Június 8. (csütörtök)
Tegnap éjfél előtt valóban találkoztam Cassoval, amit pár szóban most írnék le.
Szóval, az egész úgy történt, hogy éjfél előtt egy kicsivel ráírtam Cassora, mert láttam, hogy elérhető, majd megbeszéltük, hogy találkozunk annál a fánál, ahol ebéd után is voltunk, mert az "jól bevált hely" (:D), úgyhogy én is kiszöktem, ő is kiszökött, pár perccel később pedig már a hideg fűben ülve csókoltam meg, a részletekbe nem megyek bele, viszont egyébként láttunk egy sünit, tök cuki volt. :)
De persze nem a süni volt a találkozásunk fénypontja, félreértés ne essék. :)
- Kicsit hideg van, nem? - suttogtam.
- Bemenjünk? - ajánlotta fel halkan.
- Nem, nem - ráztam meg a fejem ösztönösen.
- Akkor gyere ide - húzott oda magához, mire beültem az ölébe, ő pedig hátulról átölelt.
- Köszi - bújtam oda hozzá - Egyébként irtó jó voltál röpiben, te minden sportban jó vagy?
- Erre csak egoistán tudok válaszolni - mondta mosolyogva.
- Akkor is keresni fogok egy sportot, amiben nem vagy jó - határoztam el jókedvűen.
Labdajátékok kilőve, vizes játékok kilőve, sportok, amikhez erő kell, szintén kilőve, de még mozgása is van, sőt, tuti még sakkban is jó, azt hiszem, gondolkodhatok egy darabig. :)
- Lovaglás? - kaptam fel a fejem, majd elégedetten elmosolyodva a mellkasának dőltem.
- Az a te sportod - húzta egy bujkáló mosolyra a száját.
- Hülye! - vágtam rá hitetlenül elnevetve magam - De most komolyan.
- Nem nagyon próbáltam.
- Tényleg, téged küldtek anno ilyen diákolimpiákra? - érdeklődtem.
- Ja, egy csomószor.
- És elmentél?
- Általában.
- És megnyerted?
- Sokszor.
- És van diákolimpiás pólód?
Azt hiszem, a kérdésáradatom kicsit sok volt éjfélre. :)
Mindegy, egy jó darabig elbeszélgettünk, a többiek fogalmam sincs, mit csináltak addig, aludtak, vagy ők is "hulligánkodtak", mint mi (:D), mindenesetre olyan hajnalban köszöntünk csak el egymástól.
- Aki éjjel legény... - mondta mosolyogva Enikő, olyan reggel hét körül, amikor kicsit nehézkes volt felkelnem ébresztéskor.
- Ne is mondd - nevettem fel.
Épphogy volt időm felöltözni, már szaladnunk is kellett a reggeli tornára, amit Lelley tartott és őszintén, eléggé kifárasztott minket, úgyhogy jól jött utána a reggeli. (Rántotta volt.)
- Fél óra múlva itt találkozunk - jelentette ki Madaras az osztálynak, miután megtudtuk, hogy egy pár órára elhagyjuk a táborhelyet és körbenézünk Keszthelyen, ebédelni is a központban fogunk, és a többi.
- Most mindenkinek a lelkére kötöm, hogy viselkedjetek rendesen, az iskolánkat képviselitek, mint húsz értelmes, érett gimnazista, úgyhogy tessék összeszedni magatokat - kért meg minket, vagy inkább parancsolta az ofő - Kettes sorban megyünk, álljatok párba.
Na, ezzel volt egy kis probléma, de nagyjából beálltunk, a fegyelmezett kettes sor pedig kitartott nagyjából tizenöt másodpercig, úgyhogy Madaras csírájában elfojtva a problémát, maga állított be minket párba, névsor alapján.
