Június 10. (szombat)
A balatoni osztálykirándulásunk utolsó napján nem is értem, hogy történt - főleg, hogy a fiúk még jártak is nálunk éjszaka szokásukhoz híven -, háromnegyed órával korábban keltem az ébresztőnél, és képtelen voltam visszaaludni a fény miatt, úgyhogy nem is próbálkoztam tovább, hanem a jó oldalát nézve a dolognak, kihasználva, hogy még mindenki alszik, besurrantam a fürdőbe, amíg csak én vagyok ott, elférek, ki tudok pakolni, kényelmesen el tudok készülődni, ésatöbbi.
Ez egyébként tök jó volt, csak a készülődés után jött a nagy kérdés, hogy most mégis mit csináljak, de aztán fogtam a rajzfüzetem és a tolltartóm, majd a friss levegőn az egyik fa alatt rajzolgatni kezdtem - elég hangulatos volt, imádok így rajzolni.
- Hát te? - nevette el magát Casso hitetlenül, amikor jóval később kiért a többiekkel nagyjából egyidőben az épületből, reggeli tornára.
- Korán keltem - vallotam be őszintén.
- Gyanús - ült le mellém elmosolyodva.
- Én se értem. Szerinted milyen lesz? - mutattam meg neki a rajzom.
- Jó lesz, ügyes vagy.
- Köszi. Egyébként büszke vagyok rád - tettem hozzá.
- Miért is?
- Mert tényleg kibírtad ezt a pár napot - válaszoltam, a dohányzására gondolva.
- Megígértem, nem?
- Igen - mosolyodtam el - Nem volt nehéz? Elvonási tünetek?
- Egy-kétszer hiányzott, de... - túrt a hajába őszintén - Kárpótolta, hogy te viszont már nem hiányoztál.
- Szóval hiányoztam - mosolyogtam.
- Mondtam már.
- De nem így - vigyorodtam el - Csak mert ez, ilyen formában, ahw, irtó cuki.
- Inkább szarnak mondanám - nézett rám furán - Utálom, ha kerülsz.
- Tényleg van akaraterőd - állapítottam meg kedvesen rápillantva - És én meg azt utálom, ha kerülnöm kell téged.
- Soha nem kell - mondta értetlenül, majd ezzel lezártnak tekintve a témát, elkérte a rajzfüzetem, amibe néha szeret csak úgy belelapozni.
A reggeli tornáról egyébként épp elkéstünk, kettőnk közül Casso vette észre, hogy már megy, úgyhogy erre azonnal felpattantam és becsatlakoztunk.
- Na, mehetnek a guggolások, Szöszi - mondta Casso derűsen, amikor épp ez volt a feladat, és hogy tovább húzza az idegeimet, még be is állt mögém, mire azonnal felé pördültem.
- Mehetnek neked is - guggoltam le vele szemben szemtelenül rámosolyogva.
- Mi abban az élvezet? - kérdezett vissza költőies stílusban, majd szórakozottan leült ott a focipálya szélén, amin a torna zajlott, hogy mégjobban idegesítsen.
- Levendula legyen szíves nem a hátát mutatni nekem! - szólt rám Lelley, hogy forduljak meg, mire hunyorítva Cassora néztem és előre pördültem - Roland pedig tessék felállni.
- Meghúztam a lábam, egy perc.
Hitetlenül elnevettem magam.
- Milyen kis kényelmes a fiatalember - ironizáltam Cassora nézve, aki továbbra is ott ült mögöttem, majd odébb léptem kettőt és úgy voltam vele, hogy olyan mindegy, megcsináltam a guggolós feladatokat.
- Köszönöm, kisasszony - mosolyodott el Casso szórakozottan.
Eközben Lelley gyakorlatot váltott, törzsdöntés, törzshajlítás, kezet letenni a földre, satöbbi.
- Na jó, állj már fel - kértem meg zavartan elnevetve magam.
- Kár, pedig jó segged van - állt fel mellém Casso jókedvűen, mire felegyenesedve egyből tarkón csaptam, mire Casso a tarkójához kapva hitetlenül elnevette magát.
Reggeli után, olyan kilenc körül a tanárok bejelentették a következő napirendi pontot, mégpedig, hogy milyen jó az idő, szóval mozogjunk.
