgatjuk a könyveidet? - háborodott fel Enikő.
- Igen, persze - állt fel Marci, majd közelebb tolta Enikőhöz a füzetet (akkor éppen nála volt a hajszárító).
- Kösz - biccentett gúnyosan.
Első órára nagyjából meglettünk, úgyhogy Marcsi elrakta a hajszárítót, én pedig leültem a helyemre.
Udvari szünetben nagyjából elállt az eső, úgyhogy Saciék az eresz alatt ácsorogtak, a fiúk kimentek focizni, én pedig (mivel hetes voltam), fent maradtam Krisztivel (Pál Krisztina - ő van előttem a névsorban) a teremben, és miután elvégeztem a teendőimet, az ablakpárkányra könyökölve figyeltem a kint történő eseményeket.
- Nagy mázlid van - jegyezte meg Kriszti, amikor a tekintetemet követve észrevette, hogy mit, pontosabban kit nézek - Casso kész főnyeremény - mondta, mire elmosolyodtam. Hát, nekem mindenképp. :) - Nekem nem az esetem, de nőként teljesen megértelek - tette hozzá - Meg mindenki mást is, aki hajlamos beleesni. Rohadt jó pali.
Egyet értek. :)
- Hát, köszi - nevettem el magam zavartan - És, neked van valaki, aki tetszik? - érdeklődtem, ha már így fiútémában voltunk.
- Ühüm - bólintott.
- Na, ki az? - mosolyogtam.
Kriszti egy darabig habozott a válasszal.
- A tesója - mondta ki végül, zavartan elnevetve magát, mire a mosoly azonnal lefagyott az arcomról - De ezt légyszi, Sacinak ne mondd el - kötötte a lelkemre - Meg úgy senkinek se. Nem tehetek róla, hogy érdekel Ricsi, és nem is akarok összeveszni ezért egyikőtökkel sem - rázta meg a fejét - Így is elég gáz volt, amikor tudatosult, hogy bejön - túrt a hajába kínosan.
- És mit akarsz csinálni?
- Nem tudom - nyöszörgött tehetetlenül.
- Figyelj, én megértelek, mégiscsak Casso ikréről van szó - nevettem el magam halkan - De szerintem felejtsd el.
- Jó, hogy mondod - nézett rám unottan.
- Nem úgy értem - védtem be magam ösztönösen - Csak... tudod. Saci már lassan másfél éve Ricsivel jár, és eléggé kiakadna, ha megtudná, hogy bármennyire is, valahol szét akarod szedni őket - magyaráztam - És ez szerintem azért megérthető - folytattam - Én is az lennék, meg te is az ő helyében.
- Az lennék - bólintott - De ezt te nem érted, és ez nem baj, nem is értheted, soha nem voltak ilyen problémáid, legalábbis az utóbbi időben tuti nem, Casso gyakorlatilag az öledbe hullott, nálad nem nagyon volt olyan, hogy a szerelmed viszonzatlan, mert ő éppen a barátnőjével van és magasról tesz rád, a létezésedről épphogy tud, rosszabb esetben még taszító is vagy neki - mondta. Ezzel azért kötekednék, de Kriszti sajnos nem hagyott szóhoz jutni. - Velem viszont pont ez a helyzet, úgyhogy két választási lehetőségem van, vagy tenni érte, más kárára, vagy hagyni az egészet, a saját káromra - sorolta fel.
- Ennyire nem számítanak a barátaid? - kérdeztem hitetlenül.
- De, számítanak - biccentett - Tényleg. Csak az én érdekeim jobban. Kriszti vagyok, nem a Szeretetszolgálat, és nem is Teréz Anya. Ennyi - tárta szét a karját - De teljesen felesleges ezen agyalani, Ricsi a világon semmit nem akar tőlem, nem csak, hogy hidegen hagyom, nem is kedvel, szóval mindegy.
Nem szóltam semmit, csak megráztam a fejem és kicsivel később kimentem a teremből.
- Mit adhatok? - kérdezte a büfés néni.
- Egy citromos teát kérek szépen - feleltem.
- Nem is te lennél, ha nem kértél volna - mosolygott rám - Tessék, Bogaram - nyújtotta nekem a műanyagpoharat, majd miután fizettem, a tablókat figyelve kortyolgatni kezdtem.
Időközben Cassoék is bejöttek az udvarról.
- Jézusom, tiszta víz vagy - fürkésztem Cassot, amikor megláttam a vizes pólóját, ami picit hozzásimult a testéhez, és a haját, amiből pedig csöpögött a víz - Lebetegszel - aggódtam. Elképesztően szexin néz ki, de nem akarom, hogy baja legyen. - Nem akarsz pólót cserélni?
Egy kicsit úgy éreztem, mint ha az anyja lennék, de nem baj. :)
- Nem - nyomott egy puszit a hajamba - Aggódós vagy - mosolyodott el.
- Igen, mert nem akarom, hogy beteg legyél - néztem rá a gondolattól is lehangolódva.
- Nem leszek, nyugi már.
Ajánlom is.
Suli után megírtam a háziaimat, majd rajzolgattam egy kicsit Csepivel. Nagyon ügyes. :)

Mai nap - 5/4: vegyes. De összességében négy pontra értékelem.