- Akkor, legelöl lesz Antal és Bádogos... - kezdte a vezetékneveinket fejből, mire Domi és Paula megkeresték egymást -, utánuk Balogh és Borhegyi, Csemesy Fodor kisasszonnyal... - így került Enikő Linához, Andris pedig Lilihez, ez még annyira nem volt vészes eddig -, Katona és Lengyel, László, ide gyere előre Sarolta mellé, a két Lesnyák egymás mellé, de egy szót se halljak, mögéjük Nógrádi és Pál... - Marci elszerencsétlenkedett egy darabig, mire előre jutott Krisztihez -, Szatmári és Székely, mögöttetek Szigety kisasszony, Ágoston pedig hiányzik, úgyhogy Marcsikám mellé Nikolett áll, ha jól emlékszem a névsorra, Tátor és Tüzes pedig figyel a sort záró Varga duóra, hogy fegyelmezettek maradjanak, de ne aggódjatok, Lelley tanárnő is ott lesz a sor végén, hogy segítsen lecsapni őket, ha hangosan szólnak - fejezte be Madaras Bettire és Mirára nézve, majd ahogy beálltunk, elégedetten biccentett egyet, és miközben a sor elejére ment, hogy mutassa az utat, még hozzátette - És mindenki amellett marad, kettes sorban, ahogy most beállítottam, érthető?
Szóval elindultunk így, gyalog a forróságban. Szuper volt.
- Pfúú, de meleg van - legyezte magát Csenge mellettem.
- Igen - értettem egyet.
Az út legelején nem nagyon beszéltünk, de aztán megtörtem a csendet, hogy ne legyen kínos.
- Ti hova mentek a nyáron?
Sablonkérdés, de praktikus.
- Anyával Mallorcára, Apával Olaszországba, barátnőimmel hajózni az Adriára, meg van egy nyaralónk a Balcsin, ott bulizunk, lesz egy csomó fesztivál... - sorolta természetesen, csak úgy, ami eszébe jutott - Tényleg amúgy, lesz medencés bulim, itthon lesztek júliusban? Asszem utolsó héten lesz, de még nem biztos.
- Szerintem igen - bólintottam.
- Akkor gyere majd, de még írok, hogy hogy lesz. Te mit fogsz csinálni nyáron?
- Még nem tudom pontosan - gondoltam át - Horvátországba biztos megyünk, Rioba is, illetve a nővéremtől kaptam még egy fesztiváljegyet szülinapomra, úgyhogy oda is, plusz Cassoval terveztünk elugrani valahova pár napra, de ezt még nem találtuk ki teljesen.
- Akkor addig még van időd befejezni azt a summer body-t - húzta egy halvány mosolyra a száját.
- El se kezdtem - nevettem el magam őszintén.
- Nem szoktál edzeni?
- Lehet, hogy ez neked fura lesz, de három éve a tesióra az egyetlen "sport", amit csinálok - vallottam be.
- Pfú, én el se tudnék képzelni ilyet.
- Mióta sportolsz? - érdeklődtem.
- Kiskorom óta. Balettel kezdtem, aztán elkezdtem az rg-t, tíz éve csinálom, meg egy csomóféle táncra is jártam közben, hiphop, cheerdance, majorette, látványtánc, ilyenek - mesélte - Te mit sportoltál?
- Tollasoztam a suliban - nevettem el magam zavartan - Jó, kipróbáltam még másokat, szertorna, úszás, pingpong, ilyenek, de mindet abbahagytam elég rövid időn belül.
- Nem tetszett, vagy miért?
- Részben, vagy egyszerűen csak nem ment, bunkó volt az edző...
- Hát ja, az szívás.
Szóval Csengével elbeszélgettem a sportokról, az edzőkről, egy régi edzője fiáról, akivel régebben kavart, az exekről, többek közt Daniról, akivel februárban járt egy ideig, amikor Lili volt együtt Danival, még több szó az exekről/fiúkról, jó sokat sztorizgattunk, aztán Madaras megállt és csoportokra osztott mindannyiunkat csapatonként egy-egy feladatlappal és térképpel, hogy nézzünk szét a városban, és válaszoljunk a leírt kérdésekre.
A csoportbeosztással egyébként nem ügyködött sokat, visszarendezett minket kettes oszlopba, majd a bal oldali oszlop első fele (első öt ember) lett az első, a bal oldali oszlop hátsó fele a második, a jobb oldali oszlop első fele a harmadik, illetve a jobb oldali oszlop hátsó fele a negyedik csoport.
Az első csoportot Domi, Enikő, Andris, Laci és Kolos alkotta (vagyis a névsor feléig minden első ember), a másodikat Marci, Csenge, Marcsi, Betti és Ricsi, a harmadikat Paula, Lina, Lili, Saci és Samu, a negyediket pedig Kriszti, Niki, Mira, Casso és én.
