Augusztus 31. (csütörtök)
Nyár utolsó napja!
Ennek örömére Anyu háromnegyed hétkor felkeltett, hogy "szokjam a helyzetet", ugyanis a szünetben rendesen rászoktam a legkorábban is kilenc-tíz körüli kelésre. Hurrá.
Reggeli közben hosszasan elecseteltem Apunak, hogy mennyire nem örülök neki, hogy nem Pásztor lesz az ofőnk, és hogy össze vagyunk vonva az a-sokkal.
- Azért túléled, nem? - kérdezte mosolyogva, miközben éppen a zöldségeket vágta fel a reggelihez.
- Igen, de akkor is! - győzködtem - Pásztor tök jó ofő volt.
- Lehet, hogy az új is az lesz - mondta nyugodtan.
Felnőttek. A nagy tragédiákat nem veszik komolyan, ha meg mondjuk egy tiszta kenőkést véletlen berakok a mosogatóba, akkor egyből kiakadnak, és úgy kezelnek, mint ha most raboltam volna ki egy bankot.
Reggeli után nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, ezért hűséges 21. századi fiatalként csak hátradőltem az ágyamon és telefonozni kezdtem. Helló Insta, helló Facebook, helló minden hülye alkalmazás, ami majdnem öt órát elvett az életemből. Eseménydús délelőttöm volt a javából. Jeee. :)
Ebéd után egy kicsivel Casso rámírt, hogy nincs-e kedvem egy utsó (nyári) strandhoz idén. Persze, hogy volt. :)
- Helló - nyomtam egy puszit lábbujjhegyre állva az arcára - Mehetünk? - kérdeztem vigyorogva.
- Aham - bólintott, majd megfogta a kezem és elmentünk a buszmegállóig.
Amikor megérkeztünk, gyorsan vettünk két jegyet a pénztárnál, az öltözők előtt pedig különváltak az útjaink.
Gyorsan átöltöztem, hogy Cassonak ne kelljen olyan sokat várnia rám, bepakoltam egy értékmegőrző szekrénybe, kivettem a kulcsot, majd a törölközőmmel és a kis táskámmal (a pénztárcám, a telefonom, az irataim és a neszeszerem volt benne) kisiettem Cassohoz, aki a folyosó falának dőlve várt engem.
- Már azt hittem, eltévedtél - jegyezte meg, miközben megdörzsölte a szemeit.
- Nem is - ciccegtem. Ezt megkaptam. :)
Egy fa árnyékában leterítettük a fűre a pokrócot, amit hoztam, a szélére ráraktuk a nehezebb cuccainkat, hogy ne fújja el a szél, majd az értékekre ráterítettük a széfként szolgáló törölközőnket, és a medencék felé vettük az irányt.
- Ha a lábmosó ilyen hideg, akkor a medencében milyen lesz a víz? - töprengtem hangosan, miközben vissza-visszahúztam a lábmosóból a lábam. Igaz, csak a lábujjam végét érte csak, de akkor is! Nagyon hideg.
- Soha nem tudjuk meg - szólalt meg Casso mögülem szórakozottan.
Végül sikerült eljutnom a medencéig.
- Jesszus! - húztam visssza a lábam. Ez tényleg még hidegebb volt.
- Szöszi, komolyan mondom, hogy ha sokáig csinálod, bedoblak - biccentett Casso víz felé.
- Jó, oké, mindjárt bemegyek - mentegetőztem, majd folytattam, amit eddig. Mert tényleg hideg volt a víz!
- Én szóltam - tette fel a kezeit, majd megfogta a derekamat és felemelt.
Egy rövid ideig csak rúgkapáltam a lábaimmal, majd repültem egyet és beestem a vízbe. Na, szépen bedobott.
- Milyen a víz? - kérdezte Casso jókedvűen, miközben odaúszott hozzám.
- Szuper - prüszköltem, majd a lábaimat a dereka köré, a karjaimat meg a nyaka köré fontam, és szorosan hozzábújtam - Ez nagyon nem volt szép - jegyeztem meg bosszúsan.
- Nem baj. Hatásos volt - vigyorgott szemtelenül - Legalábbis nekem megérte.
- Néha igazán pofátlan tudsz lenni - forgattam a szemeimet.
Casso csak felnevetett, majd közelebb húzott magához, mire a két kezemet az arcára helyeztem és hagytam, hogy megcsókoljon.
- Talán megbocsájtok - mondtam magamban mosolyogva.
- Talán? - kérdezett vissza derűsen.
- Na jó, teljesen - javítottam magam.
- Azért - mosolygott, majd újból megcsókolt. Szereteeeem. <3
Miután kimentünk a vízből, felvettem a papucsomat és lefeküdtem a pokrócra helyezett törölközőmre.