Emiatt kiraktak nekünk tollasütőket, ugróköteleket, lehetett focizni, röpizni, kinyitottak egy pingpong asztalt is, úgyhogy muszáj volt elfoglalni magunkat valamelyikkel.
- Őszintén, már elég régen tollasoztam - vallottam be Csengének, aki ezek szerint megjegyezte, amikor meséltem, hogy csináltam anno, meg is kérdezte, hogy tollasozunk-e.
- Nem baj, majd belejössz. Na?
Beleegyeztem, úgyhogy Csengével odébbvonultunk, és tollasoztunk, hála Istennek szélcsend volt, miközben folyamatosan beszélgettünk.
- És akkor neked van egy húgod, meg egy nővéred, ugye? - kérdezte odébbpattanva.
- Igen, a húgom, Csepi most lett két éves, a nővérem, Napsugár meg idén lesz huszonegy - feleltem - És bocsi, ezt mindenkinek el kell mesélnem, jövő tavasszal férjhez megy - meséltem büszkén, miközben hangos susogással visszaütöttem a tollaslabdát.
- De jóó! - csodálkozott Csenge - És, jófej a srác? - érdeklődött kedvesen.
- Persze, nagyon. Sugár volt osztálytársa, amúgy Casso bátyja - tettem hozzá.
Csenge erre nem kicsit meglepődött, félre is ütött véletlenül, úgyhogy lehajolt a labdáért.
- Komolyan? - pislogott megkepődve, miközben felegyenesedett, majd meglendítette az ütőjét - De menő. Össze van nőve a családotok amúgy - nevetett fel.
- Hát, igen - nevettem el magam én is - Meg még szomszédok is vagyunk, Cassoval az első randink napján született a húgom... - soroltam derűsen.
- Neee, tényleg? - nevetett Csenge, mire bólintottam - És akkor otthagytad a randin, vagy hogy?
- Nem, Apa felhívott közben, és ketten mentünk a kórházba. Kicsit ideges voltam, mert nem tudtam, Anya miért van kórházban, Csepit későbbre írták ki, de legalább így Casso ott volt, amikor a húgom megszületett - válaszoltam mosolyogva.
- Ez de cukiii. És beengedték anyukádhoz?
- A szülőszobába nyilván nem ment be, de eljátszottuk, hogy a barátom.
- Ez rohadt aranyos, te jó ééég - olvadozott Csenge - Pfú, totál lelkifurdim lesz lassan, hogy pár hónapja le akartam csapni a kezedről, de tuti ki is csinált volna a karma, ha sikerül.
- Meg én - vallottam be nevetve - De így is hozzád vágtam akkor, hogy ribanc vagy, utólag bocsi miatta.
- Ugyanez. Én meg, hogy a büfés nem tudta a neved.
- Mert mindig bogaramoz - nevettem fel.
- Hát, ja - bólintott Csenge derűsen - De amúgy nem baj, Csajszi, a legjobb barátságok általában úgy is utálattal kezdődnek.
- Igazából igen - értettem egyet.
- Amúgy meg visszatérve, mindig akartam egy nővért - vallotta be - Vagy mondjuk bármilyen tesót - tette hozzá átgondolva.
- Hülye kérdésnek hangozhat, de hogyhogy nincs tesód? - érdeklődtem óvatosan.
- Hát... - nevette el magát zavartan - Jó, ugye nem mondod el senkinek?
- Persze, alap - ígértem meg, bár nem értettem először, mi ilyen titkos.
Csenge ahelyett, hogy elütötte volna, erre megfogta a kezében a labdát, majd közelebb jött hozzám, hogy halkan mondhassa.