Szegény Casso csak lányok közé került. :)
- Milyen terv??? - sóhajtott fel Casso fáradtan, amikor Mira, Niki és Kriszti elkezdték megvitatni a "tervet", ami szerint csináljuk a feladatokat, mármint, hogy a kérdések szerinti sorrendben keressük meg a településen a válaszokat (pl. "Kinek az ülőszobra található a  Fő téren? Ki volt ő?"), vagy induljunk el valamerre, és úgy, szóval elgyőzködték egymást egy darabig.
- Hogy hogy csináljuk - válaszolta Niki ránézve.
- Na és?
- Még nem döntöttük el - mondta.
- Vagy tíz perce erről beszéltek, hogy lehet valamit ennyire túlbonyolítani? - hitetlenkedett Casso, majd egyszerűen kivette Kriszti kezéből a két lapot, és pár másodperc múlva megszólalt - Az úgy megvan, hogy a kérdéseket direkt úgy rakták össze, hogy útba essen?
- Ezt mondom, ezt magyaráztam egész idáig! - nézett Mira Krisztire és Nikire szemforgatva.
- Jaaa - esett le Krisztinek, majd újra megnézte a térképet.
- Akkor merre induljunk? - kérdezte Niki.
- Be van rajzolva egy nyíl, leginkább arra - mondta Casso felsóhajtva.
- De hol???
- Bal alsó sarok. Pirossal.
- Aham, és az merre van? - forgolódott Kriszti.
- Na jó - röhögte el magát Casso, olyasmi "feladom" stílusban, mire nevetve megsimítottam a karját.
- Nyugi - mondtam neki szórakozottan, amikor végre elindultunk, csak mert tényleg úgy tűnt, hogy Casso nem fogja bírni Nikiék pepecselését idegrendszerrel. :)
- Kezd tudatosulni, hogy miért csak okos lányok jönnek be hosszútávon - dörzsölte meg az arcát, mire felnevettem (Nikiék persze nem hallották, ennyire azért nem bunkó :D).
- Az intelligencia szexi - vigyorogtam a nőknek szóló cikkek és magazinok címsorait idézve.
- Az - röhögte el magát.
Kriszti és Niki tájékozódása papíralapú térképről nagyjából egy zsák krumpliéval egyezett meg, úgyhogy Mira hamar átvette a vezetést, hála a jó égnek. :)
Persze én is segítettem közben, de hogy is mondjam, ebben a társaságban, ha listába raknánk ötünket, hogy kinek a szavára hallgatnak leginkább, valószínűleg utolsó helyezett lennék, soha nem voltam vezető típus, de legalább Casso (aki meg toronymagasan első lenne) vagy Mira általában megerősített, ha mondtam valamit.
Egyébként visszatérve az előbb leírt ülőszobros kérdésre, amikor végre megtaláltuk a szobrot...
- Te most komolyan rákeresel, hogy mi az az ülőszobor? - forgatta meg a szemeit Mira, mire Niki felpillantott a telefonjából.
- Egy perc, inkább, mint hogy rossz szobrot nézzünk, nem?
- Ez az egyetlen ülőszobor itt.
- De lehet, hogy rosszat nézünk.
- Akkor máshogy fogalmazok, ez az egyetlen szobor itt, ami egy ülő embert ábrázol! Szerinted melyiket kell néznünk, a Szentháromság-szobrot???
- Ott is ül egy angyalka a szélén - magyarázta Niki - De hagyjatok már egy kicsit, így nem tudok rákeresni!
- Felmondok. Felmondok! - nyomatékosította Mira hitetlenül.
- Jó, most mindegy, egy percen semmi nem múlik - védte be Kriszti a barátnőjét.
Tényleg nem múlt, de felesleges volt, kiderült, hogy mégis jó szobrot néztünk, hallelujah, viszont Casso gondolt egyet és közben vett kettőnknek (mármint magának és nekem) egy adag chicken nuggetset ketchuppal.
Azt hiszem, tényleg létezik az igaz szerelem. :)
Szerencsére nemsokára összefutottunk Ricsiék csapatával, akik egy fokkal jobban álltak, mint mi, de aztán kiegyenlítettünk, mert lemásoltuk egymásról a válaszokat.
Miután vége lett a városnézésnek, Madarasékkal összegyűlve átbeszéltük a kérdéseket, majd ami egy kicsivel azért jobban érdekelt minket, elmentünk ebédelni egy közeli étterem-félébe, ebéd után pedig óriáskerekeztünk (Marcinak tériszonya van, úgyhogy ő nem).
