Október 2. (hétfő)
Zene világnapja! :)
Illetve, az tegnap volt, de a műsor ma lesz, vagyis ma lépünk fel Cassoval közösen.
Hétvégén elég sokat gyakoroltam, hogy ma minden tökéletesen menjen, sőt, egy párszor Cassoval is eljátszottam, matekháziért cserébe. Mindegy, megérte. :)
Ez az egész egyébként úgy lesz, hogy a délelőtti tanítás sajnos meg lesz tartva, aztán délután ötre vissza kell menni - szigorúan fekete nadrágban/szoknyában és valamilyen fehér felsőben mindenkinek -, fél hatkor pedig kezdődik a műsor.
- A délután fellépők következő szünetben jöjjenek az előadóterembe! - mondta be Meggyesi (az új énektanárunk, ugyanis Kántor idén már nem tanít), mire a hangszórónk felé fordultam - A délután fellépők következő szünetben jöjjenek az előadóterembe! - ismételte meg.
Így is lett, úgyhogy infó utáni szünetben átmentem Cassoval, Lilivel (fuvolázni fog), Ágostonnal (zongorázik) és Marcsival (fagottozik) az előadóterembe, ahol elmondták, ki milyen sorrendben lesz, hova álljunk, mikorra jöjjünk, meg ilyesmik.
Egy kicsit unalmas volt, de legalább elment fél óra az angolból.
- Félre ott leszek nálatok, oké? - kérdezte Casso hazafelé.
- Miért pont fél ötre?
- Mert ismerlek, Szöszi. Ha öt előtt tíz perccel megyek, akkor is kábé húsz perc múlva fogunk tudni elindulni, szóval inkább jövök hamarabb - mondta szórakozottan.
- Nagyon vicces - forgattam meg a szemeimet - De ne felejtsd el, fekete nadrág, fehér póló - emlékeztettem - Mint egy zongora! - csillant fel a szemem.
Végre megértettem, miért kell így öltöznünk.
- Igen, valszeg ezért találták ki - bólintott derűsen - Na, szia - nyomott egy puszit a homlokomra, amikor megérkeztünk - Fél ötkor ott leszek - ismételte meg, majd bement a házba.
Én is követtem a példáját (csak én értelemszerűen a mienkbe mentem), majd levágtam a táskám és megebédeltem, ugyanis ma sem ettem túl sokat a menzán.
- Annyira izgulok - fakadtam ki Anyának - Nagyon gáz lenne, ha rontanék.
- Nem lesz semmi baj, Kicsim. Egy csomót gyakoroltál és vasárnap már hiba nélkül ment - biztatott.
Hát, remélem, így lesz.
Ezután felmentem a szobámba, felhalmoztam a tanulnivalókat az íróasztalomra, majd nekiláttam a háziknak.
Ééés sajnos elfelejtettem nézni az órámat, úgyhogy sikerült négy óra huszonötkor észbe kapnom, hogy hoppá, Casso öt perc múlva itt lesz.
Mint egy őrült, úgy pattantam fel és halásztam elő a fekete farmeromat és az egyik kedvenc hátul gombolós, ujjatlan fehér felsőmet.
Épp a fekete melltartómat cseréltem le egy fehérre (az alap "fehér felső alá kizárólag fehér melltartó" érvem miatt), amikor kopogtak az ajtómon.
Villámsebességel fordítottam hátat az ajtónak és az ott beérkező Cassonak, csak sajnos így sikerült megfeledkeznem arról, hogy az ajtóval szemben van egy bazinagy tükröm, úgyhogy a lehető leggyorsabban próbáltam visszavenni a fekete színű fehérneműmet (ez jól hangzik).
Ó, hogy az a...
- Ééés tökéletes időzítés - állapította meg Casso mosolyogva.
Egy kicsit kellemetlen volt Casso előtt öltözni úgy, hogy jelenleg csak fehérnemű volt rajtam, sőt, egy pár pillanatig a felső része nélkül. Te jó ég!
- Nem zavar, hogy éppen gyakorlatilag nincs rajtam semmi, és öltözök? - kérdeztem idegesen.
- Nem - rázta meg a fejét egy bujkáló mosollyal az arcán.
Idegesen felé pördülve ránéztem.
- Nyugi már, nem nézek oda - dőlt hátra az ágyamon, mire a sarok felé fordultam és eszeveszett tempóban átöltöztem - Most tuti megdöntöttél valami rekordot - röhögött Casso, amikor egy nagyon kicsivel később szinte teljesen felöltözve odaálltam az ágyam mellé.