- Hat éves voltam, amikor Apa elhagyta Anyát és engem - kezdte őszintén, mire meglepődtem, főleg, hogy eddig teljesen más sztorit tálalt mindenkinek, ez pedig igazolta a sejtelmemet, mi szerint valami nem tiszta az "elváltak a szüleim, ezért Budapestre költöztünk" históriában - Apa üzletember, alig volt otthon velünk, és kiderült, hogy egyfolytában félrelépett, szóval Anya kirakta, Apa elköltözött Budapestre, mi meg Sopronban maradtunk - mesélte - Tíz éves koromig Anyával ketten voltunk, aztán hozzánk költözött Anya párja, aki a főnöke volt, igazából ő volt a nevelőapám, vagy hogy, akitől úgy volt, hogy lesz egy féltesóm, tökre akartam, de a nevelőapukámnak kiderült, hogy nem lehet, érted. Aztán nemrég a nevelőapukám is elhagyott minket, Anya emiatt felmondott a munkahelyén, máshol kellett elhelyezkednie, ami miatt alig volt otthon, meg a volt pasim elterjesztette az egészet a régi sulimban, meg még egy csomó dolgot rólam, amiből sok nem is volt igaz, ami meg igen, azt azért mondtam el neki, mert megbíztam benne, annyira megalázó volt, szóval ez az egész egyben, a sulim, meg hogy szinte egész nap egyedül voltam otthon, amit Anya nem akart, ideköltöztünk, ahol Anya jobban el tudott helyezkedni, új életet kezdeni, és legalább közel vagyok az igazi apámhoz, aki egy seggfej, meg sokáig nem tartottam apámnak, de azzal, hogy a nevelőapukám lelépett, ő maradt nekem egyedül, szóval... érted. Soha nem voltam apuci hercegnője, elvan ő a hülye liba nőjével, sokáig nem is nagyon érdekeltem, csak küldte a gyerektartást, pénzt szülinapomra... mostanában kicsit megjavult a kapcsolatunk, főleg, hogy ideköltöztünk, kibékültünk valamennyire, de igazából hat éves koromban volt rendes apám utoljára, ami... tudod, azért néha hiányzik. Amikor átjöttél, úgy is elfelejtettem elrakni a képét az asztalomról, meg anyukámmal már találkoztál, szóval gondoltam, neked elmondom - fordította el a fejét, majd pislogott fel párat, hogy nehogy bekönnyezen, amit pontosan jól ismerek, főleg, hogy a történet hallatára én is ezt csináltam, és szó nélkül megöleltem.
- Köszönöm - mondtam őszintén - Tényleg.
- Ha már a legjobb barátságok utálattal kezdődnek... - nevette el magát zavartan, majd amikor elengedtük egymást, megkérdeztem:
- Bettiék tudnak erről?
Csenge nem válaszolt, de szavak nélkül is értésemre adta, hogy nem, nem tudnak, majd eltávolodva tőlem, mint ha mi sem történt volna, szervált újra.
- Na, szóval, tök jó lenne egy nővér - folytatta, visszacsöppenve az eredeti témába - És amúgy gondolom már nem nálatok lakik.
Kicsit tényleg lesokkolt Csenge sztorija, ami amennyi dolgot megmagyarázott, annyi kérdést vetett fel bennem, annyi megtörtént esemény, vagy beszélgetés igazságtartalmát kérdőjelezte meg, és valahol ekkor láttam be, hogy amennyire utáltam Csengét pár hónapja, igazából annyira félreismertem a kezdetektől fogva.
- Amúgy megnézzük a fiúkat? - kérdezte Csenge, amikor már kifáradtunk, mire beleegyeztem, úgyhogy a focipálya felé vettük az irányt.
Két csapat volt, az egyikben Casso, Ricsi, Laci, Enikő és Andris játszott (utóbbi a kapuban), a másikban pedig Kolos, Samu, Kriszti, Domi és kapusként Paula.
Nincs bajom a második csapat tagjaival, de szerintem egyértelmű, kiknek szurkoltam. :)
- De amúgy csináljunk már valamit, mindig összekeverem, ki van a csapatomban - szólt közbe Paula, kibontva egy dobozos energiaitalt.
- Akkor ott bajok vannak - jegyezte meg Laci szórakozottan.
- De nincsen mezünk, meg semmi ilyen - dekázgatott Kolos, amíg szünetet tartottak.
- Meztelenek vagyunk, hahaha - sziporkázott Andris direkt "fogyatékos" hangsúllyal, ami annyira rossz poén volt, hogy már jó. :)
- A gyorsvicces - röhögött fel Ricsi.
- Amúgy most lehet hülye vagyok, de esküszöm, nem mondanak hülyeséget - gondolta át Kriszti - Az egyik csapat vegye le a pólóját, ennyike.