- Titkos üzenet, száll a szélleeeel - énekelte Laci az óriáskerék szomszéd fülkéjében táncolva is hozzá, mire felnevettem (elgondolkodtató, jobban csinálja a "csajos" diszkó táncot, mint én, igazán vonzó :D), az ofő meg azt hiszem, alig várta, hogy vége legyen ennek a zenének, ami a hangszórókból szólt. :)
Óriáskerék után szabadon engedtek minket, hogy csináljunk, amit akarunk, csak háromnegyed háromra érjünk vissza ugyanoda.
- Miért néz rám az a biztonsági őr úgy, mint ha épp lopnék, amikor még csak most jöttem be? - kérdezte Enikő halkan a Rossmanban (Lili keresett valamit), mire elnevettem magam.
- Nem tudom, de én nem merem a zsebembe rakni a kezem.
- Ugye???
Amikor Lili végzett, négyen vettünk egy-egy jegeskávét, és nagyon elitnek éreztük magunkat vele, úgyhogy megkértünk egy szimpi járókelőt, hogy csináljon rólunk képet. :)
Háromnegyed háromkor a megbeszéltek alapján összegyűltünk az osztállyal, majd három körül elindultunk vissza a szállásra.
- Csenge most komolyan flörtöl a vízimentővel? - nevette el magát Lili hitetlenül már a Balatonban, amikor visszaérkezés után fürödhettünk.
Jó, mondjuk tényleg nem nézett ki rosszul a vízimentő, mint általában a fiatal vízimentő srácok, de úgy tudtam, ők csak plátóik szoktak lenni, akikről azt reméled, hogy titokban téged bámulnak a napszemüvegük mögül, ahogy feljössz a víz alól. :)
Csenge viszont komolyan gondolta, lazán odament a vízimentőhöz, és látszólag lazán sikere volt.
- Amúgy én shippelem őket - jegyezte meg Saci vigyorogva.
- Én is - erősítette meg Enikő szórakozottan - Na jó, menjünk már vízibicklizni.
Mentünk is, úgyhogy nemsokára egy szimpatikus, rózsaszín vícibiciklivel indultunk el átszelni a Balatont.
- Támadááás! - hallottuk meg Ricsi hangját a fiúk röhögése közben, akik négyen egyszer csak megjelentek mögöttünk egy zöld vízibiciklivel.
Nálunk Enikő és Saci tekert akkor éppen, erre a hangra bele is húztak jobban. :)
- Jézus! - sikítottam fel, még mielőtt csobbantam volna, amikor hirtelen lerántottak a vízibicikliről.
Prüszkölve jöttem fel a víz alól, mint első áldozat, majd megpillantottam Cassot és Andrist, akik miatt már nem voltam a "fedélzeten", ők pedig Ricsivel és Lacival együtt ezen kifejezetten jól elszórakoztak.
- Ez Leni volt? - kérdezte Enikő kipillantva a csúszda alatt a pedáloktól.
- Ki más? - dörzsöltem ki a szememből a fél Balatont.
- Várj, megyek utánad, Lili, vedd át a pedált - pattant fel, majd lecsúszott a csúszdán, és már ott is volt a vízben.
Nevetve ránéztem, ő pedig ugyanúgy rámpillantott, majd a fiúk üres vízibiciklijére, mire felcsillant a szemem, Enikővel egy összenézéssel vigyorogva eldöntöttük, mit akarunk, és összeszedve az összes energiánkat, gyorsan odaúsztunk, amíg a fiúk akkor épp nem minket figyeltek, felmásztunk a zöld vízibiciklire és lehuppantunk a pedálokhoz.
- Hééé! - röhögött fel Andris hitetlenül, aki először vette észre a hadműveletünket, Enikővel pedig vigyorogva pedálozni kezdtünk, hogy otthagyjuk őket, Lili és Saci pedig észrevette, úgyhogy jött utánunk.
- Neeem, ez így nemmm, biztos, hogy nem - közölte Laci szórakozottan, majd elindult felénk úszva.
- Jók vagyunk, remélem már idegesek - vigyorgott Enikő hátrapillantva.
