Szeptember 29. (péntek)
Nemsokára október. :)
Ezt ma az időjárás is hevesen jelezte, és bár nem esett, ma már a bordó bakancsomat vettem fel, a viszonylag vastag pulcsimra pedig a farmerkabátomat. Helló ősz, helló rossz idő. Már hiányoztatok.
- Fáradt vagy? - fürkésztem Cassot mosolyogva.
- Ja - bólintott - Hány óránk lesz ma?
- Nyolc a gitárral együtt - feleltem.
- Fasza - sóhajtott.
- Suli után pihensz - biztattam, miközben végigsimítottam a karján - Most majd te alszol be valami főzőműsoron - vigyorodtam el.
- Baj, ha inkább nem élek a lehetőséggel? - nevetett fel.
- Persze nekem végig kellett néznem a focit. Igazságos ez? - tettem fel a költői kérdést.
- Nem, de tudod, Szöszi, az élet igazságtalan - mosolygott rám szemtelenül, mire megforgattam a szemeimet.
Hát, úgy látszik, ma egyedül fogok főzőműsort nézni. :)
Nem, egyébként nem terveztem főzőműsort nézni, van egy romcsi sorozatom, az sokkal jobb. :)
Az osztályban már pörgött az élet, úgyhogy köszöntem egyet, lehuppantam a helyemre és előkészültem nyelvtanra.
- Annyira idegesítő - ült le mellém Lili bosszúsan.
- Laciról van szó? - kérdeztem magamban mosolyogva.
- Kiről másról? Nem bír leszállni rólam - fújtatott - Azért, mert a nyáron edzett, és jól néz ki, az nem jelenti azt, hogy ezzel le fog venni a lábamról - bizonygatta.
- Lili - mosolyodtam el - Te is tudod, hogy ezt már szeptember elején megtette - mondtam teljes magabiztossággal. Tuti, hogy így van! - Valld már be - biztattam.
Lili rákönyökölt a térdére, majd az arcát a tenyerébe temetve hallgatott egy darabig.
- Nem, Leni - nézett rám - Oké, azt bevallom, hogy tényleg elképesztően jól néz ki, és a külsőjével már megnyert - mondta őszintén - De belül még mindig ugyanolyan, úgyhogy nem fogok ebbe a hülyeségbe mégegyszer belevágni, mert nem véletlenül szakítottam vele - tárta szét a karjait.
Hát, ezzel se haladtunk előre, az egyszer biztos.
Hetedik óra utáni szünetben Cassoval átmentünk a gitárterembe.
- Gyakoroltál bármit is? - kérdeztem Cassotól.
- Nem - nevetett fel őszintén, mire bevetettem az "remélem, hogy ezt most nem gondoltad komolyan, különben rosszban leszünk" nézésemet - Nyugi már, megoldom - legyintett - Tizedik éve gitározok, valahogy azért elleszek, nem gondolod? - kérdezte egyszerűen.
- Jó, oké, de ha miattad rontjuk el, akkor én nem tudom, mit csinálok - fenyegetőztem.
- Ajjaj - röhögött ki, majd átkarolta a vállam és egy puszit nyomott a hajamba.
Fogalmam sincs, hogy csinálta, de természetesen semmit nem rontott, sőt, Hajnal még meg is dicsérte, hogy nagyon ügyes, biztos sokat gyakorolt otthon. No comment.
- Sajnos kimaradok a nem tudom, mit csinálásodból - vigyorgott rám Casso szemtelenül, amikor a suli folyosóján sétálva közelítettünk a kijárat felé.
- Borzasztó vagy - sütöttem le a szemem egy visszafojtott mosoly kíséretében.
- Azért valahogy mégis megvagy velem - vágta rá mosolyogva - Minden elismerésem, amúgy.
- Igen, megvagyok veled. Az egóddal együtt - közöltem, mire csak simán felröhögött, majd oldalról átölelte a derekam.
- Imádlak, te lány - húzta egy féloldalas mosolyra a száját és megpuszilta az arcom.
Ó, ha ő tudná, hogy én mennyire... :)

Mai nap - 5/5: igazából jó volt. :)