- Amúgy - nézett össze Casso Ricsivel.
Szóval a számomra kedvesebb csapat lekapta a pólóját. :)
- Ti szórakoztok velem? - hitetlenkedett Enikő, tanácstalanul ácsorogva.
- Fürdőruha van rajtad? - kérdezte Kriszti.
- Várj, nem tudom - nevetett fel Enikő, majd a pólója nyakánál bepillantott a melltartópántjára - Hát, oké, az van, de...
- Akkor szerintem leveheted nyugodtan - mondta Kriszti - Már láttunk fürdőruhában.
Enikő először nem szívesen, de belement ebbe (mégiscsak ő volt egyedül akkor akárhogy is, melltartóban), úgyhogy folytatódott a focizás.
- Akkor értékeljük a felsőtesteket - csusszant közelebb hozzám Csenge vigyorogva, mire felnevettem - Laci tíz per kilenc.
- Szerintem is - értettem egyet.
- Ricsi?
- Neki nem az a klasszikus kockahasa van, de sportos, meg erős. Úgyhogy nyolc.
- Jaja - bólintott - Andris szerintem kicsit vékony, nekem egy hetes.
- Mondjuk.
Ezután persze mindketten tudtuk, kit nem értékeltünk még, nem véletlenül maradt a végére, csak először vártunk egy kicsit, hogy ki kérdez előbb. :)
- Hallod, Csajszi, azért kurva jó palid van - csettintett egyet a nyelvével Csenge mosolyogva.
- Szerintem is - nevettem el magam őszintén, most mit akarok tagadni? :)
- Őt izomcsoportok alapján értékeljük - határozta el vigyorogva, mire felnevettem - Hasizom?
- Tíz per... tízezer.
- Szerintem is. Mellizom? Na jó, szerinted észreveszi, hogy őt bámuljuk? - nevetett.
- Nem tudom - nevettem fel én is.
- Amúgy szerintem az is tízezer.
- Ugyanez. Karizom?
- Aztarohadt - látta be, most, hogy így megfigyelte - Fordulj már meg, nem látom a hátaaad - üzente Cassonak halkan, én pedig már nem bírtam, nevetve a tenyerembe temettem az arcom.
- Egyébként bocsi, hogy ezt így megkérdezem, csak hogy tudjam, neked tetszik még? - kérdeztem, csak hogy egyenesek legyünk.
- Szerintem ő titkon mindenkinek tetszik. Viszont mondjuk bár rohadt jó pali ugyanúgy, letettem róla, szóval ha így nézzük, akkor nem - felelte - Na jó, tudod, kit nem értékeltünk még?
- Na?
- Az itteni vízimentőt - vigyorodott el - Ugye, hogy milyen jól néz ki???
Csenge és a vízimentő sztorija egyébként folytatódott azzal, hogy a mai, lezáró fürdésnél számot cseréltek. :)
- Bocsi, a vízben általában nagyon bújós vagyok - öleltem át Cassot hátulról a Balatonban, mire elmosolyodva hátrapillantott rám.
- Mindig bújós vagy - nyomott egy puszit a nyakamra.
- Jó, jó, értem a célzást, elengedlek - nevettem fel, majd már mentem volna odébb, amikor visszahúzott, és most ő ölelt át hátulról, összekulcsolva a karjait körülöttem.
- Ha hagyom - jegyezte meg mosolyogva, mire megfordultam a karjai között és szorosan megöleltem - Köcsög lennék, ha most dobnálak el, ugye? - kérdezte szórakozottan, mire elnevettem magam.
- Igen, az lennél - mondtam őszintén a nyakába dünnyögve, mire felröhögött.
A következő pillanatban Casso lemerült a víz alá, és mivel nem engedett el, magával húzott engem is, majd rövid időn belül ki is húzott onnan, én pedig köhögtem egy-kettőt válaszul.
- Köszönöm, ez jól esett - ironizáltam nevetve.
- Nekem is - biccentett derűsen.
- Legközelebb szólj, vagy merülj egyedül.
- Nem volt kedvem elengedni téged, jó vagy te itt - kulcsolta a kezeit szorosabban a derekam köré - Amúgy meg bejössz vizesen, plusz haszon.