Körülbelül fél percig voltunk abban a hitben, hogy haha, győzedelmesen otthagyjuk őket a Balatonban vízibicikli nélkül, aztán a következő, amit láttam, Casso gyorsúszással (a hátizmai látványa miatt akkor is megérte :D), Casso utolér minket, Casso feljön hozzánk és nemsokára hármunk közül már csak ő van a vízibiciklin. Ez akkor így ennyi volt. :)
És a legfőbb, amit ezután láttam, miután feljöttem a víz alól, hogy Casso lazán mindannyiunkat otthagyott. Kész vagyok a palin. :)
- Tudod, hova - röhögött fel Ricsi.
- Anyááád! - kiáltotta utána Laci szórakozottan,  mire Ricsi derűsen rápillantott.
- Naaa, viselkedjél - ciccegett, majd odaúszott a rózsaszín vízibiciklihez, a csúszda elé - Na, Sasa, csúszol egyet? - kérdezte Sacitól.
- Oksiii - bólogatott Saci, majd felmászott a csúszdára, lecsúszott, Ricsi pedig ez alatt vigyorogva feltolta magát a vízibiciklinkre, mire s.o.s mindannyian elkezdtünk felé úszni, aztán Lili sikoltva belecsobbant (Ricsi által) a vízbe, Ricsi pedig vigyorogva a tesója után indult a bicajjal.
- Ez kész - dőlt hátra Enikő a vízben nevetve.
- Basszátok már meg! - szólt utánuk Andris vihogva, majd Lacival már úsztak is utánuk.
Casso közben szórakozottan bevárta Ricsit, Ricsi meg átpattant hozzá, "kegyesen" otthagyva nekünk a rózsaszín vízibiciklit, szóval Casso és Ricsi elhawaiikodtak a zöldön, mi hatan pedig élet-halál harcot vívtunk a rózsaszínért, hogy ki kaparintja meg, és végül Andris és Laci kaparintotta meg, szóval a végére a történetnek, helyettük, mi négyen, lányok lettünk otthagyva nem annyira győzedelmesen a Balatonban, vízibicikli nélkül. Ilyen ez. :)
- Állj már meeeg! - kiáltotta Laci, amikor pár órával később méta volt a program, volt a-sok a volt b-sek ellen (Csenge az a-sokhoz lett beállítva, hogy egyenlő számú legyen a két csapat), mire Niki megtorpant az egyik bójánál - Ki jön most? - kérdezte tőlünk Laci.
- Nem te? - nézett rá Saci az első bójánál állva.
- Ja, kajak - röhögte el magát, majd felvette az ütőt - Mehet - mondta Paulának, aki erre feldobta a labdát, Laci meg beletalált és elég erős ütés volt, úgyhogy eldobta az ütőt, és már futott is.
Én akkor épp az utolsó előtti bójánál álltam Lili mellett, úgyhogy mi is futottunk, meg Niki is, és Lacival együtt mind a négyen beértünk, illetve Saci majdnem, aztán Kriszti középről felszedte a labdát és odadobta Paulának.
- Én jövök, ugye? - vette fel az ütőt Enikő, mire kapott pár bólintást.
- Na, Encibenci, üss egy szépet - vigyorgott Andris.
- Téged ütlek le mindjárt - nevetett fel Enikő, majd Paulára pillantott, hogy mehet.
Paula feldobta a labdát, Enikő pedig ahogy arra számítottunk, ütött egy gyönyörűt, ami alatt Saci beért, Enikő meg irtó gyorsan futni kezdett, és majdnem megvolt neki a teljes kör (pedig nem volt az kis kör, mégiscsak tesitanár rakta ki a pályát, nekem négy ütés kellett ahhoz, hogy végigjussak rajta), csakhogy a labda a tökéletes íve után pontosan Kolos kezébe esett.
- De utállak most - jegyezte meg Enikő derűsen ráhunyorogva, majd mivel kiesett, szuszogva lehuppant a pálya szélén egy fa árnyékába.
Ezután Andris következett, aki egyébként jól elütötte a labdát, de hamar felszedték, és amikor Paula kezébe került, Andris épp két bója között volt, szóval ő is kiesett.
- Na, most aztán rend lesz - közölte Ricsi, következőként a sorban, a kezébe véve az ütőt.
- Ő nagyot üt, valaki menjen hátra! - szólt Kriszti a többi a-snak, és sajnos tényleg hátramentek páran, Ricsi valóban ütött egy nagyot, ami egyébként gyönyörű volt, Lelley biccentett is egy elismerőt, csakhogy Kolos vetődött egyet és azt is elkapta.