A lábaimat felhúztam, kezeimet a fejem alá helyeztem, a szemeimmel pedig Cassot követtem, aki ugyanúgy lefeküdt mellém.
Egy darabig nem szólalt meg egyikünk se (én például csak a felettünk lévő fa leveit tanulmányoztam, hogy milyen tök jól néz ki, amikor átsüt rajtuk a fény), majd egyszer csak azt éreztem, hogy Casso a mutató- és a középsőujjával "lépegetni" kezdett rajtam a hasam aljától kezdve lassan felfelé.
- Cassooo - hajtottam hátra a fejem zavartan nevetve.
- Mi az? - kérdezett vissza vigyorogva, majd apró puszikkal kezdte behinteni a kulcscsontom körüli részt.
Egyszerűen megőrjít a srác. :)
- Menjünk enni? - kérdezte ezután az alkarjára támaszkodva.
- Mehetünk - bólintottam, majd lassan feltápászkodtam.
Beálltunk a büfé előtti sorba, ahol most kivételesen nem voltak olyan sokan.
Amikor végre sorra kerültünk, leadtuk a rendelést - rántott sajt sült krumplival és ketchuppal (nekem), hamburger (Cassonak), ásványvíz (szintén Cassonak) és egy jegestea (nekeeeem) -, majd a 76-os sorszámunkkal kerestünk egy asztalt.
- De megfojtanám - sziszegtem a pultos lányt, majd a számlát nézve, amire rá volt firkantva a telefonszáma és az insta-neve egy szívecskével megtoldva.
Nagy valószínűséggel nem miattam írta ezeket a számlánkra.
- Ha nem baj, akkor ezt most kidobom - álltam fel egy műmosollyal a fejemen, majd kettétéptem a papírt és bedobtam a kukába.
Elintézve. :)
- Annyira sokat fizettünk, vagy mi? - értetlenkedett Casso jókedvűen, majd beleivott a vizébe.
- Nem, csak kaptál egy cuki kis elérhetőséget - ültem le a székemre.
- Ja - bólintott.
Ezek szerint nem igazán hatotta meg a dolog. :)
Miután bemondták a sorszámunkat, felálltam, és elhoztam a kajánkat.
- Azt nem tudom, hogy mi tartott ennyi ideig egy sült krumpli és egy hambi elkészítésében - furcsálltam, miközben kibontottam a ketchupomat.
- Gondolom, a hús - tippelt.
Lehet. :)
Miután mindent megettünk (na jó, Casso egy kicsit besegített a sült krumplimban :D), bementünk még egy utolsót csobbani a vízbe, hiszen a három óra, amíg a strandon lehettünk (olyan belépőt vettünk), közel volt a lejáráshoz, én pedig még enni akartam egy Ice'n'Go-t. Kár lenne kihagyni. :D
- Most gyors leszek - ígértem Cassonak a medence széléhez érve.
Igazából volt még két medence ezen kívül, csak az egyik nekünk nagyjából derékig ér, a másik meg kacsaúsztató, szóval azokkal nem nagyon tudunk mit kezdeni.
Úgyhogy nagy levegőt vettem és gyorsan bementem a (még mindig jéghideg) vízbe.
- Tudsz te, ha akarsz - jegyezte meg vigyorogva.
- Ha akarok - vágtam rá.
Mondjuk, hülye lennék ilyen melegben kint maradni. Na, mindegy.
Mivel az idő nagyon telt, muszáj volt lemondanom az Ice'n'Go-mról, de Casso azt mondta, hogy akkor kapok fagyit strandon kívül. Így is jó. :)
Az öltözőben igyekeztem minél gyorsabban átöltözni és hamar megszárítanom a hajam.
- Ahhoz képest, hogy még hajat is szárítottam, gyors voltam? - kérdeztem reménykedve.
- Fogjuk rá - biccentett, majd a pénztárban leadtuk az időt mérő műanyag órákat, és kimentünk az utcára, ahol megvettük nekem a jól megérdemelt epres fagyimat. :)
A buszon igyekeztem a kezemmel kifésülni a hajamat, amire az öltözőben csak nagyjából volt időm.
- Jó vagyok így? - húztam el a szám.
- Aha - bólintott, majd egy puszit nyomott a hajamba.
A házunk előtt egy gyors csókkal elköszöntünk egymástól, majd kinyitottam a kaput és bementem a lakásba, ahol egy kicsit arcon csapott a klíma. Nem baj, legalább bent jó az idő. :)
Otthon összekészítettem a cuccaimat holnapra (ünneplő, jegyzetfüzet, tolltartó stb.), majd beültem a fotelomba és a rajzolgatós lejátszási listám lepörgése alatt a névhez illően rajzolgatni kezdtem.

Mai nap - 5/5: holnap suli, Cassot pedig nagyon szeretem. Rövidre zárva. :)