- Mondta ezt a vízilabdás srác - gondoltam bele, majd egyszerre felnevettünk. Ez ilyen vizes-befolyásoltság. :)
- Tényleg bejössz - mondta őszintén, egy kedélyes mosollyal az arcán.
- Te is - vallottam be vigyorogva - Akkor is, ha most nyomtál le a víz alá. Vonzó lehet, ahogy fuldoklom - köhögtem el magam nevetve, továbbra is a hirtelen merülés miatt.
- Oké, nem a fuldoklásra gondoltam - látta be derűsen - De vizes a bőröd, a hajad, meg a szempillád. Áhh, fangörcs - hajtotta hátra a fejét tehetetlenül elnevetve magát.
Neki pedig csillog a haja, kicsit csöpög belőle a víz, kuszán áll és sötétebb színű, mint amúgy, és ahogy feljön a vízből, egy mozdulattal hátrébb szokta igazítani, nedves a bőre, megcsillan rajta a fény, lassan szívódnak fel róla a vízcseppek, emiatt jobban kirajzolódnak az izmai, az állkapcsa, és látszódnak a gödröcskéi, és neki is vizes a szempillája, ami jobban kiemeli a szeme színét.
Részemről is fangörcs. :)
- Először is jó étvágyat mindenkinek - kezdett bele Madaras az ebédlőben, miközben nekiláthattunk az ebédnek - Amíg esztek, természetesen kultúráltan és illemtudóan... - utalgatott megköszörülve a torkát, ahogy a fiúkra nézett - ...elmondanám a mai programot. Miután megebédeltetek, mindenki szépen felmegy a szobájába, összeszedi a cókmókjait, rendet rak, olyan szép tisztaságot hagyva maga után, mint ahogy érkeztünk. A holmikat lehozzátok az épület kapu felőli sarkához, negyed háromig szabad foglalkozás, akkor pedig gyülekező a cuccoknál, felszedjük azokat és fél háromkor indulunk. A vasútállomásig gyalog megyünk, ahogy jöttünk, útközben megállhatunk fagyizni is, beszélgetni, négykor indul a vonat, estére pedig már mindenki mesélhet otthon - fejezte be a tenyerei összecsapva.
Így is lett, fél háromkor drámaian elbúcsúztunk a szálláshelytől, majd Keszthely központja környékén a megbeszéltek alapján meg is ejtettük azt a fagyizást.
- Egy málnás-joghurtos és egy áfonyás fagyit szeretnék - mondtam az eladónak az alaposan megfontolt döntésemet, amit szépen kiadtak nekem, átvettem a tölcsért, majd lehuppantam egy padra, aztán később Casso is mellém - Úúú, ne is mondd el, milyet eszel, kitalálom, melyik - nyúltam a fagyiáért belelkesülve.
- Hajrá - adta oda Casso lazán elröhögve magát - De még csak a felsőt tudod.
- Ami mogyorós, a színe alapján - tippeltem, majd diszkréten megkóstoltam.
- Nem.
- De a színe alapján az - erősködtem, majd átgondoltam az ízét - Egyébként meg sós karamella.
- Ki engedte ide ezt a profit? - kérdezte szórakozottan, visszavéve a fagyiját, mire felnevettem.
- Magától jött - válaszoltam mosolyogva - Na, most próbáld meg te az enyémet.
- Ránézésre se szeretnék enni belőle.
- Mi bajod vele? - nevettem fel.
- Kék színű. Azok a fagyik, amik nem barna, fehér, vagy talán, esetleg, nem annyira rikító-világoszöldek, azok rohadt édesek, elveszi az étvágyam mindentől is.
- Te és az előítéleteid... - csóváltam a fejem jókedvűen.
- Nem előítélet, csak tapasztalat.
- Szerintem meg csak azért nem akarod megkóstolni, mert undorodsz a nyálamtól, chh - poénkodtam.
- Persze, ezért adtam oda én az enyémet, és aztán vettem vissza.
- Szóval nem akarod megkóstolni - állapítottam meg.
- Jó, add ide - adta meg magát, én pedig kíváncsian fürkészve átpasszoltam neki a tölcséremet - Jézus. Ez valami erdei gyümölcs lesz, valami bogyótermés, asszem.