- Ki vagy esve - vigyorgott Ricsire.
- Unod az életed, ember?
Szóval Ricsi is a "kiesettek" fa alatt kötött ki, röhögve lepacsizott Andrissal, majd Casso jött és lazán felvette az ütőt, de mondjuk közben azért szórakozottan megjegyezte a tesójának, hogy "messzebb nem tudtad volna dobni?". :)
- Kolos, te jó ég, eszedbe ne jusson elmenni onnan! - szólt rá Kriszti.
- De az ő ütésétől félek - röhögött Kolos.
- Ne már! - nevetett fel Kriszti - Csak kapd el.
Casso röhögve hallgatta őket, ahogy róla és az ütése elkapásáról győzködik egymást.
- Megbeszéltétek már? - szólt közbe Casso szórakozottan mosolyogva, mire befejezték - Na - fordult Paula felé, szemtelenül magabiztosan, (megértem, hogy az a-sok paráztak tőle) majd Paula megint feldobta a labdát, Casso pedig tényleg ütött egy őszintén, rohadt nagyot, erőset, gyors és gyönyörű ívvel, csakhogy direkt teljesen más irányba, mint amire Krisztiék számítva elhelyezkedtek, és a labda végül jó messze egy bozótosban landolt.
Az egész "volt b" jó nagy tapsviharban, ujjongásban tört ki, Casso pedig lesprintelt egy kört, és azt hittük, hogy itt már megáll, de az a-sok felé pillantott, akik közül Samu még a bozótból szedte ki a labdát, úgyhogy egy bujkáló mosollyal az arcán futott tovább, neki az új körnek, őszintén, nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan fut, te jó ég, lehet egyáltalán ilyen gyorsan sprintelni???
- Meglesz, meglesz! - szurkolt mellettem Lili ugrálva, majd még mielőtt Paula kezébe ért volna a labda, Casso beért a második kör végére, és az utolsó bója után fokozatosan lelassította magát.
- Úristeeeen! - ugrottam egy nagyot vigyorogva, mire Casso mosolyogva rámpillantott.
Két kört lenyomott sprintben egymás után, látszólag el is fáradt, de hát nem is csodálom. :)
- Egy isten vagy - közölte vele Enikő vigyorogva (akit ugye Ricsiékkel együtt Casso ezzel felszabadított és visszaállhattak), miközben Casso lepacsizott a srácokkal.
- Tudom - vágta rá Casso szórakozottan, majd megtörölte a homlokát és levágta magát a fűre, háttal.
Vigyorogva odamentem hozzá.
- Imádlak - mondtam teljesen oda- meg vissza, mire rámnézve elmosolyodott - Elképesztő vagy.
- Kösz - biccentett, majd kifújva magát a tenyerébe temette az arcát - Aztakurva.
- És miután Domi meg Niki ütött, jövök én, aki inkább meg se próbál ütni, hanem halad lassan, de biztosan - gondoltam bele nevetve.
Kicsit éles a kontraszt kettőnk közt ebben a témában. :)
- Mit akarsz, most értél be az előbb - mosolygott rám, mire felnevettem.
- Jól áll, amikor kedves vagy.
Mindenesetre a játék alatt beértem mégegyszer, valóban lassan, de biztosan, majd amikor letelt az idő, amit Lelley folyamatosan mért az óráján, térfélcsere következett, úgyhogy az a-sok (és Csenge) kimentek a bóján kívülre, mi pedig elhelyezkedtünk belül, illetve egy-két fiú hátra mentek, hogy az ütéseket "védjük ki".
Tőlünk Domi vállalta a labda feldobást, mindenképpen olyat akartunk oda beállítani, aki hamar elkapja a labdát ott, ha neki dobjuk, Domi pedig tizenvalahány éve kosarazik, szóval jónak találtuk erre a célra, és jó is volt.
Az a-sok közül Kolos, Samu, Kriszti és Mira kifejezetten jól ütöttek, Csenge, Paula, Betti és Marcsi (meg persze az előbbi négy is) nagyon jól futottak, illetve jó ütéseik is voltak, Marci és Lina, hát, ők még kicsit fejlődőben vannak.
- Ricsi! - szóltunk az említettnek egyszerre, amikor Kolos épp ütött egy jó nagyot, hogy kapja el.