- Nem tudom, de légyszi segíts begombolni - fordítottam neki hátat, mire Casso feltápászkodott és szép lassan begombolta blúzomat, én pedig közben a fejemet oldalra fordítva figyeltem a "munkáját". :)
Amikor végzett, végigsimította a karomat és egy forró puszit nyomott a nyakamra, mire egy kicsit megborzongtam.
- Köszi a segítséget - mosolyodtam el - Mindjárt kész leszek - nyúltam a fésűmért, majd "fésülködjünk" címszó alatt kitéptem a hajam felét. Jó is ez.
Felvettem egy ezüst színű, szolid nyakláncot, kifestettem a szempilláimat szempillaspirállal és a számat erdei gyümölcsös ajakbalzsammal, elraktam a gitáromat a tokjába a kottákkal együtt, elővettem a szép cipőmet, egy kicsit tisztítottam is rajta, mert észrevettem, hogy koszos az orra, amikor pedig egy pár fontosabb teendő után a kanapén váró Cassohoz siettem, megnéztem az órát. Négy óra ötven. Nem hiszem el, hogy már megint igaza volt! :)
Hála nekem, egy kicsit késésben voltunk, úgyhogy öt óra után öt perccel érkeztünk meg a suliba.
Mázli, hogy az olyanok miatt, mint például mi (illetve én) ötre kellett megérkeznünk, de a műsor csak fél hatkor kezdődik... :)
A fellépők között mi a hatodikak voltunk, úgyhogy egy pár kilencedikes és tizedikes után felmentünk mi is a színpadra.
A hangolást már a műsor előtt pár perccel elintéztem, de azért halkan végigpengettem a húrokat a biztonság kedvéért.
Nagy levegőt vettem, majd belekezdtem a darabba, ugyanis Casso szólama egy kicsivel később kezdődik.
Minden erőmmel a darabra koncentráltam, és igyekeztem kizárni a fejemből Casso lány rajongóit, akik most valószínűleg gyűlölködve néznek engem, például a tizedikeseket, Danielláékat, akik tutibiztosan megállapították, hogy rosszul nézek ki, hogy béna vagyok és hogy nem értik, Casso miért jár velem, Hajnalt, aki minden lehetséges hibát kiszúrhat, a kínos szituációt, ami akkor keletkezne, ha elrontok valamit, meg úgy mindent, amire jóval később is ráér gondolni.
Az utolsó akkord lefogásakor tudtam, hogy már nem hibázhatok, úgyhogy egy megkönnyebbült sóhajtás és mosoly kíséretében befejeztük a darabot, meghajoltunk, majd a diákok tapsolása alatt lesiettünk a színpadról. Huh. :)
- Ügyes voltál - mosolygott rám Casso, amikor leültünk a fellépők számára elhelyezett padra.
- Köszi. Te is nagyon - bújtam oda hozzá, mire egy puszit nyomott a hajamba - Szeretlek - hajtottam a vállára a fejem.
- Tudom - karolta át a vállam derűsen.
- Ennél azért egy kicsit romantikusabb választ vártam - jegyeztem meg.
- Úgy is tudod te is, nem? - kérdezte, majd röviden megcsókolt. Mindegy, így is jó. :)
A műsor után még volt egy csomó program, pl. híres filmzenék felismerése, hangszerek kipróbálása (inkább elrejtettem a gitáromat a szekrényembe a sok barom elől :D), kvízek stb., aztán pedig mindenki kapott egy hangjegyes muffint és mehettünk haza.
Már kezdett sötédedni, és már a szél is jobban fújt, mint amikor elindultunk, úgyhogy megpróbáltam minél jobban összehúzni magamon a pulcsimat. Miért voltam ilyen naiv, hogy azt hittem, elég lesz? Olyan hülye vagyok.
- Fázol? - kérdezte Casso.
- Eléggé - vallottam be zavartan.
Casso egy halvány mosolyra húzta a száját, majd egyszerűen csak levette a bőrdzsekijét, és a hátamra terítette. Na jó, ilyen nem létezik! Enyém a világ legfigyelmesebb fiúja! :)
- Ez így már elég romantikus? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Igen - vigyorogtam - De hát csak egy póló van rajtad - vettem észre - Megfázol.
- Most komolyan ez a lényeg? - nézett a szemembe.
Hitetlenül elmosolyodtam, majd mialatt Casso szédítően megcsókolt, megállapítottam magamban, hogy egyszerűen imádom. :)

Mai nap - 5/5*: amikor Anyának elmeséltem, egyből aggódni kezdett Casso miatt, hogy nehogy lebetegedjen. Ja, és ne felejtsem el átadni Cassonak, hogy Anya üdvözli. :)