- Megszólalt a bioszos srác - vigyorodtam el - Kérlek, elemezd ki, bokron vagy fán terem, milyen éghajlaton, melyik növénycsalád...
- Ezekkel hagyjál. Egyébként áfonya.
- Igeeen - bólogattam csillogó szemekkel.
Ezt megbeszéltük. :)
A vasútállomáson a vonat elvileg négykor indult, gyakorlatilag négy húszkor, de mindenki kiválóan jól elvolt addig, majd amikor elfoglalhattuk a helyeinket a vonaton, szokás szerint az odaúttal ellentétben ma már nyomottabb volt a társaság, valaki aludt, zenét hallgatott fülhallgatón, olvasott, vagy csak normálisan beszélgetett a többiekkel, a többi utas és a tanáraink örömére. :)
- Hétfőn taliii - ölelt meg Saci a vasútállomáson búcsúzóul.
- Igen - mosolyodtam el - És jó szórakozást a holnapi randihoz.
- Köszi - vigyorgott.
Értem Anya jött ki kocsival, persze tömegközlekedéssel is mehettem volna, de ő úgyis errefele járt, és akkor már Cassot is elvittük (Ricsi Mártihoz ment).
- Akarsz te előre ülni? - kérdeztem Cassotól.
Nem akartuk szegény Anyát "kiközösíteni", ha már visz minket azzal, hogy mindketten hátra ülünk, úgyhogy én beültem az anyósülésre, Casso pedig hátul középre.
- Na, hogy éreztétek magatokat? - érdeklődött Anya rám és a visszapillantó tükörből Cassora nézve.
- Szerintem tök jó volt - válaszoltam.
- Ja, tényleg az volt - értett egyet Casso "végülis" alapon.
- És Cassoék elverték röpiben a győrieket - kezdtem bele a sztorizásba, mire Anya érdeklődve felkapta a fejét - Volt egy másik osztály, egyidősek voltak velünk, győriek, és amúgy szerintem tök unszimpik voltak.
- Bunkóztak? - kérdezte Anya.
- Neeem, dehogy, egyébként egész barátságosak voltak, csak olyan irritálóan harsányak, annyira menők akartak lenni, ahh - fakadtam ki.
- És hogy volt ez az "elverés", röpizett egymással a két osztály?
- Igen, én nyilván nem, de Casso, Ricsi, Enikő, Kriszti, Csenge, meg Samu igen. Meg még volt pár cserénk, de nyertünk, nagyon jó volt.
- Ügyesek vagytok - dicsérte meg Anya Cassot mosolyogva.
- Köszönjük - biccentett Casso.
- És, neked mi volt a véleményed a győriekről? - érdeklődött Anya tőle is, belevonva a barátomat a nálunk szokásos "hazaút alatti élménybeszámoló"-ba.
- Hát, kábé ugyanaz, volt egy-két egész jó arc, de amúgy nem sok kedvem volt hozzájuk, a pályán meg néha konkrétan idegesítettek. Volt egy csaj, percenként belekötött mindenbe, meg össze-vissza kamuzott, hogy pontot kapjanak, aztán a végén kicsapta a hisztit, hogy nyertünk.
- A Flóra? - fordultam hátra.
- Az.
- Meg volt a Noémi - folytattam a mesélést - Képzeld Anya, annyira vicces volt, az a lány, hát, szerintem nem kell sokat körülírnom a típusát, ekkora karikafülbevalói voltak, barna, szögegyenes copfja, olyan tipikus falatnyi bikinije, műszempillái, meg az egész stílusa tudod, olyan volt, és egyfolytában bepucsított az alkarérintéshez.
- Meg az a két méter huszas csávó, ő konkrétan felülről játszott - tette hozzá Casso, mire Anya felnevetett.
- Na, ezek szerint hozzá se kell lehajolni...
Igazából azzal, hogy Cassot bevontunk az élménybeszámolóba, már nem menekülhet, végérvényesen családtagnak tituláltuk, de remélem, nem is akar menekülni. :)
Mindenesetre miután tőle is elbúcsúztam a kapunknál, segítettem Anyának kipakolni, amiket még a "fuvarunk" előtt vett a boltban és hullafáradtan hátradőltem az ágyamon.

Mai nap - 5/5*: jó volt az osztálykirándulás. :)