Ricsi ugrott egyet, és a levegőben elkapta a labdát, majd egy óriási, erős dobással visszajuttatta Dominak, aki pedig szintén elkapta, ő mondjuk gond nélkül.
- Akkor ki unja itt az életét? - röhögte el magát Kolos.
- Na, üljél csak lefele - vigyorgott rá Ricsi a "kiesettek" fa felé legyezgetve a kezével.
A következő nagy ütés (Kriszti által) messzebb repült annál, hogy el lehessen kapni, de aztán azt Casso odafutva szedte fel, meglendítve a karját dobott egy nagyon nagyot (szerintem nem Földről való a srác, tuti, hogy nem) Domi felé, de azt útközben Enikő kapta el, és úgy juttatta el Domihoz, ezalatt Csenge és Mira beért, Kriszti majdnem, Lina pedig kiesett.
- Jók vagyunk srácok! - tapsolt kettőt Enikő, hogy fellelkesítsen minket.
És, hogy szép legyen a történet, elárulom, hogy mi nyertük meg a métát. :)
Éljeeeen! :D
Vacsora és egy-két egyéb közösségi játék után volt időnk lefürödni, mármint a fiúknak valószínűleg csak azt kellett csinálni, mi lányok kisebb dugót okoztunk a közös fürdőnkben, ami csak akkor tisztult ki, mire mindenki végzett fürdés mellett a hajmosással, esti arcápolási rutinnal, sminklemosással, fogmosással, betétcserével, és a többivel.
Ha már a sminklemosásnál tartunk, akkor jöttem rá, hogy bár Niki mindig egy csomó sminkben van, szerintebb sokkal szebb arca van anélkül, de nyilván nem szólok bele, ha akarja, csinálja, csak ez így átfutott az agyamon. Na, mindegy.
- Kérsz hajszárítót? - kérdeztem Cassotól, akivel ezután összefutottam, és kimentünk az egyik padhoz.
- Igen, meg hajcsavarót is, hajvasalót, csatokat... - biccentett szórakozottan, mire felnevettem.
- Komolyan kérdeztem, vizes a hajad.
- Pár perc múlva meg már nem lesz az - vont vállat - Neked meg az arcod vizes.
- Annyira nem - nyúltam a fejemhez, ami egy picit még tényleg nedves volt - Csak megcsináltam az esti skincare-t, tudod.
- Most már.
- Igazából megkérdezném, hogy te szoktál-e ilyet, de te természetedtől fogva viszolyogsz az ilyenektől - mosolyogtam - És nem is nagyon van szükséged rá.
- Akkor ezt így megválaszoltad magadnak.
Pár másodperccel később felcsillant a szemem.
- Gyereee - pattantam fel, majd megfogtam a kezét.
- Gyanús vagy, hova?
- Fel, hozzánk. Naaa - biztattam.
Elég bizonytalan volt, de jött velem, én pedig mondtam neki, hogy menjen fel az ágyamra.
- Tudom, hogy mit akarsz, és nem - közölte egyszerűen, amikor már átlátott rajtam és a terveimen.
- Deee, légyszi.
- Nem, ne már - tiltakozott.
- Na - vetettem be először a bociszemeket, majd amikor megint ellenkezett, az elkeseredett, drámai hisztifélét - Kérlek, csak pár perc.
- Leni...
- Ha nem ellenkezel, mindjárt be is fejezném. És egyébként nem látszik, de tök jó érzés.
Casso felsóhajtott.
- Egy jó darabig ezzel foglak zsarolni érzelmileg, csak szólok.
- Okés - vigyorodtam el.
Betámasztottam neki a párnámat a falhoz, hogy az ágyamon ülve nekitámassza a fejét és félfekvésben lehessen, majd lovaglóülésben elhelyezkedtem rajta, és megkértem, hogy csukja be a szemét.
- Oké, dolgok, amiket kicsináltam magamban azzal, hogy ebbe belementem - kezdte, miközben gyengéden megtisztítottam az arcát, belevágva, hogy elvégzem rajta az esti skincare rutinomat - Első, a büszkeségem.
- De én büszke vagyok rád - vigyorogtam.
- Második, a férfiérzetem.
- Nem csak lányok ápolhatják magukat. Ettől még nem vagy kevésbé férfias, nyugi - mosolyodtam el.
- De én annak érzem magam.
- Mert viszolyogsz ezektől.
- Lehet. Harmadik, a magabiztosságom, csak gondolj bele, ezek után kimegyek társaságba, hogy te ilyen fasztudja miket kentél rám.
- Beszívja a bőröd, lehet, hogy egy idő után nem is érzed. Egyébként most hámlasztót fogsz kapni. Szalicilsavasat.
- Mi van? - nyöszörgött - Oké, negyedik, gondolj bele, valaki bejön az ajtón és nem fogom tudni megmagyarázni, hogy mit művelsz velem.
- Majd megmagyarázom én. Egyébként, neked ez a rigolyád, rájöttem - mosolyogtam, majd rácsavartam a kupakot az üvegcsére és gyengéden elkentem a löttyöt a bőrén.
- Köszi, én is szeretlek.
- De nem, most komolyan. Észrevettem, hogy mondjuk az a közhiedelem, hogy a fiúk nem hisztisek, nem nyafognak, blablabla, azért mindegyikőtöknek van egy-két olyan berögződése, amiktől olyanok lesztek, mint egy rigolyás öregasszony - mondtam nevetve - Bocsi.
- Semmi baj, maximum itthagylak és lemosom az összes szalicilsavadat, nem gáz, nincs harag.
- Jó, na - nevettem fel - Időközben egyébként lassan elérünk az arcszérumhoz - kotorásztam a neszeszeremben, majd kiszedtem az üvegcsét.
- Biztos.
Kivettem az üvegből a kis pipettát, majd felvittem pár cseppet az arcára.
- Most olyan érzésem van, mint ha telibe arconköptek volna - jegyezte meg, mire hangosan felnevettem, és egy ilyen kis hengerrel, amit nemrég szereztem be, átmasszíroztam az arcát, miközben már szívódott be a szérum - Te mi a jó...
- Ha bevallod, hogy jobb volt, amikor henger helyett a kezemmel csináltam, esküszöm, hogy jól esik.
- Tényleg jobb volt.
- Jó, jó, akkor befejezem - mosolyogtam.
Időközben bejött a szobába Enikő.
- Leni, te mit csinálsz szegénnyel? - nevette el magát.
- Rohadt jó kérdés - értett egyet Casso.
- Egyébként cukik vagytok, ennél szinglibbnek is már régen éreztem magam - guggolt le Enikő a bőröndjéhez mosolyogva.
- Köszi, remélem ez után én azért nem fogom - nevettem fel.
- Ennyire szenvedsz? - kérdezte Enikő Cassotól derűsen.
- Álszenved csak - válaszoltam helyette vigyorogva.
- Igen? - mosolygott Enikő.
- Beletörődtem - mondta Casso.
- Vagy csak felhagytál az ellenkezéssel.
- Inkább mondjuk - röhögte el magát.
- Értem én. Leni, szerintem lassan kegyelmezz meg neki - jegyezte meg Enikő jókedvűen.
- Hallod, egyre jobban bírlak - mondta Casso őszintén röhögve Enikőnek.
- Köszi, én is - nevetett Enikő.
Enikő lassan kiment, én lassan befejeztem a munkámat, Casso pedig lassan örülni kezdett neki. :)
- Kinyithatod a szemed - mosolyogtam, ő pedig így is tett, majd pislogott egy jópárat a hirtelen világos miatt - Megkérdezném, hogy milyen volt, de még ha túlélhető volt is, úgy se vallod be soha - gondoltam át jókedvűen, mire őszintén elnevette magát - Naaa, de azért mondj valamit.
- Nem csinálunk belőle rendszert, de átvészeltem, értékeld.
- Értékelem - hajoltam oda hozzá, majd megcsókoltam, ő viszont elég hamar átvette az irányítást, és gondolom már megunta az ülőhelyzetet, amiben eddig volt, úgyhogy egyszerűen csak hátradöntött az ágyon - Igazából, ha bejön valaki az ajtón, most meg én nem tudnám megmagyarázni - jegyeztem meg mosolyogva.
- Ezt meg majd megmagyarázom én - vágta rá egyszerűen, én pedig elnevettem magam.
Hülye, de én szeretem benne. :)

Mai nap - 5/5***: szipiszupi. :)
*************************************
Boldog augusztus 20-at! 🥰
Vagy ezt így mondják? 😂❤️